Készült: 2024.03.29.13:14:50 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

183. ülésnap (2000.12.13.), 57. felszólalás
Felszólaló Dr. Csáky András (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:22


Felszólalások:  Előző  57  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, régi adósságát törleszti a törvényhozás, amikor a gazdasági jogalkotás mellett végre figyelmet szentel a társadalom azon tagjainak is, akiknek érdekérvényesítő készsége, lehetősége nem elég erős ahhoz, hogy helyzetük javítása, jogaik védelme érdekében hatékonyan felléphessenek. A cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat megteszi azt a lépést, amely - ahogyan arra az indoklás is utal - az érintettek autonómiáját a korábbiakénál jobban figyelembe vevő differenciált rendszert, jogszabályi kereteket alakít ki, és egyben csak a legszükségesebb mértékben korlátozza az érintettek személyi szabadságát, döntési autonómiáját. Emellett biztosítja, hogy amikor ez szükséges, kizárólag bíróság dönthessen a cselekvőképesség korlátozásáról vagy kizárásáról, meghallgatva az érintettet, tehát a gondnokság alá helyezendő személyt.

A bizottsági viták során megtudhattuk, hogy a törvényjavaslat gondos előkészítő munka, egyeztetési folyamat során készült el, amely számos civil szervezet, a bíróságok és a gyámhatóságok gyakorlati tapasztalatait egyaránt hasznosítja. A szabályozásnak most csak az egyik elemére kívánom felhívni képviselőtársaim figyelmét.

A törvényjavaslat az Európa Tanács ajánlásával összhangban a korlátozott cselekvőképesség hatályos, valamennyi érintettre ugyanazon jogkövetkezményeket megállapító rendelkezései helyett elismeri, hogy a csökkent belátási képesség megnyilvánulhat úgy is, hogy az csak egyes kérdésekben, területeken jelentkezik. Ennek következtében a jövőben a bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként ítéletében egyéniesítve, azaz testre szabottan mondhatja ki, hogy mely területeken, jognyilatkozatok tekintetében szükséges korlátozni az alperes autonómiáját, és mely kérdésekben dönthet a jövőben is önállóan az érintett személy a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezéstől függetlenül. Így például lehetséges, hogy valaki krónikus költekező, ezért a vagyoni ügyeiben szüksége van a megfelelő kontrollra, de más ügyekben jól tájékozott és racionális döntéseket hoz. Az ilyen embert indokolatlan az élet minden területén korlátozni önállóságában. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a gondnokság alá helyezendő korlátozott cselekvőképessége általános jellegű, azonban a családjogi jognyilatkozatok önálló megtételéhez szükséges belátási képessége fennáll.

A szabályozás helyességét, előremutató voltát erősíti meg álláspontom szerint az Alkotmánybíróságnak egy, a közelmúltban született döntése is. Ez megsemmisítette az egészségügyről szóló törvény azon passzusát, amely a cselekvőképességet kizáró és korlátozó gondnokság alá helyezettek esetében egyaránt más személyt jogosít fel az orvosi beavatkozással vagy a kezelés visszautasításával kapcsolatos döntésre. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez alkotmányellenes. A korlátozottan cselekvőképes betegek belegyezési és visszautasítási jogát differenciáltan, a cselekvőképtelen és cselekvőképes betegekre vonatkozó szabályok közötti tartományban szükséges rendezni.

Véleményem szerint az előttünk fekvő törvényjavaslat nagyrészt megoldja az Alkotmánybíróság által felvetett problémát. Azokban az esetekben ugyanis, amikor a bírósági eljárásban megállapítható, hogy az alperes képes a felelős döntésre az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása során, a bíróság e vonatkozásban fenn fogja tartani a teljes cselekvőképességét, és ennélfogva eleve nem kerülhet a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyzetekkel azonos státuszba.

Tisztelt Ház! A most említett kérdéskör mellett nagyon fontosnak találom a törvényjavaslatnak azt a részét is, amely a gondnok személyének kiválasztására, funkciójának újragondolására vállalkozik. A rendelkezések kifejezik, hogy a gondnok személye alapvető kérdés a gondnokság alá helyezett szempontjából. A cél ugyanis az, hogy megfelelő emberi, bizalmi kapcsolat alakuljon ki a gondnok és a gondnokolt között. Erre az új rendelkezésre kitűnő jogszabályi keretet nyújtanak többek között azzal, hogy a gondnokoltnak döntő szava lehet a gondnok kirendelésénél, illetve a hivatásos gondnok jogintézménye is alapvetően megújul.

Ugyancsak örömmel olvastam a törvényjavaslatban azt az alapelvi szintű előírást, hogy a gondnok vagyonkezelésének a gondnokolt jólétét kell szolgálnia, és a gondnok köteles a gondnokolt személyes kívánságát meghallgatni és jogos igényeit lehetőség szerint teljesíteni. E rendelkezések a gondnokoltak életminőségének javulását eredményezhetik.

Csak néhány elemét emeltem most ki a cselekvőképességre, gondnokságra vonatkozó törvényjavaslatnak. A kérdéskör fontosságát, a megoldási módozatok alapvető jó irányát ismerték el a törvényjavaslattal foglalkozó országgyűlési bizottságok is, amikor a törvényjavaslatot pártállástól függetlenül egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találták. Mindezekből következik, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatni fogja a törvényjavaslat elfogadását, és készen áll az eddigiekben is elhangzott módosító javaslatok megvitatására, és gondolkodik saját maga is, hogy esetleg bizonyos finomításokkal még jobbá tegye az alapvetően megítélésünk szerint igen jó minőségű törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

 




Felszólalások:  Előző  57  Következő    Ülésnap adatai