Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban sorra kerültek, kerülnek elénk az információs társadalom kialakulásával összefüggő törvényjavaslatok. Még nem telt el egy év azóta, hogy az elektronikus aláírást lehetővé tevő előterjesztést tárgyaltuk. Ezt követően vitattuk meg és fogadtuk el az új hírközlési törvényt.

Mindkét új szabályozás alapvető változásokat indított el az informatika világában. A konkrét üzleti tényeket nem kívánom most felsorolni, ezek a szakemberek és a vállalkozók előtt ismeretesek. Mi, politikusok is kapunk bőven tájékoztatást az üzleti szándékokról - néha túl részletesen is. Gondolok itt a rendkívül gyakori invitációkra egyes jól elhatárolható érdekcsoportok részéről.

Az elfogadott e-szignó törvényhez kapcsolódva csak egy eseményt szeretnék kiemelni: éppen a héten jegyezte be a Hírközlési Főfelügyelet az első olyan szolgáltatót, amely fokozott biztonságú elektronikus aláírás hitelesítésére jogosult. Ez ugyan még nem a legmagasabb szintű digitális közhitelességet jelenti, de látható, hogy a törvény nyomán kezd kialakulni az a szervezeti organizáció, amely a hálózati gazdaság alapfeltételeit fogja megteremteni.

A hitelesítésszolgáltatók megjelenése egyértelműen jelzi azt a folyamatot, amelynek részeként formát öltenek a törvényalkotói szándékok, elképzelések. A kormány éppen ezt tervezi, az a célja, hogy alakuljanak ki az információs társadalom, vagy ahogy ma mondjuk, a tudásalapú társadalom megbízható és biztonságosan megalapozott intézményei. A most általános vitára bocsátott törvénytervezetnek is az a funkciója, hogy az internet lehetőségeit kihasználni akaró állampolgárok jogilag tisztázott körülmények között vehessék igénybe az elektronikus piactér szolgáltatásait. Ez a virtuális piac ugyan nagyságrendjében még nem vetekszik a valóságos csarnokok árubőségével, de már létezik, és egyre nagyobb területeket hódít meg a hagyományos kereskedelem öröknek hitt vidékéről. Vannak olyan szegmensek - például a könyvkereskedelem -, ahol az elektronikus forgalmazás egyes országokban csaknem megelőzi a boltokban eladott mennyiséget.

A hálózati üzlet tehát folyamatosan terebélyesedik, újabb és újabb ágazatokat von be. Csak néhányat említve a leginkább érintettek közül: szembetűnő a banki-pénzügyi szektor on-line térnyerése, de ide sorolható a nemzetközi hátteret igénylő szolgáltatások internetes átalakítása is, elsőként az utazásszervezés és a repülőjegy-foglalás.

(9.00)

Szinte alig lehet találni olyan gazdasági tevékenységet, amelyre ne hatna kisebb-nagyobb mértékben a telekommunikációra épülő fejlődés.

Az internet térhódítását magától értetődően új emberi, gazdasági, szervezeti és természetesen jogi szituációk kísérik. Ezeket a helyzeteket kezelni kell, érvényes válaszokat kell adni a felvetődött kérdésekre mind az államigazgatás, mind a törvényalkotás szintjén. Éppen ezért a Magyar Demokrata Fórum üdvözli a kormány szándékát egy olyan jogi környezet létrehozásában, amely megfelelő hátteret biztosít a gyors technikai változások követésére.

Véleményünk szerint a törvénytervezet egyaránt szolgálja az állampolgárok és az üzleti élet résztvevőinek érdekeit. Mindkét félnek, az összes szereplőnek - ideértve a netpolgárokat és a vállalkozókat - az az érdeke, hogy megteremtődjék az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások stabil és számon kérhető jogi háttere. Az internet iránt tapasztalható bizalom és az ebből következő gazdasági és társadalmi előnyök csak akkor lesznek kiaknázhatók, ha a hálózati szolgáltatásokat nem övezi bizonytalanság, kialakulatlanság és a formátlanságból következő óvatoskodás.

Már most szeretném felhívni a figyelmet, hogy különleges figyelmet érdemel a folyamatokban részt vevő felek kölcsönös tájékoztatási kötelezettsége és a fogyasztók védelmével kapcsolatos kérdések. A világos célkitűzések mellett ugyanakkor nem lehet elhallgatni, hogy a téma kiforratlansága miatt nagyon munkaigényes, ugyanakkor kockázatos kísérletbe fogott az előterjesztést felvállaló kormány. A szabályozás megteremtésének folyamatában igencsak könnyen lehet hibázni vagy érdekeket sérteni, hiszen a valós társadalmi csoport vagy szakmai érdekek nem körvonalazódtak még tisztán és egyértelműen. Például nyilvánvalóan szembekerülhetnek a hagyományos, úgynevezett off-line és on-line üzleti élet képviselői. Ugyanígy mást preferálnak a technikát biztosító telekommunikációs vállalkozások vagy a tartalomszolgáltatók, és ide sorolhatók azoknak a hagyományos cégeknek az ellentétei, amelyek képesek, illetve amelyek nem képesek a munkájukat a hálóra áthelyezni. Nincsenek minták, nincsenek kialakult gyakorlatok, ezért a törvényi szabályozás sem támaszkodhat részben vagy egészben kikristályosodott megoldásra.

