Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Remélem, Dunai Mónika képviselő asszony az én férfiasságomat nem fogja megkérdőjelezni (Derültség az ellenzéki padsorokban.), mert gyönyörű szép daliás fiaim vannak, de komolyra fordítva a szót, itt néhány dologról azért kell beszélni. Azt nem gondoltam, amikor politikus lettem, hogy egyszer majd a jobbikosokkal egy platformra fogok keveredni, de ebben az ügyben, kedves barátaim, az a helyzet, hogy… (Közbeszólások a Jobbik soraiból.)  gondolom, ők sem úgy fogtak bele a politikusi pályafutásukba, hogy majd valamikor velem, de, kedves barátaim, az a helyzet, hogy itt  hogy mondjam?  az államtitkár úr borzasztó kényelmetlenül érzi magát, ezt azért mindannyian látjuk. (Kontrát Károly: Ez nem igaz! Nem igaz!) Nem egy rendészeti ügyekkel foglalkozó államtitkárnak kéne itt ülnie, mert minden egyes megszólaló szinte kizárólag szociális problémákat, lakhatási problémákat, egészségügyi problémákat érintett.

(14.40)

Tehát itt igazából, mondjuk, egy Czibere Károlynak kellene ülni vagy Vecsei Miklósnak kellene ülni vagy Győri Lajosnak kellene ülni, aki érti azt, amiről mi beszélünk.

Tehát csak azért ragozom ezt, és nem is akarok itt sokat időzni, közben megkérdezem elnök urat, ugye, időkorlát nélküli felszólalás van?

ELNÖK: 15 perc.

KORÓZS LAJOS (MSZP): 15 perc. Látom, hogy elbeszélünk egymás mellett, mert mindenki pontosan látja, hogy itt a rendészeti területen kívánnak megfelelni a hetedik alaptörvényi módosításnak, miközben a szembejövő problémák megoldására elhangzottak itt ellenzéki javaslatok, és látom, hogy nincs fogadókészség a másik oldalon ennek a megoldására.Én azt nem vitatom el, hogy itt a kormány próbálkozott a probléma megoldásával éveken keresztül, de minden próbálkozása gyakorlatilag megbicsaklott. Csak felemlítem önöknek az ócsai lakóprogramot. Kedves barátaim, az egy falanszterváros, az valami borzalom. Annak idején elmondtuk, nem volt olyan ellenzéki képviselő, aki ne hangsúlyozta volna, hogy ilyet nem lehet csinálni! Kérem szépen, ha máshoz nem is értenek, akkor legalább kérdezzenek meg egy olyan szociális területen dolgozó szakembert, aki elmondta volna, hogy attól, hogy azonos problémával küszködő embereket egy helyre telepítenek ki a pusztába, attól a problémájuk nem fog megoldódni. Bedugult az egész ócsai program, tudtuk, hogy be fog dőlni.

Ott van az öncsőd intézménye, éppen a KDNP-s képviselők hozták ide; akkor is elmondtuk, hogy abban a formában, ahogy az Országgyűlés elé terjesztették ezt a törvényjavaslatot, az nem lesz megoldás. Látszik, hogy alig van néhány tucat család, aki igénybe tudta venni, mert olyan feltételekkel sem a kliensek, sem a pénzintézetek nem fognak új szerződést kötni, ami elfogadásra került az Országgyűlésben.

Itt van a Nemzeti Eszközkezelő. Én sokáig ilyen fantomszervezetnek hívtam, mert nem lehetett tudni, hogy ez létezik vagy nem létezik. A problémás hitelfelvételek után vagy a visszatörlesztési nehézségekkel küszködőktől megvásárolja az állam és bérlőként bennmaradnak, az összes kvóta tudomásom szerint 36 ezer, és ezt a 36 ezer „darabos” kvótát kitöltötték, nincs több eszköz, nincs több forrás, gyakorlatilag ott nem tud a Nemzeti Eszközkezelő már senkit bevonni ebbe a programba.

Képviselőtársaim! Azt mondja államtitkár úr, hogy ha ilyen jól tudom, akkor miért nem csináltam. Hát csináltam, nem is volt ennyi hajléktalan az utakon, az aluljárókban és a közparkokban! A Fehér ház mellett ott élnek, évek óta!

Kedves képviselőtársam, elmondom önnek: utcán 5-6 évet lehet élni. Mondhatnám cinikusan azt is, hogy ez már az önök hajléktalanja, aki az utcán él. Nem lehet így tovább élni 5-6 évnél, ezek az emberek 5-6 év után meghalnak. Azok az emberek, akiket látunk, az a 3,5-4 ezer ember, aki közterületen él és látható az ő életvitelszerű ottlétük, a 99 százalékuk az önök kormányzásának ideje alatt kerültek közterületre!

