Felszólalás adatai

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Budapest közlekedési káosza már régóta tragikus, nincs rá idő, hogy itt most a Fővárosi Önkormányzat, illetve Demszky Gábor főpolgármester személyes felelőssége mellett a kormányét is kutassam. Inkább Gellérthegy, Szentimreváros és Lágymányos képviselőjeként egy valóban polgári, ám egyben közlekedési, tudományos és művészi kezdeményezésre hívnám fel a tárca figyelmét. Arra a gondolatra, amit júniusi látogatásakor Oláh György Nobel-díjas professzor vetett fel, a tizedik pesti Duna-hídra, amely a Petőfi és a Lágymányosi híd között épülne fel, 300 méteres hosszúságban és 50 méteres szélességben. Ez a híd gyaloghíd volna, és olyan szimbolikus, egyben valóságos kapcsolatot is jelentene, amelyen galériák, klubok, kávéházak, sőt könyvesboltok is helyet kapnának. Szerepel a tervek között a Nobel-díjasok múzeumának létrehozása és más intézmények idetelepítése is.

Amint nemrég egy tanácskozáson Finta József építész elmondta, világszínvonalú budapesti különlegességet kellene létrehozni, olyan építményt, amely Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke szerint egyesítené a kultúrát a tudománnyal, közben egyedülálló jelképe volna Budapestnek. Mivel pedig nem mellesleg közlekedni is lehetne rajta, mégpedig kizárólag gépkocsi nélkül, kérdezem államtitkár urat, hogy ismeri-e ezt az elképzelést. Van-e ma a fővárosnak olyan közlekedésfejlesztési, -szervezési koncepciója, amely ugyan eddig sajnos nem valósult meg, ám amelyikbe a lágymányosi gyaloghíd gondolata beleillik? A tervet a tudományos és a művészeti élet jelesei is támogatják. Ismeri-e a kormány, államtitkár úr, ezt az elképzelést, és támogatja-e?

Köszönöm a figyelmét és várom válaszát. (Taps az MDF soraiban.)