Készült: 2024.03.29.15:33:08 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

128. ülésnap (2011.11.03.), 140-142. felszólalás
Felszólaló Dr. Varga István (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 23:03


Felszólalások:  Előző  140 - 142  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt mondandómat elkezdeném, engedje meg az elnök úr, hogy miután reggel nyolc óra itt ülök, amikor az elnök úr megnyitotta az ülést, akkor arról beszélt, hogy sok jeles nap volt a mai napon a magyar történelemben, de a Házhoz kapcsolódóan nem nagyon van. Azt gondolom, az elnök urat nem kiigazítva, hogy gróf Széchenyi István - itt a jobb oldali képen (Arrafelé mutat a teremben.) - jó néhány száz évvel ezelőtt Pozsonyban felajánlotta egyévi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémiának, ezért a magyar tudomány napjáról beszélünk ma, tehát ez egy igen jeles esemény, és ugyanúgy jeles esemény az is...

ELNÖK: Ezzel kezdtem!

DR. VARGA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: És ugyanúgy jeles esemény az is, hogy a Szabadkán született Kosztolányi Dezső költőnk 75 esztendővel ezelőtt halt meg. Ezek olyan események, amelyekről azt hiszem, hogy ebben a Házban, a Magyar Országgyűlés házában illik megemlékezni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Ezen a történelmi napon valóban sarkalatos törvények tárgyalását kezdi meg az Országgyűlés, és a sarkalatos törvényekhez szorosan kapcsolódott az a törvény is, amely reggel nyolc óra óta itt lezajlott, hisz ha a törvényjavaslat legfőbb mondandóját nézzük, akkor az vitathatatlan - bármilyen vita is volt ebben a Házban, politikai vitaként aposztrofálom én ezt -, abban nem lehet vita a patkó egyik és másik oldalán ülő képviselők között sem, hogy az igazságszolgáltatás része az ügyészség is, az igazságszolgáltatás része a bíróság is, és az igazságszolgáltatás részeként feltétlenül és szorosan kapcsolódnak ahhoz a közbizalomhoz, amely az utóbbi hetekben, hónapokban, években, az elmúlt két évtizedben megbomlott.

Arról a közbizalomról beszélek, kedves képviselőtársaim, amely felelősen gondolkozó politikus számára és az igazságszolgáltatásban dolgozók, bármelyik oldalon dolgozók számára alapvetően fontos. Nevezetesen, hogy van-e közbizalom a magyar polgárokban Magyarországon az igazságszolgáltatás iránt, az ügyészség és a bíróság iránt, valóban úgy tekintik-e az emberek az igazságszolgáltatásban közreműködő dolgozókat, hogy a jobbért és az igazságért dolgoznak, vagy ahogy sokan a bulvársajtóban lesajnálóan szokták mondani, nem igazságszolgáltatás van itt, hanem jogszolgáltatás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánok belemenni abba a vehemens vitába, amely az ügyészség jogállásával kapcsolatosan és a bíróság szervezeti struktúrájával kapcsolatosan itt, e Ház falai között többször megismétlődött. Mindenki tudja, és mindenki ismeri az én sajátságos véleményemet is a modelleket illetően, nevezetesen azt, hogy fegyelmezett kormánypárti képviselőként természetesen elfogadom ezt a struktúrát, ami most itt előttünk fekszik. Nevezetesen: az ügyészség az igazságszolgáltatás részeként, nem önálló hatalmi ágként, de teljes egészében függetlenül helyezkedik el az igazságszolgáltatás rendszerében, nem követi azt a modellt, mondjuk, a német modellt, amelyben a mindenkori kormánynak alárendelve működik a vádhatóság, az ügyészség, és nem fogadtuk el, illetve más modellt választottunk a bírósági struktúrát illetően is; nevezetesen egy ilyen - ahogy itt az egyik alkotmányügyi bizottsági ülésen elhangzott - kétfejű sasként emlegetik ellenzéki képviselőtársaim, ugye, most már a bírósági hivatalt és a Kúria elnökével kapcsolatos sajátságos modellt.

