Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

STUMMER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hubay képviselő úr, szerintünk meg igényel további szakmai egyeztetéseket ez a Ház asztalán lévő törvényjavaslat, merthogy  kezdjük a legfontosabbal  ez az előttünk álló, előttünk fekvő törvényjavaslat így önmagában egy fabatkát sem ér, és hogyha elfogadják ezt, akkor ebből több kár lesz, mint haszon. Ez a helyzet, hölgyeim és uraim. És amikor az istenadta ellenzéki képviselőnek az a dolga, hogy mögé lásson a kormány aktuális politikájának, akkor a következő kérdés fogalmazódik meg benne: ennyire fontos önöknek ez a soron következő józsefvárosi időközi önkormányzati választás, polgármester-választás? Ennyire ragaszkodnak önök a frakcióvezetőjük által üresen hagyott polgármesteri székhez, hogy egy önöknek kedvező eredmény elérése érdekében még arra is hajlandóak, hogy egy nyilvánvalóan keresztülvihetetlen és nyilvánvalóan betarthatatlan törvényjavaslatot ide hozzanak ez elé a Ház elé? Ennyire fontos önöknek ez a választás, hogy miközben a javaslatot a Ház elé hozzák, nem vesznek tudomást a devizahiteles családokat sújtó folyamatos kilakoltatásokról, nem érdekli önöket az, hogy sokszor egy váratlan betegség, egy munkahelynek az elvesztése vagy egy válás rövid időn belül egyaránt a hajléktalansághoz vezethet?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A helyzet a következő: aki beszélt már életében két mondatnál többet olyan emberrel, aki a szociális szférában, pláne olyannal, aki a hajléktalanellátásban tevékenykedik, az tudja jól, hogy erre a komplex problémára ilyen egyszerű megoldás nincs, nem létezik, mint ami ebből a tervezetből kiolvasható. Attól, kedves fideszes képviselőtársaim, hogy önök ezzel a javaslattal el akarják tüntetni az utcáról a hajléktalan embereket, attól még ez a társadalmunkat feszítő, létező probléma marad.

Sok mindent lehet mondani az önök kormányzásáról, de azt semmiképp, hogy ész nélkül, a terep alapos körbekémlelését elmulasztva vezényelnék a törvényhozás munkáját. Mindig van valami alapos ok a háttérben, amely motiválja magukat, és ezzel alapvetően még semmi probléma nem lenne. A probléma ott kezdődik, amikor a nagy sandaságok közepette ezért az önös érdekért túl nagy áldozatot hozatnak meg másokkal. Ez az önzés vezette most önöket ismét tévútra. Merthogy az ebben a törvényjavaslatban foglaltak a mindennapok gyakorlatában betarthatatlanok. Nem kell ahhoz nagy szakértőnek lenni, elég hozzá a józan paraszti eszünk is, hogy lássuk, ha nem bebörtönzik a hajléktalan embereket, nincs olyan intézménytípus, ahol úgy lehetne korlátozni ezeknek az embereknek a szabad mozgását, mint ahogyan az erre utaló szándék kiolvasható az eddigi megnyilatkozásaikból.

Azt szeretném megkérdezni önöktől, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot önök kifőzték, nem volt önök között egyetlen ember sem, aki beszélt volna egy szakmabelivel, vagy csak egyszerűen tiszta fejjel végiggondolta volna, hogy hogyan fog működni ez a dolog a gyakorlatban? Senki nem játszott el a gondolattal, hogy mi történik azt követően, hogy a deviáns viselkedést mutató, ápolatlan személyt a Blaha Lujza téri aluljáróban járőröző rendőrpáros egy megadott hajléktalanszállóra kíséri? Aztán majd leültetik ott az előtérben, odahívnak egy, a szállón dolgozó szakembert, és azt fogják mondani, hogy a Süni mától itt lakik?

(13.10)

Mit fog csinálni önök szerint ezzel a bekísért illetővel a szociális dolgozó? Hogyan tartja bent az intézményben, akár egy pillanatra is az akarata ellenére? Bezárja? Hogyan, amikor hozzá sem érhet? Hová, amikor nincs erre helyiség az adott intézményben? Milyen jogosítványt, milyen eszközt, milyen forrást biztosítanak mindehhez a szociális szférának és az abban dolgozóknak? Erről is szólnia kell a fámának, hogy ez a tervezet elfogadható legyen. Csakhogy mindezeknek a nyomát sem látjuk.

