Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy tágabb időkeretben folytathatjuk azt a vitát, ami az Igazságügyi bizottság ülésén kialakult, bár hozzáteszem, hogy a Kúria elnökének beszámolója mindig egy olyan téma, amelyben leginkább szakmai vitát lehet folytatni. Ez örömteli is. Egyébként igaz ez a bizottsági ülésre és a parlamenti plenáris ülésre is.

Természetesen van egy-két pont, amit kritikával illettünk korábban is, illetve a 2016-os évet is meghatározta, itt például a devizás ügyekre gondolhatok, de nagyon fontos, hogy amikor ezek a szakmai kritikák vagy akár szakmai dicséretek elhangzanak, akkor ebből tudjunk tanulni, közösen tudjunk tanulni, úgy a törvényhozók, mint a bírói vezetők, és a jövőben arra tudunk közösen törekedni, hogy Magyarországon egy kiegyensúlyozottabb, jobb, az alaptörvényeknek még inkább megfelelő törvényhozás és törvénykezés alakuljon ki. Darák elnök úr korábbi felszólalásaira, illetve zárszóira emlékezve bátorítva érzem magam a kritikák elmondására is, hiszen azt mondta, hogy a dicséretek mellett nagyvonalúan el kell menni. Ez egy nagyon helyes és pozitív hozzáállás, de természetesen én ettől függetlenül a pozitív gondolatokat is el fogom mondani, hogy egy teljes egész legyen az a kép, amit itt el tudok önöknek mondani.

Azt is hozzá kell tennem, hogy bár jogászok és törvényhozók vagyunk, azért a nép választott képviselőiként az is egy fontos feladatunk, hogy azokat az ügyeket idehozzuk az Országgyűlés elé pozitív vagy negatív értelemben, amelyeknél úgy érezzük, hogy bár lehet jogi érveket és ellenérveket találni, de a társadalom igazságérzete a plenáris ülés termében mindenképpen kifejtésre kell hogy kerüljön, hiszen hogy a bíróságok, meggyőződésem, minél közelebb tudjanak kerülni az igazsághoz, ez büntetőügyekben még fontosabb, szokták mondani, de a polgári ügyekben ez ugyanúgy igaz lehet, bár a törvényi kényszer már kikerült, hogy a bíróságoknak az igazságot kell feltárniuk ‑ de ezt csak így zárójelben jegyezném meg. Most ezzel a kérdéskörrel itt részletesebben nem szeretnék foglalkozni. Akkor lesz a közbizalomnak minél inkább az elfogadott bázisa az igazságszolgáltatás, nemcsak az igazságszolgáltatásra igaz ez, de kifejezetten az igazságszolgáltatásra, ha a döntéseket az igazsághoz és a társadalmi igazságérzethez is tudjuk közelíteni. Ha viszont úgy érezzük, hogy a társadalom valamilyen témában esetleg még sincs jó meggyőződésen, akkor el lehet mondani azokat a kritikákat is, de úgy gondolom, hogy a száraz jogászkodás is néha félrevihet.

Elnök úrnak néhány kérdést a bizottsági ülésen sikerült feltennünk, feltennem. Válaszokat is kaptunk. Én itt egy-kettőt elismételnék, és a kapott válaszra is tudok reagálni, így tovább fonva ezt a vitát. Felmerült kérdésként, lehet, hogy technikai dolog, de nagyon fontos volt pont a devizás ügyekben, hogy mi az, ami a honlapra, a Kúria honlapjára felkerül ítélet. Erre Darák elnök úr azt mondta, egy elég konkrét választ adott, hogy ez tökéletesen meg van határozva, az ítélkező tanácsok döntik el, hogy mely ítélet kerül fel a honlapra.

