Felszólalás adatai

VARGÁNÉ KERÉKGYÁRTÓ ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy a hozzászólásomat ugyanazzal a mondattal kell kezdenem, mint tavaly ilyenkor, a költségvetés tárgyalásakor, ugyanis a kormány a 2000. évit, és most, az úgynevezett két évre szóló költségvetést is törvénysértő módon, tisztességes érdekegyeztetés nélkül nyújtotta be az Országgyűlésnek.

A képviselőtársaim bizonyára tudnak róla, hogy a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete pert nyert a kormány ellen. A Fővárosi Bíróság ítélete szerint a kormány mulasztásos törvénysértést követett el azzal, hogy a 2000. évi költségvetési törvénytervezetet nem véleményeztette az érintett szakszervezetekkel. A másodfokú jogerős ítélet szerint az is törvénysértő, hogy a kabinet nem hívta össze tavaly a költségvetési intézmények érdekegyeztető tanácsát.

(18.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Délelőtt, amikor miniszterelnök úr hozzászólt, egy kétperces hozzászólás erejéig már említettem, most a nyomaték kedvéért újra megismétlem: volt idő Magyarországon is, amikor a kormányfő nagyon fontosnak tartotta a munkások, munkavállalók érdekeinek védelmét. Olyannyira, hogy amikor a legelső kollektív szerződés megszületett, 1848. május 13-án, az akkori miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos személyesen vett részt az eseményen, hogy ezzel is érzékeltesse, milyen fontos a munka világában a béke. Most 2000 van, és a jelenlegi miniszterelnök nem tárgyalni ül le, hanem diktátumot fogalmaz meg, és azt át is kényszeríti a parlamenten; ami törvénytelen, úgy teszi törvényessé, hogy megváltoztatja a törvényt.

Az Országgyűlés kedden megszavazta, hogy ha az Országos Munkaügyi Tanácsban november végéig nem születik megegyezés a minimálbérről, a kormány maga dönt az ügyben. Ezzel az Országos Munkaügyi Tanács egyetlen kompetenciája is megszűnt, ezentúl a tanács legfeljebb arra szorítkozhat, hogy meghallgatja a kormány tervezett döntéseit vagy diktátumait.

A Szocialista Párt frakciója azért kért név szerinti szavazást, hogy mindenki előtt világos legyen, kik azok a képviselők, akiknek az Európai Unióban természetes és a csatlakozni akaró országoktól is elvárt szociális dialógus semmit sem jelent, és kik azok, akik egyetértenek azzal, hogy a nemzeti költségvetés törvénysértő módon kerüljön a Ház elé.

De nem fogadható el ez a törvényjavaslat azért sem, mert a költségvetésben foglaltaknak olyannyira nincs közük a valóságos folyamatokhoz, mint például a gázáremelés vagy a várható infláció, hogy lehetséges, hogy pótköltségvetésre kerüljön sor. A törvényjavaslatból nem állapítható meg, hogy az ideihez képest mennyivel több adót szednek be, mennyivel több jut az egészségügynek, oktatásnak, önkormányzatoknak és másoknak. A 2001. évi irányszámokat ugyanis csak a 2000-re megszabott keretszámokhoz lehet viszonyítani, az idei költségvetés viszont messze nem a tervek szerint teljesült. Az alátervezett infláció és a növekedés következtében a szakemberek szerint körülbelül 200-250 milliárd forinttal több bevétel keletkezik, aminek újraelosztása a mai napig folyik.

A jövő évi irányszámokat csak a '99-es előzetes tényszámokkal lehet összevetni, ebből azonban az derül ki, hogy reálértékben kevesebb jut az alap- és középfokú oktatásra, társadalombiztosítási, jóléti szolgálatokra, nyugellátásra, szociális és jóléti intézményekre, családi pótlékra, közúti közlekedésre, közmunkára, munkaügyi ellenőrzésre, de még a közbiztonságra is; vagyis éppen a legfájóbb pontokon nincs javulás, ellentétben a sok-sok ígérettel.

