Készült: 2024.03.29.01:33:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

74. ülésnap (2003.05.27.), 64. felszólalás
Felszólaló Tóbiás József (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:08


Felszólalások:  Előző  64  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Nagyon sokat gondolkodtam a vitában, a hozzászólások kapcsán is, hogy valójában arról beszélünk-e, ami ezen törvénytervezet kapcsán számunkra mint a parlament választott tisztségviselői számára fontos, és az jutott eszembe, hogy valószínűleg mindenkinek igaza van, hiszen mindenki arról beszél, hogy egy 13 évvel ezelőtt folyamatosan meglevő adósságot kíván rendezni ez a törvénytervezet.

Gondoljunk bele, a rendszerváltozással csak azt az alapvető két elemet adtuk meg a civil társadalom önszerveződésére, ami a gyülekezési és az egyesülési jogról szóló törvény. Semmilyen más mankót sem a kormány, sem más intézmények nem biztosítottak a civil társadalom kiépítésére, stabilizálására, és ha belegondolunk, hogy ezt követően 1996-ban született meg az egyszázalékos törvény, akkor rögtön érzékelhető, hogy megint alap híján adtunk újabb lehetőséget csak a civilek számára. És elérkeztünk 13 évvel később a mai naphoz, amikor egy törvénytervezet fekszik előttünk, amely ha jól végiggondoljuk, és kicsit utazzunk vissza az időben, akkor valószínűleg az 1990-es évek elején kellett volna hogy megszülessen, amikor is lerakta volna azokat az alapokat, amelyek biztosítják a civil szervezetek számára a működés alapfeltételeit azért, hogy aztán más-más támogatási rendszerekből az a programfinanszírozás is megjelenjék, ami eldönti azt a civil szervezetek számára magasztos célt, hogy hasznosságot tudnak-e jelenteni az adott társadalmi környezetben, legyen ez országos, legyen ez megyei, legyen ez lokális szervezet. Tehát ma egy adósságot törlesztünk azzal, hogy beszélünk erről a törvénytervezetről, és a parlament képviselői minden hitem szerint egyszer szavazni is fognak róla.

Arról beszéltünk, hogy az alapokról kell kezdeni. Bizonyára ez a törvénytervezet nem tudja megoldani mindazt az összes problémát, hiszen nem is lehet megoldani ennek a törvénytervezetnek mindazt a problémát, amely ma a civil társadalomban megjelenik. Nem tudja rendezni például azt a kérdést, amit Lezsák képviselőtársam vet föl, hogy ugyan hogyan rendezzük el a civil szervezeteket ebben a mezőben, nemcsak hogy szakmai alapon, hanem mondjuk, területi elv alapján is.

Nagyon sokat beszélgettünk az elmúlt négy évben Halász képviselőtársammal arról, hogy hogyan tudnánk mi magunk a bizottság kereteiben felállítani azokat a szempontokat, amelyek egyértelmű útmutatások lennének a civil szervezetek számára, hogy vagy szakmai, vagy pedig területi besorolás alapján írják meg a pályázataikat. Nagyon sok dilemmánk volt, hogy magunknak kellett megkeresni, hogy az adott tevékenység éppen melyik szakmai csoporthoz, melyik besoroláshoz tartozik. Nem fogja például ez a törvénytervezet rendezni ezt a kérdést, de az a stratégia, amely azért nem kell hogy párban legyen ezzel a törvénytervezettel, mert még rengeteg olyan kérdést fog megvitatni a parlament, a kormány, amelyek részenként adják majd ki az egészet, ez ma az alap. Azt gondolom, hogy ebben mindannyian egyetértünk.

Nem megyek bele ma abba, hogy a tanácsok vagy a kollégiumok felállítása hogyan történik, ezt a részletes vitában el fogjuk mondani. Egyben viszont egyetértünk, hogy csak olyan támogatási rendszer lehet, amely biztosítja az esélyt a ma hátrányos helyzetben levő térségek civil szervezeteinek is, hogy hozzájáruljanak ehhez a támogatási formához. Valljuk be őszintén, hogy az információellátottság a civil szervezetekben ma közel sem az, ami alapján kellene megfogalmazzuk azt a véleményünket, hogy miért csak néhány száz civil szervezet járul hozzá és mondja el a véleményét. Vélhetően azért, mert nincs is információjuk arról, hogy egy ilyen zajlik. Vélhetően azért, mert a 386 képviselő eltérő hatásfokkal viszi el az adott törvénytervezetet a választókörzetébe, hogy ott megvitassa a civil szervezetekkel, és visszahozza ide, és azt mondja, hogy hoztam néhány tucat, néhány száz civil szervezet véleményét.

Nem lehet elvárni egy nyílt, nyitott jogalkotástól, hogy az az állam, a minisztérium feladata, hogy 50-60 ezer civil szervezettel darabra kelljen leegyeztetnie, hogy egy adott törvény jó-e. Az önkéntesség elvét mindenki elmondja a felszólalásában, de elnézést kérek, ez kétirányú. A kormányzat hoz egy döntést a saját maga korlátozására, egyidejűleg a civil szervezeteknek is önkéntes alapon el kell tudni jutniuk oda, hogy ezeket megvitassák. Ez egyoldalúan nem fog működni.

