Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívül nagy jelentőségű témát tárgyalunk, hiszen volumenében a társadalombiztosítási költségvetés ma már megközelíti, eléri a nemzetgazdasági költségvetés felét. 1700 milliárd forint sorsáról kell döntenünk; és hozzá kell tennem, hogy egy nagyon-nagyon gyenge, nagyon-nagyon ingatag előterjesztés alapján.

A tegnap kezdődött költségvetési vitában a szabad demokraták vezérszónoka, Kuncze Gábor azzal a hasonlattal kezdte, mintha menne egy autó, amely azonban már üresjáratban van, mintha a sofőr úgy csinálna, mintha lázasan vezetné az autót, gesztikulál, meg úgy tűnik, mintha vezetne, de ezenközben a kocsi már üresjáratban van és lassult. Ha én tovább akarom használni ezt a hasonlatot a társadalombiztosítás költségvetésére, akkor azzal egészítem ki, hogy nem is aszfalt az, amin gurul a kocsi, még egyelőre üresjáratban a tehetetlenségi erejéből kifolyólag, hanem egy nagyon-nagyon zötyögős, köves, sóderes út. Szóval, nagyon komolyan számítani kell rá, hogy előbb-utóbb megáll, nem lehet úgy végigcsinálni az évet, hogy pótköltségvetésre ne legyen szükség.

Az általános megjegyzések már ellenzéki oldalról elhangzottak: a bevételek túltervezettek, nagyon bizonytalan ezeknek a bevételeknek a befolyása, a kiadások pedig alultervezettek, megengedhetetlenül alultervezettek több ponton. Szeretnék én magam is röviden kitérni arra, hogy a tervezettel kapcsolatos kritikai észrevételeit az ÁSZ a maga kulturált, finom stílusában nagyon határozottan megfogalmazta.

(9.50)

És erre a pénzügyi tárcának nagyon oda kellene figyelnie, ha már a Fidesz-kormány olyan helyzetet teremtett, hogy nincsenek önkormányzatok, amelyek a nyugdíjbiztosítás, illetve az egészségbiztosítás területén tényleg valóságos, reális alternatívákat fogalmazhatnának meg, ha már nincsen olyan helyzet, hogy a különböző vélemények, erők egymásnak feszüléséből alakulhatna ki a költségvetésben valami, ami közelít a realitásokhoz.

Ennyi bevezető után szeretném először nagyon röviden megnézni a nyugdíjalap helyzetét, ami sok tekintetben egyszerűbb - elhangzott már, hogy nullszaldósra tervezett -, és utána egy kicsit bővebben, alaposabban az Egészségbiztosítási Alap helyzetét.

Ami a nyugdíjhelyzetet illeti, az egyik érdemi, lényeges kifogás a magánnyugdíjpénztárak helyzetének alakulásával kapcsolatos. Ez a tervezet betervezi azt a bizonyos 69 milliárdot a magánnyugdíjpénztárba átirányított kieső összeg fedezetére a költségvetésből, és megtakarítja, lespórolja azt a 11 milliárdot, amit viszont az eredeti reformelképzelések szerint már idén át kellene irányítani. Nem akarom hosszan, még egyszer elmondani, hogy ez hogyan érinti hátrányosan mindazokat, akik a magánnyugdíjpénztárba átléptek, hogyan ingatja meg a törvénybe, a jogbiztonságba vetett hitet. Azt gondolom, hogy rossz helyen takarékoskodik a kormány, amikor erre nem talál fedezetet a költségvetésben.

A nyugdíjfelhasználásokat illetően a legizgalmasabb kérdés minden évben a nyugdíjemelés alakulása. Ez 8 százalékra van tervezve, miközben a kormány inflációs várakozása 6,5 százalék körül alakul. Tehát azt gondolhatnánk, hogy a nyugdíjak ebben az évben reálértékvesztést nem fognak elszenvedni, de sajnos él bennünk a kétség, hogy ezek a számok bizonytalanok. Bizonytalan az az inflációs várakozás, amivel a kormány tervez, ezt a költségvetési vitában a közgazdászok tegnap elmondták, és a következő napokban még hosszan értékelni, kifogásolni fogják.

A nyugdíjkérdésre most nem akarok több időt szentelni, mert a drámai helyzet az egészségalap vonatkozásában alakul ki, úgyhogy ezt szeretném egy kicsit részletesebben áttekinteni.

Ami a bevételi oldalt illeti, itt mintegy 15 százalékos növekedést tervez a pénzügyi tárca, de hozzá kell tennem, hogy a bevételi oldalnál és a kiadási oldalnál is igen jelentős mértékben meghamisítja az adatot, a százalékos emelkedés alakulását az a ténykörülmény, hogy a gyedet 36 milliárd forinttal átcsurgatják a társadalombiztosítási költségvetésen. Ezek a számok ugyanis lényegesen kisebbek, ha a gyedet kivonjuk belőle, hiszen ez egyszerű könyvelési művelet, hogy átteszi a költségvetésből a társadalombiztosítási alap bevételi és kiadási oldalára. Ha ezt lehántjuk, akkor bizony az egészségbiztosítással kapcsolatos kiadások összességében alig több mint 5 százalékkal fognak növekedni, miközben már az előbb is említettem, hogy a tárca által tervezett és alultervezett infláció ennél jelentősen magasabb.