Ezt én készséggel el is tudom fogadni, tehát ezt jómagam is így tudom, viszont itt nem is a felkerülés volt a probléma ebben az ügyben ‑ Hartai Mária tanácsa devizásoknak kedvező ítéletére gondolok ‑, hanem annak a levétele. Tehát a felkerülés… ‑ akkor valószínűleg a bizottsági ülésen én nem voltam kellőképpen pontos. Tehát az rendben van, hogy felkerült, mert felkerült ez a döntés, és örülünk neki. Itt a levétel kapcsán merült fel az a kritika, és erről is már itt, a plenáris ülésen is többször volt szó, hogy az ilyen megrendelésszagúan jött le az emberek felé, mintha a Bankszövetség kérte volna, illetőleg volt is egy levél, amit Wellmann Györgynek írt a Bankszövetség, erről is már beszéltünk sokat. Amikor az emberek elolvassák ezt, akkor nyilvánvalóan úgy érezhették, hogy ennek az ítéletnek a lekerülése egyfajta bankszövetségi kérés volt. Tehát itt a levétel volt az, ami hangsúlyozandó.

Aztán volt szó a jogfejlesztő, jogegységi határozatokról, amelynek esetében továbbra is fenntartom azt, elnök úr, hogy nem elég, ha a Kúria határok között tartja, hiszen elnök úr azt válaszolta, hogy a Kúria önkorlátozást gyakorolt ezekben a jogfejlesztő, jogegységi határozatokban, és ezért ezek még egy jogállami eszköznek tekintendők.

(10.00)

Szerintem az elég nagy baj, ha a mindenkori kúriaelnökön és a Kúrián múlik, hogy mennyire tudja ezt határok között tartani. Tehát ebből az is kiértendő, hogy ha mondjuk, nem ő lenne a Kúria elnöke, vagy egy olyan kúriai elnök lenne, aki ezt még kiterjesztőbben értékelné, akkor adott esetben ez már az Országgyűlés hatásköreit is feszegethetné. Egyébként hozzáteszem, hogy sajnos én az erre vonatkozó szabályokat, ami ilyen formában megengedi a jogfejlesztő jogegységi határozatok meghozatalát, nem feltétlenül tartom alaptörvényszerűnek. El is mondom, hogy miért: mert nem elég véleményem szerint, elnök úr, hogy vannak döntések, és akkor a Kúria ezután hoz egy jogfejlesztő jogegységi határozatot; az elvárás az lenne véleményem szerint, hogy ezen döntések körében kerüljön sor a jogfejlesztő jogegységi határozat meghozatalára.

Mi azt láthattuk, és lehet, hogy ez megint egy külső nézőpont, de én azt láthattam, és ezzel nem vagyok egyedül, hogy pont a devizás ügyekben születtek korábbi bírósági döntések, néhány, de ezek java részében az alsóbb bíróságok sokszor a devizaadósoknak adtak igazat, és akkor a Kúria minthogyha beavatkozott volna a rendszerbe, nehogy egy olyan döntés szülessen, gondolhattuk sokan, amely a kormány és a Bankszövetség megállapodásával ellentétes, beavatkozott a Kúria, és sokszor olyan jogfejlesztő jogegységi döntéseket hozott, amelyekkel akár a nagyszámú alsófokú bíróságok döntését úgy írta felül, hogy az nem következett azokból a döntésekből. Tehát nem egy jogfejlesztést, hanem tulajdonképpen az alsóbb szintű bíróságok kialakult… ‑ sőt mondhatnám azt, hogy már ki is alakult, mert sok helyen az ország más területein is tudtommal hoztak egy irányba mutató döntéseket, és ezeknek a felülírása történt meg gyakorlatilag a Kúrián. Ez viszont már szerintem mindenképpen a jogfejlesztésnek vagy a jogalkotásnak az irányába hat, ráadásul úgy, ahogy elmondtam, hogy volt egy nagyon keserű visszhangja, hiszen a kormány és a Bankszövetség döntését láthattuk benne valamilyen módon érvényesülni.

Természetesen elmondtam, hogy értem azt az óriási nyomást, emberileg megértem azt az óriási nyomást, ami a Kúrián volt ezekben a napokban vagy ezekben az években, de természetesen az emberi érzékenységet itt félre kell tenni, ha jogállamiságról, Kúriáról, Alaptörvényről és törvényhozásról beszélünk. Csak és kizárólag a jogi érveknek kell véleményem szerint megfelelni akkor is, ha a bankok elkövetnek egy olyan hibát, hogy olyan szerződéseket kötnek, amelyek számukra érvénytelenséggel zárulnak, és ebből komoly káruk adódik a saját hibájukból; akkor azt bizony véleményem szerint a magyar igazságszolgáltatásnak ki kell mondania, ha ezzel a bankok jelentős ellenérzését váltják is ki.

