Készült: 2024.03.29.12:54:14 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

232. ülésnap (2001.10.17.), 47. felszólalás
Felszólaló Dr. Hende Csaba
Beosztás igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 24:00


Felszólalások:  Előző  47  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kodifikált büntető perjog idén december 22-én ünnepli a 105. születésnapját. 1896 decemberében hirdették ki a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikket, amely fél évszázadig volt hatályban. A jelenlegi '73. évi I. törvény '74. január 1-je óta alkalmaztatik.

A hatályos Be. - bár '74 óta számos alkalommal módosították - szerkezetében és számos megoldásában ma is magán viseli annak a korszaknak a jegyeit, amelyben megalkották, ezért a rendszerváltozást követően azonnal felmerült a büntetőeljárás reformjának igénye. Az új büntetőeljárási törvény kidolgozásának munkálatai 1991-ben kezdődtek meg, és a kormány az elkészítendő kódex legfontosabb elveit a Be. koncepciójáról szóló 2002/94. határozatában rögzítette.

Az Országgyűlés a büntetőeljárásról szóló '98. évi XIX. törvényt '98. március 10-i ülésnapján fogadta el. E törvény összességében egy modern büntetőeljárási jog alapjait rakta le. Figyelemmel van nemcsak a magyar jogtörténet haladó hagyományaira, hanem a Magyarország által vállalt nemzetközi jogi kötelezettségekre, így elsősorban az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény, valamint az annak alapján kialakult strasbourgi emberi jogi bírósági gyakorlat is ilyennek minősül. A törvény több olyan, az 1973. évi I. törvényben nem szereplő jogintézményt emelt be a kódexbe, amelyek addig csak a büntetőeljáráshoz kapcsolódó alacsonyabb szintű szabályokban vagy más törvényekben voltak megtalálhatók.

Az erények mellett azonban nem hallgatható el, hogy a törvénytervezet szakmai vitája során nem vették kellő súllyal figyelembe azokat az észrevételeket, amelyek a kódex új, többnyire a magyar jogi hagyománytól idegen elemeinek gyakorlati alkalmazhatóságára vonatkoztak. Ebben a körben említhető például a bírósági tárgyaláson a kihallgatás rendjére vonatkozó új szabályozás vagy egyes új, külön eljárásként kodifikált jogintézmények, mint például a tárgyalásról lemondás.

A bírói és az ügyészi kar 1997-től folyamatosan ellenezte a törvény jogorvoslati rendszerére vonatkozó új szabályozást. A törvény - alapul véve a már idézett kormányhatározatot és azt a tényt, hogy a parlament '97 nyarán módosította az alkotmányt, újraalkotta a bírósági és az ügyészségi szervezetről szóló törvényeket, és ezzel megteremtette a négyszintű bírósági szervezetet - bevezette a kétfokú rendes jogorvoslati rendszert. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság a négyszintű bírósági szervezet megteremtése mellett is az egyfokú rendes jogorvoslat fenntartását javasolta.

Az Országgyűlés 1998 végén hatályon kívül helyezte az ítélőtáblák felállításáról rendelkező '97. évi LXIX. törvényt, és elfogadta a hatályos '73. évi I. törvény módosítását, amely az új kódexből átemelte a tanúvédelemmel és a titkos nyomozással kapcsolatos legfontosabb rendelkezéseket.

Az országos ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvény nagy terjedelemben módosította a '73. évi I. törvényt, az új törvényből átvéve bizonyos, az eljárás gyorsítását célzó rendelkezéseket. Az igazságügyi szervezet és az eljárási jogok további korszerűsítésének feladatait előíró 102/99. országgyűlési határozat pedig arról rendelkezett, hogy a kormánynak 2001. június 30-ig törvényjavaslatot kell az Országgyűlés elé terjesztenie, amelyben javaslatot tesz a Be. módosítására, és a hatálybalépését jogilag előkészíti. A kormány az önök előtt lévő törvényjavaslat benyújtásával teljesítette a parlamenti határozatot.