Az lehet, hogy előtte is hajléktalanok voltak, csak valahol máshol éltek vagy más körülmények között, mondjuk, lakhatásra alkalmatlan fészerekben húzták meg magukat vagy mosókonyhákban. De nem lehet  és most a szociológus beszél belőlem, és nem a politikus  5-6 évnél ilyen körülmények között tovább élni.

Együttműködtünk volna, államtitkár úr, a helyzet megoldásában. Együttműködtünk volna, mert ahogy én itt hallgattam az ellenzéki képviselőket, hogy ha azt a javaslatot hozták volna ide, természetesen nem a hetedik módosítását az Alaptörvénynek, hanem azt hozták volna ide, néhány nyuszifület így felírtam magamnak, hogy ha a lakhatás jogát alapvető emberi jognak minősítette volna a kormány, szerintem mindenki támogatta volna.

Itt van az Európai Szociális Karta, a módosított szociális karta 31. §-a, pontosan ezzel a problémával foglalkozik, és javaslatot tesz a tagállamok felé, hogy tegyék alapvető emberi joggá a lakhatás jogát. De nem ezt hozták ide, hanem egy rendészeti törvényt akarnak módosítani.

Ha azt a javaslatot hozták volna ide, hogy legyen Magyarországon több szociális bérlakás, mert miért is nincs? Nem azért, mert önmagában nem ad rá elég pénzt a kormány, mert egyébként nem ad, hanem az a probléma, hogy a települési önkormányzatok jelentős része forráshiánnyal küszködik, és nem tudja helyben a szociális problémákat megoldani, és úgy tud friss pénzhez jutni, hogy eladja az ingatlanvagyonát vagy annak egy jelentős részét, és az ingatlanvagyonának egy jelentős részét éppen a szociális bérlakások teszik ki.

Tehát ilyen formában mi támogattuk volna, hogyha itt készül egy olyan csomag, amelyik a szociális bérlakások számát növelte volna, és ehhez költségvetési forrásokat is biztosítottak volna.

Kérem szépen, önök voltak azok, akik 2012-ben megszüntették a lakhatási támogatást és az adósságkezelési szolgáltatást. De egy csomó ember néhány tízezer forint nem megfizetése miatt veszíti el a hajlékot a feje fölül. Lehet, hogy ezek nem nagy összegek, de amíg volt lakhatási támogatás, volt adósságkezelési szolgáltatás vagy a fővárosban volt rezsitámogatási lehetőség, akkor lényegesen több az a szociális eszköz, ami megakadályozza a hajléktalanná válást. Azt azért mindenki tudja, és nem kell közgazdásznak lenni, hogy a hajléktalanságba való bekerülés megelőzése mindig kevesebb pénzbe kerül, mint utána kezelni a problémát, mert akkor nagyságrendekkel több forrást kell biztosítani hozzá.

Ha azt a javaslatot hozták volna ide, államtitkár úr, hogy legyen megfizethető albérlet és albérleti támogatás  ezt úgy hívják a szociológiában, hogy külső férőhely biztosítása , akkor szerintem mindenki támogatta volna ezt az indítványt. De nem ezt az indítványt hozták ide, hanem szigorítani akartak a jelenlegi szabályokon, és meg akarták bélyegezni ezeket az embereket.

Hogyha a lakásbérlési piacon nem ilyen árak lennének, mint amilyenek vannak, és mindenki látja világosan, hogy az ingatlanárak radikálisan mennek fölfelé, az elmúlt 3-4 évben legalább 30-40 százalékkal nőttek ezek az árak, és a lakásszociológiához értő kollégák pontosan tudják, hogy néhány hónap múlva az albérleti árak is lekövetik az ingatlanárak növekedését, még ha nem is olyan mértékben, akkor pontosan lehet látni, hogy gyakorlatilag Budapesten 100 ezer forint alatt már nincs önálló albérlet.

Hogyha azt a javaslatot hozták volna, hogy gyermekes családokat nem lehet kilakoltatni, nem lehet az utcára tenni akkor sem, hogyha nem tudják a törlesztőrészletüket fizetni, akkor mi ezt támogattuk volna. Volt ilyen indítvány, Szabó Timea képviselő asszonynak a tavaszi ülésszaknak a választások előtti utolsó hónapjában volt ilyen javaslata, azt sem engedték meg, hogy napirendre vegye az Országgyűlés, hogy gyermekes családokat ne lehessen kilakoltatni és ne lehessen az utcára tenni. Nem beszélve arról, hogy a lakhatáshoz valamiféle védelmet is kellene biztosítani. Ilyen például a lakcímhez való jog.