A problémákat növeli, hogy a szabályozás során tekintettel kell lenni az információs társadalmi kapcsolatok határokon átívelő jellegére. Olyasmit kell tehát törvénybe foglalni, ahol a szolgáltatást igénybe vevő tartózkodik csak Magyarországon, maga a szolgáltató pedig nemhogy nem található határainkon belül vagy valahol Európában, de puszta létezése is amorf, ellenőrizhetetlen. A felsorolt nehézségek ellenére a Magyar Demokrata Fórum a benyújtott törvényjavaslatot alaposnak, szakmailag megfelelőnek tartja, és elfogadásra érdemesnek ajánlja.

Itt jegyzem meg - kár, hogy Szabó képviselő úr kimegy -, hogy nagyon plasztikus volt a füvesítés és a betonozás példája. Úgy gondolom, hogy ez a törvény - majd elolvassa a jegyzőkönyvben - a füvesítés kategóriájába tartozik, szó sincs betonozásról; a kormányzat most füvesít, és az idők folyamán ki fog derülni az, hogy hol kell betonozni.

Az előterjesztés megerősíti és alátámasztja, hogy a kormány képes gyorsan és hatékonyan reagálni a törvényalkotás szintjén is a kibontakozó információs társadalom kihívásaira.

További értéke a tervezetnek, hogy nem vész el a sokszor idegenül hangzó elnevezésekben, sőt képes ezt a ma még teljesen szabályozatlan témakört fogalmilag és terminológiailag kezelni. Végig világos és követhető a fogalmazás, ami feltétlenül hozzájárulhat majd a hatálybalépést követő új megoldások könnyebb elfogadásához, az elektronikus vonatkozású előírások meghonosodásához.

Az általános értékelés után a továbbiakban szeretnék néhány témakörhöz konkrét észrevételeket fűzni. Az 1. § éppen az internet egyik legsajátosabb jellemzőjét, a globalitást igyekszik megragadni. A szabályozás úgy foglal állást, hogy a törvény hatálya a Magyarországról nyújtott és a Magyarországra irányuló tranzakciókra vonatkozik. Elemzők szerint ez a meghatározás a későbbiekben nem lesz elegendő; úgy vélekednek, helyesebb lenne a szolgáltatást közvetítő szerver földrajzi elhelyezkedéséből kiindulni. Találkoztam olyan javaslattal is, amely szerint a földrajzi meghatározás helyett az lenne a döntő, hogy magyar nyelven vagy magyar pénznemben bonyolódik-e a szolgáltatás.

Mindezek mellett is kimarad a szabályozásból a ma leggyakrabban előforduló üzleti folyamat, az a megrendelés, amely hazai vevőtől indul, és nem magyar területre irányul, nem magyar szolgáltatótól. Például ha virágot küldök az amerikai nagynénémnek, vagy egy amerikai cégen keresztül a barátomnak valamilyen más csomagot külföldre próbálok eljuttatni. Ezen a problémán az segíthet, ha a magyar szolgáltatók választéka bővül, és egyre több területet fognak majd át.

Az elektronikus üzletvitel szabályozásával foglalkoznak a további paragrafusok. Csak annyit tennék hozzá, hogy a 6. § (2) és (3) bekezdése nem egyértelműen szabályozza, mikor is jön létre visszavonhatatlanul egy üzleti megállapodás. Helyesebbnek tartanánk, ha egy háromlépcsős forma jönne létre: az első, hogy az igénybe vevő rendel, a második, hogy a szolgáltató ajánlatot tesz, a harmadik pedig, hogy az igénybe vevő elfogadja és visszaigazolja az ajánlatot. Ebben a formában aki kezdeményezte, az is zárja le a folyamatot.

A Magyar Demokrata Fórum számára a törvényjavaslat címének második fele ugyanolyan fontos, illetve, ha lehetne rangsorolni, talán még fontosabb. Arról van szó, hogy az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások egyes kérdései mellett - ez a cím első fele - fokozottan szeretnénk kiemelni a döntő fontosságát az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások témakörének; ez a cím második fele, de nálunk első számú ügy. Számunkra éppen a törvénytervezetnek ez a része a meghatározó, ugyanis itt próbálja meg elsők között Európában a kormány determinálni, hogy ki a felelős az internetfelületeken megjelenő tartalomért. Egyszerűen szólva, bombareceptek vagy személyeket, népcsoportokat sértő szövegek kihelyezése a törvény után lehetetlen lesz, hiszen a szervert működtető távközlési cég leveheti, sőt köteles eltávolítani a tiltott információkat.

