Felszólalás adatai

DR. POKOL BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egy olyan jogterületre tartozik, amely főbb jogintézményeit, jogi konstrukcióit már a római jog virágzása idején kialakította. A zálogjog, a kezesség és a kötelmi jogi szabályok nagy része már a római jogtudósok között is nagy vitákat váltott ki, és ez folytatódott az elmúlt évszázad jogi életében is.

Ezért e területeken egy sor olyan törvénymódosítás is létezik, létezhet, amelyek jogdogmatikai szempontból nagy változást jelenthetnek, attól függetlenül, hogy a gyakorlati gazdasági életben alig érzik majd meg ennek hatását. A gyakorlati jogászok ezt sokszor jogdogmatikai tűzijátéknak tekintik, de azért a jog egysége szempontjából ennek is megvan a jelentősége. Ez fordítva is lehetséges, és olyan törvénymódosítások, amelyek a jogdogmatikai konstrukció szintjén már alig érdekesek, és csak a bevett jogi keretek között jelentenek változtatást, a gyakorlati jogi életben szinte forradalmi hatást tudnak kiváltani, vagyis a jog belső világa és a gyakorlati világ számára eltérő jelentőséggel bírhatnak az ilyen régre visszanyúló, hagyományos jogterületekre eső törvénymódosítások.

Úgy gondolom, ez a törvényjavaslat is abba a kategóriába tartozik, amely ugyan a jog belső jogdogmatikai rendszere szempontjából inkább csak rendszerez - és amint hallottuk az államtitkár úr bevezetőjében, de Isépy Tamástól is és a többi hozzászólótól is -, lényegében az 1996-ban létrejött zálogjogi novella újításait, annak hézagait tölti be, annak a sikertelennek bizonyult részletein változtat. Lényegében tehát jogdogmatikai szempontból az 1996-ban létrejött törvénymódosítás volt fontos, azonban úgy gondolom, ez a módosítás, amely előttünk fekszik, jogdogmatikai szempontból az 1996-os lényegesebb változtatáshoz képest talán érdektelenebb, azonban gyakorlati szempontból nagyon is fontos hatások várhatók. Néhány percben megpróbálom elmondani, hogy miért gondolom ezt.

A zálogjog terén az 1996. évi XXXVI. törvénnyel való módosítás már lényeges változtatásokat hozott létre. Ekkor a leglényegesebb változtatást az jelentette, hogy a jelzálog lehetőségét kiterjesztette ez a módosítás az ingatlanon túl az ingó dolgokra is, és erre egy külön zálogjogi nyilvántartást hozott létre az Országos Közjegyzői Kamara mellett. E nyilvántartás léte aztán lehetővé tette, hogy a meghatározott egyedi dolgokra vonatkozó zálogjog mellett a vagyonok egészére vagy ennek hányadára vonatkozó zálogjog lehetősége is létrejöjjön. Emellett fontos változás volt - többen említették, nem térek ki rá - a jogokra és követelésekre alapozott zálogjog lehetőségének vagy az önálló zálogjog lehetőségének a létrehozása.

Mindez a zálogjog garanciaként való felhasználásának gyakorlati értéket radikálisan megnövelte, hisz azóta a dolgok átadása nélkül is ezeket garanciaként lehet felhasználni hitelek és követelések biztosítására. A hitelezők számára ez tehát fontos fejlemény volt, és a gazdaság olajozottabb működésére is bizonyosan jótékony hatást tett, tesz és tenni is fog a jövőben. A gazdasági tevékenység folyamán ugyanis folyamatos tőkeigény létezik, és csak a teljes folyamat végén, az eladással tudja sokszor a termelő a költségét érvényesíteni; az ideiglenes pénzhez jutáshoz most már a gépein és eszközein is jelzálogot tud teremteni, és ezzel könnyen hozzá tud jutni az átmeneti hitelhez, és ez így már nem zavarja a folyamatos termelést - korábban csak a kézizálog volt erre lehetőség, amit át kell adni, és ilyenkor megáll a termelés. Bár ez a lehetőség 1996-tól, illetve 1997-től lépett hatályba, de nagyon fontosnak lehet látni.