Abba most nem mennék bele, mert ezt is már a korábbi években sokszor átbeszéltük, hogy valóban érte volna akkora kár a bankokat, lévén, hogy még a Magyar Nemzeti Bank statisztikái szerint sem jött be ‑ töredéke se ‑ annyi deviza az országba, amennyit devizahitelként beállítottak, tehát egyértelmű, hogy nem érte volna őket ekkora veszteség, de ezek már olyan politikai kérdések, amelyeket a kormánynak és a törvényhozásnak kellett volna megtárgyalnia. A Kúriának nem lett volna más dolga, mint színtisztán csak a törvényességre és a magyar törvényekre kellett volna koncentrálnia, egyébként sok esetben vagy a legtöbb esetben, hála istennek, ezt is teszik.

Ezzel kapcsolatban egyébként a beszámolóban is szeretnék utalni arra a jogegységi határozatra, ami 2016-os és a devizás ügyeket érinti, ez az 1/2016. Ezt elmondtam a bizottsági ülésen, hogy bár a korábbiakhoz képest csak kiegészítő rendelkezéseket tartalmaz, de azért nagyon fontosak abban a tekintetben, hogy kimondásra került, hogy abban az esetben is devizaszerződésnek minősül egy szerződés, ha a kölcsön összegét csak forintban határozták meg, de egy későbbi időpontban, a folyósításkor az kiszámítható devizában, tehát a kirovó pénznemben. Ilyen módon ezeket is szabályosnak kell elfogadni a Kúria döntése alapján, és itt a 3. pontban ‑ a részletekben van mindig, szokták mondani, az ördög, a 3. pontban ‑ kimondja a Kúria, hogy nem érinti a szerződés létrejöttét vagy érvényességét az, ha ilyen módon, az 1. és 2. pontban meghatározott módon jött létre egy szerződés. Tehát az egész kifutása megint csak az, hogy érvénytelenségre ne lehessen hivatkozni, eséllyel vissza legyen nyesve az érvénytelenség kimondásának a lehetősége, ami azzal is együtt jár értelemszerűen, hogy nem tudják az adósok érvényesíteni azt a jogukat, hogy egy érvénytelen szerződés esetén az eredeti állapot helyreállításával forintalapon kelljen elszámolni.

Úgyhogy, bár ez csak egy továbbvitele a korábbiaknak, de azt kell mondjam, túl nagy örömöt sajnálatos módon nem okozott ennek a döntésnek a tanulmányozása. Ezt a bizottsági ülésen idő hiányában nem tudtam kifejteni, de itt már utaltam rá, hogy ránk is, a törvényhozás irányában is egy jelentős nyomás van, és azt gondolom, ha sok ember problémáját nem sikerült megoldania se a kormánynak, se az Országgyűlésnek, se a Kúriának, se az Alkotmánybíróságnak… ‑ bár az Alkotmánybíróság döntése lehetővé tette volna, tehát itt meg kell védenem őket, egy hatékony törvényhozási és törvénykezési gyakorlat kialakulását, de ez nem történt meg, de mindenkinek a közös felelőssége, hogy ebben az esetben a devizaadósok nem nagyon érezhették úgy, hogy bárki is melléjük állt volna. Most, ebben az esetben, amikor a Kúria-beszámolóról döntünk, nekünk ezt a társadalmi elvárást, és azt kell mondjam, jogilag is, én azt gondolom, nagyrészt jogos elvárást is ide kell hoznunk és mérlegelnünk kell, amikor az egyébként pozitív, más tekintetben pozitív kúriai gyakorlatot értékeljük.