Ennek értelmében ha valaki vagy egy szervezet úgy ítéli meg, hogy érdekeit és jogait sértő információt tesz hozzáférhetővé egy szolgáltató, akkor - természetesen a formai szabályok betartásával - nem kell egyebet tennie, mint a szerver üzemeltetőjét értesíteni, és kérni a tartalom haladéktalan levételét. Ez azt jelenti, hogy nem a sértettet terheli a bizonyítás. A folyamat az, hogy először le kell venni a vitatott témát, és csak utána jöhet a jogi vita, amire természetesen van mód, és persze kiderülhet, hogy valakinek nem volt igaza.

Nem értünk egyet azokkal a vélekedésekkel, miszerint ez a szabályozás egy burkolt cenzúrát jelent, és előrevetíti, hogy az idevonatkozó paragrafusok segítségével bármilyen tartalmat végtelen hosszú időre el lehet tüntetni a hálóról. Véleményünk szerint ez nem a tartalomszabályozás előfutára, vagy nem éppen maga a tartalomszabályozás, ez minden egészséges társadalom jogos önvédelme.

Azoknak a félelmét sem osztjuk, akik szerint ez a szabályozási forma magába rejti a notórius feljelentgetők megjelenését. Nem zárható ki, hogy természetesen akadnak majd egyes hiperaktív személyek, akik kihasználhatják a lehetőséget, és többnyire teljesen függetlenül az internettartalomtól, de arra alapozva teljesen más indíttatású szándékaiknak igyekeznek társadalmilag elismert formát találni.

Itt fog majd felmerülni a tartalomközvetítők felelőssége. Hiszen nem arról van szó, hogy kötelesek eltávolítani a valaki által sértőnek talált információt, csak arról van szó, hogy ha nem veszik le a kifogásolt tartalmat, a felelősség már őket, tehát magukat az internetfelület kezelőit terheli. De ez a felelősség többnyire minden kockázat nélkül vállalható, ha nem megalapozottak a rendszeres feljelentgetők gyakori követelőzései.

Végül szeretném kiemelni a 14. §-t, ami a netpolgárok alapjogait érinti. A tervezet itt próbálja szabályozni az internet talán legvisszataszítóbb jelenségét, a kéretlen reklámot. A rendszeres hálójárók és az e-mailt használók tudják, mennyi fölösleges ajánlatot kapnak elektronikus postaládájukba. Ha pedig már ott van az on-line brosúra, le kell tölteniük, hiszen csak így juthatnak a következő üzenethez. Magyarul: akár akarják, akár nem, szemük elé kerül a hirdetés, ráadásul a saját költségükre, hiszen amíg letöltik, igénybe veszik telefonvonalat.

A szabályozás lehetőséget kíván teremteni arra, hogy az internethasználóknak legyen módjuk elutasítani a reklámot.

(9.10)

A Magyar Demokrata Fórum szerint azonban nem elég hatékonyan, hiszen a tervezet azzal a hibás megközelítéssel él, miszerint a fogadó félnek kell majd letiltani magát a különböző listákról és névjegyzékekről. További gyengeség, hogy ha tiltakozásuk ellenére is kapják a villódzó brosúrákat és azt a fogyasztóvédelem illetékeseinek bizonyítják, a tervezet nem szankcionálja a szabályokat megszegő cégeket.

Olyan módosító javaslatot ajánlunk a tisztelt Ház figyelmébe - és ilyen irányú kezdeményezéssel foguk élni -, amely a törvénytervezettel szemben inkább a reklámüzenetekre való feliratkozást, nem pedig az utólagos letiltást támogatja. Véleményünk szerint csak az lehet a reális cél, hogy a magyar internettársadalmat megkíméljük a kommersz információzuhatagtól, az agresszív hirdetések terrorjától.

Összességében az a véleményünk, hogy a tervezet átláthatóbbá teszi az interneten zajló gazdasági tevékenységet, ezzel hozzájárul ahhoz, hogy tisztább viszonyok jöjjenek létre a hálózati szolgáltatások területén. A javaslat egyben elősegíti az internet jó értelmű humanizálását is. Az internet a sok negatív példa után a közvélemény előtt is a felelősen gondolkodó, alkotó társadalmi csoportok és emberek életterévé válhat. Ennek figyelembevételével és a jelzett módosítások benyújtásával a Magyar Demokrata Fórum mindenképpen támogatja az előterjesztést.

Köszönöm szépen a figyelmüket.