Felszólalás adatai

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A H/5030. számon benyújtott, a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljairól szóló országgyűlési határozat első pontjában arra kérem a tisztelt Házat, hogy fogadja el a felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló 107/1997. számú országgyűlési határozat megvalósulásáról J/5029. számon benyújtott beszámolót. Ezért, ha az elnök úr megengedi, akkor az expozét egyben fogom elmondani, és az expozé első részében a beszámolót ismertetem, azaz főként a múltról szólok majd, a második részében pedig a célokról, azaz főként a jövőről fogok beszélni, és azt remélem, hogy a mondandómat természetes módon teszi egységessé vagy egységgé a jelen bemutatása.

Az 1995. évi országgyűlési határozatban megfogalmazott értékek, úgy gondolom, továbbra is kiindulópontját jelentik a felsőoktatás fejlesztésének. Ezek az értékek az országgyűlési határozat megfogalmazása szerint a minőség, a nyitottság, a szabad választás, az esélyek kiegyenlítése, a méltányos tehermegosztás, az elszámoltathatóság és a hatékonyság, a gazdasági szféra és a felsőoktatás kapcsolatának erősítése, az autonómia, a versenysemlegesség. Azt képzelem, hogy ezek az értékek ma is a felsőoktatás fontos, kiemelt értékei.

1998-ban az új Országgyűlés a méltányos tehermegosztás és az esélyteremtés értékeit úgy találta a legjobban megvalósíthatónak, hogy kitágította a tandíjmentesség körét, és széles körben tandíjmentessé tette az első diploma megszerzését.

Nemzeti érdekünk, hogy szociális helyzetétől függetlenül minden tehetséges diák bejuthasson a felsőoktatásba, hiszen a tanulás révén történő felemelkedés egyaránt érdeke a társadalomnak és az egyénnek.

A magyar felsőoktatás 1995 óta mind intézményi, mind működési, mind akadémiai vonatkozásban óriási fejlődésen ment keresztül. Különösen jelentősek voltak azok a változások, amelyek 1998 óta zajlottak le. 2000. január 1-jétől létrejött az új magyar felsőoktatási intézményhálózat, és elindult a felsőoktatási intézmények életének szinte minden részét átható, minden részére kiterjedő felsőoktatási fejlesztési program.

Megállapíthatjuk, hogy a felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozat legtöbb pontja tételesen teljesült. Néhány esetben, amelyek közül kiemelkedő a tandíjmentesség kérdése, a tisztelt Ház úgy döntött, hogy az ország érdeke mást kíván. Lényegesen megváltoztatta a felsőoktatás fejlesztésének fő irányait az is, hogy Magyarország 1999 óta a bolognai nyilatkozatot megfogalmazó nemzetek között van; Magyarország is aláírta ezt a nyilatkozatot. Ez lehetőséget ad arra, hogy érdekeinknek és értékeinknek megfelelő helyet foglaljunk el az európai felsőoktatásban. Újra kellett értékelni a képzési reform végrehajtására vonatkozó koncepciót és a felsőoktatás finanszírozási reformjával kapcsolatos 1995-ös elképzeléseket.

A következőkben az 1995-ös országgyűlési határozat mellékletében megfogalmazott célok sorrendjében tekintem át röviden azok megvalósulását. A hallgatói létszám növelése az első kérdés. Azt gondolom, hogy a hallgatói létszám növekedése volt a felsőoktatás átalakításának a legeredményesebb területe. 1995-ben a 18-22 éves korosztály 17 százaléka vett részt a felsőoktatási képzésben, 2001-ben ez 34,8 százalék, ezzel messze meghaladta azt az arányt, amelyet az országgyűlési határozatban megjelöltek, ez 30 százalék volt. Az elkövetkezendő évben a kormány az államilag finanszírozott hallgatói létszámot 58 500 főben határozta meg, ez utóbbi azt jelenti, hogy a felvett hallgatók tekintetében elérjük az Európai Unió átlagát, 42 százalékot. A kormány 2000-ben jóváhagyta az új felvételi jogszabályt, amely lehetőséget teremt arra, hogy verseny alakuljon ki az államilag finanszírozott helyre pályázó hallgatók között, és verseny alakuljon ki az intézmények között is.

