Készült: 2024.03.28.09:22:17 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

152. ülésnap (2000.08.23.), 44. felszólalás
Felszólaló Dr. Varga István (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:31


Felszólalások:  Előző  44  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetője napirend előtti felszólalásában részben érintette már ezt a kérdést, és utalt Antall József miniszterelnök úr egyik igen szépen megfogalmazott álláspontjára, nevezetesen amikor kifejtette a Magyar Köztársaság első szabadon választott miniszterelnöke, hogy mit jelent a kocsmapolitika. Az eddigi vitát hallva - egy vagy másfél felszólalás kivételével - rendkívül szomorúan vettem tudomásul, amit egyébként idefelé jövet is gondoltam, hogy a Magyar Országgyűlés tekintélyvesztése tovább folytatódik; hogy néhány képviselő ezt a vitát is alantas politikai célokra, koncepciók gyártására, vádaskodásra és egymás lejáratására használja fel. (Szabados Tamás: Fazekas úrra gondolt, ugye? - Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Azért már érdemes volt ide ma eljönni rendkívüli ülésre, hogy a Magyar Köztársaság belügyminiszterének igen korrekt, minden részletre kiterjedő, tényeken alapuló beszámolóját meghallgassam, és azért is érdemes volt ide eljönni, mert megtudhattam a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészétől, hogy az alaptalanul megvádolt, meghurcolt képviselőtársam, Lezsák Sándor mégiscsak ártatlan. Nota bene szeretném megjegyezni, kedves képviselőtársaim, hogy amikor Lezsák Sándort valaki alaptalanul megvádolta, akkor fél órán belül az összes hírközlő szervnél megjelent, hogy Lezsák Sándor súlyos bűncselekményt követett el.

 

 

(13.00)

 

Most egyetlenegy sajtó munkatársa nem kereste meg Lezsák Sándort, hogy: lám, alaptalanok voltak a vádak. Ez is, kedves képviselőtársaim, a politika felelőssége, a mi mindnyájunk közös felelőssége.

Örömmel hallgattam természetesen a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnökét is, aki elmondta, hogy a folyamatban lévő büntetőügyekben Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony javaslatára soronkívüliséget rendeltek el, és hogy az ügyek a magyar büntetőeljárás, hangsúlyozom, a magyar büntetőeljárás szabályai szerint normális, törvényes keretek között lezajlanak: azokat, akiket a bizonyítékok zárt láncolata alapján bűnösnek állapítanak meg, elítéltek, aki bűnösségét pedig nem tudták bizonyítani, mert nem volt rá bizonyíték, azt felmentettek. Azt hiszem, ez így jó, és így helyes, még akkor is, ha sokan sokféleképpen a magyar közvéleménybe azt próbálják sulykolni, hogy Magyarországon az igazságszolgáltatást nem a független és pártatlan magyar bíróság gyakorolja, hanem mondjuk egy parlamenti vizsgálóbizottság, urambocsá!, parlamenti vizsgálóbizottságra és politikára sincs már szükség, majd elintézik az emberek egymás között az igazságszolgáltatást - mert ide jutottunk. Nagyon szomorú, de ide jutottunk, hölgyeim és uraim.

Tisztelt Országgyűlés! Nincs e Házban tehát olyan képviselő, akár kormánypárti oldalon, akár ellenzéki padsorokban ülve, aki ne támogatta volna a parlamenti olajbizottság felállítását, ne lépne fel a szervezett bűnözés és a korrupció ellen. Mind a rendszerváltozást megelőző években - gondolok itt a spontán privatizációra -, mind a szabad választások után számtalan olyan törvénysértés, milliárdos kárt okozó bűncselekmény gyanúja merült fel, amely joggal aggasztotta a közvéleményt, és természetesen az emberek gyors, hatékony nyomozati munkát, példás büntetést vártak. Tagadhatatlan, számtalanszor előfordult olyan eset is, amikor nem került sor büntetőeljárásra, nem került sor felelősségre vonásra.

Meggyőződésem, hogy képviselőtársaim túlnyomó többsége azért kezdett el politizálni a nyolcvanas évek végén, hogy létrejöjjön a független, szuverén magyar jogállam, hogy ne kelljen senkinek félnie attól, hogy politikai meggyőződése miatt üldözik, vagy hogy alaptalan koncepciós perek áldozata legyen akár ő, akár bármelyik családtagja.

