Felszólalás adatai

Emlékeztetni szeretném államtitkár urat, hogy nem egyedi esetről van szó, a Tesco is hasonló mértékű leépítést tervez az év végéig. És ha feltesszük a kérdést, hogy mi a közös ebben a két vállalatban, akkor azt kell mondjam: az, hogy mind a két cég a kormány stratégiai partnere. A kormány is megerősítette, hogy a stratégiai megállapodásoknak keresztelt PR-fogások az égvilágon semmire nem kötelezik a vállalatokat, nem jók sem a munkahely megőrzésére, és láthatóan a tömeges leépítéseknek sincsen semmi akadálya. Normális esetben természetesen nem ilyen egyedi megállapodásokkal kellene elérni azt, hogy a munkahelyek biztonságban legyenek, hogy munkahelyteremtés valósuljon meg, vagy éppen a beruházások és a fejlesztések elinduljanak ebben az országban, de mostanra már az is kiderült, hogy az ilyen megállapodások sokkal inkább arról tanúskodnak, hogy a kormány nem képes kiszámíthatóságot és bizalmat teremteni a vállalatok számára, és azt ilyen PR-fogásokkal próbálja meg pótolni.

(15.50)

A Jabil és a Tesco esete jól mutatja, hogy a kormány egy béna kacsa, amikor munkahelyek megvédéséről van szó, amikor nem sikerkommunikációt kell folytatni, hanem kőkemény harcot kell vívni azért, hogy több száz kiszolgáltatott ember munkája megmaradjon, a családja megélhetése megmaradjon.

Úgyhogy, tisztelt államtitkár úr, én most arról kérdezem önt, hogy ezen tragikus események után mit fog lépni a kormány, mit fog tenni annak érdekében, hogy a stratégiai megállapodásokat tartalommal töltse meg. Mit tesznek önök azért, hogy ne kerüljön sor többé ilyen mértékű elbocsátásra? Kérem, államtitkár úr, mondja el nekem végre, hogy mikor fejezik be a pótcselekvést, és mikor váltják tettekre a munkahelyteremtésre vonatkozó választási ígéretet. (Taps az LMP soraiban.)