Az országgyűlési határozat második pontja az átjárható és rugalmas képzési szintek kialakításáról szól. A felsőoktatási törvény többszöri módosításával kialakult a magyar felsőoktatás négy kimeneti szintje: a felsőoktatási szakképzés, a főiskolai képzés, főiskolai szint, az egyetemi képzés és a doktori képzés. Az európai kreditátviteli rendszerhez illeszkedő kreditrendszer bevezetésével pedig a rendszer átjárhatósága mind a szakok, mind pedig az intézmények között biztosított.

A harmadik pont a részidős és távoktatási formák jelentősége. A kormány az Apertus Közalapítvány létrehozásával és a Nemzeti Távoktatási Tanács megújításával jelentős mértékben támogatta a részidős oktatási formák fejlesztését. Tíz regionális központból álló távoktatási hálózatot hozott létre, a Magyar Akkreditációs Bizottság kidolgozta a távoktatás akkreditációs elveit. A kitűzött célok itt is teljesültek, az élethosszig tartó tanulás új célok megfogalmazását teszi szükségessé.

A negyedik pont az önálló hallgatói munka szerepének és súlyának növelése. Ebben a jogszabályi környezet, a képesítési követelmények közzététele lehetővé tette a felsőoktatási intézmények tantervének a nagyobb hallgatói önállóság irányába történő átalakítását. Természetesen ezzel az intézmények a szabályzatuknak megfelelően éltek, és az autonómiájuknak megfelelően éltek és élhetnek. A felsőoktatási fejlesztési program keretein belül elindult beruházások jelentős részét az önálló hallgatói munkavégzés infrastrukturális feltételeinek biztosítására, bővítésére helyeztük. Emellett az elmúlt három évben nagymértékben javult a felsőoktatási intézmények informatikai infrastruktúrája, számítógépekkel való ellátottsága, 2000-től minden felsőoktatási intézményünk nagy sebességgel, legtöbbször 155 megabit/szekundum sávszélességgel csatlakozik a világhálóra. E tekintetben a magyar felsőoktatás a nemzetközi élvonalba tartozik.

Az ötödik a minőséget tanúsító akkreditáció és minőségbiztosítás. A Magyar Akkreditációs Bizottság munkájának jelentős támogatásával elértük, hogy mára megtörtént a magyar felsőoktatás intézményi és szakonkénti hitelesítése. Az akkreditációs folyamatban az országgyűlési határozatban megfogalmazottaknak megfelelően elváltak egymástól a szakok, programok és az intézmények akkreditációja. A magyar felsőoktatási intézményekben oktatott szakok képesítési követelményei megjelentek kormányrendelet formájában. A felsőoktatási fejlesztési program keretében az Oktatási Minisztérium kidolgozta a felsőoktatási intézmények minőségbiztosítási rendszerének megvalósítására vonatkozó tervét.

A hatodik pont a felsőoktatás finanszírozási rendszerének átalakítása. A felsőoktatási intézményeket több csatornán finanszírozzuk. Ennek egyik eleme az oktatáspolitikai szempontból értelemmel bíró paramétereken alapuló úgynevezett normatív finanszírozási rendszer. A másik csatorna a céltámogatás pályázati rendszerben történő odaítélése. A beruházási támogatást elfogadott intézményfejlesztési terv alapján, szakértői bizottságok döntése szerint kaphatják meg a felsőoktatási intézmények. 2000-ben és 2002-ben nyolc intézménnyel kötöttünk ilyen szerződést: Szegedi Tudományegyetem, Debreceni Egyetem, Miskolci Egyetem, Kaposvári Egyetem, Kecskeméti Főiskola, Nyíregyházi Főiskola, Budapesti Műszaki Főiskola és a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, összesen 42,5 milliárd forint értékben.

Az intézmények normatív finanszírozás által történő jelenlegi támogatása lényegében három pilléren alapszik. Az első a hallgatói létszámokon és a szakos beosztáson alapuló képzési és létesítmény-fenntartási normatíva, amely természetesen minőségi elemet is tartalmaz.