A javaslat kiindulópontként kezeli, hogy a jelenlegi előírásoknak megfelelően a törvényt az ítélőtábla felállításával egy időben, 2003. január 1-jén hatályba kell léptetni.

 

 

(13.30)

 

 

A '73. évi I. törvényt az elmúlt évek során ért módosítások lényegében az elfogadott, de hatálybalépésében elhalasztott új kódex rendelkezései közötti szelektálás eredményeként születtek meg. 1998-ban a Be. elfogadásával maga az Országgyűlés döntött úgy, hogy az új kódex hatálybalépése előtt még szükséges a hatályos törvény módosítása.

A Be. javaslattal módosított szövegének hatályba léptetése esetén széles szakmai egyetértés teremthető meg. Mindezen érvek alapján a javaslat szerint a Be.-t be kell vezetni, de a bevezetése előtt a jelen törvényjavaslat szerint módosítani kell, mert csak ez biztosítja, hogy a jövőben korszerű és széles szakmai konszenzuson alapuló eljárási kódex alapján legyen biztosított a büntetőügyek eredményes, tisztességes és gyors elintézése.

Tisztelt Ház! Mind a Be.-vel szemben megfogalmazott kritikai észrevételek, mind pedig a kihirdetés óta eltelt időszakban bekövetkezett jogszabályváltozások nagy része technikai, szövegpontosító jellegű vagy alkotmánybírósági határozatból következik.

A törvényjavaslat benyújtását elrendelő országgyűlési határozat a Be. felülvizsgálatának egyik szempontjaként jelölte meg a törvény elfogadása óta eltelt időben bekövetkezett jogszabályváltozások figyelembevételét. '98. március 10-e, az új kódex elfogadása óta a hatályos büntetőeljárási törvényt tizenhárom esetben módosította az Országgyűlés. Jelenleg is a Ház előtt van a tanúvédelemről szóló törvényjavaslat, amely a hatályos eljárási törvényt javasolja módosítani. 1998-tól a hatályos büntetőeljárási törvényt érintette még az Alkotmánybíróság több határozata is. Egyértelmű, hogy az előbbiekben felsorolt jogszabályi változások, illetve az Alkotmánybíróság határozatai folytán szükségessé vált törvénymódosítások abba a körbe tartoznak, amelyek az országgyűlési határozat idézett rendelkezése alá vonhatók, tehát azokat az előkészítés során figyelembe kellett venni.

A kormány e javaslattal egy időben terjesztette önök elé a Btk., a '78. évi IV. törvény módosítását jelentő törvényjavaslatot. A büntető anyagi jogszabályoknak a hangsúlyozottan az európai közösségi joghoz harmonizálás érdekében történő módosításáról szóló javaslat többek között új bűncselekményeket iktat be a Btk. XV. fejezetébe, amelyek miatt például az ügyészség kizárólagos nyomozási hatáskörére vonatkozó rendelkezéseket e javaslat, tehát a Be.-módosítási javaslat módosítja.

A Btk. módosításáról szóló törvényjavaslat tartalmazza azt is, hogy a jelenleg mellékbüntetésként a Btk.-ba felvett vagyonelkobzás jogintézményét a tervezet a jövőben büntetőjogi intézkedéssé alakítja át, ugyanakkor az elkobzás szabályai közül hatályon kívül helyezi az elkobzás alá eső érték és a vagyoni előny megfizetésére kötelezést. Az anyagi jog változásai a legtöbb esetben kihatnak az eljárási jogra is, így a bizonyítás érdekében megtehető kényszerintézkedéseknek, az eljárás során hozható határozatok tartalmának, illetve az eljárási törvényben megállapított hatásköröknek a szabályozására is.

Az új kódex felülvizsgálatának további szempontjai olvashatók az országos ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló '99. évi CX. törvény általános indoklásában. Idézem: "Büntető ügyszakban a jelenlegi büntetőeljárási törvény helyébe lépő már kihirdetett, de még nem hatályos új büntetőeljárási törvény addig nem léptethető hatályba, amíg az ítélőtábla felállítására sor nem kerül. Az új büntetőeljárási törvény bevezetésének időpontja 2003. január 1. napja. Az új Be. hatálybalépésének elhalasztása módot ad egyes rendelkezéseinek finomítására, széles szakmai elfogadottságának megteremtésére és az alkalmazásra való felkészülésre."