Államtitkár úr, ma Magyarországon nagyon sok olyan ember azért nem jut hozzá különböző szociális támogatásokhoz és szociális juttatásokhoz, mert nincs lakcímkártyája. Ezért mondtam azt, hogy nem a rendészeti államtitkárnak kellene itt ülni, hanem a szociális területtel foglalkozó államtitkárok valamelyikének, feltéve, ha olyan persze, aki ért is a dologhoz, tehát fogja azokat a jelzéseket, amelyeket az ellenzéki képviselők adnak. Csak megjegyzem, és már több ilyen szociológiai definíciót nem hozok ide, hogy a nyelvszociológus barátaink azt mondják, hogyha valakinek nem áll rendelkezésére az a fogalmi apparátus, amivel egy problémát meg tud érteni, magyarul tudja dekódolni, akkor azt nem is érti meg.

Tehát itt arról van szó, hogyha ezek a javaslatok jöttek volna, és egy szociális ügyekkel foglalkozó államtitkár ülne itt, akkor lehetne érdemi vitát folytatni a kérdésről. De megismétlem magamat: itt nincs most másról szó, csak elbeszélünk egymás mellett ezekben az ügyekben.

Végezetül azt is meg kell mondjam, hogy ha az üldöztetés helyett lakhatási támogatásokra hoznának javaslatokat, akkor biztos, hogy mindenki támogatná ezeket az indítványokat, mert ráadásul azt látjuk, hogy van pénz. Nemcsak a stadionokra, mert én ezen már nem is akarok rugózni, hanem hogy van pénz arra, hogy kijátsszák a közbeszerzéseket, van pénz arra, hogy a miniszterelnököt a Várba költöztessék, van pénz arra, hogy Erdélyben egyházakat milliárdokkal támogassanak, van pénz arra, hogy Szlovákiában stadiont építsenek, van pénz arra, hogy a Vajdaságban lakhatást támogassanak és vállalkozásfejlesztést támogassanak, akkor legyen pénz arra is, hogy a szociális étkeztetés normatíváját legalább 25 százalékkal megnöveljék, és ez nem egy horribilis összeg, államtitkár úr, 1-2 milliárd forintból megoldható.

(14.50)

Némelyik fideszes képviselőnek a csíkzsebében van egy-két milliárd forint, ahogy elnézem mostanság. Egy-két milliárd forinttal a népkonyhák működését lehetne finanszírozni. Két-három milliárd forintot, ha beletolnának a nappali melegedőkbe vagy az átmeneti szállások normatívájának az emelésébe, az az égvilágon semmit nem jelentene egy ilyen költségvetésnél, mint amilyet beterjesztettek 2019-re. Ha a családok átmeneti gondozását segítő keretet emelték volna meg, nem sokkal, államtitkár úr, 500 millió forint, egy félmilliárd forinttal, ha megemelnék, az egy érdemi segítség lenne az átmeneti elhelyezést igénybe vevők számára. És az utcai szociális munkát! Hát, azért nincs érdemi előrelépés az aluljárókban, a közterületeken, mert ellehetetlenítették az utcai szociális munkát. Néhány száz milliót, ha beletolnának, akkor érdemi változás lenne ezen a területen is.

És ne haragudjon, befejezésképpen: pontosan Budapest az, ahol a legnagyobb szükség lenne  egy-két milliárd forintból  a közillemhelyek létrehozására, a közvécék megépítésére és működtetésére. Ha beletolnának néhány milliárd forintot, akkor nem lenne ilyen áldatlan a helyzet sem az aluljárókban, sem a köztereken, sem a parkokban, sem az emlékművek tövében. És ez nem csak a hajléktalanoknak lenne jó, az idős embereknek, akik mindenféle egészségügyi problémával küszködnek, a kismamáknak, nagyon sok mindenkinek segítség lenne.

Erre kéne fordítani, és államtitkár úr, amit most felsoroltam a legvégén, esküszöm önnek, ez alig több mint 5 milliárd forint, szinte semmi egy ilyen költségvetésben. És itt mindenki megszavazná, mindenki erről beszélne, hogy hogy lehet megoldani. Senkinek nem jó az a helyzet, ami van. Mindent támogatni fogunk, ami a probléma megoldását fogja segíteni, de ez az előterjesztés nem segíti a probléma megoldását. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, az LMP és a Jobbik soraiból.)