Felszólalás adatai

Tisztelt Ház! Ha ennek a vitának valamifajta értelmes és értelmezhető keretet kívánunk adni, akkor az első mondat hadd legyen az, hogy amióta 1993 óta elsőként Európában a magyar parlament megalkotta a nemzetiségi törvényt, ennek a kerete egyetlenegy mondatban foglalható össze: közös a múltunk, közös a jövőnk. Akkor abban a beszédemben azt a példát hoztam fel, amikor az aradi vértanúk álltak a bitófa alá, ezek mind nemzetiségek voltak. Annyira összefonódott a sorsunk és a magyarországi történelem sajátossága, a magyarországi történelem sorskérdése, hogy ma magyarok Európa legnagyobb nemzetisége, és ezért adatott az, hogy a kulturális önazonosság megteremtésével nem tudunk hasonló példát mondani az európai országok közül, ahol egy ilyen nagy számú nemzetiség élne egy adott országban. Nyilván ebből az is adódik, ahogy a beszámolóból is kitűnik, hogy nagyon különböző élethelyzetekben élnek nemzetiségek ebben az országban. Tehát a kérdést akként teszem fel, hogy részben a saját felelősségünkre is rámutatva megalkotjuk-e azokat a kereteket, amely keretek között az önkormányzatok meg tudják tenni azokat a napi lépéseket, és a napi gyakorlatot tudják úgy alakítani, hogy egy adott nemzetiség léte, fenntartása, kultúrájának megőrzése biztosított.

Erre a válaszom, hogy igen. Az a fajta rendszer, amit elsőként Európában megalkotott a magyar parlament, ez az önkormányzati rendszer, az összes hibájával együtt életképes. Hogy korrigálásra szorul, az egy másik kérdés. Itt azért szeretnék választ adni néhány metodikai kérdésre. Az MSZP képviselője a felszólalásában nagyon korrekten elismerte, hogy összes létszámában a 2011-es létszámadatok azt igazolják, hogy Magyarországon a nemzetiségek aránya növekedett.

Nehezen értelmezhető azonban az, ami a beszámolóban is szerepelt, hogy a becsült adatok és a bevallott adatok közötti különbséget keressük.

(11.20)

El kell dönteni egy alapvető kérdést. Ha az identitás megvallása olyan emberi jogi kategória, ráadásul a nemzetiség tekintetében szenzibilis adatról beszélünk, akkor a kettő közötti különbséget szociológiai módszerrel feltételezni lehet, de értelmezni nem.

Tekintettel arra, hogy a különböző nemzetiségeknél nagyon különböző csoportokat találunk, ha valaki végiggondolja a saját családfáját, akkor - hogy a költőt idézzem - "véremben öt-hat nemzedék vegyült el". Mindenkinek az identitástudatában valahol, aki tartja a családi kapcsolatát, ahol erős a családi kapcsolat, valahol számon tartja, hogy valamifajta nemzetiséghez tartozik. Azonban ez az identitás nem vérségi kérdés. Ez az identitás az, hogy megvallom, és ezt a kultúrát tovább akarom vinni.

Ráadásul nagyon sok esetben kettős identitásról beszélhetünk. Vannak tehát olyan népcsoportok, amely népcsoportoknál a kettős identitás következtében nem határozott a válasza, ezért nagyon jó volt a 2011-es kérdezési módszer, mert a nemzetiséghez való tartozás és a nemzetiséghez való kötődés a négy kérdésből megkülönböztethető. Azonban szeretném az előttem szólót kiigazítani, mert ő egy konkrét nemzetiséget jelölt meg, a német nemzetiséget. A beszámolóból - nem baj, ha annak a vitáját folytatjuk, ha azt is olvassuk - kiderült, hogy aki német nemzetiségűnek vallotta magát 2001-ben 62 ezer, 2011-ben 131 ezer. A becsült szám, aki vallhatta volna, az 200 ezer lenne.

Ez tehát azt jelenti, hogy olyan légkört és olyan politikai klímát sikerült Magyarországon ezen a területen kialakítani, ahol a tíz év alatt, a tíz év népszámlálási adatait összehasonlítva azt kell mondani, hogy ma, igen, a kérdezőbiztos kérdéseire választ adva a nemzetiségek sokkal nagyobb arányban vállalták saját identitásukat, sokkal nagyobb arányban megtalálták a saját identitásukat.

