Készült: 2024.03.28.10:50:11 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

255. ülésnap (2017.11.06.), 192. felszólalás
Felszólaló Hollik István (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:07


Felszólalások:  Előző  192  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HOLLIK ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek Bánki Erik képviselőtársammal abban, hogy nem lehet felelősen beszélni a devizahitezésről anélkül, hogy a 2010 előtti helyzetet ne tárnánk föl.

És én még talán egy picit visszább is ugranék, mint ahogy ezt képviselőtársam tette. Ő 2002-ig ment vissza. Én azért azt gondolom, hogy fontos beszélnünk arról is, hogy 2002 előtt az első polgári kormány milyen intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy a magyar családok otthonteremtését segítse, és egyébként milyen helyzetben adta át a lakástámogatási rendszert a szocialistáknak.

Itt azt láthatjuk, hogy a mai kedvezményrendszerhez egyébként nagyban hasonlító lakástámogatási rendszert épített ki az első Orbán-kormány. Ha visszaemlékszünk, 2000 után kamattámogatott lakáshiteleket vezetett be a kormány. Ez azt jelentette, hogy az akkor hatályos szabályozás alapján jelzáloglevél-támogatású kölcsönt lehetett igénybe venni új lakás építéséhez, vásárlásához, használt lakás vásárlásához is; a legfeljebb 30 millió forint összegű hitel forrásául kibocsátott jelzáloglevelek kamataihoz az állam adott támogatást. De emellett az otthonteremtési támogatások sorát bővítette a személyi­jövedelemadó-kedvezmény. Akkor is lehetőség volt, akkor nem áfacsökkentést hajtottunk végre, hanem az első Orbán-kormány akkor áfa-visszatérítéssel támogatta a családokat. Abban az időben még volt, fizetni kellett új ingatlanok esetében illetéket, erre az esetre illetékkedvezményt vezetett be a kormány, illetve az akkor működő családtámogatási rendszert, a félszocpolrendszert is kibővítette a kormány.

Mik voltak ezeknek az intézkedéseknek az eredményei? Az, hogy 2002-ben azt lehetett tapasztalni, hogy a forintalapú lakáshitelek felfutottak, a kamatszintek radikálisan csökkentek; amíg a Horn-kormánynál 1998-ban közel 26 százalék volt az átlagos lakáshitelek kamata, addig ez 2002-re összesen 6 százalékra csökkent le. Azt is láthattuk, hogy 2002-ig a devizahitek egyáltalán nem terjednek el, a lakossági hitelek csak 15 százaléka devizaalapú, de túlnyomórészt ezek is inkább vállalati hitelek voltak, és nem ingatlanhitelek. 2002-ben ennek a lakástámogatási rendszernek köszönhetően is a GDP 5 százalékkal nőtt, és az építőipar az egyik húzóágazat volt, több mint 10 százalékos növekedéssel.

Tehát összességében azt tudjuk mondani, hogy a ’98 és 2002 között kialakított lakástámogatási rendszer támogatta a magyar családokat, ráadásul az arra fordított költségvetési kiadások is megtérültek. A rendszer fenntarthatósága biztosított volt 2002 utánra is, mivel magasabb kiadási szint esetén a realizált adó- és járulékbevételek is arányosan nagyobbak voltak.

Azt lehetett mondani tehát, hogy a 2002-ben kialakított lakástámogatási rendszert tovább lehetett volna vezetni. A szocialista kormányok azonban nem így döntöttek. Az valóban, ahogy Völner Pál államtitkár úr is rámutatott, nagyon sokatmondó, hogy a devizahitel-probléma fő felelősei nincsenek ma itt a teremben, hiszen az MSZP frakciója el sem jött erre a vitára. 2002-ben tehát a szocialisták nem úgy döntöttek, hogy a polgári kormány lakástámogatási rendszerét tovább bővítik vagy továbbviszik, annak ellenére, hogy a rendszer biztos lábakon állt, hanem a szocialista kormányok a felelőtlen pénzszórás részleges fedezetét a korábbi lakástámogatási rendszer teljes leépítésével teremtették elő.

2003 közepétől a lakáshitelek jogosultsági feltételeit jelentősen megszigorították. A kamattámogatásokat két lépcsőben, 2003-ban teljesen leépítik, az szja-kedvezményeket is szűkítik, sőt 2007-re teljesen megszüntetik.