(Földesi Gyula elfoglalja jegyzői helyét.)

Ezzel összefüggésben is számtalanszor elmondtam, hogy egyszerűbb lett volna a régi, jól bevált módszerhez visszamenni, nevezetesen ahhoz, ami 1997 előtt volt, miszerint Magyarországon a mindenkori igazságügyi miniszter felügyelete alatt volt a bíróság, de én azt hiszem és azt gondoltam - teljesen naivan egyébként, kedves képviselőtársaim -, hogy mivel ettől eltértünk, ez a vegyes modell mind a két esetben, mind az ügyészség, mind a bíróság vonatkozásában jó néhány jobb érzésű ellenzéki képviselőtársamnak, hogy is mondjam, a támogatását is kiváltotta volna.

Azt hiszem, erről szó sincs, a mai vita meggyőzött bennünket arról, hogy teljesen mindegy, hogy melyik európai modellt választottuk, egyik sem jó, egyik sem felel meg. Ahogy itt Baka elnök úr kifejtette a bírósággal kapcsolatos álláspontját is, sok minden volt abban természetesen, de nem osztom az államtitkár úr álláspontját. Ez nemcsak szakmai álláspont volt Baka úr részéről, hanem egy politikai álláspont is volt: teljesen világosan egyértelművé tette, hogy komoly aggályok merülnek fel ezzel a modellel kapcsolatban a bírói függetlenség vonatkozásában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem tehát, hogy nincs vita közöttünk a tekintetben, hogy azt szeretnénk mindannyian, hogy az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom helyreálljon. Ezzel kapcsolatosan - ha nem veszik eretnek gondolatnak egy kormánypárti, nemzeti elkötelezésű képviselő részéről - kikerestettem itt, emlékeztem még rá, hogy Antall József miniszterelnök úr 1990. május 22-én mondott itt egy beszédet, és ez legyen talán az én mondandómnak is meg mindannyiunknak is a zsinórmércéje.

Antall Józsefet idézem: "Ha az új kormány a nép kormánya, amely végleg leváltja az elnyomatás rendszerét, és végrehajtja az áttérést a szabadság rendszerére, akkor az államot és annak szerveit többé nem szabad azzal a bizalmatlansággal tekinteni, amely az elnyomatás eszközeinek járt ki korábban. Ezért most és erről a helyről fordulok a magyar néphez, hogy vesse ki magából a bizalmatlanság évtizedes, évszázados beidegződéseit, tekintse az intézményeket a magáénak, amelyek az ő érdekében, védelmében és szolgálatában működnek. Így álljon a magyar nép bizalommal és kritikával új állama, Országgyűlése és kormánya mögé."

Ugye, kedves képviselőtársaim, ez húsz esztendővel ezelőtt hangzott el. Hát azt gondolom, hogy ezen húsz esztendő alatt sem jutottunk sokkal előbbre a bizalmatlanság vonatkozásában, hisz ez a mai nap is meg az ezzel kapcsolatos viták is arról győznek meg engem, hogy van még mit tennünk annak érdekében, hogy Antall József szavai valósággá váljanak, és hogy az ügyészséget és a bíróságot úgy tekintsük, mint amelyek valóban azért vannak, azért vannak ezek a szervezeti struktúrák, hogy az állampolgárokat megvédjék.

Tisztelt Országgyűlés! Nem hiszem, hogy a Fidesz vezérszónokaként zsákbamacskát árulok azzal kapcsolatban, hogy a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja támogatja ezt a rendkívül kiérlelt és megalapozott törvényjavaslatot, amely - ahogy a legfőbb ügyész úr is mondta - teljesen összhangban áll az alaptörvénnyel, azzal az alaptörvénnyel, amelyet itt elfogadtunk, és amelyet ugyan lehet kritizálni, de tudomásul kell venni, hogy Magyarországon új időszámítás kezdődött, tudomásul kell venni, hogy Magyarországnak új alaptörvénye van, és nyilvánvalóan az alaptörvénynek megfelelően kellett a most megtárgyalandó törvényjavaslatokat is elfogadni, illetve elfogadtatni.

