Készült: 2024.03.28.09:50:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

158. ülésnap (2000.09.25.), 64. felszólalás
Felszólaló Csabai Lászlóné (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:32


Felszólalások:  Előző  64  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

CSABAI LÁSZLÓNÉ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselők! A gázközművagyonnal kapcsolatos önkormányzati igények rendezéséről szóló T/2933. számú törvény előzményei jól mutatják a rendszerváltás eredményeit és ellentmondásait. Ugyanakkor arra is bizonyítékot adnak, hogy egy ország élete, annak sikere vagy sikertelensége nem egy választással kezdődik vagy végződik, hanem mint minden az életben, ez egy folyamat, a döntések egymásra épülnek. Hogy mi is történt valójában, azt az államtitkár úr és Buza Attila megpróbálta elmondani. Szeretném elmondani a mi véleményünket az előzményekről.

A téma szempontjából jelentős az 1990. évi LXV. önkormányzati törvény, mely a 107. §-ában fogalmazta meg az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyontárgyak körét. A törvény a 36/'98. évi alkotmánybírósági határozat indoklása szerint nem fogalmazta meg egyértelműen, hogy a vagyonátadó bizottságnak kell-e a gáz- és villamosközmű-vagyon önkormányzati tulajdonba adásáról döntenie, és ha igen, milyen elvek alapján. Sem az önkormányzatoknak, sem a bizottságoknak nem adott megfelelő eligazítást az 1991. évi XXXIII. törvény sem, mely kijelölte a vagyonátadó bizottságok működési rendjét; '95. március 31-éig határozta meg a működési idejét, és meghatározta az önkormányzatoknak átadandó vagyoni kört.

'90 és '94 között a gáz- és villamosközmű-vagyon rendezésében a vagyonátadó bizottságok elutasították az önkormányzatok igényeit. Ez nem volt egyedi eset abban az időben. A törvényeket különbözőképpen értelmezte az állam, és különbözőképpen értelmezték az önkormányzatok. Néhány példa erre: Alkotmánybíróság döntött a megyei gyógyszertárközpontok önkormányzati tulajdonba adásáról; vita volt a tévékábelek mint közművagyon értelmezéséről; s az Antall-Boross-kormány idején az ÁVÜ által alkalmazott belterületi földek értékének kiszámítási módját is megváltoztatta a Legfelsőbb Bíróság precedens értékű döntése. Közben, az átalakulási törvény előírásainak megfelelően, gazdasági társasággá alakultak a gáz- és villamosenergia-szolgáltató állami vállalatok. Újabb törvény, újabb bonyodalom.

Az előterjesztésből olvasom: "Törvényellenes volt tehát az Ötv. alapján az önkormányzatokat megillető gázközművagyonnak 1993-ban a gázszolgáltató társaságok tulajdonába kerülése, mert ezzel az önkormányzatok igényének alapja visszavonhatatlanul elvonásra került." Tehát az 1993. évi LXXXII. törvény egyértelművé teszi az Antall-Boross-kormány szándékát, hogy az önkormányzatok nem juthatnak ugyanúgy a gázközművagyonhoz, mint az egyéb helyi közművek esetében; illetve a szolgáltató vállalatok tulajdonából az önkormányzatok az 1980 előtt épült vezetékeknél az igazolt hozzájárulásnak csak 30 százalékos mértékéig, illetve indexálva, '92-ben teljesített hozzájárulás esetén 54 százalék mértékéig kaphattak részvénytulajdont. Szó sem volt tehát arról, hogy az Antall-Boross-kormány az Ötv. szellemében rendezte volna a gázközművek önkormányzati tulajdonba adását, és nem is történt meg ebben az idényben a részvények kiadása.

1991 és '94 között az önkormányzati szövetségek minden lehetséges fórumot felhasználtak arra, hogy ráirányítsák a figyelmet erre a visszásságra. Könyvet lehetne kötni a levelekből, a nyilatkozatokból, de hatása nem volt, mint ahogy nem volt a belterületi földek rendezésénél sem. 1994-ben az önkormányzati szövetségek már az új kormánynál kezdeményezték ismét az ügyek rendezését. A belterületi földek értékének kifizetésére csak 1996-97-ben került sor. 1996 és '98 között több mint 100 milliárd forintot fizetett ki a Horn-kormány az önkormányzatoknak ezen a jogcímen. Tehát itt az előző kormány hibáit kompenzálta és tette rendbe a Horn-kormány.

A gázközművagyon-vita csúcspontja akkor volt, amikor a Horn-kormány döntött az ország pénzügyi helyzete, adósságállománya figyelembevételével a szolgáltató társaságok privatizációjáról. Nem sorolom fel, hogy milyen változatok voltak az Alkotmánybíróság által megsemmisített Ötv.-módosítás előkészítésekor. És nem beszélek szívesen azokról a teljesíthetetlen igényekről sem, amelyeket az önkormányzati szövetségek fogalmaztak meg; azokról a teljesíthetetlen igényekről sem, amelyek akadályozták egy jobb, egy mindenki számára elfogadhatóbb kompromisszum megalkotását. Tény, hogy az állami tulajdonú részvényekből az önkormányzatoknak juttatott 40 százalékos mérték közel megegyezett azzal a részvényértékkel, melyet az 1993. évi LXXXII. törvény alapján számítottak ki az önkormányzatoknál. Ezt több önkormányzatnál összehasonlító adatokkal lehet bizonyítani. Az is igaz, hogy a privatizáció után szokatlanul gyorsan megkapták a részvényeket az önkormányzatok, erre azelőtt nem volt példa.

Eddig a jogszabályok sora, melyek a kormányok színétől és pártállásától függetlenül azt szolgálták, hogy a gazdasági társaságoknál maradjon minél nagyobb mértékben az állami tulajdon, illetve az állami bevétel minél nagyobb legyen. De úgy gondolom, egy megosztott hatalomgyakorlásnál ez teljesen természetes törekvés, mint ahogy az önkormányzatok is azt szorgalmazták, hogy számukra legyen nagyobb a bevétel ebből a privatizációból.

Az önkormányzatok nem nyugodtak ebbe bele, és az Alkotmánybírósághoz fordultak. Mert akkor nem kellett félni attól, hogy a kormány, esetleg támogatások elvonásával megtorolja azokat az önkormányzatokat, amelyek az igazukért bírósághoz vagy Alkotmánybírósághoz fordulnak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Az Alkotmánybíróság 38/'98. évi döntését és annak indoklását az államtitkár úr és Buza Attila kifejtette. Azt is elmondták, hogy a két év alatt mit tett a jelenlegi kormány, mielőtt a jelen törvénytervezetet a parlament elé bocsátotta. Azt szeretném megindokolni, hogy a Magyar Szocialista Párt frakciójának mi a véleménye a beterjesztett törvénytervezetről.

Nem kevés vitát és vívódást jelentett a szocialista frakciónak, hogyan viszonyuljon a törvényhez. Mint ellenzéki frakció, nekünk a tökéletes megoldást kellene a kormánytól megkövetelni. Azt kellene követelnünk - ha már két éve húzza a kormány az időt, és fizetni meg úgy akar, hogy a fizetési kötelezettség jelentős része a következő kormányra fog majd hárulni -, hogy minden érintett önkormányzat egyetértését bírja a beterjesztett törvényjavaslat. Természetesen azt kellene kérni, hogy a több mint 400 millió forintért elkészített szakértői vélemény ne csak a korábbi számítások újrabehozását jelentse a törvénybe, hanem valós felmérések következzenek be.

Ellenzéki frakcióként, ismerve és elszenvedve a parlament 1998-as választás óta kialakult rendjét vagy inkább rendezetlenségét, mely szerint ellenzéki képviselőnek nem lehet igaza, nem lehet jó javaslata, nem kellene hinni a kormányban, hogy képes vagy akarja javítani a beterjesztett törvényjavaslatot. Ellenzéki képviselőként, miután az érintett önkormányzatok 18-20 százaléka nem fogadja el a részére kiszámított kártérítést, miután az önkormányzatok ennek ellenére nem kapják meg készpénzben az összeget - annak fedezete '98-ban, a furcsa pótköltségvetésben 50 milliárd forint összegig, államkötvény kibocsátásával már megteremtődött -, ezen indokok alapján az lett volna a logikus lépés, ha a szocialista, ellenzéki frakció nem támogatja a törvény általános vitáját.

 

 

(16.30)

 

Mi mégis támogatjuk a törvény vitáját; kérdezhetik önök, hogy miért. Azért, kedves képviselőtársaim, mert bár Kosztolányi Dénes fideszes képviselőtársammal inkább több kérdésben nem értünk egyet, mint amiben azonos a véleményünk, de abban egyetértünk, amit az önkormányzati bizottság utolsó ülésén mondott, vagyis hogy a Szocialista Párt mindig fontosnak tartotta az önkormányzatok működését, és azt már csak én teszem hozzá, hogy felelősséget is érez az önkormányzatok működéséért. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Kedves Képviselőtársaim! A Szocialista Párt támogatja az általános vitát. Támogatja, mert szeretné mielőbb lezárni az 1990 óta húzódó vitás ügyet. Támogatja, mert tudja, hogy az önkormányzatok többsége milyen nehéz helyzetben van, mert a gazdasági növekedés ellenére sem részesülnek az inflációval azonos mértékű állami támogatásból, még 1999-ben és 2000-ben sem. Támogatja, mert az elmúlt két évben 1,9 illetve 2,1 százalék mértékű államitámogatás-elvonás történt év közben a költségvetésükből. Támogatja, mert olyan többletterheket fogalmaznak meg a törvények számukra, melyek megoldhatatlan feladatok elé állítják az önkormányzatokat.