És mi volt ennek a politikának az eredménye? Az, hogy a lakástámogatási rendszer felszámolása egyértelműen a devizahitelek felé nyomta a magyar lakosságot. Míg 2002-ben még alig több mint 15 százalékát tették ki a devizahitelek a lakosság hiteleinek, addig 2007-re, tehát szűk 5 év alatt a lakosság hiteleinek közel 60 százaléka devizaalapú volt, összegszerűen pedig meghaladta ez a 4300 milliárd forintot. Sőt, 2008 végére a devizahitelek tartozásállománya már 6500 milliárd forintra nőtt, vagyis a lakosság hiteleinek 70 százaléka devizahitel volt. Ráadásul a Gyurcsány-kormány katasztrofális válságkezelése és a 2008-as gazdasági krízis miatt drasztikusan megváltoztak az árfolyamok, és ezzel jelentősen megemelkedtek a magyar családok törlesztőrészletei is.

Mindezt súlyosbították a baloldali kormányok megszorító intézkedései és az adóemelések is. Több százezer magyar család került kilátástalan helyzetbe, sokakat a kilakoltatás veszélye fenyegetett. A szocialista kormányok egyáltalán nem foglalkoztak a családok eladósodásával, és semmilyen támogatást nem adtak nekik. A Bajnai-kormány részéről is csupán egy banki etikai kódexre futotta 2009-ben, azonban ez ‑ nyugodtan kimondhatjuk ‑ fabatkát sem ért a bajba jutott devizahiteleseknek. Éppen ezért gondoljuk azt, hogy teljesen hiteltelen, hogy ma ugyanazok védik látszólag a devizahiteleseket, akik a devizahitel-csapdába kergették a magyar családokat; mert mi úgy gondoljuk, hogy az ellenzék felelős a magyar családok eladósodásáért.

És azért itt van még egy felelős, akit meg kell említeni, az akkori pénzügyi felügyelet és az akkori Nemzeti Bank ‑ ez akkor még külön működött, nem integráltan, ahogy ma ‑, hiszen egyik hatóság sem hívta fel a figyelmet megfelelő mértékben a devizahitelek kockázataira, illetve nem szankcionálták azt a bevett gyakorlatot, hogy a devizahitel-szerződések nagy részét a bankok közvetítőkön keresztül kötötték meg.

A közvetítők pedig a legtöbbször nem tettek eleget a tájékoztatási kötelezettségeknek, nekik az volt a lényeg, hogy minél nagyobb mennyiségű hitelt tudjanak kihelyezni a lakossági piacon, és részint ez is odavezetett, hogy a magyar lakosság nem volt tisztában a devizahitelezés kockázataival. Éppen ezért gondoljuk azt, hogy a Nemzeti Bank, illetve az akkori pénzügyi felügyelet vastagon felelős a helyzet kialakulásában.

(15.30)

Így jutottunk el 2010-ig. Tehát az Orbán-kormány nehéz helyzetet örökölt, körülbelül 1 millió devizahiteles szerződést 7000 milliárd forint értékben, és természetesen emellett teljesen elszaladó államadósságot és magas költségvetési hiányt. Ezt még csak fűszerezte egy magas munkanélküliség is, de mivel az Orbán-kormány felismerte azt, hogy a devizahitelezés egyrészt a magyar gazdaság sérülékenységéhez is nagymértékben hozzájárul, másrészt pedig társadalmi problémává nőtt, ezért Orbán Viktor kormánya segítséget nyújtott a devizahitelezés miatt bajba jutott családoknak. A 2010-es választásokat követően a Fidesz-KDNP-kormány egyik első intézkedéseként kilakoltatási moratóriumot hirdetett, illetve betiltotta a jelzálogalapú devizahitelek folyósítását. Ezt követően bevezetésre került az árfolyamgát, és lehetővé vált a végtörlesztés is.

A fentieken túl a kormány létrehozta a Nemzeti Eszközkezelőt, amely több mint százezer embernek nyújtott biztonságos otthont. A kormány intézkedései másfél millió devizahiteles családnak nyújtottak segítséget. Az intézkedésekről Bánki Erik képviselőtársam részletesen is beszámolt. Én csak azt hangsúlyoznám, hogy ezeknek milyen volt a hatása. A jelzálogalapú hitelek betiltása meggátolta azt, hogy tovább tudjon növekedni a devizahitelek száma. Ezt a törvényjavaslatot akkor Vona Gábor és az MSZP nem támogatta.

A végtörlesztés 170 ezer adósnak segített, és közel 1400 milliárd forint értékben fizették vissza kedvezményes árfolyamon a devizahitelüket az adósok. Az erről szóló törvényjavaslatot nem támogatta az MSZP, de nem szavazta meg az LMP sem. Az árfolyamgát közel 180 ezer adósnak segített. Az árfolyamgátas ügyfelek mintegy 60 milliárd forint kamat megfizetése alól mentesültek. Ezt a törvényjavaslatot nem támogatta szavazatával sem Vona Gábor, sem a Jobbik frakciója, ahogy az MSZP-frakció sem.