Tisztelt Országgyűlés! A legfőbb ügyész úr arról is beszélt - és akik gyakorló jogászok, azok tudják -, hogy elég régen, majdnem négy évtizede, az 1972. évi V. törvény volt az, amely szabályozta az ügyészség jogállását. Azt gondolom, hogy nemcsak az alaptörvény elfogadása, hanem az idő eltelte és a társadalmi változások is megérlelték azt, hogy valóban egy új, ügyészségről szóló törvény szülessen, és természetesen szabályozásra kerüljön az ügyészek jogállására és munkaviszonyára vonatkozó törvény is.

(14.50)

Engedjék meg, kedves képviselőtársaim, hogy megpróbáljam egy sajátságos górcső alá venni a most tárgyalandó törvényjavaslatot, és kiemelnék ebből a törvényjavaslatból néhány olyan kérdést, amely gyökeresen változtat a korábbi szabályozáson. A korábbi ügyészségi törvényben az általános panaszfórum funkció jelen volt, most pedig ez az új törvény az ügyészségnél inkább a büntetőjogi feladatra koncentrál, és megszűnik a panaszfórum jellege.

Az ügyészség függetlenségét, törvény alá rendeltségét és hogy alkotmányos szervezet, nem kell külön hangsúlyoznom, erről már a legfőbb ügyész úr és az államtitkár úr is beszélt. Azt talán mindenképpen ki kell emelni, hogy az elmúlt ciklusban, a szocialista kormányzás regnálása alatt számtalanszor előfordult az, hogy a legfőbb ügyész interpellálhatóságával kapcsolatosan merültek fel itt kérdések és viták. Én azt hiszem, ez a törvényjavaslat most már végérvényesen rögzíti, hogy az Országgyűlés ülésén a legfőbb ügyész úr megjelenhet, azonban nem interpellálható, ami pontosan azt erősíti meg, amivel kapcsolatosan szocialista képviselőtársam ennek az ellenkezőjét állította, nevezetesen, hogy pontosan az ügyészség és a legfőbb ügyész politikától való teljes függetlenségét biztosítja a nem interpellálhatóság. Pontosan azt igazolja és bizonyítja, hogy az a modell, amelyet most választ az Országgyűlés vagy választottunk, nevezetesen, hogy a Legfőbb Ügyészség és az ügyészség elválik, és nem is átjárható az igazságszolgáltatás egységén belül a másik, a bírói hatalmi ághoz és funkcióhoz, ez igazolja és bizonyítja a függetlenségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ügyvédként azt a példát hadd mondjam, hogy ez a szabályozás és az ügyészség teljes leválása és függetlensége azt a régi, egyébként korábban, még az átkosban beidegződött megszokást teljes egészében meg fogja szüntetni - akik gyakorló jogászok, bizonyára tudják, hogy miről beszélek -, amikor mondjuk, 1970-ben vagy 1972-ben az ügyvéd kint volt a folyosón, az ügyész és a bíró pedig közben valamilyen módon konzultált. Ennek már nyoma sincs. Pontosan ez igazolja azt, hogy az ügyészség sajátságosan és teljesen önállóan, függetlenül végzi az igazságszolgáltatásban a legfontosabb funkcióit, a vádhatóságot, illetve a fellépést, és a bíróságok is a maguk teljes egészében politikától függetlenül döntenek az alapelveknek és az alaptörvénynek megfelelően a legfontosabb kérdésekről. Hiszen a bíróságoktól mit várunk és mit várhatunk el, mint hogy ésszerű határidőn belül, a törvényeknek megfelelően, kizárólag a törvényeknek és az alaptörvénynek megfelelően igazságos döntést hozzanak. Semmi mást nem várunk el.