A bürokrácia viszont többe fog kerülni, az egyes minisztériumok igazgatási kiadásai emelkednek. Nagymértékben emelkednek az állam működésére fordított kiadások, de emelkedik a sport, a vadgazdálkodás és a távközlés támogatása is. Ezzel szemben a társadalom legelesettebbjeinek támogatása még nominálisan is csökken majd 2002-ben. Például kevesebbet kap a Vöröskereszt, a Rákbetegek Országos Szervezete, a Nemzeti Környezet- és Egészségügyi Program, az AIDS-program, az egészségfejlesztés és mentálhigiénia, a sürgősségi betegellátás, a mentés, kevesebb jut a mozgáskorlátozottaknak, viszont 16 százalékkal emelkedik a Magyar Orvosi Kamara támogatása.

Hozzászólásom hátralévő részében három olyan témát szeretnék említeni a költségvetéssel kapcsolatban, amely a társadalmi újratermelésben kisebb szerepet játszó, leszakadó, szociálisan hátrányos helyzetű rétegek állami gondoskodásáról szól. Ezek: a közmunkaprogram, a 45 év feletti munkavállalók esélyeinek javítása és a munkaügyi ellenőrzés helyzete.

A kormányzat eddigi kétéves működéséből biztonsággal megállapítható, hogy egy olyan büntetőhadjáratot folytat a munka világában, amelynek során nem tesz különbséget az önhibájukból és az önhibájukon kívül ellehetetlenült társadalmi csoportok között. A szociális érzéketlenség, illetve egyes régiók munkaerő-piaci mutatóinak hibás értelmezése azt eredményezte, hogy drasztikusan lecsökkentették a közmunkaprogramokra fordított állami támogatást. Ez különösen fáj nekem akkor, hiszen említettem, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselő vagyok, amikor ebben a megyében néhány tized százalék híján már 20 százalékos a munkanélküliségi ráta, Edelényben, ahol képviselő vagyok, 32 százalékos, és a bányászok lakta településen ennek akár kétszerese is megvan. És ebben a megyében az első félévben még mindig több munkahely szűnt meg, mint amennyi létrejött.

Amíg 1988-ban 4 milliárd forintban határozta meg az előző kormány a közmunkaprogramok támogatására fordítható összeget, addig a jelenlegi kormányzat 1999-ben és 2000-ben 2-2 milliárd forintot különített el erre a célra, és ezt a keretet a 2001-2002-es költségvetésben sem kívánja emelni; tehát négy éven át ugyanannyi, vagyis folyamatosan csökkenő mértékű.

Elismerve azt, hogy a közmunka gazdasági szempontból nem a leghatékonyabb foglalkoztatási forma, meg kell jegyeznem, hogy szociális szempontból mégis vitathatatlanul szükséges, a hátrányos helyzetű térségekben pedig alternatíva nélkül álló foglalkoztatáspolitikai eszköz. A legelesettebb, hosszú távú elhelyezkedésre esélytelen rétegek időről időre történő visszaintegrálása a munka világába hozzájárulhat hosszabb távon a felzárkózásukhoz. Az értelmes és hasznos munkával eltöltött idő csökkentheti a nagymértékű megbetegedéseket, a pszichés és mentális zavarok megjelenését. Hosszabb távon ez a költségvetés számára csak előnyös lehet.

A Széchenyi-terv kapcsán felmerülő nagyszabású állami beruházások - melyeket ugyan a költségvetésben nem lehet nyomon követni, de ha mégis lesznek - jó lehetőséget kínálnának arra, hogy nagyobb, ma még munka nélkül lévő tömegek részesülhessenek a beruházások munkahelyteremtő áldásaiból. Itt van például az M3-as autópálya építése, ami Füzesabony és Polgár között nagyon sok aprófalvas településen keresztül folyik, és ezeken az aprófalvas településeken igen nagy a munkanélküliség. Nincs betervezve sem erre az évre, sem a jövő évre, hogy közmunkával segítsék az autópálya építését, pedig köztudott, hogy... (Közbeszólásra:) Ezt onnan tudom, kedves képviselőtársaim, hogy idén nyáron, nem túl rég, vagy egy hónapja, amikor találkoztunk a kivitelező céggel, erre külön rákérdeztünk, és azt a választ kaptuk, hogy majd talán 2002-ben lesz legközelebb közmunkaprogram rendelve az autópálya-építéshez, pedig jó volna, ha lenne.