A másik, ami a részvétel elve. Biztos vagyok abban, hogy nem fogunk találni olyan jó megoldást - ez elhangzott a bevezetőben is -, mivel ernyőszervezetek kialakulása híján elég nehéz azt az ideális állapotot feltételezni, hogy van 2-3 nagy ernyőszervezet Magyarországon, amely tömöríti a civil szervezeteket, és ez a 2-3 ernyőszervezet belül egy demokratikus szavazással megválasztja a kollégiumok vagy pedig a tanács tagjait. Tehát mindenféleképpen egy konszenzus alapján kell elindulnunk, tudva azt, hogy ez az ernyőszervezet, ez a rendszer még nem kiépített, hiszen elfogadtuk azt, hogy egy adósságot rendezünk, a 13 éves adósságunkat, ami az alapok kiépítése híján lehetetlenné teszi, hogy ma létező ernyőszervezetekről… - vagy hát léteznek ernyőszervezetek, inkább így fogalmazok, de olyanok, amelyek lefedik ma a civil társadalom többségét, valljuk be őszintén, nem mernénk nagy biztonsággal kijelenteni, hogy ma ilyenek léteznek.

A másik igazándiból, amit én a törvénytervezet kapcsán fontosnak tartanék elmondani, és azt gondolom, ebben minden olyan képviselőtársammal, akivel mondjuk, az előző négy évben a társadalmi szervezetek bizottságában dolgoztunk, egyet fogunk érteni, nevezetesen, hogy az elmúlt 13 évben a parlament számára is egy lebegő intézmény volt a társadalmi szervezetek finanszírozása, támogatása. Mindig aktuális helyzetben jött a költségvetés, elfogadta, és a következő évben a bizottságok - vagy volt olyan időszak, amikor nem is létezett bizottság, csak eseti bizottságként – leültek, és valamilyen szempont alapján igyekeztek pályázati forrásokat juttatni a civil szervezeteknek.

Meggyőződésem szerint minimum elvárás ma a parlamenttől, hogy kivonja a politikai erőtérből a civil szervezetek működési támogatásának elosztását, és abban viszont vitatkozhatunk, hogy mennyire kell megjelenjen - közpénzről lévén szó - a kormányzat, a parlament kontrollja abban, hogy a civilek, betartva a törvényeket, betartva azokat a szempontokat, amelyeket közösen megfogalmazunk, hogyan fogják egymás között elosztani azt a pénzt.

Én ebben hiszek. Bizonyára lesznek kezdetben nehézségek, de adjuk meg a lehetőséget a civileknek, hogy ne kelljen minden évben, ne kelljen minden kormányváltáskor az adott kormányzat kegyeit keresni azért, hogy támogatásokat keressenek, hanem alakuljon ki az az önálló intézményrendszer, amely minden egyes politikai váltógazdálkodást figyelembe véve, mindenki számára biztosítja a hozzáférés lehetőségét, azt követően pedig, mivel a törvénytervezet beszél arról is, hogy majd milyen támogatások, programfinanszírozások lehetségesek, abban viszont majd a mindenkori civil szervezetek képviselőinek és az adott kormányzatnak kell megállapodni, hogy mik kerüljenek abban a támogatási formában kiírásra.

(12.30)

 

Végezetül arról, hogy jelen pillanatban csak egy országos szintről tudunk beszélni. Tehát ez a mai törvénytervezet igazándiból csak megjelöli azt, hogy ennek a továbblépése, a további fejlődése egy ponton túl el kell jusson a regionális és az önkormányzati szintre is. Tudjuk, hogy a finanszírozás az önkormányzatok számára ma jóval több kötelezettséget ír elő például a civil szervezet vonatkozásában, mint amit a normatív támogatásból nagy biztonsággal ki tud gazdálkodni. Bízunk abban, hogy ha azok az intézmények, amelyek lehetővé teszik, hogy a civil szervezetek becsatornázódjanak adott szintjükön akár az önkormányzat, a település, a megye, a regionalizmus logikáján a régiókba majd országos szinten, akkor öt év távlatában meg tudjuk majd fogalmazni, hogy hogyan működik például a szubszidiaritás elve a finanszírozásban. De ma ezt a kérdést lehetetlen föltenni, és lehetetlen számon kérni, bárki legyen az adott törvénytervezet előterjesztője, mert ma még az alapokat sem tudtuk megtenni.

Végezetül: arra szeretném a kormányzó pártokat és az ellenzéki pártokat is biztatni, hogy úgy nyújtsunk be módosító javaslatokat, hogy ne sérüljön az az elv, hogy az úgymond működési támogatás minden egyes civil szervezet számára hozzáférhető legyen a törvény megalkotása kapcsán.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  64  Következő    Ülésnap adatai