Készült: 2024.04.23.08:04:44 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

38. ülésnap (2018.11.12.), 2. felszólalás
Felszólaló Szabó Timea (Párbeszéd)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:17


Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ TIMEA (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Ma van a szociális munka napja. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának honlapján ezt olvashatjuk: Ezen a napon ráirányítjuk a figyelmet azokra a szakemberekre, akik az év minden napján segítik, gondozzák segítségre szoruló honfitársainkat. A szociális dolgozók fáradhatatlan és nélkülözhetetlen munkásai annak, hogy a magyar társadalom befogadó, összetartó és a nehézségekkel küzdő emberekkel szolidáris közösség legyen. A kormány kiemelt célja, hogy erkölcsileg és anyagilag is támogassa az ágazatban dolgozókat.Nézzük meg azért egy kicsit alaposabban az EMMI-nek ezt a néhány sorát! Először is azt, hogy a kormány hogyan is támogatja anyagilag és erkölcsileg ezt a közel százezer embert, aki kilátástalan helyzetbe került, családoknak, nehéz sorsú gyermekeknek vagy idős, rokkant szüleinknek próbálják a napi szenvedéseiket enyhíteni. A KSH adatai szerint a szociális ellátásban dolgozók havi nettó átlagkeresete tavaly 88 589 forint volt, ami a legalacsonyabb a nemzetgazdasági átlagkeresetek közül. A szociális szférán kívül a nettó átlagkereset minden esetben meghaladja a havi százezer forintot. Értjük tehát: Orbán Viktor kormánya annyira megbecsüli a szociális dolgozókat, hogy a hivatalos nettó jövedelmük alacsonyabb, mint a létminimum összege, azaz havi 90 ezer forint. Érdemi béremelés tíz éve nem volt.

De amilyen lelketlenül bánik a kormány a szociális szféra dolgozóival, éppen olyan kegyetlen azokkal is, akiknek ezek az emberek segíteni igyekeznek. 2010 és 2016 között Orbán Viktor egy 1200 milliárd forintos megszorítást hajtott végre a legrászorultabbakon. Csökkentette, majd megszüntette a segélyeket, elvette a rokkantnyugdíjakat; most már az Alkotmánybíróság is ítélkezett arról, hogy Orbán Viktor nemcsak lecsalózta őket, hanem törvénytelenül el is vette a járandóságukat. De a kormány felszámolta a korai és előrehozott nyugdíjakat, csökkentette a táppénzt, elinflálta a családi pótlék és a gyes értékét, és még hosszan lehetne sorolni ezt. És mi lett az így megspórolt, sok ember szenvedése árán összekapart 1200 milliárd forintból? Túlárazott közbeszerzések; kizárólag a hatalmasra hizlalt Mészáros Lőrincek és Tiborcz Istvánok vagyonának növekedését szolgálta magyarok millióinak szenvedése. De Orbán Viktornak erkölcsi vakságában még ez sem volt elég  néhány hete büntethetővé tette a hajléktalanságot is. Az Orbán-rezsimben bűnné vált a nincstelenség.

Térjünk vissza egy percre az EMMI honlapján fellelhető és az előbb idézett mondatokhoz a szociális munka kapcsán! Ők a fáradhatatlan és nélkülözhetetlen munkásai annak, hogy a magyar társadalom befogadó, összetartó és a nehézségekkel küzdő emberekkel szolidáris közösség legyen. Értjük, ugye? Tehát Orbán Viktor kormánya arra törekszik, hogy a magyar társadalom befogadó legyen; no de pláne a nehézségekkel küzdő emberekkel szolidáris. Tegyük fel, hogy ez most nem valami rossz vicc a kormány részéről, tehát akkor azt vehetjük alapul, hogy a hajléktalan emberek is ilyen nehézségekkel küzdő emberek, akikkel szolidárisnak kellene lennie a magyar társadalomnak, ugye? Mert akkor megkérdezném a kormánypárti képviselőket, hogy Orbán Viktor és Habony Árpád szennylapja hogyan közölhet egy ilyen cikket egy ilyen címmel. (Felmutatja a Ripost című lapot.) Segítek, ha esetleg nem látnák a kormánypárti képviselőtársaim, az szerepel rajta: „Parkokba, kisebb aluljárókba bújtak. Meddig élnek vissza a hajléktalanok mindannyiunk türelmével? Nekik mindent szabad?” Ez az uszítás lenne a szolidaritásra való törekvés? Kérdezem ezt attól a Harrach Pétertől is, aki most nincs itt, de aki a minap azt nyilatkozta, hogy neki nem rendészeti vagy köztisztasági kérdés a hajléktalanság, hanem szociális kérdésként és emberi oldaláról közelíti meg ezt a kérdést. Ez lenne az az emberi oldal, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim?

(13.10)

Az, hogy ez az Orbán-féle szolidáris társadalom? Az, hogy egy idős asszonynak azért kellett maguk miatt, a maguk törvénye miatt a bíróság elé állni, mert a párja halála után az utcára került? A 14 év együttlét után, a párja halála után a család rokonai nem engedték, hogy a lakásban maradjon. Ez az ő bűne? Ez bűn egyáltalán?

A kormánypártokhoz kötődő oligarchák milliárdos lopásai, az miért nem bűn? Miért csak a nincstelenek szenvedései azok maguknak, kormánypárti képviselők? Orbán Viktor már a 2008-as kiszivárgott beszédében elárulta jövőbeli kormányzásának lényegét: egyes csoportoknak rossz lesz, sokaknak sok minden fog fájni.

Hazugság tehát az EMMI honlapján szereplő mondatok sora! Orbán Viktor nem egyszerűen közömbös a szegénységgel szemben, hanem egyenesen uszít a szegények ellen. A kormány a szolidaritás írmagját is ki akarja irtani. Ezt nem hagyhatjuk! A Párbeszédben nem is fogjuk hagyni. Meg kell őriznünk a társadalomban a szolidaritást, és vissza kell hoznunk a moralitást a politikába!

Az állami forrásokat a NER-lovagok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vagyonosodása helyett újra az emberi szenvedések csökkentésére kell fordítani, annak szolgálatába kell állítani. Szóljon erről inkább a szociális munka napja! Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai