Felszólalás adatai

DR. KELEMEN ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Ilyen kevesen egymás között talán megtehetjük azt, hogy egymás szemébe nézünk, és őszintén bevalljuk, hogy gyalázat az, ami az integrációs folyamatban történik. Egyszerűen kipipálunk olyan feladatokat, illetve a kormány kipipál olyan feladatokat, mint a csatlakozásunkkal kapcsolatos hülye reklámok helyett tisztességes információk adása a lakosságnak, mint az európai parlamenti választás során egy tisztességes választási verseny - akkor még az is felmerült, hogy egy közös választási listán induljon a képviselők hada -, vagy az európai alkotmány elfogadásához a népszavazás felvetése, aminek azzal a kötelezettséggel kellene járnia, hogy a választópolgárokat tisztességesen meg kell ismertetni az alkotmányos dokumentummal. Most Románia esetében - Bulgáriával összecsapva - egy hajtással lehúzzuk az EU-bővítés újabb keserű poharát.

Mert mi a mostani döntés tétje számunkra? Mit kíván a magyar nemzet, ezúttal Romániától? Először is Magyarország veszélyeztetésének megszüntetését; lásd a tiszai ciánt vagy Verespatakot. Másodszor, a romániai magyarok elleni beolvasztási, asszimilációs törekvések kiiktatását a román állam politikájából. Egyik igényünk sincs szomszédaink - és szomszédunk - kárára! Ehelyett mégis mit látunk? Sorolhatnám a méltánytalanságokat, a teljesítések terén az időhúzásokat, elmehetnék egészen a legutóbbi kolozsvári késelésig, de inkább röviden összefoglalom, hogy mit látunk. Olyan politikát látunk, amely beolvasztja vagy elűzi szülőföldjükről a magyarokat. A magyar állam pedig módfelett türelmes, nem él az euroatlanti egységesülés folyamatából adódó eszközökkel, és a szép szavakon túl alig áll ki a kisebbségi magyarokért.

Sőt, a decemberi népszavazási kampányban már a szép szavak is elfogytak, és jöttek a rútak. Pedig ne feledjük, elsőnek csatlakoztunk annak idején az Európa Tanácshoz és első körben a NATO-hoz. Románia Európa tanácsi csatlakozásakor - s természetesen a NATO-csatlakozásakor sem - nem kívántuk érvényesíteni a kívánságainkat. Pedig Románia már 1993-ban, az Európa tanácsi felvétele kapcsán vállalta például a kisebbségi egyházi tulajdon visszaszolgáltatását, amit máig sem - vagy csak nevetséges mértékben - tett meg. Mondtuk, hogy akkor majd az EU; bent lévőként a tagjelöltekkel méltányos elvárásainkat majd tudjuk érvényesíteni. Hihető volt, hiszen felvételünkkor velünk szemben méltánytalan, versenyhátrányt okozó igényeket is sikerrel érvényesítettek tagok. És most mit látunk? Ebből sem lett semmi!

Tisztelt Országgyűlés! Ma, a kassai kormányprogram 60. évfordulóján végre eszünkbe kell venni, végre fel kell fognunk, hogy az integráció legfőbb célja a nemzet biztonságának megteremtése és megerősítése - ez volt, és ez ma is. Tehát nem múltbeli sérelmekről van szó, hanem a közös jövőnkről. Ezért támogattam és ezért támogattuk sokan a parlamentben ezt a folyamatot. De ebbe beletartozik a magyar nemzet biztonságos jövője is. Enélkül nincs értelme gazdasági engedményeinknek, jóléti áldozatainknak, amiket meghoztunk az egységesülés oltárán.

Kedvem volna egy lehetetlen, abszurd indítvánnyal élni, hogy egy kicsit felrázzam önöket; azzal, hogy a honvédelem leépítése után most megszüntethetjük a magyar külpolitikát is. Fejbólintásért kár fenntartani a diplomáciai karunkat!

Tisztelt Ház! Én nem Románia és különösen nem Bulgária felvételét ellenzem az EU-ba, hanem a nemzetpolitikánkban megnyilvánuló tehetetlenséget, ostobaságot, cinizmust és gyávaságot. És ez a gyalázat!