És azt is hadd jegyezzem meg, hogy szó sincs ma arról, hogy a bírói függetlenség bármilyen formában is veszélyben lenne, bármelyik megoldási módot is választottuk, hisz nincs Magyarországon olyan épeszű ember, és nincs olyan politikai erő, aki a bírói függetlenséget veszélyeztetné, vagy bármilyen módon is próbálná befolyásolni az igazságszolgáltatás csúcsán lévő bírókat, hogy milyen döntést hozzanak.

A legfőbb ügyész úr szintén említette, és szeretném azt is nyomatékosan hangsúlyozni, hogy míg korábban az Alkotmánybíróság teljes ülésein részt vett a legfőbb ügyész, most tanácskozási joggal részt vehet az Országgyűlés és a Kúria teljes ülésein is. Amíg korábban az ügyész a nyomozást felügyelte, az ügyész most, az új szabályozás szerint maga is végezhet nyomozást. Az ügyész végezte a titkosinformáció-gyűjtést, most pedig a titkosinformáció-gyűjtést nem az ügyész végzi, hanem a szakértelemmel rendelkező szervezetek.

Fontos változás az is, hogy törvénysértő gyakorlat vagy mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés esetén kialakult a felhívás intézményének alkalmazása, illetve, hogy a korábbi törvényességi felügyelet helyett, amely korlátlan diszkrecionális jogot biztosított, most a törvényesség helyreállítása érdekében csak a peres és nem peres eljárások megindításával, hatósági eljárások kezdeményezésével és jogorvoslatok előterjesztésével léphet fel az ügyész. Ez az úgynevezett fellépés intézménye.

Szabadjon arra is hivatkoznom, tisztelt Országgyűlés, hogy az ügyészségi adatkezelést is szabályozza ez a törvényjavaslat, és az ügyész az alapügyben hozott döntést bíróság előtt támadhatja meg. És a határidők vonatkozásában is komoly változások következtek be.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Míg a korábbi szabályozásban ügyészségi titkár, tisztviselő, írnok, ügyészségi ügyintéző és ügyészségi nyomozó volt, most már van alügyész, vagy lesz alügyész, érdemi feladatot végző ügyintéző, ügyviteli feladatot végző foglalkoztatott, és az ügyészségi megbízotti tisztség is megszűnik. És legalább olyan fontos, hogy ügyészségi testületek és alkalmazotti tanács jön létre, ügyészi tanács jön létre - ennek a részletszabályozásával nem kívánom untatni a Házat.

Érdekes kérdés az is, akik ezzel foglalkoztak, még emlékeznek rá, hogy korábban a kinevezett ügyész esküt vagy fogadalmat tett, most a kinevezett ügyész esküt tesz. Az ügyészségi kirendelés is megváltozik. Az ügyészségi felmentési idő korábban 6 hónap volt, most alkalmatlanság esetén 1 hónap, egyébként a felmentési idő 6 hónap.

A végkielégítés szabályai is megváltoztak. És ami talán szintén érdeklődésre tarthat számot, legalábbis az én számomra, bár ez nem fordulhat elő, ugyebár, néha mégis előfordul, a fegyelmi vétséggel kapcsolatos szabályok változása és szigorítása. Azt mondja, hogy fegyelmi vétséget követ el az az ügyész, aki életmódjával, illetve magatartásával hivatali tekintélyét sérti - volt a korábbi szabályozás -, most meg azt még hozzáteszi: vagy veszélyezteti. Ez a veszélyeztetés, azt hiszem, azt jelenti, hogy ez is szigorodik, tehát abban az esetben, ha valaki a magatartásával veszélyezteti a hivatását, ebben az esetben is lehet fegyelmi eljárást indítani.

Nagyon érdekes kérdés az is, hogy a korábbi szabályozásban ügyészségi fogalmazóvá azt a magyar állampolgárt lehetett kinevezni, akinek egyetemi jogi végzettsége van. Most meg úgy szól a szabályozás, hogy ügyészségi fogalmazóvá azt a választójoggal rendelkező magyar állampolgárt lehet kinevezni, akinek egyetemi jogi végzettsége van. Nem kívánom ezt megindokolni, azt hiszem, mindenki érzi a kettő közötti különbséget.

Korábban szolgálati viszony csak határozatlan időre volt létesíthető, most ügyészségi szolgálati viszony határozott időre is létesíthető. Próbaidő kikötése is lehetséges, és természetesen komoly változás következik be a javadalmazást illetően is. Itt még egyszer szeretném ellenzéki képviselőtársaimnak mondani és hangsúlyozni, hogy a javadalmazás - vagy egy vulgáris kifejezéssel: a fizetés - kapcsán, hogy ki mennyi pénzt kap, az nem igaz, hogy az ügyészek sokkal többet fognak keresni, hogy még lemenjek egy kicsit a mélységekbe. Tehát nem fognak többet keresni, mert nyilvánvaló, hogy a javaslat is arról szól, hogy a bírói javadalmazás és az ügyészségi javadalmazás szinkronban van. Tehát nem keresnek sokkal többet.

Én egyébként azt tudom önöknek mondani, és azt hiszem, ezt megint mindenki megerősíti, ebben nem lesz közöttünk vita, hogy természetesen az a fizetés, ami ma az ügyészségi dolgozónak és az ügyészségnek jár, kevés a mai életviszonyok között. És természetesen az is kevés, amit a bírók kapnak, ezt is mindenki tudja. De azt is tudjuk, hogy jelenleg milyen az ország anyagi helyzete, és azt is tudjuk, hogy bár szeretnénk nagyobb jövedelmet biztosítani, az ország teherbíró képessége ezt egyelőre nem teszi lehetővé, de hangsúlyozom, egyelőre nem teszi lehetővé. Én azt gondolom, hogy az igazságszolgáltatás csúcsán lévő bírók és ügyészek valóban megérdemlik azt, hogy tisztes jövedelmet kapjanak, különös tekintettel arra, hogy olyan súlyos összeférhetetlenségi szabályok - ezt elfelejtettem említeni - vannak, én ezen mosolyogtam is, elnézést kérek, tisztelt legfőbb ügyész úr. Például az van benne, hogy az összeférhetetlenséget kiterjesztik a kooperációs társaságra, az egyéni cégekre is.

Szóval, ha már ennyire szigorítjuk ezeket a feltételeket és ezt valóban élethivatásszerűen végzi az, aki az ügyészi munkát végzi, és egyébként is tudjuk, hogy ez milyen nehéz munka, akkor én azt gondolom, hogy tisztességes fizetést kell biztosítani. Ennek a kormányzati szándéka minden körülmények között megvan. Az más kérdés, hogy az elmúlt 8 esztendő gyalázatos szocialista kormányzása alatt, illetve amiatt, hogy az országot gyakorlatilag teljes egészében eladósították és kiszolgáltatottá tették, igen nehéz helyzetbe kerültünk.

És ez kapcsolódik ahhoz is, hogy milyen épületben, milyen feltételeket kellene biztosítani az ügyészség számára, vagy hogy mit kellene tenni Budapesten például a bíróságokon.

(15.00)