Tehát mi az önkormányzatok és az általuk képviselt településlakók érdekében támogatjuk a törvény vitáját azért, hogy a gázközművagyon törvényi rendezéséből kapott pénzből utak, járdák épüljenek, hogy tudjanak pályázni bérlakásépítésre, hogy teljesíteni tudják az egyre feszesebb környezetvédelmi követelményeket, hogy az oktatásban a fedezet nélkül előírt eszköznormatívát - ha csak részben is - teljesíteni tudják, meg tudják ezeket az eszközöket vásárolni.

Őszintén el kell mondani, hogy jó néhány önkormányzatnál ez a pénz a túlélés feltétele; bérekre, szociális juttatásokra, gáz- és villanyszámlák kifizetésére kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a hitben és bizalomban támogatjuk a törvény vitáját, hogy a települések lakóinak érdekében képesek leszünk javítani a törvényen és orvosolni az önkormányzatok jogos igényét. Négy kérdést fogalmazok meg ezek közül.

A törvény tárgyalása idején felül kell vizsgálni azon önkormányzatok jelzését, melyek nem fogadták el a tanácsadó cég számításait, mert itt már a bizottságok képviselői elmondták, hogy milyen okok és milyen új szempontok jelentkeztek. Tudom az eszemmel, hogy egy törvénnyel szemben jogorvoslattal nem lehet élni. A szívemmel mégis azt szeretném, ha találnánk olyan megoldást, amely a jogorvoslat lehetőségét biztosítja az önkormányzatok számára. Elfogadhatatlan számunkra, hogy a kifizetett összegnek vagy a meghatározott 61 milliárd forintnak csak 20 százaléka kerül készpénzben az önkormányzatokhoz. Olyan módosító indítványt fogunk beterjeszteni, amely legalább 50 százalékos mértékben biztosítja készpénzben az önkormányzatok kártalanítását.

Végül kérjük, hogy foglalkozzon a kormány az 1993 utáni, de a privatizációt, '95-öt megelőző időszakban épített gázvezetékvagyon-, illetve forrásátadásokkal is, melyeket a tanácsadó cég felmért, amit a megbízónak összefoglalójában problémaként jelzett.

Azt mondhatja az előterjesztő, hogy ezek a vagyonok úgy kerültek a gazdasági társaságok vagyonába, hogy ez a vagyonátadás nem volt kötelező. Igen, igaz, ez valóban így van. Azt is mondhatja, hogy az Alkotmánybíróság döntése erre nem vonatkozott. Igen, ez is így van. De ő is tudja, és mindenki ebben a Házban, aki közel van az önkormányzatok működéséhez, hogy sokszor elsősorban a szolgáltatási szempontból gazdaságtalan kistelepülések kényszerhelyzetben voltak a gázszolgáltatásról szóló tárgyalásnál, és a keretátadás kényszerből történt.

Kedves kormánypárti Képviselőtársaim! Annyi igazságtalanság volt - és jelenleg is van - a rendszerváltás átmeneti időszakában! Miért ne lehetne ezt a régóta húzódó és az utóbbi témában elsősorban a kistelepüléseket érintő kérdésben országosan véglegesen és igazságosan lezárni a kérdéseket?

Végül csak néhány megjegyzést szeretnék tenni a közművagyon pénzügyi rendezésének előlegkérdéséről. Örülünk, hogy ilyen figyelmes a kormány, hogy a törvény elfogadása előtt már előleget ad az önkormányzatok jelentős részének. Mivel a költségvetés állami bevétele egyes számítások szerint 100 milliárdos többlettel számol, természetesen jobban örültünk volna annak, ha ebből a kormány visszaadta volna valamennyi önkormányzatnak az év közben elvont állami támogatást.

Véleményünk szerint nem jó az, ha a miniszterek osztogatással azt a képzetet keltik az önkormányzati vezetőkben, hogy a kormány ajándéka a gázközművagyon kártalanítása. Pedig ez nem ajándék, hanem az Alkotmánybíróság határozata által szabott kötelezettség. Jó PR-fogás, de erősen vitatható megoldás. Talán nem véletlen, hogy több, általam elismert miniszter nem is akar és nem is él ezzel az önmagát népszerűsítő lehetőséggel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen gondolatokkal fogalmaztam meg a Magyar Szocialista Párt véleményét a gázközművagyon rendezése tárgyában benyújtott törvényhez, abban a reményben, hogy közös munkával még ez évben sikerül egy jó törvényt elfogadni.

Köszönöm szépen. (Nagy taps az MSZP padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  64  Következő    Ülésnap adatai