Tessék megérteni, tisztelt képviselőtársak, hogy a hajléktalanszálló nem börtön és nem zárt osztály. Ezek az intézmények nem abból a célból jöttek létre és nem azért működnek, hogy ott fogva tartsanak embereket, hanem azért, hogy amennyire csak lehetséges, élhető és emberi körülményeket nyújtsanak mindazoknak, akiknek nincs fedél a fejük felett. Lehet, hogy most újdonságot fogok önöknek mondani, de ezeknek az intézményeknek házirendjük van. Aki oda bemegy, az vállalja ennek a házirendnek a betartását. Ha pedig ez nem sikerül, akkor megköszönik neki a látogatást az ott dolgozók, és kitessékelik ebből az intézményből.

De mi lesz most, hogyha önök erre az intézményrendszerre, amit kivéreztettek, ráerőszakolnak most boldog-boldogtalant? Mi lesz most, amikor kötelezővé teszik az intézmények számára a befogadást? Végiggondolták ezt önök? Viszik majd be a rendőrök a deviáns, komoly mentális zavarokkal küzdő embereket, akiknek eszük ágában sem lesz betartani ezeket a házirendeket, de elküldeni sem lehet majd őket. Ezek az intézmények pedig össze fognak roppanni ezek alatt az elvárások alatt.

Ennek az lesz a következménye, hogy a szociális dolgozók, akik ki vannak szolgáltatva az önök kényének, megint el fogják hagyni a pályát oly sokan, és feladják majd a reményt azok a fedél nélkül maradtak, akiknek ezek a szállók voltak az utolsó szalmaszálak, hogy valaha is kikászálódjanak a nyomorúságos helyzetükből. És még akkor is így van ez, ha ezeken a szállókon jelenleg sokszor nincs egyéb, csak kényelmetlen vaságyak, kosz és bogarak.

Tegyék a szívükre a kezüket, kedves képviselőtársak: nem túl nagy ár ez ezért a polgármesteri székért? Amikor behozták ide az idevonatkozó alaptörvény-módosítást, sokan fellélegeztek ebben az országban. Nem véletlenül, hiszen körülbelül 15 ezer hajléktalan ember él a hazánkban, és közel harmaduk az utcán tölti az éjszakákat. Egy 2013-as felmérés szerint a felnőtt lakosság 7 százalékának van olyan ismerőse vagy rokona, aki hajléktalan. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon több mint 600 ezer embernek vannak közvetlen tapasztalatai a hajléktalanságról. Mi ez, ha nem a társadalom nagy részét feszítő társadalmi probléma?

A hajléktalankérdés méltányos megoldását mi magunk is sürgetőnek tartjuk. Megfelelő szállást kell biztosítani ezeknek az embertársainknak, de nem feltételek nélkül. A közösségi együttélés alapvető szabályainak betartását mindenkitől meg kell követelni.

Amikor önök az alaptörvény-módosítást idehozták, sokan gondolhatták úgy, hogy na, végre rendeződni fog ez az áldatlan helyzet. Merthogy a jelenlegi helyzet áldatlan, ezen nincs mit szépíteni. Aki önök közül néha kimerészkedik a klímás hivatali autójából, és ne adj’ isten, betéved egy budapesti aluljáróba, annak nem lesz újdonság az, amit mondok. Mindenféle koszos holmik zsákokban, mosdatlan és ebből következően éktelen szagokat produkáló, matracokon és különféle rongyokon heverésző szerencsétlenek. Amikor pedig átsétálnak, mondjuk, a Blaha Lujza téri aluljárón, kedves képviselőtársaim, nos, a vizelet és a földre öntött kannás bor szaga olyan elegyet alkot majd az orrukban, hogy a nap folyamán nem lesz olyan hetyke miniszterelnöki viszonválasz, ami feledtetni tudja majd önökkel mindezt. De tegyék azért meg mostanában ezt, fideszes képviselőtársaim, nagyon hasznos tapasztalat lesz!

Mi is örültünk az ügy felvetésének. Azt gondoltuk, hogy ez lesz az első reménysugár, hogy vége a kommunikációs kormányzásnak, és helyette valóságos feladatok valóságos megoldásának a kora köszönt ránk. Csakhogy ismét és sokadjára csalatkoznunk kellett.

Hiába ez a többségi társadalom elvárása, hogy oldódjon meg ez a helyzet, ez a nem Európába való állapot, de erre önök láthatóan továbbra sem képesek. Azt reméltük sokan, hogy mostanra egy komplex csomaggal fognak idejönni a Ház elé, erre ideállítanak ezzel a szabálysértésitörvény-tervezettel.