Aztán továbbmennék a 22. oldalon, illetve az oldalszámozás miatt inkább úgy mondom, az 5/2016. KMK-véleményre, ezt elnök úr is elmondta, ez az adóhatóság bizonyítási terhe. Ez egy nagyon helyes és nagyon időszerű határozat. Sokszor azt érezhetjük, az adóhatóság úgy gondolja, hogy az ártatlanságot kell mindenkinek bizonyítania és nem nekik a bűnösséget. Örülünk neki, hogy ezt a Kúria ebben a döntésében itt helyre rakta, és nagyon bízunk benne, hogy ez az adóhatósági gyakorlatra is napi szinten ráhatással lehet. Azt is el kell mondjam, hogy sajnos az új adóhatósági eljárások, amelyek nemrég kerültek elfogadásra, azok pont egy negatív irányt határoznak meg abban a tekintetben, hogy amilyen bizonyítékot nem terjesztenek elő a felek, illetve az eljárás alá vont fél az eljárásban, azt a bíróság előtt sem terjeszthetik elő. Aztán ha ezt valaki megtámadja alkotmányjogi panasszal vagy egyéb módon, nem kizárt, hogy ezek a passzusok alaptörvény-elle­ne­sek ‑ szerintem könnyen lehetnek azok ‑, és ezt a Kúria hogyan fogja majd alkalmazni, ez egy másik kérdés lesz, de amit itt olvashatunk, az mindenképpen előremutató, és megköszönjük a Kúriának ezt a döntését.

Elnök úr szintén utalt arra, és egy fontos kérdéskört feszeget, amikor az olyan szervezetekről beszél, amelyek tagjai, illetve olyan szervezetek tagjairól beszél, amely esetben a szervezet nem tartja be a magyar törvényeket, ez esetben ők kiemelt büntetőjogi védelemre igényt tarthatnak-e. Erre természetesen az a válasz, vagy természetesnek tűnik a válasz, hogy nem, hiszen önmaguk is megsértették a jogszabályokat. Ezzel így nagy vonalakban egyet is lehetne érteni, tehát ezzel így mint egy kijelentéssel nincsen problémám. A nagyobb baj, hogy ennél jóval cizelláltabb az eset, főleg azért, mert az Új Magyar Gárda Mozgalom is megemlítésre kerül, és tényszerűleg a beszámolóban az a mondat szerepel, hogy ezt a szervezetet a bíróság időközben jogerős határozatával feloszlatta. Ilyen nem történt. Ez van egy kúriai beszámolóban, nem tudom, hogy ezt a részt ki írta, de tényszerűleg tudvalevő, hogy egy egyesületet oszlatott fel a magyar bíróság. Nem mennék bele, a döntés megszületett, jogerős, tehát ezt már nem szeretném minősíteni. Volt egy egyesület, amelynek a tevékenysége egyébként eltért egy hasonló nevű mozgalomtól.

(10.10)

Az egyesületet, amely egyébként semmi törvénysértőt nem tett, felosztatta a bíróság ‑ fogadjuk el, hiszen egy jogerős döntés ‑, az egyesület beszüntette utána a tevékenységét, nem is tehetett mást, és egyébként a mozgalom is beszüntette utána a tevékenységét, és ahogy a nevéből is adódik, több mozgalom is nem jogfolytonosan, hanem az új viszonyokhoz igazodva, a törvényeket betartva és a hatályos jogszabályoknak megfelelően működött.

Ezután egy ilyen helyzetben ‑ és itt ráadásul arról beszél a Kúria, hogy a tagok; ugye, itt a tagság is eléggé elmosódik, hiszen nem egy bejegyzett szervezetről beszélünk, csak egy mozgalomról, akkor a tagsági viszony is egy nehezen megfogható dolog, hogy ki ennek a tagja vagy volt tagja, tehát itt még messzebb kerülünk, tehát még aktív tagságról sem beszélünk, és akkor, ha még egy lépéssel továbbmennénk, a „vélhetően” vagy „feltételezhetően tagja” státus is szóba kerülhetne, ez viszont már kinyit olyan kapukat, ami szerintem már jogállamisági kérdéseket feszeget, hiszen ha valakit, mondjuk, azért ér sérelem, mert ráfogják, hogy egy mozgalom tagja, amelynek egyébként nem is tagja, amely egyébként be sincs jegyezve, amelyet egyébként így feloszlatni sem tudott a bíróság, ez esetben milyen módon tudja a magyar igazságszolgáltatás megvonni tőle a kiemelt védelmet. Értem én, és lehet erre azt válaszolni ‑ és ez a természetes válasz is ‑, hogy az adott bíróságnak kell ezt eldöntenie egy konkrét ügyben, csak a félelmeim azért állnak fenn, hiszen ha a Kúria beszámolója egy ténybeli tévedést tartalmaz, akkor ezután a bíróságok is könnyen tévedhetnek a tények irányában.

