Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szívesen vállaltam a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvénymódosításhoz való hozzászólást. És szívesen vállaltam, hogy a Fidesz vezérszónokaként erre reflektáljak. Kezdem azzal, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat összhangban van a Fidesz-Magyar Polgári Párt gazdaságpolitikai elgondolásaival. Tudom én azt, hogy ez nem a Fidesz monopóliuma, ez a magyar polgári gazdasági rendszer és a polgári társadalom egyik alapvető elképzelése önmagáról. Tehát amikor a kormány ilyen javaslatot hozott az Országgyűlés elé, akkor mégis kívánatos, hasznos talán számba venni, hogy mik is a fő motívumok itt. Különösen azért, mert - mint ahogy hallottuk - vannak, akik megkérdőjelezik ennek a törvényjavaslatnak a szándékát, különösen egyik-másik intézkedését.

Azért látom ezt a törvényjavaslatot összhangban a magyar gazdasági alakulás szellemével, mert a hangsúly az egyéni kezdeményezésen van. Lássuk meg azt, hogy a verseny az egyénnek ad lehetőséget arra, hogy a potenciáljához eljusson. És az egyén az, aki aztán intézményei, vállalatai, gazdasági szervezetei révén ezt megvalósítja. A gazdasági verseny útja, eszköze a gazdasági növekedésnek. A gazdasági növekedés előmozdítása jobban fog haladni, ha a piaci verseny, a szabad verseny ennek az útját kövezi. És hogy általánosítsak is egy percre, persze ez az egész társadalom szándéka, mert ekkor lesz magasabb keresetük az egyéneknek, ekkor lesz a családi stabilitás jobb, a házépítés, útépítés.

Tehát vissza a versenykorlátozási törvényre, a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényre, nézzük meg az alapvető fogalmakat. Miről is van szó? Arról van szó, hogy a versenykorlátozást tiltjuk. Ez egyfajta latinos-klasszikus fogalmazás, dupla negatívum. Valaminek a korlátozását tiltjuk. Ezt úgy is lehetne talán kifejezni, és egyszerűbb is lesz, ha kifejezzük, hogy garantáljuk a versenyt. A törvényhozónak az a szándéka, hogy a verseny működjön, és elvégezze azt a feladatát, amit tőle várnak. Tehát aki a versenyt korlátozza, az ártalmas, és ezt a korlátozást kívánja a törvény tiltani. Jó, ha ennek kapcsán látjuk, mert a társadalomban ez nem mindig így van, és a véleményformálók nem mindig fejezik ezt ki, nevezetesen, hogy a verseny, a tisztességes verseny pozitív dolog. A tisztességes magatartás verseny formájában fejeződik ki.

A szabad verseny, tehát a nem torzított verseny jobb teljesítményre ösztönzi az egyént, a gazdasági intézményt, a vállalatot és az egész társadalmat. Azok, akik néha azt mondják, és látunk ilyen írásokat napilapokban, meg hallunk ilyen felszólalásokat szerte a társadalomban, hogy a verseny szembeállítja az embereket egymással, és rossz vért is szülhet, miért nem volna jobb, ha verseny helyett kooperálnánk és együttműködnénk... - itt kívánatos, igen tisztelt képviselőtársaim, a fogalmak tisztázása. A verseny nem valaki ellen van. A verseny a teljesítmény javítása céljából van. A jó diákot megjutalmazzák az osztályban jó jeggyel. Vagy az atléta, aki első lesz, az nem árt annak, aki nem lesz első, és az olimpiai bajnok nem ellensége annak, aki nem kapott aranyérmet. A demokratikus választás a társadalom és a politika demokratikus formája. A verseny nem valaki ellen van, hanem azért, hogy a társadalom, jelen esetben a törvényhozás esetében, eljusson közelebb a stabilitás és az optimális formulák felé.

A verseny korlátozása ezt megakadályozza. Tehát a legjobb teljesítmény akkor érhető el, ha ez a verseny - ahogy már eddig is említettem - eljut odáig, ahogy azt az etika, a morál és a törvénybe foglalt fogalmak ezt lehetővé teszik. Baj az, ha verseny van? Engedtessék meg, hogy különböző alkalmakból azt a példát hozzam, ami velem nemegyszer megtörtént. Egyetemi tanárként járva, előadásokat tartva, vagy társadalmi alkalmakkor meg-megdicsértek azért, hogy professzor úr, maga milyen szépen elmondja ezt vagy azt, és a társadalom majd összeáll és békesség lesz. De hát nem lehetne, professzor úr, hogy kevésbé használja azt a szót, hogy verseny? Inkább használja azt a szót, hogy szövetkezés vagy kooperáció. Azért mondom ezt az egyszerű anekdotát, mert a fogalmak tisztázásáról van szó. A verseny nem valami olyan, ami miatt szégyellni kell magát annak, aki versenyez; vagy nem röstellni kell magát annak, aki a versenyt előremozdítja és egyengetni kívánja az útját.

Baj az, hogy a tehetség versenyre kel? - Mozart vagy Szent-Györgyi Albert, vagy számtalan sok példa. A verseny ösztönözte és segítette őket odáig, hogy eljussanak a potenciáljukhoz. Olyan mindennapi példák, amik nemigen jutnak eszünkbe, pedig ott vannak: 200 évvel ezelőtt a svájci kecskepásztorokból a legfinomabb órásmesterek lettek azért, mert a háztartásukban, kis üzemeikben a verseny szellemében haladtak előre. Persze, erre számos jó magyar példa is van. Az üzleti életben, tehát ami a mi témánk itt ma elsősorban, az ipar, kereskedelem, a pénzügyek világában a versenyző előnybe jut, ha a versenyfeltételek az etika, a morál és a törvényesség szerint megadatnak.