(9.40)

Az intézményt támogatás illeti meg a tudományos kutatási-fejlesztési kapacitások fenntartása céljából. Hozzáteszem, hogy a kutatási-fejlesztési kapacitások működtetéséhez más forrást kell felhasználni, a megfelelő kutatás-fejlesztési pályázatokat.

Végül a normatív finanszírozás harmadik eleme a legtehetségesebbek külön szakmai támogatása. Ennek legfontosabb eleme a doktori iskolák kiemelt, normatív alapú finanszírozása. Az a cél, hogy a felsőoktatási intézmények működése mindinkább költséghatékonnyá váljon.

Az országgyűlési határozat természetesen külön foglalkozik a tandíjbevételekkel. Tekintettel arra, hogy az 1988-ban megválasztott Országgyűlés az első oklevél megszerzését az államilag finanszírozott hallgatók körében tandíjmentessé tette, a felsőoktatási intézmény költségtérítést csak az úgynevezett költségtérítéses képzésben részt vevőktől kérhet. A tandíjmentesség kiterjesztésével az esélyteremtés elve érvényesül.

Hetedik pontként az országgyűlési határozat a versenysemlegesség szempontjának érvényesítését fogalmazza meg. Ma a jogszabályok pontosan meghatározzák a nem állami felsőoktatási intézmények létrehozásának és állami elismerésének feltételeit. A Magyar Akkreditációs Bizottság mint önálló szakmai testület gondoskodik a szakmai minőségi szempontok érvényesítéséről, az állami elismerésről szóló döntés pedig az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. Az így kialakult rendszer a tapasztalatok szerint jó, és a versenysemlegesség elve is megvalósul.

2000-ben három nem állami főiskola, 2001-ben pedig egy állami egyetem vált államilag elismert felsőoktatási intézménnyé. A parlament előtt fekvő, a felsőoktatásról szóló törvényjavaslatban 2002-ben egy újabb felsőoktatási intézmény, újabb főiskola válhat egyetemmé.

Az egyházi intézmények számára az állam a költségvetési támogatást az állami intézményekkel azonos mértékben biztosítja. A felsőoktatási célú pályázatokon a nem állami intézményekkel azonos elvek szerint való részvételi lehetőséget biztosítanak a jogszabályok.

A nyolcadik pont az intézményirányítás és -működés formáinak bővítése. A jelenlegi jogszabályi környezet figyelemreméltóan kibővítette a pár év ezelőttihez képest az intézményi gazdálkodás közgazdasági és jogi kereteit. Az a célunk, hogy megteremtsük egy olyan önálló gazdálkodási forma jogi kereteit, amelyben az intézmények a nekik juttatott forrásokkal önállóan, hatékonyan gazdálkodhatnak.

A kilencedik pontban az új magyar felsőoktatási intézményhálózat kialakításáról szeretnék szólni néhány szót. 1990 nyarán az Országgyűlés közel egyhangúlag meghozott törvénye alapján kialakult az új magyar felsőoktatási intézményhálózat. Az átalakulás az öt művészeti intézményt különleges helyzetüknél fogva nem érintette, így az öt művészeti intézményt nem számítva az addig meglévő 52 állami felsőoktatási intézményből 13 állami egyetem és 12 állami főiskola jött létre. Ezek jelentik a magyar felsőoktatás hallgatói létszámának 90 százalékát. Mindezt figyelembe véve ma 17 állami egyetem és 13 állami főiskola működik, és a nem állami felsőoktatási intézmények körét jelenleg 5 egyházi egyetem és 21 egyházi főiskola, továbbá egy közalapítványi egyetem, valamint 9 alapítványi főiskola alkotja.

Az új felsőoktatási intézményhálózat kialakítása lényegében zökkenőmentesen zajlott le, a nyugodt oktató- és kutatómunkát semmi sem zavarta meg. A létrejött, általában az elődöknél lényegesen nagyobb szervezeti egységek működéséből adódó előnyök szinte minden intézménynél az átalakulás után hamarosan jelentkeztek.

Az intézményfejlesztési forrásokhoz jutás új kultúráját, szigorú rendjét alakította ki az Oktatási Minisztérium.

A tizedik pontban a tanító- és tanárképzés fejlesztéséről szeretnék hány szót szólni. A nevelés, oktatás alapfokú és középfokú szintjét figyelembe véve a pedagógusképzés megőrizte a duális, egyetemi és főiskolai rendszerű képzést. Ugyanakkor a pedagógusképzettség tanári mesterségének azonos követelményeit 1997-től kormányrendelet szabályozza valamennyi tanárszakot illetően. A magyar felsőoktatásban a tanító- és tanárképzést leíró képzési követelmények szerint, a közoktatási törvénnyel összhangban folyik a képzés.

Megvalósult a pedagógusok általános és kötelező továbbképzése. Ezzel kapcsolatosan létrejött egy akkreditációs rendszer. Az elmúlt időszakban mintegy 65 pedagógus szakirányú továbbképzés követelményeit hagyta jóvá elődöm, valamint a pedagógus-szakvizsga képesítési követelményeit is jóváhagytuk.

Tizenegyedik pontként az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésről szeretnék szólni, amit - ha megengedik - csak felsőfokú szakképzésként említek. Azt képzelem, az elnevezés hosszúsága is szerepet játszott abban, hogy ez a képzési forma nem igazán sikeres a magyar felsőoktatásban.

A felsőoktatási hallgatói keretszámok megállapításakor mindig törekedtünk arra, hogy ebben a képzési formában jelentősen növeljük a hallgatói létszámot. Növekedett is a hallgatói létszám, nem terveinknek és igényeinknek megfelelően azonban. Ez a képzés szervesen integrálódik ugyan a felsőoktatási intézmények képzésébe, mégsem jelentkeztek annyian erre a képzésre, hogy ez a képzés elérte volna azt a létszámbeli szintet, amely az országgyűlési határozatban és a mi terveinkben is szerepel. Azt gondolom, hogy erre a képzésre a következőkben is kiemelt figyelmet kell fordítanunk, hiszen a jól képzett munkaerő képzésében ennek a képzési formának különös jelentősége van.

Az országgyűlési határozat tizenkettedik pontja a tudományos kutatásról szól. Magyarországon a tudományos fokozattal rendelkezők mintegy 70 százaléka felsőoktatásban dolgozik, ebből következően a felsőoktatás jelenti a hazai tudományos kutatás fő szellemi bázisát. Magyarországon a tudományos kutatást végzők túlnyomó többsége valamilyen formában kapcsolódik a felsőoktatáshoz. Ezen a területen a felsőoktatási intézmények és a kutatóintézetek, akadémiai kutatóintézetek példaszerű együttműködése valósult meg.

A hazai felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek együttműködésének egyik fontos területe a doktori iskolákban való közreműködés. Azt gondolom, hogy a doktori iskolák a felsőoktatási intézmények sikerterületei. Ezek jogilag a felsőoktatási intézményekhez tartoznak, ugyanakkor teljes mértékben használják azt a szellemi bázist, azt a műszerbázist, amely a magyar kutatóintézetekben működik.

A doktori iskolák és a tudományos fokozatok értékét tekintve elmondhatjuk, hogy a doktori képzések színvonala mindenütt eléri az akkreditációs követelményeket. A doktori iskolák működését részletesen szabályozza a kormány vonatkozó rendelete. Azt gondolom, hogy a doktori iskolák fokozott támogatása a felsőoktatás fejlesztésének, finanszírozásának egyik kiemelt területe kell legyen.

Az országgyűlési határozat foglalkozott az oktatók bérezésével, az oktatókkal szemben támasztott minőségi követelményekkel. 2001. január 1-jétől a kormány a felsőoktatásban új bérrendszert alakított ki. Ezzel a felsőoktatásban dolgozók bérezése és előmenetele elkülönült a felsőoktatás viszonyaira nehezen alkalmazható közalkalmazotti illetményrendszertől. A garantált oktatói bér, a kötelező kinevezési fokozat elérésére ösztönző belső dinamizmusa révén - az ágazat érdekeinek és értékeinek megfelelően - a minőségi munkát, a felívelő oktatói-kutatói életpálya megvalósítását támogatja. A kormány az új bérrendszerrel jogilag is összekötötte a felsőoktatási oktatók és kutatók bérét; ezzel a magyar tudományosság régi vágya teljesült.

Az új bérrendszer kiegészítő elemként 2001-ben oktatói, posztdoktori ösztöndíjrendszert is létrehoz, a Békésy- és a Széchenyi-ösztöndíjat.

Végül a habilitációs eljárás szabályairól szeretnék néhány szót szólni. A habilitációs eljárás szabályait egyetemeinken mindenütt kidolgozták. A habilitációs eljárás rendje kialakult, a magyar felsőoktatásban gyorsan elfogadottá vált az európai felsőoktatásban mindig is rangot adó, minőséget jelző habilitáció intézménye.

A habilitált docensek száma az elmúlt két-három évben növekedett, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a habilitációs eljárás színvonala mindenütt emelkedik.

Mindezek alapján arra kérem a tisztelt Házat, fogadja el a kormány beszámolóját a felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló 107/1995. számú országgyűlési határozat megvalósulásáról.

(9.50)

Tisztelt Ház! A következőkben szeretném röviden összefoglalni a határozati javaslatnak azt a részét, amelyben arra kérem az Országgyűlést, hogy határozza meg a XXI. század igényeinek megfelelő magyar felsőoktatás megteremtése érdekében a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljait.

Magyarország fejlesztésében, fejlődésében, felemelkedésében meghatározó a kiművelt emberfők száma. A nemzet mindig akkor fejlődött kiemelkedően, amikor az oktatás, azon belül is a felsőoktatás kiemelt szerepet kapott, és napjainkban csak azok a nemzetek tudnak az átlagot lényegesen meghaladóan fejlődni, amelyek felsőoktatásukat kiemelten fejlesztették.

Magyarország gazdasága az elmúlt három évben példás fellendülést mutatott. Az ipari és szolgáltatási teljesítmény bővülése azonban csak akkor tartható fenn, ha képzett és rendszeresen újraképzett munkaerő áll rendelkezésre. A szellemi tőke iránt igényes, nagy hozzáadott értéket termelő gazdaság fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges a felsőoktatás minőségi, szerkezeti és infrastrukturális fejlesztése, valamint kapuinak megnyitása minden megfelelő képességgel és készséggel rendelkező honfitársunk előtt. A felsőoktatás rugalmas átalakítása és kapacitásainak igény szerinti bővítése a magyar felemelkedés záloga.

Magyarországnak az új évezredbe megújult felsőoktatással kell belépnie, olyan felsőoktatással, amely az ország gyorsan változó gazdasági-társadalmi igényeit széles képzési kínálattal, rugalmas, alkalmazkodni képes szerkezettel követi. Az ország felsőoktatási politikai programjának vállalnia kell, hogy megvalósítsa a felsőoktatás átfogó reformját és fejlesztését. Olyan tág perspektívát nyújtó képzési koncepciót kell kidolgozni, amely széles kínálatú, a munkaerőpiacon versenyképes ismereteket és készségeket biztosító képzést nyújt, segíti a tehetséggondozást, bővíti a hallgatói mobilitást, javítja a tanuláshoz való hozzáférést, fejleszti az élvonalbeli kutatást, elősegíti külső források bevonását a felsőoktatásba.

Azt gondolom, hogy az új évezred első évtizedében a korszerű magyar felsőoktatásnak az alábbi kitüntetett értékeket kell képviselnie: együttműködésre képes, a demokratikus és az európai értékeket képviselő, az ország felemelkedése iránt elkötelezett szakemberek képzése és nevelése. Ilyen érték a rugalmasság, a megújulás képessége és a szellemi autonómia. Ilyen érték a minőség. Ilyen érték a szabad szak- és intézményválasztás, az élethosszig tartó tanulás, esélyek teremtése és az esélyegyenlőtlenségek kiegyenlítése. Ilyen érték az ellenőrzött, önálló és hatékony intézményi működés. Ilyen érték a felsőoktatási intézmények és a társadalmi-gazdasági környezet kapcsolatának erősítése.