Tisztelt Országgyűlés! A 102/99. országgyűlési határozat nemcsak a Be. módosítását írja elő, hanem azt is, hogy felül kell vizsgálni a bírósági ügyvitel szabályait, és ennek során vizsgálni kell a többszintű szabályozás lehetőségét. A javaslat ezért a jelenlegi, igazságügy-miniszteri utasítási formában kiadott bírósági ügyviteli szabályzat szabályai közül azokat, amelyek törvényi szintű szabályozást igényelnek, beépíti az eljárási kódexbe.

A javaslat rendelkezéseinek további csoportját képezik azok a szabályok, amelyek a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma még hatályban lévő állásfoglalásainak a törvénybe illesztését célozzák. Mivel az új bírósági szervezeti törvény hatálybalépése óta új kollégiumi állásfoglalások már nem hozhatók és a hatályban lévők sem módosíthatók, kérdéssé vált, hogy mi történjék azokkal a büntető kollégiumi állásfoglalásokkal, amelyek az új törvény rendelkezéseivel nem ellentétesek, hanem a korábbi Bsz. hatályon kívül helyezése miatt átvezetésük nem lehetséges.

A javaslat kiindulópontja az, miszerint önmagában azért, mert a korábbi Bsz.-t új szabályozás váltotta fel, még nem indokolt, hogy az e kollégiumi állásfoglalásokban kifejtett jogtételek a feledés homályába vesszenek. Ezért a javaslat a büntető kollégiumi állásfoglalások azon rendelkezéseit, amelyek a Be. hatálybalépése után is alkalmazhatóak lennének, beiktatja az eljárási törvény rendelkezései közé. Ezáltal biztosítható, hogy a Legfelsőbb Bíróság korábbi elvi irányító tevékenysége során a jogalkalmazói gyakorlatot jelentős mértékben befolyásoló szabályanyag ne vesszen el véglegesen.

Tisztelt Ház! A Be. szabályozási elveit a már említett '94-es kormányhatározat döntötte el, amely nyolc pontban sorolta fel azokat a csomópontokat, amelyek mentén el kellett készíteni az új törvény tervezetét. A most előttünk fekvő javaslat a '94-ben meghatározott szabályozási elvektől két ponton tér el.

 

 

(13.40)

 

Ennek indokai a következők. A koncepciót alapul véve, az új törvény a felek rendelkezési jogát a bírósági tárgyalás tekintetében akként kívánta erősíteni, hogy szakított a magyar jog hagyományos szabályozásával, amely a vádlottak, tanúk és szakértők kihallgatását a tanács elnökének feladatává teszi. Helyette bevezette az angolszász jogokban ismert keresztkérdezéses modell enyhített formáját: a felek általi kihallgatást. E modell szerint a vádlottat először az ügyész, a tanúkat és a szakértőket pedig az hallgatja ki, aki a megidézésüket és kihallgatásukat indítványozta.

Ez a tárgyalási mód egyébként természetesen csak a teljes szereplős, úgynevezett főtárgyaláson lenne alkalmazható; azokban az esetekben, amikor a tárgyalás az ügyész vagy a védő távollétében zajlik, a kihallgatás továbbra is a tanács elnökének feladata lenne. Azonban maga a törvény zárja ki ennek a kihallgatási rendszernek az alkalmazását fiatalkorúak esetében, a magánvádas és a bíróság elé állításos eljárásban, valamint a tárgyalásról lemondás alapján folytatott ügyben.

A büntetőbírósági tárgyalás fő feladatának: a perbeli igazság megállapításának elméletileg mind a hagyományos kontinentális, mind pedig az új Be. szerinti, az angolszász jogi kultúrában alkalmazott tárgyalási módszer eleget tesz. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban azt, hogy a Be. továbbra sem szakít azzal az elvvel, hogy a büntetőeljárást folytató állami szervek - köztük a bíróság is - kötelesek az anyagi igazság kiderítésére. Ebből az elméleti tételből következik, hogy a bíróságnak továbbra is kötelessége a tényállás felderítése, tehát a bíróság feladata e téren a Be. eredeti elképzelése szerint sem változott volna.