(11.20)

Másképpen fogalmazva az üzleti életben akkor válik a verseny ártalmassá - és ez ellen kell a törvényhozónak fellépnie, és ez a mi szándékunk és ez ennek a törvényjavaslatnak a célja -, amikor a verseny esélyelőnyhöz juttat valakit másoknak a kárára, tehát amikor a verseny a versenyzőket kiüti a verseny arénájából. Így jön létre a monopólium, amikor már a verseny megszűnik. Valóban a törvényhozónak szerte a világban az a célja, hogy fellépjen ez ellen, az irodalom is elég ékesen foglalkozik ezzel a témával. A verseny nagyon gyakran úgy szűnik meg és úgy válik monopóliummá a gazdasági szférában az egyik bank, kereskedelmi, ipari cég, hogy a versenyzők egymást addig-addig ösztönözték, hogy végül is egyesek elbuktak, és az erősebbek vagy konszolidálták, vagy felvásárolták, vagy másképpen kiszorították az arénából.

Tehát a monopólium, amely a verseny ellentéte, igen gyakran úgy jön létre, hogy a versenyre nem vigyázunk. Ennek a törvénynek, tisztelt Ház, az az első számú célja, hogy vigyázzunk, hogy a verseny intézménye megmaradjon, és teljesítse azt a kívánatos feladatát, amit már eddig is vázolni kívántam. Ugyanis a monopolista mit tesz? Lehet a monopólium mellett érvelni és halljuk is ezt, azonban jó, ha vigyázunk és tudjuk, hogy az érvei bizony nem elegendők ahhoz, hogy feláldozzuk a szabad verseny rendszerét. A monopólium, a nagyvállalatok többnyire azzal próbálják státusukat, előnyüket védeni, hogy nekik lesz lehetőségük a kutatás-fejlesztésre, nekik lesz lehetőségük arra, hogy a világpiacon megjelenjenek. Holott, tisztelt Ház, jó, ha tudjuk mi, törvényhozók azt, hogy a monopolistának, amikor a verseny tehát már nincs jelen a gazdasági életben, igen nagy lesz a kísértése, hogy felemelje az árakat. És módja van igen egyszerűen az áremelésre, mert ha visszafogja a termelést, akkor az árak felemelkednek.

Tisztelt Ház! Remélem, hogy ez mindnyájunk számára világos; ha nem, akkor végiggondoljuk, hogy a monopolista nem is azzal kezdi, amikor a verseny megszűnik, hogy kijelenti az áremelést, deklarálja az áremelést, hanem éppen azzal, hogy visszaszorítja a termelést. Kevesebbet termel, elbocsát munkásokat, leállítja a kapacitást, mert jól tudja, hogy ha kevesebb az áru a piacon, a piac törvényei, a kereslet-kínálat törvényei szerint az árak felmennek, mert a vevők maguk fellicitálják az árat. Ez a piac törvénye, és a verseny ezt kihasználja, hacsak nem vigyázunk a verseny megmaradására és működésére.

Talán még hozzátenném ehhez azt, hogy ha a verseny valóban úgy működik a szabad piaci gazdaságban, ahogy itt vázoljuk, akkor több termék jelenik meg a gazdaságban, mert a versenyző termelők, vállalatok vagy egyének úgy kívánják a tehetségüket és rátermettségüket bizonyítani, hogy többet termelnek. És ha többet termelnek, akkor a folyamat során több embert alkalmaznak, több a munkaalkalom, több a kereset, és a többletkínálat az árakat lefelé szorítja, mert a több kínálat versenyhatása éppen az, hogy az áremelkedést visszatartja. Közben tehát az infláció is visszaszorítódik vagy csökken, sőt az adóalap emelkedik, hiszen a magasabb gazdasági tevékenység nyomán több adó folyik be a kincstárba, anélkül, hogy az adórátát emelni kellene; sőt adóráta csökkentése révén is növekedhet a kincstár adóbevétele.

Tehát ebben az összefüggésben, tisztelt Ház, üdvözlöm a jelen törvénymódosítást, és ajánlom a törvényjavaslatot elfogadására, különösen abban a szellemben, ahogy a miniszter asszonytól hallottuk, ahogy a kormány nevében ezt elénk hozta. Ez előrelépés. A jelenleg életben lévő versenytörvényen van mit javítani. Ez természetes, a változó technológia inspirálja ezt, a változó intézményrendszer, jelen esetben különösen az Európai Közösséghez való csatlakozásunk stádiuma. Ezek kapcsán, ezek nyomán kívánatos, hogy időnként hozzáálljunk, mert hiszen ezek a törvények nem kőbe vésettek. Ezt igen ékesen mondta annak idején, évekkel ezelőtt - olvasom -, 1996. április 16-án Kósa Lajos képviselő úr. Azt mondta, hogy igen, a versenytörvényt akkor is megreformálták, és valószínűleg szükség lesz erre a jövőben is, mert az intézmények változnak és a technológia változik.

Ebben a szellemben javaslom, tisztelt Ház, a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében e törvényjavaslatnak a megtárgyalását és elfogadását. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)