A másik, a munka világát érintő észrevételem a 45 év feletti munkavállalók esélyeinek javítása. Ezt a súlyos gondot is lehetne a költségvetésnek kezelni, ha a kormány hajlandó lenne erre a nehéz helyzetű rétegre is odafigyelni, ugyanis a 45 év felettiek körében a munkanélküliség növekedése figyelhető meg. Az a munkavállaló, aki 45 éves kora után kerül ki a munkaerőpiacról, még felsőfokú végzettsége esetén is rendkívül nehéz helyzetbe kerül. A magasabb bérköltség ugyanis ellenérdekeltté teszi a munkáltatókat e korosztály alkalmazásában. A nők e tekintetben még inkább kiszolgáltatottak. Nem szabad tisztán a piaci mechanizmusokra, a gyors gazdasági növekedésre bízni e korosztály foglalkoztatási problémáinak megoldását.

Olyan foglalkoztatáspolitikára van tehát szükség, amely megakadályozza a ma még aktív korú, de már idősebb népesség ellehetetlenülését. Ezért a Szocialista Párt frakciója azt javasolja, hogy a meglévő passzív eszközök mellett be kell vezetni a munkáltatóknál a 45 év feletti munkanélküliek foglalkoztatását elősegítő bér- és járuléktámogatást.

De ha ez már túl nagy elvárás a kormány és a kormánypárti képviselők szociális érzékenységét illetően, legalább majd a részletes vitában és a módosítások során támogassák Göndör István képviselőtársamnak a gazdasági bizottság ülésén elhangzott javaslatát, ami az 55 év feletti munkanélküliek kiszolgáltatott helyzetén próbál enyhíteni. Arról van szó, hogy az a munkanélküli, aki már elmúlt 55 éves, és nagyon kis esélye van arra, hogy visszatérjen a munka világába, a minimálbér mértékéig az állam vállalja át bérét. Ez nem jelent hatalmas kiadást, de nagyon sokat segíthet abban, hogy a nyugdíj előtt állók ne kerüljenek méltatlan és megalázó helyzetbe.

Végezetül a munkaügyi ellenőrzés helyzetéről szeretnék szólni. Megítélésünk szerint az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség csak bővített erőforrással, nagyobb költségvetési támogatással lenne képes feladatait ellátni.

(18.10)

A 400 felügyelő, megosztva munkaügyi és munkavédelmi szakemberekre, évente körülbelül 43 ezer munkáltató ellenőrzését képes elvégezni. Ez a teljes körnek mintegy 5-6 százalékát jelenti, és ez rendkívül kevésnek mondható.

A felügyelők ellenséges munkáltatói közegben, nemritkán fizikai fenyegetésnek kitéve, silány technikai felszereltséggel, korrupciós nyomás alatt, kevés pénzért végzik a munkájukat. Az ilyen típusú hatósági tevékenységet kiemelten lenne szükséges díjazni, biztosítva a technikai feltételeket és a megfelelő létszámú szakemberállományt. Nagy szükség lenne a szervezet erősítésére, mert a munkaerőpiacon új, korábban nem tapasztalt foglalkoztatási technikák figyelhetők meg.

Napjainkban egyre elterjedtebb gyakorlat az úgynevezett színlelt szerződések megkötése. Ezek a munka törvénykönyve hatálya alóli menekülésként értelmezhetők, az élőmunkához kapcsolódó költségek csökkentése céljából. A színlelt szerződések olyan polgári jogi szerződések, vállalkozási, megbízási szerződések, nemritkán bérleti vagy csak szállítási szerződések, amelyek alapvetően munkaszerződések helyett jönnek létre, így kizárják a munkavállalót a munka törvénykönyve fokozottabb védelmet nyújtó hatálya alól. Zárójelben jegyzem meg: amíg még egyáltalán nyújt valami védelmet a munka törvénykönyve, hiszen ismert, hogy ennek alapos átalakításán is fáradozik a kormány.

Az ellenőrzések fokozott szerepe tehát indokolt és vitathatatlan, hiszen a jelenlegi helyzetben a munkát végzők nagy csoportjai kiszolgáltatottak, az állam pedig jelentős bevételektől esik el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottak alapján, azt hiszem, érthető, hogy számomra miért nem elfogadható ez a költségvetés.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)