Készült: 2024.03.29.10:59:54 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

225. ülésnap (2009.09.29.), 12. felszólalás
Felszólaló Szabó Vilmos (MSZP)
Beosztás külügyminisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:05


Felszólalások:  Előző  12  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ VILMOS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Nagykövet Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Két nép barátsága akkor mutatkozik meg a legőszintébb formában, ha valamelyikük bajba kerül. Ekkor derül ki, hogy ténylegesen számíthat-e a másik nemzet szolidaritására vagy sem.

1939 szeptemberében a magyar kormány elutasította a Harmadik Birodalom felszólítását, hogy Lengyelország ellen induló hadserege Magyarországon keresztülvonuljon. A háború kitörése után Magyarország megnyitotta határait, és beengedve több mint 100 ezer lengyel katonai és polgári menekültet, gondoskodott elhelyezésükről, ellátásukról, közösségi életükről, iskoláztatásukról, emellett egészen az ország német megszállásáig lehetővé tette számukra azt is, hogy hazafias meggyőződésüknek megfelelően folytassák a harcot a független Lengyelországért akár Magyarországon, akár csatlakozva a háború különböző frontjain a nácizmus ellen harcoló lengyel katonai egységekhez. A magyar társadalom a lengyel menekülteket megkülönböztetett szimpátiával és barátsággal fogadta, megadva nekik minden segítséget, hogy elviselhetőbbé tegye számukra a száműzöttéletet, lett légyen ez Balatonbogláron - ahogy képviselő úr említette - vagy éppen Kőbányán.

Tisztelt Országgyűlés! Mindaz, ami 1939 és 1944 között Magyarországon a lengyel menekültekkel kapcsolatban megtörtént, valóban unikum Európában, de talán az egész világon. Annak példája ez, hogy egy ország, egy nemzet képes volt - felülemelkedve aktuálpolitikai érdekein, a külső hatalmi nyomáson, komoly kockázatot vállalva - szolidaritást mutatni egy másik nemzet iránt, amellyel ezeréves történelmi gyökerű szimpátia és barátság köti össze. Az akkori magyar politikai elit és a társadalom széles rétegei egyaránt kötelességüknek érezték, hogy kiálljanak azon ország és nép mellett, amellyel közös királyok, szentek és hadvezérek, közös elnyomatás és szabadságharcok, egymás mellett, egymásért kiontott vér és könnyek kötnek össze bennünket.

Kötelességüknek érezték segítséget nyújtani Sobieski János és Bem apó honfitársainak, a magyarországi tömegsírokban fekvő 1848-as lengyel ulánusok utódainak. Tették ezt annak ellenére, hogy a Magyarországon ekkor már döntő befolyással rendelkező németek és magyar csatlósaik minden lehető alkalommal kifejezték nemtetszésüket és tiltakozásukat, és tették annak ellenére, hogy a német megszállás és a nyilas hatalomátvétel után sokaknak súlyos megtorlással kellett szembenézniük a lengyel ügy melletti elkötelezettségük miatt.

Megemlékezve a lengyel menekültek magyarországi befogadásáról a lengyel államot és nemzetet 1939-ben sújtó történelmi katasztrófa idején, valójában a nemzeteink közötti ezeréves barátságot és szolidaritást idézzük fel. Ennek a szolidaritásnak második világháborús dicső fejezete, amely olyan szimbolikus alakokkal gyarapította nemzeteink közös történelmi hőseinek panteonját, ahogyan képviselő úr is említette idősebb dr. Antall Józsefet vagy Henryk Sławikot, ugyanakkor a jövőbe is mutatott. Vitathatatlan szerepe volt valóban abban, hogy 1956-ban a lengyel társadalom nyilvánította ki ugyanilyen erővel szolidaritását a függetlenségéért és nemzeti önrendelkezéséért harcoló Magyarország mellett, a legnagyobb mértékű segítséget nyújtva a magyar forradalomnak az összes külföldi ország közül.

Ma, 2009-ben, 70 évvel a lengyel menekültek befogadása után, biztosítani kívánom önöket, hogy a független, demokratikus Magyar Köztársaság kormánya, a megvalósult rendszerváltás és euroatlanti integráció, NATO- és EU-tagság időszakában sem feledkezik meg arról, milyen egyedülálló értéket jelent számunkra a magyar és a lengyel nemzet ezeréves különleges viszonya. A Magyar Köztársaság kormánya a Lengyel Köztársaságot kiemelt régiós partnerének tartja, és számít a közös történelmi múltunkra épülő kölcsönös jó szándékra, a regionális és uniós együttműködés, valamint a széles értelemben vett nemzetközi együttműködés minden területén.

Ezúton kívánom megragadni az alkalmat arra is, hogy a Lengyel Köztársaság országgyűlése képviselőinek, a Lengyel Köztársaság jelen lévő nagykövet asszonyának tolmácsoljam köszönetemet azért a rendkívül gazdag és színvonalas rendezvénysorozatért, amellyel itt, Magyarországon megemlékeztek a lengyel menekültek 70 évvel ezelőtti befogadásáról.

Elnök úr, tisztelt nagykövet asszony, képviselő urak és hölgyek, köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  12  Következő    Ülésnap adatai