Alkotmányunk szerint a Magyar Köztársaság jogállam, és - elnézést kérek, hogy ilyet kell mondanom, de van, aki nem ismeri az Országgyűlésben, tehát még egyszer elismétlem - senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelőségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.

A másik, szintén feljegyzendő alapvető tétel, hogy a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

A Magyar Demokrata Fórum álláspontját az úgynevezett olajügyekkel kapcsolatosan már többször részletesen kifejtette, és hangsúlyoztuk, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság nem veheti át a független magyar bíróság szerepét. A Magyar Köztársaságban nem a sajtó és nem a közvélemény - bármennyire is ez néhányuknak nem tetszik -, hanem a bíróság gyakorolja az igazságszolgáltatást.

Az elmúlt hetek és hónapok egyelőre bizonyítékok nélküli, alaptalan vádaskodásai nemcsak a kocsmapolitikát juttatják eszembe, hanem amit szintén Antall József mondott, nevezetesen a politikai piromániát. Idézem: "Tudjuk, hogy a történelmet és a világot legalább annyira az emberi indulatok, mint a józan ész irányítja. Éppen ezért olyan a felelősségük a politikusoknak, hogy elkerüljék, kikerüljék azt a mindenki számára megjelenő belső vonzalmat, amit a politikai pirománia jelent. Mentse meg az Isten a világot a politikai piromániásoktól, bármelyik oldalon, akik felelőtlenül biztatnak gyújtogatásra, felelőtlenül szolgálnak olyan célokat, amely a valós indulatok fellobbanásával az egész világot tehetik tönkre."

Egyik képviselőtársunk elhatározta, hogy saját kisegyházat alapít, hogy vallását ne földhözragadt bizonyítékokra, hanem a hitre építhesse. Van egy képviselőtársunk, akik haragban áll a világgal, a magyar hivatalos szervekkel, a belügyminiszterrel, a rendőrséggel, az ügyészséggel, a bíróságokkal, tehát mindenkivel. Nem bízik senkiben és semmiben, legfeljebb csalhatatlan ösztönében és egy büntetett előéletű férfiúban, akivel együtt azt állítja: mindenki gyanús, mindenki korrupt - vagy legalábbis annak látszik.

Vitathatatlan, hogy a sajtó támogatásával sikerült a Magyar Országgyűlést, a kormányt, a politikusokat, a közhivatalokat, az igazságszolgáltatást olyannyira lejáratni, hogy az embereknek az a kényszerképzete támad, hogy nincs magyar pártatlan igazságszolgáltatás, nem kell a jogvédelemért bűnüldöző szervekhez fordulni, mert létezik hazánkban egy Don Quijote, aki igazságot szolgáltat.

Az elmúlt hónapokban sikerült azt is elérni, hogy a rendőrség, az ügyészség és a bíróság egy része elbizonytalanodjon, és ne azzal foglalkozzon, ami a hivatása, hanem azzal, hogy magyarázkodjon, igazoló jelentéseket küldjön, soronkívüliséget rendeljen el, alaptalan elfogultsági kifogásokat bíráljon.

Sikerült elérnünk, hogy ártatlan állampolgárok ellen mindössze azért kerül sor néhány esetben vádirat benyújtására, mert mindenki attól fél, hogy ellenkező esetben őt is hírbe hozzák azzal, hogy nem tesz eleget törvényi kötelezettségének, menti a bűnösöket. Itt természetesen vádemelésre, ügyészségre gondolok, amikor, kedves képviselőtársaim, úgy gondolja az illető, hogy a bíróság majd legfeljebb felmenti a vádlottat, de nehogy az legyen már, hogy esetleg mégis ő is menti a bűnösöket. Ez alakult ki ebben az országban az elmúlt egy esztendőben.

Mindannyian tudjuk és ismerjük a kabátlopás-szindrómát, tehát azt, hogy nagyon könnyű bizonyítékok nélkül valakit meggyanúsítatni, nagyon könnyű a közvéleményt felkorbácsolni, s ha ez megtörtént, szinte lehetetlen a meghurcolt ember becsületét visszaszerezni.

Van az Országgyűlésben egy olyan bizottsági elnök, aki önmagán kívül az igazságszolgáltatás egyetlen fórumát sem ismeri el, aki a törvényekkel szabályozott magyar állami és társadalmi élettel szemben egyetlen partnert fogad el ítéletalkotásra méltó közegként: a nyilvánosság fórumait, bíróként pedig önmagát, illetve kiválasztottjait.

