Készült: 2024.03.28.15:27:13 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

165. ülésnap (2012.02.21.), 36. felszólalás
Felszólaló Z. Kárpát Dániel (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:30


Felszólalások:  Előző  36  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyrészt örömünket is ki kell hogy fejezzük a tekintetben, hogy újra foglalkozhatunk a devizahitel-károsultak kérdésével. Talán praktikusabb lett volna másfél évvel ezelőtt elkezdeni az érdemi munkát e tekintetben, hiszen látható, hogy amikor rögtön a parlamentbe kerülésünk után elkezdtük hangoztatni ezt a problémát interpellációk, azonnali kérdések formájában, jobbára az értetlenség volt a válasz, mintha azt se tudták volna, hogy miről van szó.

Szerencsére most már eljutottunk oda, egyébként kellett ehhez a Jobbik kiterjedt aláírásgyűjtő kampánya, az alulról jövő társadalmi felháborodás felerősítése, hogy végre foglalkozhatunk valódi kérdésekkel. Én a tekintetben is visszaigazolva érzem magunkat egy kicsit, hogy talán ez a végtörlesztés annyira nem sikerült jól, mint ahogy ezt önök tervezték, és ezért van most szükség az árfolyamgát 2.0-s verziójának a kiterjesztésére. Mondhatom ezt azért, mert bár a végtörlesztésről a végleges adatok majd csak a hónap végén kerülnek bárkinek is a kezébe, azért az látható, hogy az összes hiteles tekintetében mintegy 18-19 százalék tudta ezt igénybe venni, jobbára a szerencsésebbek, tehetősebbek, azok, akiknek volt a kredencben vagy a párna alatt 20-30 millió forintjuk, vagy azok, akik óriási áldozatvállalással, a család többi részétől összekoldulva, összeszedve ezt a pénzt, ki tudtak szabadulni a csapdából. De ez nem egy elvárható magatartás egy átlagos magyar polgártól, aki átlagos hazai fizetésből kell hogy megéljen. Ez önmagában nem kis kihívás és küldetés. Erre rátenni a végtörlesztés kényszerét, enyhén szólva durva ahhoz képest, hogy a bankokat igazából senki nem számoltatta el azon kártételeikért, amelyeket tanúsítottak ezen folyamatábrában.

Az pedig látható, ami bizottsági szinten is elhangzott, miszerint a végtörlesztéssel milyen sok magyar család szabadult, és hogy ez majd felpörgeti a belső fogyasztást, és majd ezek a családok végre elkezdenek valódi, kiterjedt önépítő életet élni, ez általás. Egyrészt a tekintetben áltatás, hogy a szabadult végtörlesztőknek több mint a negyede, mintegy 26 százaléka forinthitelre váltotta a devizahitelét. Lehet, hogy itt kicsit könnyebb a teher, de attól még ott van a teher. Tehát nem fogyasztani fog, nem a magyar kis- és középvállalkozók termékeit fogja felvásárolni, hanem továbbra is törleszteni fog. Aki pedig családon belül kért kölcsön, vagy a rokonoktól kért kölcsön, az a rokonok irányába kell hogy törlesszen. Tehát ettől a belső gazdaság felélénkülése önmagában nem várható. Elég gyermeteg elgondolás volt ez, de fontosnak tartottam egy-két mondatban ezt leleplezni és reagálni rá, hiszen ha ilyen mögöttes mozgatórugók irányítják a kormányt a hasonló előterjesztések asztalra tétele közben, akkor bizony nagy a baj.

Azt is elmondtuk, hogy viszont minden olyan előterjesztést támogatni fogunk, ami legalább három-négy hitelest, adóst támogat. Ez is ezek közé tartozik. Nyilvánvaló, hogy ha bárkit sikerül kiszabadítani a csapdából, vagy csak levegőhöz juttatni, ezt önmagában elfogadható eredményként kell konstatálnunk, csakhogy lehetne jobban. Az árfolyamgát második verziója biztos, hogy jobb lesz egyébként, mint az első, ami érdeklődés hiányában lényegében majdhogynem elmaradt. Pár ezer embert érdekelt, rajtuk sem tudott érdemben segíteni. Tehát látható, hogy új konstrukciót kellett kitalálniuk. Nagyon helyes, hogy belátták a hibájukat, és megtették, itt van előttünk az új konstrukció.

Azáltal, hogy háromról öt évre tolják ki a gyűjtőszámlán halmozódó, elkülönített tartozást, ami aztán majd öt év után szakad az adós nyakába - elképzelhető, hogy nem a teljes kamatokkal terhelt összeggel, de a tőketartozás biztosan a nyakába szakad -, önmagában azt értük el, hogy levegőhöz juttattunk embereket, ez nagyon fontos dolog. Azt is végig kell ugyanakkor gondolni, hogy mi lesz utána.