Nézzük először a bevételi oldalt, a bevételi oldalon megfigyelhető bizonytalanságokat! Mindjárt az egyik tétel - ami pedig a bevételnövekedés tekintetében a legjelentősebb növekedést mutatja -, mintegy 20 százalékos növekedésre tervezett tétel: a munkaadói, munkáltatói táppénzek hozzájárulásának növekedése. Mindannyian tudjuk a tegnapi döntés után, hogy ezek a változások nem lépnek életbe a munkaadói terhek táppénz vonatkozásában, lényegében úgy maradnak, ahogy voltak. Ilyen körülmények között erősen megkérdőjelezhető, hogy 11 milliárdról 13 milliárdra fog-e nőni az a keret, az az összeg, ami munkáltatói táppénz-hozzájárulás címen tervezve van most a költségvetésben.

A másik nagyon jelentős tétel, aminek a teljesítését eddig még soha, egyetlenegy évben sem sikerült megoldani, az egészségügyi hozzájárulás. Az egészségügyi hozzájárulás összege jelentős, ugrásszerű növekedésen ment keresztül: '97-ben 71 milliárdot, közel 72 milliárdot szedtünk be ilyen címen, '98-ban 92,5 milliárdot, '99-re a várható egészségügyi hozzájárulás összege 160 milliárd, hiszen itt az eredeti fix összeg mellé még a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás is bevezetésre került - azokból az adatokból, amelyek a kezünkben vannak a '99. évi várható teljesítésről, az derül ki, hogy 160 milliárd körülbelül az, ami befolyik -; a 2000-re tervezett pedig közel van a 180 milliárdhoz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, egyáltalán nem valószínű, hogy ezt a növekményt teljesíteni fogja a tárca.

De sokkal izgalmasabb elböngésznünk a kiadási oldalon, hogy az egészségügyben jelentkező kiadásokat hogyan tervezi alakítani a pénzügyi tárca. Vegyük először mindjárt a gyógyító-megelőző ellátás sorát, amelynél a tervezett kiadásnövekedés 6-6,5 százalékos, tehát körülbelül az infláció arányának megfelelő színvonalra van tervezve. De ha megnézzük azt a bizonyos táblázatot, azt a részletező táblázatot, amit pótlólag-utólag megkaptunk a tárcától, abban azt látjuk, hogy meglehetősen nagy differenciák vannak a növekmény felhasználásában; a háziorvosi ellátás, a fekvőbeteg-szakellátás 105 százalékra van tervezve, tehát infláció alatti mértékűre.

Ahol igazán aggasztó a tárca elképzelése - valószínű, hogy erre a vitában ki kell térnünk és szeretnék rá választ is kapni -: mi a magyarázata annak, hogy a gondozóintézeti ellátások közül az alkohológiai és drogellátásra fordított összeget 88 százalékra, tehát lényegesen kevesebbre tervezi a javaslat, mint az idei kiadás volt? Mi lehet a magyarázata ennek, tisztelt képviselőtársaim? Hiszen nincs tudomásunk arról, hogy akár az alkohol-, akár a drogprobléma jelentős javuláson ment volna keresztül! Ellenkezőleg, azt gondolom, hogy ezek a problémák a társadalom legsúlyosabb gondjai közé tartoznak, és ezeket a gondozóintézeti ellátásokat fejleszteni, nem pedig visszaszorítani, leépíteni kellene.

De ugyancsak nagyon csekély növekménnyel van tervezve a házi szakápolás, ahol 3 százalékos a fejlesztési lehetőség, pedig azt hiszem, ha egészségügyi szerkezetváltásban gondolkodnak, ha racionalizálni akarják az ellátásokat, a házi szakápolásra bizony sokkal nagyobb gondot kellene fordítani.

Egyetlen tétel van, ami nagyon, üvöltően kiemelkedik ebből a sorból, egyetlen olyan növekedés, amelynél az ötszörösére nő az összeg: ez a végkielégítések sora, mintha jelentős létszámleépítést tervezne a tárca - nem tudom, az egészségügyi vagy a pénzügyi tárca.

(10.00)

De hogy ennek mi a racionális tartalma, hogy emögött milyen szerkezetátalakulás, milyen reform értékű elképzelés, program van, arról bizony nem tudunk semmit!

A gyógyító-megelőző ellátásokkal kapcsolatban megjegyzést érdemel még az a 6. § (2) bekezdésében elrejtett kis üzenet, hogy szemben az eddigi gyakorlattal, amikor ezt a kiadást csak működtetésre lehetett használni, most beruházási célra is lehet belőle fordítani. Tudom, hogy a jelenlegi, élő gyakorlatban is előfordult, hogy bizony a működési célú előirányzatból fejlesztésre is elvettek, mert máshonnan nem tudták megoldani ezeket a problémákat. Mégis azt gondolom, hogy ha ilyen szándék van, akkor többletforrás feltüntetésével, többletforrás odarendelésével kellene ezt a szándékot megvalósítani.