Az ügy ott tart, hogy 130 képviselő, volt és jelenlegi miniszterek sora, gazdasági vállalkozások tucatja, emberek százai vannak meggyanúsítva és megvádolva a legdurvább bűncselekményekkel. Mindezt a legnagyobb médianyilvánosság felhasználásával teszi úgy, hogy a gyanúsítottak képtelenek érdemben, s hozzáteszem, hatékonyan reagálni és megvédeni magukat.

Az más senkit sem érdekel, hogy egyelőre bizonyíték nincs, azzal már senki nem foglalkozik, hogy az öngyilkos rendőrök ügyében a vizsgálat bűncselekményt nem állapított meg, hogy a pedofil orgiák kazettája eddig még nem került elő, s talán az sem foglalkoztatja a közvéleményt, hogy az igazságügy-miniszter javaslatára a Legfelsőbb Bíróság elnöke soronkívüliséget rendelt el az olajügyekben. És az sem érdekel talán már senkit, hogy az eddigi befejezett büntetőügyekben igazi nagy hal, igazi olajbáró bűnössége még nem lett megállapítva, felelősségre vonás nem történt. És talán, kedves képviselőtársaim, az is mellékes már, legalábbis én kívülről, a bizottság munkáját vizsgálva és nézve nem hallottam még olyan megállapítást az általunk felállított bizottság munkája során, hogy megvan az a nagy hal, megvan az az olajbáró, aki mozgatta ezeket az olajügyeket.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Felmerült itt már többször, hogy kinek az érdekében áll, állt vagy áll még ma is a Magyar Országgyűlés, az ügyészség, a rendőrség, a bíróság és a kormány lejáratása. Több képviselőtársam is foglalkozott már ezzel a kérdéssel. Egyszerűsítve és - hallgatva a Magyar Köztársaság belügyminiszterét - megfordítva felteszem önöknek a költői kérdés: kinek áll, állt az érdekében, melyik politikai erőnek, melyik politikai csoportnak, melyik politikai pártnak, hogy a Magyar Köztársaság belügyminiszterébe, a Magyar Köztársaság jelenlegi belügyminiszterébe vetett bizalmat megingassák; vajon kinek, melyik politikai pártnak volt az érdekében az, hogy esetlegesen belügyminiszter-cserére kerüljön sor? Tudniillik én úgy hallottam és úgy olvastam, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke bizalmáról biztosította a belügyminiszter urat.

 

 

(13.10)

 

Erre a kérdésre is válaszolni kell, vagy ezen az ülésen, vagy az elkövetkezendő ülésen. A Magyar Demokrata Fórum biztos, hogy a kormány egyetlen tagját sem fogja sem most, sem a jövőben támadni; nagyon furcsán nézne ki, hogy a koalíció egyik tagja a saját belügyminiszterét gyanúsítja és vádolja. Tehát a kérdés leegyszerűsödik, és a választ majd önök, gondolom, meg fogják fogalmazni, a közvélemény már megfogalmazta. Aztán az az alapvető kérdés is felvetődik természetesen, és azt hiszem, hogy az elmúlt hetek erre is választ fognak adni, hogy lehet-e hosszú hónapokon keresztül úgy alaptalan vádakat megfogalmazni, azok az illetők, akik a vádat megfogalmazóknak a tanácsot adják, véletlenül, valamilyen módon összeütközésbe kerültek a törvénnyel, a tanácsadók túlnyomó többsége valamilyen módon köztörvényes bűncselekmény miatt elítélésre került. Talán ezt is meg kellene vizsgálni az elkövetkező időben.

Nem utolsósorban, és befejezésül, tisztelt Országgyűlés, aki alaptalanul vádolt, aki alaptalanul meghurcolt embereket, mentelmi jogtól, büntetőeljárástól és hamis vádtól függetlenül, van ennek egy nagyon egyszerű megoldása, nevezetesen, amit Pintér belügyminiszter úr is megtett: a kártérítési per, a kártérítési perek sorozata. Legalább annyi elégtétele legyen azoknak a köztisztviselőknek, minisztereknek, miniszterelnöknek, hogy a kártérítési perek során, aki alaptalanul vádolt, az fizessen, fizesse ki azt a néhány milliót.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 




Felszólalások:  Előző  44  Következő    Ülésnap adatai