A bankok elszámoltatásával kapcsolatban 750 milliárd forintot írtak jóvá a bankok az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítások miatt. Az adósoknak csökkent egyrészt a fennálló tőketartozása, de az átlagos fizetendő törlesztőkötelezettségük is mintegy 25 százalékkal csökkent, illetve sor került a devizahitelek forintosítására is. 2015. február 1-jén lépett hatályba a forintosítást szabályozó törvény, és biztosította mind a lakáscélú, mind a szabad felhasználású jelzáloghitelek forintosítását. Ez közel félmillió adós hitelét váltotta át forintra.

Ki kell külön emelni, hogy a jó időben végrehajtott forintosítás jelentős további terhektől óvta meg a magyar lakosságot, akik a devizahiteleket nagy részben svájci frankban vették fel. Az átváltás 2014 novemberében rögzített 256 forintos árfolyamon történt a svájcifrank-hiteleknél. A frank árfolyama két hónappal később elszabadult a svájci jegybank döntésének köszönhetően, és 30 százalékos emelkedéssel egészen 321 forintig emelkedett. A frankhitelek törlesztőrészlete a szakértők szerint akár ezt meghaladó mértékben, 50 százalékkal is emelkedhetett volna Magyarországon, de a jó kormányzati időzítésnek köszönhetően ettől megmenekültek a magyar adósok. Nem véletlen, hogy éppen ebben az évben Varga Mihály miniszter úr éppen ezért a lépésért megkapta „Az év pénzügyminisztere” díjat.

Azt lehet tehát mondani, hogy a Fidesz-KDNP intézkedéseinek köszönhetően csökkent a magyar de­vi­zahitelesek tőketartozása, csökkentek a tör­lesz­tő­részletek, valamint a devizahitelek szinte teljesen eltűntek a magyar piacról. 2015 végére 100 milliárd forint alá csökkent a devizahitelek állománya, vagyis a teljes lakossági hitelállomány alig 1 százaléka volt devizaalapú.

Most engedjenek meg még egy régiós kitekintést, hiszen érdemes megvizsgálnunk azt is, hogy a környező országokban elszaporodott‑e annyira a devizahitelezés, mint Magyarországon. Ha körbenézünk, akkor azt láthatjuk, hogy a 2000-es évek környékén sehol, szinte sehol nem futottak fel olyan mértékben a devizahitelek, mint Magyarországon. Ez is mutatja, mekkora felelősség az akkori kormányzó pártoknak, a jegybanknak és a pénzügyi felügyeletnek. Csehországban és Szlovákiában ez egyáltalán nem volt jelentős probléma. Horvátországban, bár a devizahitelek aránya a teljes hitelállományon belül 77 százalékos volt, Romániában 68 százalékos volt, de egy fontos különbség volt hazánkhoz vagy éppen Lengyelországhoz képest, hogy ott nem a legkockázatosabb svájci frankban, hanem a kisebb kockázatú euróalapú hitelek voltak többségben, ezért az ott lakókat a válság, illetve az árfolyamok mozgása olyan mértékben, mint a magyarországi devizahiteleseket, nem érintették.

Ott van tulajdonképpen jó példaként előttünk, hogy hogy lehetett volna csinálni, Lengyelország példája is, ahol bár 2000 és 2003 között felfutott a devizahitelezés, de részint a złoty gyengülésének, részint a lengyel hatóságok szigorú fellépésének köszönhetően ‑ ott egyébként kemény ajánlásokat fogalmaztak meg a bankok számára a devizahitelesekkel kapcsolatban ‑ a devizahitelek 2003 után visszaszorultak, és éppen ezért a 2008-as válság a lengyel devizahiteleseket sokkal kevésbé sújtotta.

Kijelenthető, hogy ezekben az országokban szinte teljesen elmaradt az olyan komplex kormányzati intézkedéssorozat, amely Magyarországon megtörtént. Ezek az országok csak annyit próbáltak megtenni, hogy a svájcifrank-alapú hitelek kockázatát csökkentették, tehát elősegítették, hogy hazai devizára vagy euróra váltsák az ottani devizahitelesek a hitelüket.

Lengyelországban csak 2016 augusztusában fogadták el a svájcifrank-alapú hitelek helyzetének rendezéséről szóló törvényt, követve a magyar példát. Ott viszont például a bankok csak önkéntesen dönthettek arról, hogy a svájcifrank-hiteleket złotyra váltják. Romániában sem nyújtottak jelentős segítséget a svájcifrank-hiteladósok számára.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a devizahitelesek az ellenzékre nem, de a Fidesz-KDNP-re számíthattak eddig is, és azt tudjuk mondani, hogy számíthatnak a jövőben is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)




Felszólalások:  Előző  192  Következő    Ülésnap adatai