Ezért a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljait az alábbi öt pontban foglalom össze. A felsőfokú képzés tegye lehetővé a versenyképes, kiváló szakmai tudás elsajátítását valamennyi tehetséges fiatal számára. Ehhez az is szükséges, hogy az egyes korosztályokhoz tartozók 50 százaléka felsőfokú tanulmányokat folytathasson, elsősorban felsőfokú szakképzésben, főiskolai képzésben.

Az esélyteremtés érdekében a kormánynak gondoskodnia kell a diákhitel rendszerének zavartalan működéséről, annak a diákhitelnek a zavartalan működéséről, amelynek eddigi sikerei is azt bizonyítják, hogy a magyar felsőoktatás-politikában, a magyar felsőoktatás történetében egyik fontos döntésről van szó.

Tájékoztatom a tisztelt Házat, amit már más formában is megtettem, hogy eddig mintegy 60 ezer hallgató, 55 800 hallgató vette fel a diákhitelt, és mára a diákhitel lényegesen meghaladott minden más hallgatói támogatási formát, lényegesen meghaladta a hallgatói normatívát, lényegesen meghaladta az ösztöndíj-támogatásokat. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Idő! Idő!) Természetesen a kormánynak gondoskodnia kell egy szociális ösztöndíjrendszer általánossá válásáról. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Idő!)

Azt kértem az elnök úrtól, hogy a két expozét együtt mondhassam el. Képviselő úr, körülbelül öt perc múlva befejezem.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársak! (Horn Gábor: Elnök úr, akkor nekünk harminc percünk van.) Ténylegesen húsz perc időkeret áll rendelkezésre. Kérem, hogy hallgassák meg a miniszter urat türelmesen, a miniszter urat pedig kérem, hogy ha lehet, akkor mielőbb fejezze be. Összesen húsz perc állt rendelkezésre a két expozé elmondására.

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. A második pont: a magyar felsőoktatás legyen egyenrangú és elismert szereplője a bolognai nyilatkozat szellemében fejlődő európai felsőoktatási térségnek. Ennek fő eleme egy két ciklusra épülő képzés, amelyben a magyar felsőoktatás átalakítása az elkövetkezendő négy-öt évben végbemehet.

A harmadik: a felsőfokú képzés szolgálja a jövő Magyarországának versenyképességét, egyúttal nyújtson széles alapozású, de az egyéni képzési utak kialakításának lehetőségét biztosító oktatást. Szolgálnia kell az oktatói és hallgatói mobilitást, és a kormánynak kiemelt figyelmet kell fordítania a tehetséggondozásra a felsőoktatásban, elsősorban a tudományos diákkörök, a szakkollégiumok és a doktori iskolák támogatása által.

A felsőoktatási intézmények váljanak térségünk kiemelkedő tudományos szellemi központjaivá, alkalmassá és nyitottá arra, hogy fokozatosan bekapcsolódjanak a kiépülő felnőttképzési intézményrendszerbe, ezzel biztosítva az adott régió polgárai számára az élethosszig tartó tanulás valódi lehetőségét. Azáltal, hogy a felsőoktatási intézmények a régiók képzési és kutatási központjaivá válnak, jelentősen nő az a képességük, az a lehetőségük, hogy a 2001-ben, 2002-ben jelentősen megnövekedett kutatási forrásokból nagyobb mértékben részesüljenek, és nagyobb mértékben részesüljenek reményeink szerint az Európai Unió megnyíló ilyen forrásaiból.

A felsőoktatás új, a normatív finanszírozás elvén működő támogatási rendszere segítse a kiemelkedő oktatók megtartását és utánpótlását, valamint a fő fejlesztési célok megvalósítását, az intézmények költséghatékony és a saját bevételek növelésére képes felelős gazdálkodásának működését. A kormány ennek érdekében támogassa a felsőoktatási fejlesztési program keretében megkezdett intézményfejlesztési, valamint országos beruházási és informatikai programokat, a költségvetési törvények előkészítésekor tegyen kiemelt javaslatot az e célok megvalósítására elkülönített finanszírozás mértékére.

Tisztelt Ház! Kérem ezért a tisztelt Házat, hogy a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljait országgyűlési határozatban rögzítse, kérje fel a kormányt ennek megfelelő cselekvési program kidolgozására, és helyezze hatályon kívül a felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló 107/1995. számú országgyűlési határozatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)