Rátérek a második legnagyobb tételre és problémára, problémahalmazra, ami az egészségügyi alapnál kiadási oldalon szerepel, és ez a gyógyszerfelhasználás kérdése. Az előbb említett 6. § a (4) bekezdésében azt fogalmazza meg, hogy a háziorvosok racionális gyógyszerfelhasználásra ösztönző keretét is bele kell érteni ebbe a bizonyos gyógyszerkasszába. Ami a gyógyszerkaszát illeti, előttem szocialista képviselőtársam már elmondta, hogy ez a tervezet itt bizony megint drámai csökkentésre számít, hiszen a 2000. évi előirányzat 135 milliárdot tartalmaz, miközben mindannyian tudjuk, hogy a '99. évi várható teljesítés már 141 milliárdnál tart. Ha tehát itt a '99-es várható tényszámhoz viszonyítunk, megint csak nem emelés, hanem csökkenés van tervezve, mégpedig 95 százalékra redukálás. Hogy ennek mi a racionális tartalma, hogy ezt hogyan fogja megoldani a kormány, és hogy mindennek tetejébe hogyan fog ebből az eleve csökkentett összegből levenni a háziorvosok ösztönzésére... - hát ember legyen a talpán, aki ezt meg tudja magyarázni! (Bauer Tamás: Így van!)

A háziorvosi ösztönzőkerettel kapcsolatban másfajta problémáim is vannak, túl azon, hogy azt gondolom, nem ebből a szűkös keretből kellene forrást találni hozzá - lehet, hogy a háziorvosi kasszából. Nagyobb gond, hogy ennek a gondolatnak a szakmai szabályai sincsenek végiggondolva: hogy tudniillik pontosan mire kívánják ösztönözni az orvosokat.

Teljesen logikátlan, hogy ha már ilyen irányba - és ezt zárójelben jegyzem meg - szándékozik elmenni a kormány, akkor a szakorvosi ellátásnál, a fekvőbeteg-ellátásban a gyógyszerfelhasználást miért nem tervezi racionalizálni semmilyen módon. Ezt a kérdést, azt gondolom, nem ezeken a pénzügyeken keresztül kellene megközelíteni, hanem hatékony és következetes ellenőrzés útján. De ebbe az irányba érdemi lépések nem történtek.

Végül a gyógyszerkasszával kapcsolatban szeretnék még utalni egy olyan sorra, ami véleményem szerint nagyon-nagyon árulkodó. A bevételi oldalon ugyanis van egy sor összeg nélkül: a "gyógyszertámogatás visszatérülése" előirányzat. Mintha a tervezet készítője eleve számítana a túllépésre, összeget ehhez nem rendel, csak így, biankóban, üresen hagyva odaír egy sort. Meg kell majd keresnünk a költségvetésben, hogy a költségvetésben vajon van-e egy ilyen, ugyancsak biankóban odabiggyesztett sor, hogy erre is szánnak pénzt. De ha költségvetésről van szó, számokról és forintokról, akkor mi értelme van az üresen hagyott soroknak? Hogyan lehet ezt érteni, pénzügyminiszter úr?

Nagyon kevés az időm, ezért több témáról részletesen nem tudok beszélni, pedig szándékom szerint szívesen foglalkoztam volna a vagyon kérdésével is, hiszen itt nagyon sok tisztázatlan probléma van. Onnan kezdve, hogy egyáltalán nem világos, mennyi ezeknek a vagyonoknak a piaci értéke, és hogy ilyen körülmények között hogyan tervezhető, hogyan forintosítható; ha nem teljesült az idei vagyonértékesítés, akkor hogyan lehet egy lényegesen jelentősebb értékesítést betervezni jövőre s a többi s a többi.

De vannak olyan kérdések, amiket mindenképpen szóba szeretnék hozni. Az egyik ilyen a késedelmi pótlék és bírság jövőbeni beütemezésének kérdése. Azt gondolom, hogy rendkívül fontos előrelépés volt a költségvetés és a társadalombiztosítás szétválasztása. Ezeknek a tételeknek a mentén, hogy például a késedelmi pótlékot és bírságot - mert együtt kezeli az APEH, együtt hajtja be, meg hogy törvénymódosítás is van a kielégítés sorrendjét illetően, szóval hogy egyre inkább szétválaszthatatlan, következésképp majd 30:70 százalékos arányban egyszerűen szétosztjuk a bevételt.

Azt gondolom, hogy ez is, valamint az a tétel, amelyik a társadalombiztosítási alap kiadási költségvetésében próbál fedezetet biztosítani az APEH-dolgozók ösztönzésére, egyre inkább összemossa és összekeveri ezeket a pénzeket. De ha a számokat nézem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor az az érzésem, hogy ezzel az összemosással a társadalombiztosítás jár rosszul.

Elnézést, elnök asszony. Majd megpróbálom kétpercesekben folytatni. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)