Az elvi követelményeknek való megfelelés mellett azonban jelentős gyakorlati érvek szólnak a hagyományos tárgyalási modell fenntartása mellett. A javaslat elfogadja azt az érvet, hogy a bíróságok és az ügyészségek jelenlegi ügyszáma mellett a felek általi kihallgatás rendszere a gyakorlatban az eljárások indokolatlan elhúzódásához vezetne. A bíróságnak csak áttételes lehetősége lenne a felek által felteendő kérdések számát befolyásolni és az ügyre nem tartozó körülményeket érintő kérdéseket kiszűrni. Mindez pedig azt eredményezheti, hogy a tárgyalások tervezhetetlenné válnak, az ügyben többször kell a tárgyalást elnapolni. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a felek általi kihallgatás rendszere éppen azokban az ügyekben érvényesülne, ahol a tárgyaláson az ügyész és a védő jelenléte kötelező.

Ezért a javaslat a felek általi kihallgatásra vonatkozó szabályozást megváltoztatja, és továbbra is fenntartja a hatályos jogi szabályozást, amely szerint a bírósági tárgyaláson kihallgatandó személyeket főszabályként a bírósági tanács elnöke hallgatja ki, ugyanakkor az ügyész és a védő indítványára a tanút és a szakértőt a bíróság engedélyével keresztkérdezés alá lehet majd vetni.

A másik olyan kérdés, amelynél a javaslat eltért az új törvény előkészítése során követett elvektől, a rendes jogorvoslatok rendszere. A Be. bevezette a kétfokú rendes jogorvoslatot. A javaslat abból indul ki, hogy sem az alkotmány, sem nemzetközi kötelezettségvállalásaink, sem pedig az Alkotmánybíróság elmúlt egy évtizedes ítélkezési gyakorlata nem írja elő kifejezetten a másodfokú büntetőbírósági határozat rendes jogorvoslattal történő megtámadása megteremtésének kötelezettségét. Az Országgyűlés azonban 1998-ban hatályon kívül helyezte az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról rendelkező törvényt. '97-98-hoz képest tehát, amikor távlatilag öt ítélőtábla felállításával lehetett számolni, a jelenlegi jogi helyzet alapján csak az országos ítélőtábla kezdi meg a működését 2003-ban. Ezzel a ténnyel mindenképpen számolni kell akkor, amikor az új bírósági szint hatáskörét az eljárási jog megállapítja.

Tisztelt Ház! Az Igazságügyi Minisztérium felkérésére a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma megszervezte az új Be. maga idejében elmaradt szakmai vitáját, és ennek eredményeként 2000 októberében a Legfelsőbb Bíróság és a megyei bíróságok megfogalmazták a Be. módosítására vonatkozó elvi elképzeléseiket. A bírói kar döntő többsége a kétfokú rendes jogorvoslat ellen, a hatályos 1973. évi I. törvény szerinti jogorvoslati rend fenntartása mellett foglalt állást.

Mindezek alapján a javaslat, kiindulva abból, hogy 2003-ban nem öt, hanem egy ítélőtábla kezdi meg a működését, egyrészt átalakítja az eredeti törvény szerinti bírósági hatásköröket, és a kihirdetett törvényben szereplő széles megyei elsőfokú bírósági hatáskört csökkenti. Másrészt elfogadva azt, hogy a jelenlegi kétfokú rendes jogorvoslati rendszer bevezetése sem alkotmányos, sem tervgazdasági szempontok alapján nem időszerű, a kihirdetett törvény kétfokú rendes jogorvoslati rendszerét egyfokúvá alakítja át.