Nem nehéz kiszámolni, hogy az öt év alatt halmozódó tőketartozás és kedvezményes kamattal ellátott tőketartozás nagyjából ugyanakkora terhet fog jelenteni öt év elteltével, mint amekkorát jelentett volna három év alatt a nagyon súlyos kamatokkal terhelt, szinte már-már piaci konstrukció. Tehát öt év után ugyanakkora teher szakadhat az adós nyakába, mint szakadt volna három év után, arányaiban mindenképpen. És el kell gondolkodni azon, hogy aki sajnálatos módon nem tudta a hitelét tisztességesen törleszteni, rajta kívül álló okokból jobbára, ezt tegyük hozzá, az mitől fog tudni öt év után egy rá visszaszálló tőkeösszeget újfent törleszteni, már új feltételek mellett. Erre azt a választ, pontosabban felvetést kaptuk bizottsági szinten, hogy nagyon remélik, hogy a Fidesz csodálatos gazdaságpolitikája öt év alatt akkora fellendülést hoz majd Magyarországon, hogy mindenki fizetőképes lesz, több lesz az emberek zsebében, és egyáltalán újra lehetségessé válik a hitelek törlesztése. Én nem tudom, hogy ezt mire alapozták. Az egykulcsos adó "sikertörténetére" vagy pedig arra, hogy minél több multit és összeszerelő üzemet sikerül az országba csábítani, és ezek itteni tevékenységétől várnak minimális, GDP-ben mért növekedést, aminek egyébként semmi köze nincsen a magyar gazdasághoz?

Ezek a várakozások alaptalanok, kérem szépen. A magyar gazdaság tekintetében a fellendülés alapjai hiányoznak, pontosan azért, mert nincsen magyar kézben lévő sikeres gazdasági ágazat. Nincsen! Mindenhol a külföldiektől leszedett morzsákból él Magyarország, gondoljunk csak az autógyártásra, a gépgyártásra, az itt lévő multik tevékenységére, amelyek adózatlanul visznek ki ezermilliárdokat. Nincsen sikeres, magyar kézben lévő gazdasági ágazat.

A munkahelyteremtés tekintetében önök szintén kudarcot vallottak. Én elismerem, hogy ennek vannak olyan faktorai, amelyek önökön kívül állnak, tehát vannak kívülálló világgazdasági okok is, és vannak belső piaci, gazdaságpolitikai okok. Emellett az adórendszer teljes kudarcát már említettem, tehát amit egykulcsos adózás címén csináltak, ez mindenki számára nyilvánvaló, aki a fizetési papírját az év első hónapjaiban átvette, és adott esetben azt látta, hogy kevesebb a rajta szereplő összeg, mint korábban, vagy mint indokolt lenne. Tehát elmondható az, hogy egy teljesen elhibázott gazdaságpolitikától várják, várjuk a csodát - pontosabban mi nem várjuk -, de ettől önmagában még nem fognak a devizahitelesek megmenekülni.

Adódik a kérdés, hogy mi történik azokkal, akiken senki nem segít. Nem volt pénzük végtörleszteni. A Nemzeti Eszközkezelőből is kiesnek, amit a legrászorultabbak számára találtak ki elvileg, csakhogy van egy-két kikötés az eszközkezelő-konstrukcióban. Egyrészt legyen a károsult rászorult. Itt a rászorultságot egy olyan sávban állapították meg, hogy ha az egyik szülőnek már normálisan fizető, normális munkahelye van, akkor már túl jól keres ahhoz, hogy az eszközkezelő segíthessen rajta. Továbbá a banknak is engedélyeznie kell az ügyletet. Hát milyen dolog az, hogy annak az engedélyére várnak az ügylet során, amelyiknek, tisztelet a kivételnek, de köszönhető a probléma elharapódzása, és amelyik nyakló nélkül garázdálkodhatott a magyar piacon?

Tehát elmondhatjuk azt, hogy van egy nagyon komoly társadalmi réteg, amelyiknek senki nem segít. Van egy számadat is ehhez. Az önök kilakoltatási kvótája erre az évre mintegy 12 ezer kilakoltatást tesz lehetővé, 12 ezer család otthona kerülhet veszélybe, míg a Nemzeti Eszközkezelő konstrukciója feltőkésítve is csak maximum 8-9 ezer lakás, ingatlan megmentésére alkalmas. Adódik a kérdés, hogy a köztes 3-4 ezer családdal, az ingatlanjukkal és egyáltalán a jövőjükkel mi lesz. Ki és mikor fog erre válaszolni azon ígéretük után, hogy senkit nem hagynak az út szélén?

Látható az is, hogy a leszakadók számára nem sikerült egyelőre megoldási csomagot kitalálniuk. A tehetősebbek számára igen. És én nagyon örülök annak, hogyha a szerencsésebb, jobb sorsú, jobb módú emberek közül sokan szabadulhattak a hitelcsapdából. Ez önmagában Magyarország számára jó, az érintett családok számára is jó.

De mi lesz azokkal, akiknek nincs eszközkezelő; akik nem tudnak árfolyamgátat igénybe venni; akik értelemszerűen nyilván végtörleszteni sem tudtak, hiszen ez volt a konstrukció csúcsa, ehhez kellett a leginkább tehetősebbnek lenni? Látható az, hogy itt százezrekről van szó, akiken igazából senki nem segít, önök sem segítenek. Ők azok, akik a kilakoltatási kvóta hatálya alá tartozva remegve várhatják a kilakoltatási moratórium lejártát, a melegebb időket, azt, amikor valóban elkezdik foganatosítani azokat a kilakoltatásokat, amelyekre önök felhatalmazást adtak egy kvóta alapján, mert így egyeztek meg a bankokkal.

Tehát addig teljes körű és széles körű megoldásról nem lehet beszélni, amíg ezen leszakadó százezrek számára nincsen megoldás, mert nincsen megoldás. Amiről mi itt most vitatkozunk, az egy viszonylag szűkebb réteg számára elérhető, átmeneti könnyítés, egy levegővétel, de semmiképpen sem a hosszú távú és végleges megoldás a problémára. A Jobbik hosszú távon csak azt tudja elfogadni, hogy teljes körű és minden magyar embert, minden magyar családot megmentő megoldások legyenek a kezünkben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  36  Következő    Ülésnap adatai