Nem lesz megoldás, és megint csak azért, mert önök nem látnak tovább a saját orruknál. Önmagában a kriminalizálás nem megoldás. Fejleszteni kell az ellátórendszert, jogosítványokat és eszközöket kell adni a szociális dolgozók kezébe, hogy ezek az intézmények minél több embert képesek legyenek befogadni. Vigyék be oda ezeket az embereket, de ott biztosítsák azokat a feltételeket, hogy bent is lehessen őket tartani! Amíg viszont csak bekényszerítik az embereket, de a rendszerrel semmi egyebet nem tesznek, addig ez csak egy betarthatatlan vagy betartása esetén az összeomlással fenyegető törvényjavaslat.

Amennyiben csak egy ellenzékben ülő frakciótól lehetséges, mi ennek ellenére mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezt a hiányzó lábat, aminek a hiányáról önök láthatóan tudomást sem vesznek, megteremtsük.

A 2019. évi költségvetéshez ebben a tárgyban is adtunk be módosító javaslatokat, hátha megszólal önökben a lelkiismeret, hátha megszületik a felismerés, hogy ezek a kiegészítések feltétlenül szükségesek a cél elérése érdekében, mármint hogy egyetlen ember se legyen Magyarországon arra kárhoztatva, hogy az utcán kelljen élnie, mert a végső cél, ugye, mégiscsak ez lenne, kedves képviselőtársaim.

Hegedűs Lorántné és Sneider Tamás képviselőtársaim adtak be többek között módosító indítványt a ’19-es költségvetéshez, amelyben pluszforrást indítványoznak elkülöníteni annak érdekében, hogy ezen alkotmányos feladatukat az önkormányzatok, valamint a közfeladat átvállalását végző civil szervezetek maradéktalanul el tudják végezni. Képviselőtársaim módosító indítványukban azt javasolták, hogy ezen működési támogatások egy része új férőhelyek létrehozására, a már meglévők szükséges fejlesztésére, illetve a lakhatási szolgáltatások költségeire is fordítható legyen. Az itt előttünk fekvő szabálysértésitörvény-javaslat véleményünk szerint csak ezzel, többek között ezzel a kiegészítéssel lenne támogatható.

Többen jegyezzük a Jobbik frakciójában szintén a költségvetéshez beadott módosító indítványt, amelyben a szociális szférában dolgozók bérfejlesztését célozzuk, erre 30 milliárd forintnyi forrást elkülönítve. Orbán Viktor még 2010-ben ígérte meg ezeknek az embereknek, hogy haladéktalanul rendezni fogják a bérproblémát, de 2018-ra sem változott semmi ez ügyben. Odáig jutottunk, kedves képviselőtársak, hogy mára 93 ezer munkavállaló és családjaik is vészhelyzetbe sodródtak. Idáig jutottunk az önök kilátástalan kormányzásának eredményeképp. Vegyék végre-valahára észre, hogy a hivatástudattal rendelkező szakemberek toleranciájával sem lehet a végtelenségig visszaélni, a béremelésük elmaradása pedig az ágazat összeomlásához vezet, főleg akkor, hogyha ilyen betarthatatlan ötletekkel, illetve törvényekkel állnak elő!

Mind a három javaslatunkra lenne pénz ebben a költségvetésben, tisztelt fideszes képviselőtársak, csak egy kis, önökre egyébként nem jellemző önmérsékletet kellene tanúsítani a kormánypropaganda, illetve a stadionépítések terén. Próbálkozzanak meg azért vele, erre kérjük önöket, és fogadják el ezeket a költségvetési módosítóinkat, ne söpörjék le az asztalról, és vegyék észre, hogy ezek a módosítók éppen annak a lábnak az elemei, amelyeket most ebben a felszólalásban hiányoltam ezzel a szabálysértésitörvény-tervezettel kapcsolatban.

Nem állítom, hogy ezeknek a módosítóknak a befogadásával meg fog állni ez a láb, de a költségvetési módosítók befogadásával legalább felmutathatnák az elkötelezettségüket, hogy valóban meg szeretnék oldani ezt a feszítő problémát, és nem megint csak szemfényvesztés zajlik. Én arra kérem önöket, hogy legalább most az egyszer igyekezzenek túllépni a saját árnyékukon.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)