Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor megkaptam ezt a törvénycsomagot, őszintén szólva azt hittem, hogy végre kapunk valamit, ami támogatható, ugyanis a jogharmonizáció ez idő tájt egy varázsszó számunkra, mindenki tudja, hogy az Európai Unióba való sietés a parlamenti patkó mindkét oldalán támogatott ügy, közös ügy számunkra. Annál nagyobb volt a csalódásom, mert sajnos ez a csomag, amit én csak saláta II-nek nevezek - bár igazából, ha egészen pontos akarnék lenni, akkor a sokadik saláta, de mondjuk, idén a saláta II. -, szóval ez a csomag messze nem a jogharmonizációról szól, és amennyiben arról szólna is, hát nem úgy, ahogy szükség volna rá, ahogy meg szeretnénk oldani a kérdést.

(10.40)

A bizottsági ülésen dr. Pulay Gyula közigazgatási államtitkár nagyon meg akart győzni bennünket ennek az ellenkezőjéről, azt mondta - idézem -, hogy nagyon szigorú logikai rend szerint rendezték össze ezeket a szakaszokat, szám szerint ennek az emlegetett 9 törvénynek 42 szakaszba rendezett módosítását.

Itt előttem már többen - a bizottsági kisebbségi előadó is, ellenzéki képviselőtársam, Kökény Mihály is - elmondták, hogy ennek a törvénycsomagnak bizony, legfeljebb egy része, körülbelül a fele foglalkozik jogharmonizációs kérdésekkel A másik része..., hát, a másik része olyan, aminek semmi, de semmi köze nincs az Európai Unióhoz, nem lehet érteni, hogy miért kerültek ezek a kérdések egy csomagba, és miért kerültek ide sürgősséggel. A sürgősséget egyik esetben sem indokolja igazából semmi, hiszen a 42. §-ból éppen az derül ki, hogy a jogharmonizációra utaló szakaszok majd a csatlakozás időpontjában lépnek hatályba. A csatlakozás időpontja pedig még egy távoli dátum számunkra.

Én a magam részéről most először, röviden azokkal a kérdésekkel szeretnék foglalkozni, amelyek valóban érintik a jogharmonizáció témáját, majd utána azokkal, amelyeknek semmi közük hozzájuk.

Az első csomag, az első kérdéskör, amit szóba kell hozni, az orvosi, gyógyszerészi hivatásgyakorlás alapfeltételeit érinti, arra az esetre előrevetítve a gondolatmenetet, amikor részesei lehetünk az Európai Uniónak, következésképp a személyek, szolgáltatások szabad áramlása meg kell hogy valósuljon. Határozottan az az álláspontunk, hogy az a szabályozás, amit az Egészségügyi Minisztérium letett az asztalra, sérti a magyar orvosok, gyógyszerészek, és ami ennél is fontosabb, a betegek érdekeit is.

Miniszter úr említette, hogy itt igen, nyilvánvaló érdekütközésre kell hogy sor kerüljön, de említette azt is, hogy a tagállamoknak, az Európai Unió jelenlegi tagállamainak az egészségügyre, a szociális ellátásra vonatkozó szabályozása eltérő. Következésképp nincs egy olyan univerzális csomag, amibe mindenképpen bele kellene gyömöszölnünk magunkat úgy, hogy a magyar orvosok, magyar gyógyszerészek érdekeit alárendeljük ennek a folyamatnak.

Ami az 1. §-t illeti: itt a szakképesítés honosításával kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy ez mennyire marad szakmai, illetve mennyire lesz átpolitizált jellegű. Ez a szöveg az Országos Tisztiorvosi Hivatal számára jogkört von el, ha úgy teszik, szakmai szempontot felülír politikai szempontból, amikor lehetővé teszi, hogy működési engedélyhez jusson olyan személy, aki a működési nyilvántartásban nem szerepel. Ha az egészségügyi tevékenységet ez az Országos Tisztiorvosi Hivatal engedélyezte számára, akkor a honosítás nem is szükséges.

