Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ebben a vitaszakaszban az ajánlás 21., 25. és 26. pontjáról szeretnék külön említést tenni, illetőleg egy nagyon rövid utalást az ajánlás 23. pontjában foglalt módosító javaslatunkról.

A 21., 25. és 26. számú módosító javaslatunk tulajdonképpen egy sorrendi kérdést érint. Arról van szó, hogy a jogalkotásról szóló törvény felsorolná, milyen jogalkotó szerv milyen jogszabályt alkothat. Ez a felsorolás, mint tudjuk, egyébként egyfajta szintet, egyfajta jogi értelemben vett rangot, kicsit poros kifejezéssel hierarchiát is jelent. Első helyen említendő az Országgyûlés, amely törvényt alkot, hiszen a törvény a legmagasabb szintû jogszabály; ebben a hierarchiában a második helyen a kormány következik, mely kormányrendeletet alkot; a harmadik helyen a kormány tagja, a miniszter, aki miniszteri rendeletet alkot; és végül az önkormányzat, amely önkormányzati rendeletet bocsáthat ki. Ebbe kell beiktatnunk, megteremtendõ az alkotmány most már hatályos rendelkezésével az összhangot, a Magyar Nemzeti Bank elnökét megilletõ jogszabályt, rendeletet, ugyanis a Magyar Nemzeti Bank elnöke - ha nem tévedek - 2002 decemberében megvalósított alkotmánymódosításunk következtében már nem jegybanki rendelkezést, állami irányítás egyéb jogi eszközének minõsülõ jogi normát, hanem jogszabályt, bankelnöki rendeletet alkothat.

A mi javaslatunk arra irányul, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének a rendeletét ebben a felsorolásban a felsorolás végére helyezzük el. Maga a javaslat sem helyezi egy sorba a kormányrendelettel, jóllehet a jogforrási hierarchia rendjét úgy oldja meg az alkotmány, hogy a Nemzeti Bank elnökének a rendeletét a kormányrendelettel egy szinten szabályozza, hiszen azt mondja ki, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete nem lehet ellentétes a törvénnyel. Ugyanezt mondja ki a kormányrendeletrõl az alkotmány egy más helyen, ez tehát tulajdonképpen azonos rangot jelent a bankelnöki rendeletnek, mint amilyen ranggal a kormányrendelet rendelkezik.

(16.10)

Annak idején egyébként - csak emlékeztetõül mondom - vitattuk is ezt a megoldást, végül az Országgyûlésben konszenzus jött létre egy nagyobb megállapodás keretében, hogy ezt így oldjuk meg. Gyakorlatilag az volt a szakmai érv e mellett a megoldás mellett, hogy a kormány, a miniszter rendeletalkotása gyakorlatilag nem ütközhet a Magyar Nemzeti Bank elnökének a rendeletével, hiszen a Nemzeti Bank elnöke a külön törvényben neki biztosított és elõírt feladatkörében bocsáthat ki rendeletet, ez pedig világosan elhatárolható a kormány feladatkörébe tartozó rendeletektõl.

Éppen ezért viszont, mert ezzel a magyarázattal valóban megalapozott az a megközelítés, hogy itt - idézőjelben mondva - karambol a jogalkotásban a kormány, a kormány tagjai, illetve a jegybank elnökének jogalkotása között nem jöhet létre; éppen azért, mert ez az érvelés valóban meggyőző ebből a szempontból, gondoljuk azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének a rendeletét nem ebben a hierarchiában kell feltüntetni, hanem helyezzük a felsorolás végére, mert így a valóságos hierarchikus rendszer - törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, önkormányzati rendelet - egy világos sorrendet és egy világos, zárt rendszert mutat. Ezért javasoljuk a sorrendet így meghatározni, és tulajdonképpen az ajánlás 25. és 26 pontjában ennek a logikának az ottani szabályokban történő megjelenítése történik meg.

Csak említésszerűen az ajánlás 23. Pontjáról: ez az itt található módosító javaslat az, amely a kizárólagos törvényhozási tárgyak témakörével foglalkozik. Nem élek vissza azzal a helyzettel, hogy vitapartnerem, Wiener képviselő úr már nincs itt, mert el kellett mennie. Megvitattuk a mai ülésünk egy korábbi szakaszában, többször is visszatértünk erre a kérdésre, és az általános vitánál is érintettük. Tehát én most már még egyszer érveket a módosító javaslatunk mellett külön kifejteni itt nem kívánok. Arra azonban szeretnék rámutatni, hogy van néhány sarokpontja a jogalkotási törvénynek, amely a mi hozzáállásunkat, hogy tudjuk-e támogatni a törvényt vagy sem, meghatározza. Ez is egy olyan sarokpont. A kizárólagos törvényhozási tárgyak fogalmát nem tartjuk a jogalkotási törvényből kiiktathatónak.

Egy eléggé összetett kérdésről van szó. Azt el tudom képzelni, hogy egyes elemeket újra lehet gondolni. Sőt, szabad legyen azt mondanom, hogy én azt szeretném, hogy a kormány, ha elfogadja az alapgondolatot, akkor gondolkodjunk ebben együtt. Szívesen veszünk egyes elemeket illetően olyan észrevételeket, hogy azt lehet, hogy máshogy kellene megfogalmazni. Mert nem állítom azt, hogy a mi módosító javaslatunk mindig minden mondatában, minden fordulatában tökéletes és tévedhetetlen. Ez egész biztosan nincs így. De ahhoz, hogy közösen tudjunk gondolkodni, az kell, hogy a kormány belássa, hogy a kizárólagos törvényhozási tárgyak fogalmára azon túlmenően is szükség van, mint amit az alkotmány e körben azáltal, hogy megemlít törvényhozási tárgyakat, felsorol, tehát szükség van erre, és ha ezt belátjuk, akkor már egy koordináta-rendszerben vagyunk, és a többi valójában igazából már csak szakmai munka.

Kérem a támogatásukat ezekhez a módosító javaslatokhoz. Köszönöm figyelmüket. (Dr. Szentgyörgyvölgyi Péter tapsol.)