Néhány oldalt lapozva ‑ hullámzó módon a dicséretek és a kritikák követik egymást -: a gyülekezési törvényben a 48 órás jogvesztő határidő kimondása, ami arra vonatkozik, hogy ha a rendőrség 48 órán belül egy rendezvényt nem tilt meg, akkor azt már nem is tilthatja meg, csak a helyszínen felmerült jogsérelmek mérlegelésével, tehát előzetesen ezt nem teheti meg, ez is egy előremutató, a törvényekből következő és mindannyian úgy gondolhatnánk, hogy a rendőrség számára is egyértelmű gyakorlat kellett volna hogy legyen, úgy tűnik, hogy nem volt az, és a Kúria itt ezt helyre tette, amit szintén köszönök. Ez sok esetben egyértelművé teszi, hogy a rendőrségnek mi a feladata, és ezt e feladatát pontosan mennyi időn belül kell ellátnia.

A végére szeretnék szintén egy-két pozitívumot, bár itt is említettem jó néhányat. Hozzáteszem, hogy bár az MTI-hírben úgy jelent meg, hogy én az egész polgári szakágat minősítettem a Kúrián, ez természetesen nem így van, hiszen, amiket felsoroltam, ebben is vannak polgári ügyek, illetve polgári döntések is születtek nagyon kiválóak, de mindenképpen a polgári szakágnak vannak olyan döntései, főleg devizás ügyben, amelyek nagyon súlyos kritika tárgyává tehetőek, tehát ez így pontos, hogy egy-két esetben látom a pozitív irányokat, más esetben viszont ezt ki kellene javítani.

Ami viszont mindenképpen fontos és meg szeretném említeni ‑ és én is köszöntöm itt Kónya István elnökhelyettes urat ‑, hogy született büntető szakágban egy-két nagyon fontos döntés, amit mindenképpen el kell mondani; ha valaki követi a plenáris ülést, ha már képviselőtársaink ilyen kis számban követik, de tudom, hogy az állampolgárok és a sajtó részéről is jó páran követik ezeket az üléseket. Tehát történt egy-két olyan döntés, ami viszont a társadalom igazságérzetével is és a jogszabályokkal is egybevág, és jómagam és a média is, azt kell mondjam, hogy örömmel fogadta.

Kettőt emelnék ki, egyrészt a tolvajüldöző eseteként elhíresült esetet, ahol azt kell mondjam, hogy az ügyészség megint leszerepelt, a Kúria meg hál’ istennek újra helyre tette a dolgot. Az alsóbb bíróságokon vegyes ítéletek születtek, és szerintem kristálytiszta jogi logikával került kimondásra ‑ tehát itt nem kellett eltérni természetesen a jogszabályoktól, csak a jogszabályokat betartani ‑, hogy abban az esetben, ha valakitől ellopnak egy értéktárgyat, de ez nem került ki a közvetlen környezetéből, nem került ki abból a körből, hogy ő még ezt visszaszerezheti, akkor a lopás büntetőjogi tényállása ebben az esetben nem befejezett. Tehát az, ha valaki kergeti, üldözi az elkövetőt, és adott esetben az elkövető nem betartva a szabályokat ebben az esetben motorjával balesetezik, és az egyik elkövető életét veszti, akkor ne már a kirabolt, illetve, hogy pontos legyek, itt a lopás áldozatává vált egyénnek kelljen többéves bírósági procedúrát elviselnie ‑ és egyébként ez önmagában is egy megterhelő dolog ‑, és különböző váltakozó ítéleteket, ha jól emlékszem, elítélő és felmentő ítéleteket elszenvednie, hanem ebben az esetben az elkövetőnek kelljen a felelősséget viselnie.

Talán itt még egy példát is hallottunk, hiszen az ügyészség, amely, ahogy mondom, sajnos újra leszerepelt, mert ők mindig szeretnek valakit elítélni, ha ártatlan, ha bűnös, ez sajnos sok esetben így van, nagyon kevés eset az, amikor az ügyészség azt mondja, hogy hoppá, rájöttem, hogy amit eddig csináltunk gyakorlat, az nem jó, és a társadalmi igazságérzet és a jogszabályok mást támasztanak alá; nos, az a hivatkozás sem állt meg, hogy ha rendőr valamit nem tehet meg, akkor egy kirabolt vagy egy bűncselekmény áldozata azt miért teheti meg. Talán valami példát is, nem tudom már, hol olvastam, hogy valaki bezárt egy autó csomagtartójába egy elkövetőt, úgy tartotta vissza ‑ ugye, megvan a jog, hogy a rendőrség kiéréséig ezt megtegye ‑, és nyilván a rendőr ezt nem teheti meg, viszont egy állampolgártól nyilvánvalóan nem várható el, hogy mindenben ismerje egyrészt a rendőrségi szabályokat, másrészről meg nyilvánvalóan sokkal rosszabb helyzetben van, mint egy rendőr, akár fizikális, akár jogi értelemben, illetőleg mindig az elkövető van helyzeti előnyben, és ezt abszolút alá lehet támasztani.

Még egy ügy, ami szintén egy elhúzódó ügy volt, és nagyon helyesen sikerült pontot tenni a végére, ez a jogos védelem ügye, egy olyan ügy, amelyben szintén az alsó fokú bíróságok ellentmondásosan alkalmazták nemcsak a törvényeket, a jogos védelem szempontjából hozott új büntetőjogi szabályokat, hanem a Kúria jogegységi határozatát is, amelyet korábban hoztak meg, és én egyébként üdvözöltem, mert egy előremutató, nagyon jó jogegységi határozat volt, és úgy tűnik, hogy az alsóbb bíróságok ezt nem kellőképpen alkalmazták, miközben a jogegységi határozat száz százalékig a büntetőjogi szabályok talaján állt, és abszolút fel sem merült, hogy ezeket félre kelljen tenni, ezt nem alkalmazták; ebben az esetben is kimondásra került, hogy a jogos védelmi helyzetben lévőt, ha megállapításra kerül a jogos védelmi helyzet, innentől kezdve fel kell menni, illetve jó esetben eljárás alá sem kellene vonni az elkövetőt. Ebben az esetben is a Kúria egy olyan döntést hozott, amely helyrerakta ezeket a kérdéseket, és bízunk benne, hogy ha már a jogegységi döntés nem volt elég, akkor ezek az egyedi ügyben hozott döntések el fogják hozni azt, hogy tényleg megváltozik a bírói gyakorlat.

Tehát azt kell mondjam, hogy lehet a jogegységi döntéseket is, illetve az egyedi bírósági döntéseket is jól és hatékonyan alkalmazni, ezt a büntetőjogi szakágnál láthattuk. A polgárinál is szívesen láttuk volna, de ez ott nem minden esetben valósult meg.

Úgyhogy lezárva a hozzászólásomat, meg szeretném köszönni elnök úr, elnökhelyettes úr és az összes, Kúrián dolgozó bíró és egyéb funkcióban dolgozók munkáját. Kívánunk a jövőben is hatékony eljárást, a magyar jogszabályoknak megfelelő és a magyar jogot a bíróságok joggyakorlatában is megfelelően ellenőrző és felügyeleti fórumként való működést.

Egyébként a tartózkodásunk ‑ a bizottsági ülésen is jómagam voltam, aki a tartózkodó szavazatot leadta ‑ jórészt, amit elmondtam, még az áthúzódó devizás ügyeknek köszönhető, mert nem mehetünk el a mellett a társadalmi és jogi viszonyrendszer mellett, ami kialakult, de természetesen, amiket elmondtam pozitív hozzászólásokat, ezzel együtt kérem elnök urat, hogy ezt így csomagban kezelje, és ilyenformán tudjuk leadni a szavazatunkat. S ahogy mondtam: jó munkát kívánunk! Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

(10.20)