A 2. §-ban is megjelenik egyfajta belső logikai ellentmondás. Itt arról van szó, hogy nem vehető fel a működési nyilvántartásba, aki "megfelelő gyakorlati idő elvégzését nem igazolta". Zárójelben jegyzem meg, hogy ahhoz viszont, hogy gyakorlati időt szerezzen, szerepelnie kell a nyilvántartásban. Ez egy tipikus 22-es csapdája jellegű helyzet.

A egészségügyi törvény jelenlegi 112. §-ának 7. szakasza szól arról, hogy milyen kötelezettség van a magyar nyelv ismeretére. Itt szerepel a többek által már emlegetett "általában szükség van magyar nyelvi ismeretre" szófordulat, amiről azt gondolom, hogy - Uniótól teljesen függetlenül - olyan életszerű helyzet, olyan találkozás, olyan kapcsolat előáll most is, hogy a beteg és az orvosa más nyelvet beszél. Előfordulhat ez velünk most is, ha külföldön vagyunk, előfordulhat külföldivel Magyarországon. De egészen más, amikor ezek egyedi, egyszeri esetek, ritkaságszámba menő találkozások, és egészen más, ha ezeknek a találkozásoknak a gyakorisága megszaporodik a személyek szabad áramlása okán. Szóval, amikor az egészségügyi miniszter úr úgy fogalmaz, hogy itt indokolt egy egyszerűsített eljárásban figyelembe venni a külföldi orvos magyar nyelvtudását, akkor azt gondolom, hogy okkal berzenkedünk, okkal érzünk veszélyt, azt gondoljuk, hogy tág tere nyílhat félreértéseknek, azt is merném mondani, hogy sarlatánságnak. Ha magyarul nem kell tudnia annak, aki Magyarországon gyógyít, sőt nem kell ismernie a magyar, a hazai gyógyszerpalettát, azt gondolom, hogy abból nagyon-nagyon sok bonyodalom származhat.

Én őszintén sajnálatosnak tartottam, hogy a Magyar Orvosi Kamara véleményét a bizottsági ülésen nem ismerhettük meg; kezünkbe jutott, kiosztásra került viszont a Magyar Gyógyszerész Kamara véleménye, és ez nagyon markáns, nagyon határozott vélemény. Engedjék meg, hogy idézzek belőle: "A hazai szabályozásnak az EU-követelményekhez való igazítása nem jelenthet ellentételezés nélküli önfeladást - írja a Gyógyszerész Kamara -, illetőleg olyan kedvezmények biztosítását az EU-tagországok állampolgárainak, amelyekkel kapcsolatban viszonosságra nem számíthatunk." Számomra nagyon figyelemre méltó példára hivatkoznak, ez pedig Ausztria példája. Azt írták: Ausztria az uniós tagságba történő belépésekor meg tudta őrizni az osztrák gyógyszerészek valamennyi vívmányát. Ez jó példa arra, hogy nem kell úgy, azzal a vagylagossággal állni a feladathoz, hogy itt érdekek sérülnek, valamelyik érdeket szükségképpen meg kell sérteni, és akkor az miért ne legyen a magyar gyógyszerészek érdeke.

Nagyon röviden szeretnék szólni két másik törvényről, ami ugyancsak jogharmonizációs hivatkozású. Említem a családi támogatásokról szóló törvénynek a változtatását néhány szakaszban. Itt arról van szó, hogy a családi támogatásról szóló törvény hatályát kiterjeszti a jogalkotó az európai gazdasági térség állampolgáraira, illetve családi támogatás vonatkozásában kiterjeszti a harmadik államból származó házastársra is.

