Felszólalás adatai

Ha valaki magyar állampolgár, bármilyen nemzetiségű, és nem tartja be a törvényeket, akkor nem a nemzetisége miatt kell hogy ezzel szembesüljön, hanem a törvények nem betartása miatt. Ha ezt ő tudatosan csinálja, akkor az a baj, ha meg olyan buta, akkor meg az a baj, de a törvény mindenkire vonatkozik. (Szávay István: Koncepciós per.)

Akkor, amikor a nemzeti összetartozás bizottságának tagjait bántja, anélkül, hogy bármelyikükkel beszéltem volna, azt kérem öntől, hogy ezt ne tegye, méltatlan hozzájuk, és mindnyájan tudjuk, hogy a politika a szimbolikus akcióknak is a terepe. A tetejébe azt is tudjuk, hogy a különböző bizottsági munkákban érdemi munka is a verbalitások területén történik, és például annak igenis jelentősége van és ereje van, hogy egy ilyen bizottság a külhonban ülésezik és tartja meg azokat az összejöveteleket, amelyeket megtesz.

(17.40)

Hogy aztán egy-egy felvetett üggyel mit lehet és hogyan lehet csinálni, én azt mondom, hogy látva a viszonyokat és a körülményeket, ezeregyszer nincs meg az alkalom, máskor meg ezeregyszer megvan az alkalom, hogy akár egy picivel is előre lehessen lépni az ügyekben.

Én visszautasítom az ön azon gondolatát is, hogy nem számítana minden magyar. Tudom, hogy gyarló a példám, és lehet, hogy önnek nem fog tetszeni, bocsásson meg érte, előre kérem: akkor, amikor egy országban szervezzük a "Te szedd" akciót, és azt mondjuk, hogy ez összefogja az embereket, akkor ez így is van, nem azért, mert én mondom, hanem azért, mert nem elválasztjuk az embereket, hanem összehozzuk az embereket egy közös ügy kapcsán, függetlenül attól, hogy kire szavaznak, mi a vallási hovatartozásuk, milyen anyagi körülmények között élnek, mi a kulturáltsági szintjük, és mi a hivatásuk, foglalkozásuk. Tehát erre konkrétan azt mondani, hogy a magyar kormány nem számít mindenkire, és nem összefogja az embereket...

De mondok egy másikat. Akkor, amikor Lezsák Sándor, a Ház alelnöke Szabadkán a nem tudom én, hányadik ezredik állampolgári eskütételkor ott van, vagy Illés Zoltán ott van, és együtt könnyezünk azokkal az emberekkel, akik leteszik az állampolgári esküt magyarként - volt tanárnőm -, akkor ön azt állítja, hogy mi nem teszünk meg mindent a magyarságért, meg azokért a magyarokért, akik ott vannak. Ezeregy dolgot teszünk!

Ha ön azt mondja, hogy ez kevés, ez az ön álláspontja. Én tisztelettel meghallom, eszemmel fölfogom, és nem értek egyet vele. Ha ön azt mondja, hogy még többet kell tenni, az eszemmel fölfogom, és azt mondom, igen, tenni is fogunk, tettük eddig is, és tesszük ezentúl is. Minden magyar számít!

Akkor, amikor az országon belül a kolontári katasztrófa után nem hagytuk cserben az embereket - sehol nem volt a világon olyan, hogy akár az Amerikai Egyesült Államok kormánya, akár Spanyolország kormánya, akár Nagy-Britannia kormánya, vagy bárki mást lehetne emlegetni, segített volna az embereknek, az ottani embereknek, a saját polgáraiknak -, világméretekben elmondható, hogy a magyar kormány mindent megtett az emberek érdekében, persze az adófizetők pénzéből, szolidaritás kapcsán. Minden magyar számít, és nemcsak itt, a határon belül, hanem a határon kívül is, amikor csak lehet, és számtalan olyan ügy van, ami nem a felszínen történik, hanem a dolgok természetéből fakadóan a háttérben.

De azok, akik benne vannak, akik érintettek, tudják, hogy nap mint nap a munkájukkal a hazájukat szolgálják, mint ahogy itt annyi parlamenti képviselőtárs részéről elhangzott. És ugyanúgy vannak olyanok, akik nemcsak az államigazgatásban, hanem egyénként is szolgálják, és teszik ezt többek között azon eszközök révén, amelyeket a magyar állam ad nekik. Mert amikor segítjük a határon kívül élő magyar oktatókat, tanárokat, hogy szervezzék meg a különórákat a gyerekeknek, és igenis ott a magyarságot tartsák fenn akár a szórványban, akkor igenis a magyar állam teszi oda a magyar adófizetők pénzét abból a haza iránti elkötelezettségből, ami ezt a kormányt jellemzi.

Mindenki más és más, minden ember más és más, más és más módon nyilvánul meg, és mindenki más és más gondolat mentén cselekszik. Ön így, én úgy.

Elnök úr, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)