Készült: 2024.03.28.13:42:59 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

53. ülésnap (2007.03.05.), 251. felszólalás
Felszólaló Arató Gergely (MSZP)
Beosztás oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 5:12


Felszólalások:  Előző  251  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy jelentés benyújtásával mindig az a kormány célja, hogy módot kínáljon az Országgyűlés számára, hogy megismerkedjen a tényekkel, hogy vitát folytathasson a helyzetről, és adott esetben vitát folytathasson arról, hogy milyen további intézkedéseket tart hasznosnak. Ebből a szempontból a jelentés vitája, úgy tűnik, hogy sikeres és eredményes, hiszen élénk és parázs vita bontakozott ki, melynek keretében megismerhettük több olyan képviselőtársunk véleményét, aki egy-egy terület képviselőjeként vagy a téma szakértőjeként érdemben tudta gazdagítani az Országgyűlés ismereteit, és azt gondolom, hogy a minisztérium munkáját is javaslataival, elképzeléseivel, adott esetben kritikájával is. Ezt köszönöm a képviselő uraknak.

El kell mondanom - és talán ez volt a vita egyik fő vonulata -, hogy a világörökségi cím elnyerése önmagában nem jelent különleges jogi státust. A világörökségi cím elnyerésével elnyert státusnak illeszkednie kell az adott területre vonatkozó szabályokkal, amelyek változóak attól függően, hogy az épített örökség védelmére vonatkozó törvényekről van-e szó, és akkor az örökségvédelmi törvény hatálya alá esik a világörökség - hozzáteszem, hogy az örökségvédelmi törvény tartalmaz a világörökséggel kapcsolatos szabályokat -, de hasonlóképpen természetesen a természeti örökségek esetében a környezetvédelemre vonatkozó jogszabályok jelentenek eligazodást.

Az a fajta felvetés, amelyet két képviselő úr is a kultúrtájak vonatkozásában fogalmazott meg, mindenképpen megfontolandó, tehát hogy milyen módon lehet elérni azt, hogy ezeknél a jogszabályoknál - különösen a kultúrtájak esetében, ahol van mind környezeti örökség, mind pedig épített örökség - hogyan lehet az egységes kezelés feltételeit javítani. Azt tudom mondani, hogy nyitottak vagyunk arra akár külön tárgyalások formájában, akár úgy, hogy a képviselő urak kidolgoznak egy törvényjavaslatot, akkor ennek megvitatása formájában arra, hogy foglalkozzunk a kérdéssel, hogy keressünk ebben megoldást. De attól a szakmai vitától sem zárkózom el a kormány részéről, hogy szükség van-e külön törvényre, vagy a jelenlegi jogszabályok módosítása jelent ebben az ügyben megoldást.

Még egyszer mondom, önmagában nem old meg minden problémát a világörökségi minősítés. A világörökségi joggal foglalkozó jogszabályok az adott területek, térségek minden gondjára nem kínálnak megoldást. Azt hiszem, azon kell elgondolkoznunk, hogy ha szükséges, itt milyen módon lehet előrelépni, de bizony azt is el tudom képzelni, hogy éppen azok a jó példák, jó ügyek a fontosak, amelyekről ma az Országházban is beszéltünk. Mert a világörökségek alapvetően jogszabályi környezetükben és működésükben is helyi ügyként, regionális ügyként erősek, úgy jelennek meg, ha tetszik, éppen ez jelenti a világörökségek számára azt a fajta többlet hajtóerőt, amit központi kezeléssel, központi irányítással nem lehetne biztosítani.

Halász képviselő úr hozzászólásai egy picit kilógtak a vitából, hiszen kevesebb volt bennük a szakmai elem és több a képviselő úrtól egyébként nem szokatlan politikai elem, politikai támadás. Nyilván ennek is megvan az oka. Azt a fajta örömöt, amelyet képviselő úr afölött érez, hogy esetleg a világörökségből kikerülhet valamelyik magyar védett érték, én nem osztom. Azt gondolom, inkább az irányban kellene javaslatokat tennünk, hogy hogyan lehet erősíteni a védelmet. Ugyanakkor a képviselő úr által említett példák - akár a Tisza-szennyezés, akár a világörökségi védőterület, akár a néhány évvel ezelőtti Duna-panoráma védelmének az ügye, amire bizonyára még emlékeznek - azt bizonyítják, hogy a jelenlegi örökségvédelmi rendszer, ha megfelelő eszközökkel, kellő határozottsággal, ugyanakkor megfontoltsággal élünk, képes arra, hogy biztosítsa a védett örökség védelmét, ezen belül a világörökségi védelmet élvező épített örökség védelmét is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért tartom fontosnak, hogy ebben a vitában megtartsuk az egyensúlyt a kritika és az elismerés, az eredmények és a problémák között, mert a magyar világörökségi helyszínek sikere elsősorban nem kormányzati siker. Képviselő úr talán úgy gondolja, hogy szokás szerint megint lehet rúgni egyet a kormányba, de itt alapvetően nem a kormányzat sikereiről van szó.

Amikor tájékoztatást adunk, akkor elsősorban azoknak a közösségeknek a sikereiről adunk tájékoztatást, amelyek munkája a világörökség védelme mögött áll. Arról adunk tájékoztatást, mondjuk, hogy a komáromi erődrendszerrel kapcsolatos világörökségi pályázat benyújtása elsősorban Komárom és Révkomárom, a két megye sikere, ami mögött persze ott áll a két ország szakembereinek az együttműködése is. Azt gondolom, érdemes megtartani ezt az egyensúlyt, mert akkor születhetnek olyan javaslatok, amelyek valódi segítséget, valódi támogatást jelentenek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  251  Következő    Ülésnap adatai