A másik törvény, amit ugyancsak módosít ez a csomag, a fogyatékos személyek jogairól szól. Itt is egy kiterjesztésről olvashatunk, viszont itt a kiterjesztés csak az európai gazdasági térség állampolgáraira vonatkozik, és nem vonatkozik ugyanezen állampolgárok harmadik államból származó házastársára. Már önmagában véve ezt a disszonanciát sem értem, hiszen a fogyatékostörvény módosításakor az érintett szakasz kapcsán - az az ominózus fogyatékossági támogatás, aminek a módosításáról egyébként éppen tegnap, a késő esti órákban tárgyalt a parlament - miért ne lehetne a harmadik állambeli házastárs számára is kiterjeszteni az ellátás majdani, jövőbeni, szóval sokára hatályba lépő ígéretét. Őszintén szólva az is nagyon bosszant, hogy a parlament ugyanannak a törvénynek, ugyanazon törvény ugyanazon szakaszának a módosítását párhuzamosan, két különböző módosítási javaslatban, indítványban tárgyalja.

(10.50)

Ez nonszensz, ez tényleg a totális szétesettség, a totális zűrzavar, a totális követhetetlenség, a káosz állapotát idézi elő. Számunkra, képviselők számára is nehéz, de azt gondolom, az állampolgárok számára meg szinte teljességgel követhetetlen.

Most szeretnék szólni azokról a törvényi szakaszokról is, amelyeknek tényleg semmi közük a jogharmonizációhoz. Így említeném azt a bizonyos fogmegtartó kezeléssel kapcsolatos változást, ami az egészségbiztosítási törvény része. Előttem már feltették a kérdést, hogy miért is most kerül sor erre a változtatásra. Ha ez a kormány ezt a lépést olyan intenzíven kifogás tárgyává tette, ahogy az verbálisan megjelent, akkor miért a kormányzás harmadik, negyedik évében talál rá alkalmat, hogy ezt megváltoztassa?

Engem kifejezetten zavar, hogy amikor erről beszélnek képviselőtársaim, akkor senki nem utal arra, hogy részleges térítési lehetőségre, részleges támogatásra a jelenleg hatályos törvényben is volt, van lehetőség. Tehát amikor ostorozzák kormánypárti képviselőtársaim - merthogy ez a kedvenc témájuk - a Bokros-csomagot, amely a fogászati ellátásnál a fogmegtartó kezeléseket fizetővé tette, elfeledkeznek arról, hogy ez a szabályozás nem olyan merev és nem olyan univerzális volt, hogy egyformán sújtotta volna az embereket, hanem külön jogszabályban foglaltak szerint részleges térítésre eddig is volt lehetőség. Mint ahogy ez a most bevezetett szakasz sem fog mindenki számára üdvözítő megoldást jelenteni, mert aki arra kényszerül, hogy magánpraxisban kezeltesse a fogát, az pillanatnyilag nem lehet tudni, hogy mennyit, de vélhetően nem keveset fog fizetni ezért.

Végül szeretnék röviden szólni arról a jogszabály-módosításról, ami a gyedre való jogosultság szabályait érinti, szabja újra. Az államtitkár asszony bevezető szavait idézem, azt mondta, hogy mintegy 50 ezer anya veszi igénybe a gyedet - idézem -: számukra nagyon fontos, hogy biztonságban lehessenek otthon, ezért az a törvénymódosítás, ami a kezünkben van, a maximális érték növelését teszi lehetővé.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Azt gondolom, hogy a biztonság nemcsak a gyeden levőknek, a maximális gyedet igénybe vevőknek fontos, hanem azoknak is, akik gyesen vannak, akik 18 310 forintért vannak gyesen, és rajtuk ez a jótékonyság, hogy ha lúd, legyen kövér, azon a másfél éves időtartamon belül is megbabráljuk a jogszabályt, és még azt a plusz néhány forintot is odaadjuk a gyed intézményével legjobban járóknak, rajtuk ez igazán nem segít.

Azt gondolom, mindent egybevéve, hogy a csomag, ez a törvényjavaslat nem támogatható, és ami még ennél is szomorúbb, azt gondolom, hogy módosító indítványokkal sem lehet rajta annyit segíteni, hogy érdemes legyen támogatni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)