Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Nemzetiségi Szószóló Urak és távol levő Hölgyek! Én is azzal akartam kezdeni, és ezzel is kezdem, amivel az előttem szóló Pánczél Károly, hogy köszönettel tartozunk önöknek ezért a kezdeményezésért, amely itt Magyarországon és Közép-Európában rendkívül fontos, hiszen a XX. és a megelőző évszázadok viharai itt olyan állapotokat idéztek elő, amelyek a különböző népekhez és anyanyelvi csoportokhoz tartozó emberek feje fölött döntöttek országhatárokról, hovatartozásról, és nem arról van szó, hogy ide-oda vándorolva települtek le. Ezért az őshonos kisebbség, az őshonos nemzeti kisebbség egy olyan védendő fogalom, amelyben meg kell mutatni azt, hogy az emberek néha önmaguk elhatározásán kívül életük során néhány, kettő-három vagy négy ország állampolgáraivá is váltak.

Ha az ő nemzetiségi, anyanyelvi jogaikat nem védjük, nem védtük, akkor identitásuknak legfontosabb elemét, az anyanyelvhez való jogot vesztik el. Márpedig az anyanyelvhez való jog, az anyanyelv használatának joga a személyes, pszichés, lelki, értelmi, érzelmi fejlődésüknek alapvető feltétele. Jól tudja ezt mindenki, még akkor is, ha ezt néhányan tagadják.

Soha jobbkor nem kezdeményezhették volna ezt az országgyűlési határozatot, amelyet a Kereszténydemokrata Néppárt értelemszerűen teljes szívvel támogat, mint napjainkban, amikor azzal szembesültünk, hogy a tőlünk keletre fekvő Ukrajna, miközben szavakban a kisebbségek esélyegyenlőségét hangoztatja, olyan törvényt fogadtat el a parlamentben, amely az esélyegyenlőség hamis jelszava alatt fontos jogokat von el az országában élő több mint tíz, talán 16 nemzeti kisebbségtől. Szembesülhettünk azzal a kettős beszéddel is, amely sajnos az európai politikában ma már megszokott ‑ bár felejthetnénk el egy életre! ‑, hogy mint mondtam, olyan szavakkal érvelnek a törvény meghozatala mellett, amelyekről minden ember belátja, hogy ezek álságos szavak, hogy ezek nem igazak, de nagyon kevesen mondják ezt az ő szemükbe. Ezért végtelenül örültünk és örültem ennek a kezdeményezésnek, amelyről mondanék még néhány szót.

Amikor az európai nemzetközi szervezetek létrejöttek, közülük az Európa Tanács, nagyon pozitívan a kisebbségek jogait, az anyanyelvhasználatot, a nyelvi sokszínűséget a zászlajára tűzte. Ennek jegyében alkotta meg az önök által is említett regionális és kisebbségi nyelvek chartáját, amely 25 éves születésnapját fogja ünnepelni jövőre, aztán a kisebbségi keretegyezményt, és számtalan akcióval és intézkedéssel húzza alá, hogy ez a kérdés számára fontos. De azzal kell szembesülnünk, hogy valamennyi tagországban úgyszólván Magyarország és egy-két terület kivételével ezek a kisebbségi nyelvi jogok papíron esetleg egészen szépek, a törvények esetleg teljesen rendben vannak, de a gyakorlat egészen mást mutat.

Ezzel szembesültem én magam is, amikor szintén az Európa Tanács keretében készülő jelentésemen dolgoztam és gyűjtöttem anyagot. Ez a jelentés éppen a regionális és nemzetiségi kisebbségi nyelvhasználatról szól, talán januárban kerül tető alá, ahol nagyon sok interjúpartnerem megfogalmazta ezt a problémát.

Nos, az egyik legismertebb európai szervezet, az Európai Unió mind ez idáig nem alkotott jogot, jogszabályt, ahogy hallottuk. Ideje volna olyan jogszabályt alkotni, amely keményebb, mint egy ajánlás, amit az Európa Tanács elfogad, hiszen ahhoz, hogy ha itt valóban szabad világban, ahol az emberek szabadságjogai érvényesülnek nemcsak papíron, nemcsak szóban, hanem a valóságban is, olyanban szeretnénk élni, akkor a kisebbségi jogok védelmére fel kell emelnünk a szavunkat.

Öröm a FUEN kezdeményezése. Támogassuk minden fórumon, mindannyiunknak, azt hiszem, ez szent kötelessége. És az is öröm, hogy a Magyar Országgyűlés ismét egyhangúlag fog vélhetően e mellett a kezdeményezés mellett kiállni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)