Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Nos, ebben a vitában szerintem most már minden érv elhangzott pró és kontra, nem tudjuk egymást meggyőzni. Önök akkor Margaret Thatcher-idézetekkel jönnek, mi pedig azt mondjuk, hogy inkább kellene hivatkozni vagy inkább kellene alkalmazni a magyar társadalom- és gazdaságfilozófia tekintetében XIII. Leó pápa Rerum novarumját. Hiszünk benne, hogy még mindig érvényes lenne az, amit ott ő leírt. Nos, miért elfogadhatatlan? Elmondtuk, hogy maga az időpontja ennek az egész törvényjavaslatnak felfoghatatlan. Miért most kell? Miért egy olyan feszült helyzetben kell, amikor nagyon sok ember, egy egész társadalom érzi úgy, hogy létbiztonsága megrendült, miért ekkor kell ezt az egész átalakulást a nyakukba zúdítani? Azért is elfogadhatatlan számunkra, mert maga az egyeztetés, illetve annak hiánya, magának a beterjesztésnek a módja is sok-sok kívánnivalót hagy maga után. Egészen egyszerűen, magasan kvalifikált értelmiségi emberekkel ilyen módon nem lenne szabad viselkedni, ezek az emberek a magyar kultúrát őrzik, ápolják, azt éltetik, nem ezt érdemelnék önöktől sem.

Aztán a tartalmával sem vagyunk kibékülve, teljesen egyértelmű, hogy a közszolgálatban dolgozókat, ezért a területért az életüket adó embereket  most akkor nagy szavakat használok, de valóban hivatásként tekintenek a szakmájukra  nem lenne szabad a piaci logika alá rendelni, mert ez vegytisztán neoliberális szemlélet, amivel mi nem tudunk egyetérteni sem ezelőtt, sem most, sem pedig a jövőben.

Elmondtuk, hogy munkajogi és egzisztenciális szempontból is sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek ezek a kulturális dolgozók, ez a csaknem 20 ezer ember, valamint a lokális művelődés utolsó bázisai, bástyái rendülhetnek meg Magyarország halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorodott régióiban. Mi ezeket a veszélyeket látjuk, és lehet azt mondani, hogy ezek valamiféle zsigeri meglátások, zsigeri és megalapozatlan félelmek lennének, csak az a helyzet, hogy azért önök kimutatták a foguk fehérjét.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Vagy az a helyzet, hogy önök egyfajta leibnizi filozófiát követve, Pangloss mester tanítványaiként úgy gondolják, hogy minden a legnagyobb rendben van, és ami van, az a létező világok legjobbika, vagy legalábbis, ha majd önök úgy alakíthatják a dolgokat, akkor azzá fog válni. Az a helyzet, hogy a legfrissebb események leleplezték önöket. Ugye, annak idején, még tavaly ősszel azzal kábították a szakképzésben dolgozókat, hogy lesz egy 30 százalékos béremelés, és különben is majd hatékony béralkura nyílik lehetőségük. Mi lett ebből? Most zajlik a napokban az úgynevezett értékelésük, ami alapján ezeket az embereket be fogják skatulyázni. Tehát ott világosan látszik már, hogy mi vár majd a kulturális szféra dolgozóira is. Nincsen semmiféle hatékony béralkuról szó, bérdiktátumról beszélhetünk, és nincsen normális értékelési rendszer. Átláthatatlan, homályos és valószínűleg a jogszabályoknak sem megfelelő értékelési rendszert állítottak fel. Ami van, a valóság, az az, hogy a fortélyos félelem igazgat, és sok esetben bizony a szakképzési centrumok központjaiban az igazgatói vagy éppen kancelláriai ajtókra ki lehetne írni ezt, hogy „fortélyos félelem”, mert ebben élnek az ott dolgozó emberek, és könnyen megkapják azt, hogy ha nem tetszik, akkor el lehet menni, ugye, gyurcsányi alapon, neoliberális alapon. Ez az, amihez mi egyszerűen nem tudunk támogató igennel hozzáállni.

Valóban, ott van az a félelem, amit Lázár János négy évvel ezelőtt fogalmazott meg, illetve az az intelem, az a tanács, amit adott, hogy van 300 ezer közalkalmazott Magyarországon, akiktől olyanformán meg kellene szabadulni, hogy ezt a jogállást el kellene tőlük venni. Most időarányosan önök 50 ezres teljesítménynél járnak. A szakképzésben dolgozók, illetve a kulturális területen dolgozók pontosan ekkora mennyiséget, ekkora létszámot tesznek ki, 50 ezer embert. Itt is mi is föltesszük a kérdést újfent csak, hogy kik lesznek a következők, melyik ágazatra kívánják kiterjeszteni ezt a neoliberális felfogást, amivel normális helyzetben egy ilyen helyzetben lévő országban felelősen gondolkodó pártként mi egészen biztos, hogy nem tudunk majd azonosulni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a javaslatot, amit ideterjesztettek elénk, nem fogjuk elfogadni. Nyilvánvalóan tisztában vagyunk azzal is, hogy önöket az igazunkról, ezekről a valós félelmekről egyébként meggyőzni sajnos nem lehet, és továbbhaladnak majd azon az úton, ami véleményünk szerint ennek a társadalomnak nem fog egy boldogabb jövőt elhozni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)