Tisztelt Ház! Ezek után az a kérdés, hogy megfelelőek-e azok a keretek, amely keretek között ma a nemzetiségek élhetnek Magyarországon, és annak érdekében, a megmaradásuk érdekében, a kultúrájuk megmaradásának érdekében kifejthetik tevékenységüket. Ebben a tekintetben is engedtessék meg, hogy a tisztesség okán ne nevesítsek egyetlen önkormányzatot sem. Azt a megállapítást kell tenni, hogy vannak olyan önkormányzatok, amely önkormányzatok ezzel a lehetőséggel élnek, és nagyon élénk és egyre élénkebb közösségek élnek ebben az országban, és vannak olyan önkormányzatok, amelyek ezzel a lehetőséggel kevésbé élnek, bár ugyanazokat a lehetőségeket kapják meg.

Ez természetesen egy kérdés, amit nem a parlamentben, hanem - éppen az önkormányzatiság elvéből adódóan - azokban az önkormányzatokban kell megvitatni, ahol adott esetben problémák jelentkezhetnek. Ez a korrektséghez és a tisztességhez hozzátartozik, hogy ezt a kérdést csak ekként szemlélhetjük.

Megint valamilyen módon reagálnom kell az előttem szólóra. A beszámoló azon része rendkívül értékes és nagyon érdekes kérdést vet fel, és emberi jogi szempontból, metodikailag is nagyon érdekes kérdés, nevezetesen az egyházak és a nemzetiségek kapcsolatának kérdése. A beszámolót ha valaki elolvasta, hogy milyen erőfeszítéseket tesznek az egyházak a nemzetiségek megmaradásának területén, hogy lelkipásztorokat biztosítanak a nemzetiségi liturgiákhoz, hogy a roma-, cigánypasztorációban milyen lépéseket tettek meg egyes egyházak, ezt követően azt a kérdést felvetni, hogy ha átvesznek iskolákat, akkor az egyházaktól kellene a nemzetiségeket félteni... Azt gondolom, hogy ha valaki a beszámolót elolvassa, épp ellenkezőleg kell gondolkoznia, hogy igenis az egyházaknak, hiszen - ez már a '93-as törvénynél is nagyon komoly metodikai kérdés volt - az megállapítható, hogy egyes nemzetiségekhez való tartozás és az egyes egyházakhoz való tartozás erős korrelációt mutat. A nemzetiségi önismerethez és a nemzetiségi öntudathoz nagyon sok esetben hozzátartozik, mint ahogy például - és nagyon sokszor eltérő, csak egy példát mondjak, itt viszont merek konkrét példát mondani - a délen élő szlovákok az evangélikus egyházhoz tartozók, az északon élő szlovákok pedig a katolikus egyházhoz tartozók. Az ő identitásuk egyben az egyházhoz való tartozást is jelenti.

Ezt követően, azt gondolom, ilyen kérdés felvetése, hogy adott esetben, egyházi iskolák átvétele esetében bármilyen módon sérülne a nemzetiségi identitás vagy annak a biztosítása, egyetlenegy konkrét példát nem lehet felsorolni, de önmagában a kérdés felvetése is, azt gondolom, hogy nem megalapozott, és nem lehet egy ilyen beszámoló vitájánál ezt a kérdést komolyan feltenni.

Tisztelt Ház! Kétségtelen tény, hogy a bizonyos jogszabályokat, így a nemzetiségi jogszabályokat is meg kellett változtatni két dolog miatt. Az önkormányzatok működésében jelentkeztek - nem mindegyiknél - némely nemzetiségnél olyan zavarok, ahol a sajtó és a zsurnalisztika etnobizniszről beszélt, és ezzel kockáztatta és ezáltal megkérdőjelezte ennek a rendszernek a hatékonyságát, másrészről pedig magunk előtt görgettünk évtizedek óta egy problémát, nevezetesen a politikai képviselet problémáját.

Rendkívül nehéz alkotmányjogilag és elméletileg is megalkotni egy olyan törvényt, ami ennek a kritériumnak eleget tesz és különböző alkotmányos kérdéseket vet föl. Úgy gondolom, az Országgyűlés tisztességgel megtette azokat a lépéseket, amelyek során a következő Országgyűlés és a következő parlament sorai között tudja a nemzetiségek képviselőit valamilyen formában.

Ezt nagyon bátor és történelmi lépésnek tekintem, különösképpen olyan körülmények között, hogy azt is nehéz kezelni, hogy különböző létszámú, különböző elterjedtségű, különböző nemzetiségi csoportokról beszélünk, amelyek még egymás közötti összehasonlításban is óriási eltéréseket mutatnak.

Szemben az előttem szólóval meg kell azt is állapítanom, hogy a jelentésből az előttem szóló nem citálta és nem idézte a Velencei Bizottság jelentését, amely Velencei Bizottság ezt a törvényt kifejezetten nemcsak alkotmányosnak minősítette, hanem az értékeit kiemelte.

Tisztelt Ház! Egy jelentés során a továbbgondolkodás igényével és együtt a nemzetiségi önkormányzatokkal azt kell végignézni, hogy milyen lehetőségeik vannak az önkormányzatoknak, megadtunk-e minden jogi eszközt, beleértem itt azokat a nemzetközi szerződéseket is, amelyekhez Magyarország csatlakozott, a nyelvi chartától kezdve annak a beszámolóját, hogy Magyarországon a nemzetiségek az önállóságukat megtartva, az identitásukat megőrizve, gazdagítva az egész ország kultúráját - és ez egy nagyon lényeges kérdés -, gazdagítva történelmünket, megkapják-e azokat az eszközöket, amelyekkel így tudnak élni.

Ebből a szempontból, azt gondolom, megint óriásiak a különbségek. Még egy dolgot szeretnék kiemelni. Szeretném megköszönni a nemzetiségi önkormányzatok azon munkáját, amelyek más országokkal való kapcsolattartásban erősítik a két ország kapcsolatát. Rendkívül fontos, és azt gondolom, egész Európa szempontjából és a térség szempontjából rendkívül fontos munkát végeznek, amikor a különböző vegyes bizottságokon keresztül ezeket a kapcsolatokat építik a szomszédos országokkal, mert csak ez az út és csak ez a lehetőség áll az ország és a térség előtt.

(11.30)

Kevés a megbékélés, nekünk együttélés kell, és olyan együttélés kell, amellyel Európa szempontjából és az európai szemüvegen keresztül is egy fejlődő térséget kell tudni kialakítani, ebbe beleértve a gazdasági kapcsolatokat. Ebben a tekintetben, azt kell mondanom, hogy köszönet illeti a nemzetiségi önkormányzatokat, mert ezen a területen kiváló munkát végeznek, és ezen a területen is szolgálják hazánk külpolitikai érdekeit.

Tisztelt Ház! Természetesen nem tartanám szerencsésnek és ízlésesnek sem, ha most egyetlenegy népcsoport problémáiról beszélnénk, amelyek egyébként nem is a népcsoport problémái, hanem sok esetben szociális vagy társadalmi felzárkóztatási kérdés. Egyébként ezekre a kérdésekre a jelentés szintén választ ad. Nyilvánvaló, nem lehetünk megelégedve a jelenlegi helyzettel, azért próbálkozik a kormány és azért próbálkozik a parlament olyan légkört és olyan jogszabályi környezetet teremteni, ami a felzárkóztatást ennek a népcsoportnak is biztosítja. De önmagában az, hogy ezzel mennyire tudnak élni, mindig a helyi közösségeken múlik, és a felelősség mindig az országos önkormányzaté, aki ezeket a helyi közösségeket összefogja. Ezek lehetőségek, és a lehetőség egyben felelősség is. Itt az a kérdés, hogy ezekben a kérdésekben tudtunk-e előbbre lépni, és azt gondolom, ez külön tárgyalandó lenne, mégpedig a társadalmi felzárkóztatási program keretében tárgyalandó kérdés volna, és nem hiszem, hogy a további 12 nemzetiség problémáit össze lehetne ezzel a kérdéssel mosni, vagy nem hiszem, hogy ezeket a kérdéseket értelmesen együtt lehetne tárgyalni.

Tisztelt Ház! Egy beszámoló vitáján vagyunk, néha a felszólalásokból ez nem derül ki, ezért nekem csak egy dolgom maradt, hogy még egyszer megköszönjem a beszámoló készítőinek ezt az értékes munkát, és még egyszer megköszönjem az önkormányzatok vezetőinek azt a munkát, amit az elmúlt két évben végeztek, reményemet kifejezve arra, hogy ahogy a magyar parlament megalkotta ezt a törvényt, a jövő parlamenti ciklusban már jelen lesznek, és ezt a munkát hatékonyabban ki fogják tudni fejteni itt a parlamentben is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)