Rátérek arra - alig van már néhány percem -, hogy egy kicsit a zálogjog veszélyes fegyver jellegére tenném a hangsúlyt. Ahogy figyeltem az államtitkár úr előadását - a tévén keresztül tudtam csak nézni a szobámból -, az a patetikus hangvétel teljesen helyes, mert Széchenyi, a Hitel és az egész reformkor, az egész beindulás, az iparosítás és a gazdaság fejlődése tényleg alapvető dolog, úgy éreztem, a fazont arra vette, és teljes joggal, mert ez fontos. A hitelezés és a hitel garanciája az egyik alapvető dolog ahhoz, hogy a gazdaság előre tudjon menni.

Azonban én a másik oldalra tenném a hangsúlyt. Gyakorló ügyvédek, akik itt ülnek, vagy akik néznek bennünket esetleg a szobájukból, ha parlamenti képviselők, tudják nagyon jól, hogy a zálogjog azért veszélyes fegyver is. A veszélyes fegyver azt jelenti, hogy sokszor lényegében a megszorult adós helyzetének kihasználásával a dolgok jóval áron alul való elkótyavetyélése is lehetővé válik. Erről az oldalról szeretném megnézni a törvényjavaslat újításait, miközben alapvetően elismerem, és már most jelzem, hogy támogatni fogja a frakció a törvényjavaslatot, de azért fel szeretném hívni a figyelmet ezekre a problémákra is.

Úgy látom, hogy miközben ez a törvényjavaslat nem változtat alapvetően a zálogjogi rendszeren, ami 1996-ban csak jogtechnikai szempontból helyezi új csatarendbe a szabályokat, de lényegében maguk a konstrukciók alapvetően változatlanok. Azt azonban mindenképpen látni kell, hogy a törvényjavaslat egy sor rendelkezése a zálogjogosult gyors pénzhez jutását a zálogtárgyból radikálisan kitágítja, ehhez azonban látni kell, hogy ez mint jogpolitikai cél vagy mint megvalósulás több szabályt átfog.

Először is látni kell, hogy a zálogjogi rendszerünkben a záloghitelezés két eltérő útját figyelhetjük meg. Külön kell választani a zálogházak hitelezését, akik egyszerűen juthatnak a pénzükhöz: ha nem fizet az adós, bírói végrehajtási út nélkül, maguk értékesíthetik a zálogtárgyat. Rajtuk kívül azonban eddig az összes záloghitelező csak bírósági végrehajtási úton juthatott pénzéhez, ha nem tudott megegyezni adósával a közös értékesítésben.

A bírósági végrehajtási út bekapcsolása és a záloghitelező közvetlen értékesítési lehetőségének kizárása azon a jogpolitikai megfontoláson alapul, hogy egyenlőtlen helyzetben van a végképp megszorult adós és a záloghitelező, és e megszorult helyzet a dolgok áron alul való elkótyavetyélését hozhatja magával, így a záloghitelezők fillérekért tudnának értékes dolgokhoz jutni a megszorult helyzet kihasználásával. Ezért van egy sor szabály a hatályos jogban, amely tiltja például a záloghitelező közvetlen tulajdonszerzésének kikötését a szerződésben, vagy akár azt is, hogy ő maga értékesítse a dolgot bírói végrehajtási út nélkül.