Bár erre is - bizonyára mindenki tudja - megvan a kormányzati szándék, s én merem remélni, hogy az a gyalázatos Thököly úti épület, amely lassan össze fog omlani, és amelyben nemhogy méltatlan, hanem embertelen körülmények vannak, meg fog újulni. Én egyszer 40 fokos melegben voltam ott, amikor perbeszédet kellett mondanom a fenti részen, és ott az ember tényleg szinte elájult. Arról nem beszélve, hogy vezetékek lógnak ki a falból, életveszélyesek az épületek, és ott dolgoznak bírók, s ott Magyarország nevében hoznak ítéletet. Ez tényleg elképesztő és méltatlan. Persze, vannak jó helyzetben lévő bíróságok is, de Budapesten tényleg katasztrofális a helyzet. S mindenki egyetért abban - a patkó bármelyik oldalán is ül -, hogy ezt az áldatlan állapotot, a budapesti munkaterheket csak új bíróság létesítésével és megfelelő létszám biztosításával lehet megoldani. Azt hiszem, hogy államtitkár úr is, miniszter úr is és a kormányzat is eltökélt abban, hogy a lehetőségekhez képest ezeket a feltételeket meg fogjuk teremteni annak érdekében, hogy valóban komoly előrelépés történjen Budapesten is.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A délelőtti vitával kapcsolatban egy dologra mindenképpen szeretnék reflektálni, mielőtt a mondandómat befejezem. Megmondom őszintén, hogy csalódás töltött el, amikor a délelőtti politikai csetepatét végighallgattam, s az a naiv elképzelésem most már kámforrá vált, hogy itt a legfontosabb kérdésben, az igazságszolgáltatás működésének zavartalanságában - amiért minden parlamenti képviselő felelősséggel tartozik, mindegy, hogy a patkó melyik oldalán ül - konszenzus szülessen. Nem fog konszenzus születni, mi pedig kormánypárti képviselőként, természetesen élve a kétharmados többség lehetőségével, támogatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot.

Az lenne a mondandóm lényege, hogy milyen szélsőséges nyilatkozatok hangzottak el délelőtt, bár Schiffer képviselő úr és Bárándy képviselő úr már nincs itt, de képviselőtársaim itt vannak a másik oldalról. Kérem szépen a mai vitában, de az elmúlt egy esztendőben is - látom, hogy Bárándy képviselő úr itt van, és akkor hallja is, hogy mit akarok mondani - Bárándy képviselő úr a Horthy-korszak negatív emlegetésével riogatott bennünket, hogy a Horthy-korszakban ez volt, a Horthy-korszakban az volt. Más a megítélésünk, képviselőtársam, a Horthy-korszakot és Horthy Miklóst illetően is, de ezt majd később kifejtem, nem hiszem, hogy most az ügyészségi törvényre tartozna ez a dolog.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A másik visszatérő momentum pedig - az új Demokratikus Koalíció megszólalásával kapcsolatosan jutott ez eszembe - Bibó István kisajátítása a baloldal részéről, illetve a Lehet Más a Politika alakulat részéről Schiffer képviselő úr idézte hosszan, hogy Bibó mit mondott. Kedves képviselőtársaim, én magam is tisztelője vagyok Bibónak, és én nemzeti politikusként és magyarként legalább annyira magaménak érzem Bibó Istvánt, mint a baloldal, talán még jobban is. A Horthy-korszakkal kapcsolatosan tényleg lehet vita közöttünk, majd megbeszéljük kint a folyosón, képviselőtársam (Derültség.), de annyit hadd mondjak, és ez lenne mondandómnak a lényege, hogy az átkos Horthy-korszakban, amikor a magyar történelem negyedik kormányzója 25 éven keresztül uralkodott és a történelmi Magyarország bizonyos területeit visszaszerezte, tehát abban az átkos korszakban - én legalábbis úgy emlékszem, és van nekem egy oklevelem is - Bibó István rendes egyetemi tanárként oktatott, Bibó István tisztes fizetést kapott és egyetemi tanár volt. A másik átkosban viszont - az önök által nem átkosnak nevezett, de az általam nem túl nagyra becsült kommunizmusban - Bibó Istvánt, az önök által most kitalált baloldali politikust börtönbe csukták. Lehet azon vitatkozni, hogy mi a kettő között a különbség, de azt hiszem, hogy én inkább a Horthy-korszakot választanám, mint a kommunista börtönöket, és azt hiszem, hogy Bibó is ezt választaná. Nem utolsósorban pedig ezzel kapcsolatosan egy költőre szeretném felhívni a figyelmüket. Csoóri Sándor írt Bibóról egy nagyon szép verset - aki még nem olvasta, az olvassa el -, a Bibó lódenkabátban a piacon címzetűt. Ezt olvassák el, és döntsék el, vagy döntsük el együtt. Azt hiszem, szegény Bibó István forogna a sírjában, ha tudná, hogy a baloldal kisajátította.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  140 - 142  Következő    Ülésnap adatai