Felszólalás adatai

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalásokra visszagondolva, a 2000. évi költségvetés kapcsán egy új fogalommal kellett megismerkednünk. Ezzel az új fogalommal az MSZP gazdagított minket, hiszen ők "alternatív költségvetés"-ről beszéltek. Ez egy olyan műfaj, amellyel az ember eddig nem találkozott, hiszen a költségvetés kimondottan a kormányhoz kötődő tétel. Alternatív költségvetést csak úgy lehet értelmezni - az én felfogásom szerint -, hogy ezzel az MSZP azt mondja, ha ők lennének kormányon, akkor ők ennyivel és ennyivel más költségvetést nyújtottak volna be. Ha ezt az értelmezést nézem, akkor azt kell mondanom, hogy az MSZP ebben az alternatív költségvetésben - ami persze PR-szempontból lehet egy hangzatos kifejezés, valójában csak néhány módosító indítványt jelent - igazán más alternatívákat nem tud mutatni, mint amit ez a költségvetés is megfogalmaz. Ez számomra megnyugtató.

A kormány nyilvánvalóan kiindulhatott és kiindult az 1999. évi költségvetésből, illetve annak teljesüléséből - mert hogy teljesül, ez ma már látszik. Meg fog állni a 4 százalékos növekedés, az államháztartás hiánya a tervezettnek megfelelően 4 százalék vagy esetleg 4 százalékot egy kicsit meghaladó mértékű lesz. Az infláció alakulása a vártnál is kedvezőbb, és ennek megfelelően a reálbérek alakulása és így a nyugdíjak reálértékének alakulása is a vártnál kedvezőbben alakul.

Nyilvánvalóan egy ilyen bázisra lehet építeni a 2000. évi költségvetést, amelyben megcélzunk egy 4-4,5 százalékos növekedést; az államháztartás hiányát tovább kívánjuk mérsékelni 3,5 százalékra, az inflációt - az önök megállapításaival ellentétben - 6 és 7 százalékra kívánjuk leszorítani. Persze ahhoz, hogy ez így legyen, az ellenzéktől sok segítséget nem remélhetünk, mert a parlamenti megszólalásaik is csak inflációs várakozásokat gerjesztenek. Az általunk tervezett inflációnak megfelelően és azzal szinkronban a reálbéreknek 2 százalékos növekedése várható, és ez igaz lesz a nyugdíjak értékének növekedésére is.

Mi az, ami a 2000. évi költségvetésről elmondható? Felfogásunk szerint az, hogy ez nem egy megszorító költségvetés, mint ahogy Szekeres képviselő úr jellemezte, ugyanakkor nem is egy költekező költségvetés; azt lehet erre mondani, hogy ez egy feszes, de teljesíthető költségvetés.

Ha igaz az az állításom, amit mondtam, hogy a magyar gazdaság kilátásait tekintve körülbelül az ellenzéki képviselők is ugyanazt mondják, mint amit a kormánypártiak, akkor érdekes megvizsgálni azt, hogy a költségvetés részleteit illetően mégis miért beszélnek ők másról, mint a kormánypárti képviselők.

Az igazi kérdés az, hogy milyen társadalompolitikai célokat kíván elérni a kormány a költségvetési források elosztása kapcsán. Erre ha röviden akarnék válaszolni, akkor azt mondanám, hogy a Bokros-csomag által előidézett társadalmi deficit mérséklésére törekszünk, immáron a második költségvetési évünkben; ez a folyamat, ugye, a tavalyi év óta folytatódik. Más megfogalmazásban azt gondolom, hogy a középrétegek helyzetén kívánunk érdemben javítani; ezeknek a középrétegeknek a mostoha éve az 1995-ös gazdasági év volt. Ugyanakkor hangsúlyosan erősítjük az esélyegyenlőségre való törekvést is; ezt költségvetési számokkal is alá akarjuk támasztani. Mindezeket a célokat persze a háttérben az motiválja, hogy szeretnénk, és azt gondolom, fogunk is, sikeresen csatlakozni az Európai Unióhoz.

Ha azt vizsgáljuk, hogy ezt a kormányzati filozófiát milyen konkrét költségvetési politikai hangsúlyelhelyezéssel kívánjuk megvalósítani, akkor mindenképp meg kell említeni a családpolitikai támogatási rendszert, ami tovább gazdagodik, az otthonteremtés programját, az agrár- és vidékfejlesztés gyorsítását, a kis- és középvállalkozások versenyképességének növekedését, és amit már említettem, az európai integrációhoz való felkészülési folyamat felgyorsítását.

Ez után a keret után a hátralévő rövid időmben én már csak az önkormányzatokat érintő forrásszabályozásról szólok. Ez eddig is rendkívül sok kritika tárgya volt, és biztosra veszem, hogy a mai nap folyamán is sok ellenzéki képviselő erre visszatér.

Tényként kell rögzítenünk, hogy az önkormányzatok költségvetési kapcsolataikból - és ebbe most mindent beleértek - 8,9 százalékkal több forrással fognak rendelkezni, mint amivel rendelkeztek az 1999. esztendőben. Ez nyilvánvalóan reálérték-növekedést jelent, ha teljesülnek azok az inflációs várakozások, amire mi építettük a költségvetésünket.

Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy az önkormányzatokat illetően a személyi jövedelemadó belső szerkezetében jelentős változásokat tervezünk. A személyi jövedelemadó lakóhelyen maradó része 13,3 százalékról 5 százalékra csökken, és ugyanakkor a normatívan elosztásra kerülő rész 25 százalékról 35 százalékra nő. A kérdés az, hogy igaza van-e önöknek, amikor azt állítják, hogy az önkormányzatok önállóságát ezzel sértjük. Nyilvánvalóan önök, akik ezt állítják, is tudják, hogy ez nincs így. Azért nincs így, mert a normatívan juttatott állami hozzájárulások és a személyi jövedelemadó is a továbbiakban is alanyi jogon illeti meg az önkormányzatot; más szóval általában felhasználási kötöttség nélkül kapják ezeket a forrásaikat, és arra fordítják, amire éppen kívánják. Nyilvánvalóan a feladatellátási kötelezettségük persze megvan.

Ha megnézzük azt, hogy Budapest mennyire vesztese ennek a forráselosztásnak - mert nyilvánvalóan erről is szól a napi krónika -, akkor azt mondhatjuk, kétségtelen, hogy ez így van, mert a budapesti források növekménye csak 104,3 százalékos, míg például a községi települések növekménye 114,7 százalékos. De mielőtt valaki elsiratná a fővárost és a módosabb városokat, egy másik mondatot is mondanom kell. Ha azt nézem, hogy a 2000. évben az önkormányzatok, egyes önkormányzati szintek lakos/főre vetítve mennyi forrással rendelkeznek, akkor arról számolhatunk be, hogy egy fővárosi polgárra 83 ezer 860 forint jut, míg egy községi polgárra még ezen elosztás mellett is csak 46 ezer 470 forint, és az egyéb városok, a megyei jogú városok nyilvánvalóan a kettő között helyezkednek el.

(15.20)

Tehát nem igaz az, hogy önkormányzati jogok sérülnek, csak egyszerűen egy kiegyenlítés történik az önkormányzati szférán belül. Az önkormányzati szférát azért emeltem ki, mert az összes többi prioritás, amit a költségvetés megfogalmaz, az az önkormányzati szférában együtt is megjelenik.

Egyelőre köszönöm megtisztelő figyelmüket. A többi megszólalásom során egy-egy részterületről még részletesebben fogok szólni. (Taps a kormánypárti oldalon.)