A most előttünk fekvő törvényjavaslat azonban alaposan átrendezi az említett két záloghitelezési út lehetőségét, és erre gondoltam, amikor azt mondtam a hozzászólásom elején, hogy a kis jogdogmatikai érdekesség ellenére a jövőben ez a javaslat radikális változást is hozhat majd a gyakorlati életben. Ugyanis a privilegizált utat a záloghitelező pénzéhez jutásához - amely ma a zálogházakra van korlátozva - kiterjeszteni javasolja ez a javaslat az összes hitelintézetre és bankra, és a jövőben az összes hitelintézet maga értékesítheti majd a zálogtárgyát bírósági végrehajtási út nélkül. Sőt, ez a javaslat még azt sem mondja ki, hogy árverésen kellene értékesíteni a pénzintézeteknek a zálogjog tárgyát; az árverésen való értékesítésnek is - így a licitálásnak is - bizonyos előnye van, és ez esetleg garanciát jelent az ár elérésében.

Ez a kiterjesztés a zálogházakról az összes bankra és pénzintézetre akkor mutatja meg igazán a jelentőségét, ennek a változtatásnak a teljes hordereje akkor jön elő, ha felidézzük, hogy amíg a zálogházak természetszerűen csak az ingó dolgok vonatkozásában foglalkoznak záloghitelezéssel, és így viszonylag kis érték jellemző a zálogtárgyakra, addig az új privilegizált kör, a bankszféra és a hitelintézetek az ingatlanokra vonatkozó jelzálog esetén is élhetnek majd ezzel, tudniillik nem úgy van a szabály, hogy csak az ingókra vonatkozik, hanem a zálogtárgyra. Lényegében tehát azáltal, hogy kiterjesztjük a zálogházakról a bankszférára is ezt, gyakorlatilag óriási mértékben megnő a zálogtárgyak értéke, és a viszonylag kis értékű ingó zálogtárgyak mellett esetleg százmilliós vagy milliárdos értékű ingatlanok, üdülők is - nagy ingatlanokra gondolok - bekerülhetnek ebbe a körbe.

Nem vitás, hogy ezzel nagyságrendekkel megnőhet a jövőben a zálogjog felhasználásának szerepe a hitelezés biztosítékaként, és ez nyilvánvalóan segíteni fogja a gazdaság folyamatos hitelellátását. De azért aggályokat is lehet itt jelezni, mert a szorult helyzetben lévők kihasználása így többször előfordulhat a jövőben, és most már nemcsak a kis értékű ingó zálogtárgyak vonatkozásában, hanem több tíz-százmilliós házak, nagy ingatlanok esetében is.

(13.40)

Ezért hadd jelezzem, hogy elképzelhetőnek tartom ezt a kiterjesztést egy olyan módosító javaslat beiktatásával, amely ezt a kiterjesztést csak úgy tenné lehetővé, hogy az ingatlan jelzálogjoga esetén a banki szféra is csak bírósági végrehajtási úton értékesíthesse a zálogtárgyat. Tehát a kiterjesztés elfogadva az ingó zálogtárgyak esetében, az ingatlan az, ahol radikálisan, nagyságrenddel nagyobb értékek is szerepelhetnek. Tudjuk azt a jogpolitikai célt, hogy miért volt ez fontos eddig. Úgy látom, hogy legalább a kiterjesztés első szakaszában meg kellene fontolni azt, hogy ez csak az ingókra vonatkozzon, az ingatlan esetén továbbra is kötelező legyen a bírósági végrehajtás igénybevétele, és azon az úton lehessen csak kielégíteni.

Azt hiszem, jogpolitikailag védhető (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ez a kompromisszum, és az összes párt vagy szakszervezet, vagy egyesület számára, az össztársadalom figyelése mellett - az alsóbb rétegek számára is fontos, mert kiszolgáltatott helyzetük miatt jobban figyelnek - ezért ez a javaslat megfontolást igényel.

Hadd jelezzem, hogy ugyan nem kívánok beterjeszteni módosítást, de a tárca figyelmét felhívom erre. Csak azt szeretném még jelezni, hogy a frakciónkból lesz egy módosító javaslat, amely a mezőgazdasági őstermelőket venné fel a csődtörvényeljárásba, a mikrovállalkozásoknál már bekerültek, és a frakciótársam, Csatári József jelezte, hogy be kíván nyújtani egy módosítást.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)