Felszólalás adatai

NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Ház! Ki a szegény, ki a gazdag - ez mindig relatív dolog, de én azt gondolom, hogy Magyarországon arról beszélni, hogy aki egy átlagfizetés 60 százaléka fölött van, az már nem szegény, hát finoman szólva ez a valóság ismeretének igen csekély voltáról tanúskodik, kedves képviselőtársnőm.

(14.30)

Tessék már nekem megmondani, hogy aki mondjuk, havonta bruttó 180 ezer forintot keres, és kétgyermekes családját egyedül tartja el, az tán gazdag?! Az nem szegény? A mai élelmiszerárak miatt, a mai energiaárak mellett azt mondani, hogy 50-60-80 ezer forint fölött kereső már nem számít szegénynek? Ugyan már, ne tessenek már tréfálkozni! (Arató Gergely: Fogalmad sincs a szegénységről.)

Egyébiránt sajnálom, hogy a miniszter úr elment, mert ő legalább az elmondandójával egykori munkaügyi miniszteri múltjához méltóan mégiscsak érzi valahol a problémát, és pontosan ott, ahol van, nevezetesen, hogy munkát kell biztosítani. Én már ezt elmondtam ma egyszer, hajlandó vagyok húszszor is elmondani. Ez ráolvasással nem fog menni, ez csak akkor fog menni, ha abban a körben, abban a szektorban, ahol munkát tudnának most is adni, vagy munkahelyük van, csak munkájuk nincs hozzá, arra keresnénk a választ, és ennek nem az a módja, hogy a versenyképesség, ezzel a - hogy is mondjam - kissé elkoptatott dumával jövünk állandóan. Miniszter úr is, elnézést, hogy rá hivatkozom, de pont arról beszélt, hogy olyan munkát kell adni bizonyos helyeken az embereknek, amik nem lesznek versenyképesek.

Nem azért kell munkát teremteni az embereknek, mert versenyképesen lehet majd lapátolni a földet, hanem azért, hogy valamiből el tudják tartani a családjukat, és ehhez meg kell teremteni az alapvető lehetőséget. A munka teremtéséről beszéljünk, ne a munkahelyről (Az elnök csenget.), meg ne arról vitatkozzunk, hogy ki szegény meg ki a gazdag!

Köszönöm szépen. (Dr. Vojnik Mária: Nem mondtunk ilyet, képviselő úr!)