Felszólalás adatai

DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bátor Képviselőtársam! (Derültség az MSZP soraiban.) A kérdés elég sokat elárul magáról a kérdezőről is, tehát amikor ön azt kérdezi tőlem, hogy az OKNT-t juttatásokkal vagy retorziókkal próbálom-e rávenni a véleménye módosítására, akkor azt mondhatom önnek - Karinthyt kicsit parafrazálva -, hogy így kormányoztok ti vagy így kormányoztatok ti. A mi célunk nem az, hogy így kormányozzunk (Moraj az ellenzéki pártok soraiból.), hanem az, hogy önökkel szemben helyreállítsuk az Országos Köznevelési Tanács vétójogát. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

(10.20)

A fent idézett törvényi hely vonatkozásában az Országos Köznevelési Tanácsnak nincsen vétójoga; az Országos Köznevelési Tanácsnak a NAT, a kerettantervek és jó néhány más vonatkozásban természetesen vétójoga van.

Bátor képviselőtársam kifogásolta azt, hogy a közoktatási törvényt a költségvetési törvényben módosítottuk. Valószínűleg hasonlóan bátran szólalt fel '99-ben, amikor a 2000-es költségvetési törvény módosításáról volt szó, amelyben szintén módosították a közoktatási törvényt, meg 2000-ben is.

Képviselőtársaim majd megkeresik a jegyzőkönyvekben: bátor hozzászólását biztos megtalálják. (Derültség az MSZP soraiban.)

Ami viszont az óraszám csökkentését illeti, egy valóban fontos kérdésről van szó. 1996-ban, a közoktatási törvény módosítása előtt egy felmérést végeztünk, amelyben meg kívántuk vizsgálni azt, hogyan viszonyulnak a tanulók óraterhei a tényleges követelményekhez, és szükséges-e a követelményeket olyan szinten tartani, hogy magas óraszámot tartson fenn a továbbiakban is. E felmérés alapján döntöttünk úgy, hogy a '968-as időszakhoz képest - amikor kiderült, hogy jóval magasabbak az óraszámok - ezt az óraszámot csökkentjük. A csökkentésre valójában sor is került, az OKNT akkor a csökkentés mértékét és ennek a fontosságát elfogadta, a parlament ezt meg is szavazta.

Önök 1998 után növelték a tanulók kötelező óraszámát. Az alapvető kérdés az, hogy a közoktatás problémáit - és itt mondhatom azt, hogy gyáva módon -, mindig úgy kell-e megoldani, hogy a diákok érdekeit nem vesszük figyelembe, és a konfliktusokat folyamatosan a kötelező óraszám növelésével próbáljuk elkendőzni és megoldani. Szerintem nem ez a megoldás. Szerintem nem az a megoldás egy olyan korban, amikor 18 éves kor a kötelező tankötelezettség kora egy felmenő rendszerben, hogy akkor ez a 12 év, amit a gyerekek az iskolában töltenek, ne legyen elegendő normális emberi körülmények között arra, hogy elsajátítsák mindazt, amire szükségük lesz majd az életük, boldogulásuk során a későbbiekben.

A szakszervezetek kemény harcot vívnak, hölgyeim és uraim, azért, hogy 40 óráról heti 38 órára csökkentsék a felnőttek munkaidejét. Ki védi meg a gyerekeket attól, hogy egy oktatási rendszer a felnőtteknél jóval nagyobb mértékben terhelje őket, jóval több teherrel sújtsa őket? (Domokos László közbeszól.) Ki teheti ezt meg, ha nem az oktatási kormányzat, a mindenkori kormányzat; ki teheti azt meg, hogy a gyermekek gyermeki életét, életéveit visszaadja, és ne tanuló robotokká változtassa őket? Úgyhogy valóban fontos az, hogy a tanulók terhei csökkenjenek. Egy felmenő rendszerben, ötödik általánosban és kilencedik általánosban bevezetve, 2003 szeptemberétől ez megtehető.

Az Országos Köznevelési Tanács meg fogja tárgyalni a NAT és az ehhez kapcsolódó tantervcsökkentés rendszerét, és a költségvetési törvényben egy olyan módosító javaslatot is támogat a kormány, amelyet a kormánykoalíció frakciói benyújtottak annak érdekében, hogy az óraszám csökkentése megfelelően egybeérjen, és együtt tudjon működni a tananyagcsökkentéssel, 2003. április 30-áig a NAT felülvizsgálatára - amelyet önök törvénytelen módon elmulasztottak - sor kerüljön, és ezzel együtt összhangba kerüljön az óraszámcsökkentés a tananyagcsökkentéssel is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)