A Be. eredetileg elfogadott normaszövegéhez képest a harmadik jelentős változás, amely az egész törvény rendszerét érinti, a rendkívüli jogorvoslatok kérdése. A Be. a kétfokú rendes jogorvoslati rendszer mellett tágította e rendkívüli felülvizsgálatként kodifikált perorvoslati lehetőséget is, új rendkívüli jogorvoslatként iktatta be a törvényesség érdekében emelhető jogorvoslatot. Ez a jogintézmény a valaha volt törvényességi óvás és a hatályos felülvizsgálati eljárás közötti űrt hivatott kitölteni.

Mivel a gyakorlati tapasztalatok szerint a felülvizsgálati eljárás törvényi előfeltételei túlságosan szűken vannak meghatározva, törvénysértő jogerős ítéletek nagy számban fordulnak elő úgy, hogy semmilyen jogi lehetőség nincs a törvénysértés kiküszöbölésére. A javaslat alapvetően fenntartja a '73. évi I. törvény által ismert felülvizsgálatot és a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot, ám lényeges eltéréseket állapít meg a részletszabályokat illetően.

A felülvizsgálati eljárás szabályai szerint felülvizsgálatnak van helye az elsőfokon jogerőre emelkedett határozattal szemben is. A gyakorlat bizonyította, hogy a jelenlegi felülvizsgálati okok nem képesek orvosolni a törvénysértően jogerőre emelkedett határozatok viszonylag nagy hányadát, nevezetesen az elsőfokon jogerőre emelkedett, ám anyagi jogi jogszabálysértést tartalmazó határozatokat. Ezen a helyzeten indokolt változtatni, ezért a javaslat a felülvizsgálati okok kisebb bővítése mellett lehetővé teszi, hogy az elsőfokon jogerős határozatok ellen is legyen lehetőség rendkívüli jogorvoslat igénybevételére.

A javaslat a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot a '73. évi I. törvény szabályozásánál szélesebb körben engedi meg. Eszerint a legfőbb ügyész bármely jogerős bírósági határozat ellen jogorvoslatot jelenthet be, hogyha az más jogorvoslattal nem támadható meg. E jogorvoslat azonban a terheltre csak akkor hat, ha a törvénysértés megállapításából a felelősség enyhébb megítélése következik.

Tisztelt Ház! Végezetül szeretném a figyelmükbe ajánlani a javaslat egy olyan új jogintézményét, amely méltán válthat ki szakmai érdeklődést. Ez a jogintézmény az audiovizuális kihallgatási technika. A javaslat a bírósági eljárás általános szabályai közé iktatja be a jogintézményt, igazodva a magyar jogi terminológiához, azt zárt célú távközlő hálózat útján történő tárgyalásként megnevezve. Ennek lényege, hogy a bírósági tárgyalás lebonyolítására egy zárt láncú, az igazságszolgáltatási igények kielégítését szolgáló, az összeköttetés közvetlenségét, a mozgóképet és a hangot egyidejűleg továbbító rendszer felhasználásával kerül sor. Az így megtartott tárgyaláson a kihallgatandó személyek fizikailag nincsenek jelen a tárgyalóteremben, hanem más helyszínen vannak, és ez az említett rendszer biztosítja a bírósággal az összeköttetést.

Ezen intézménynek a tanúvédelem, az áldozatvédelem, valamint az eljárás biztonságos és gyors lefolytatása mellett fontos szerepe lehet a nemzetközi jogsegélykérelmek teljesítésében is. Az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös büntetőjogi segítségnyújtásról szóló egyezmény 10. cikke szabályozza a videokonferencia, azaz a zárt célú távközlő hálózatok felhasználásával nyújtott bűnügyi jogsegély intézményét. Zárt célú távközlő berendezések útján történő kihallgatásra vonatkozó szabályokat azonban nemcsak a bűnügyi jogsegélyre vonatkozó nemzetközi egyezmények tartalmaznak, hanem a magyar szabályozás megalkotásának fő indokaival azonos célokat meghatározó, európai uniós és Európa tanácsi jogi normák is.

A büntetőeljárásban alkalmazható audiovizuális eszközök szempontjából az Európa Tanács '97. szeptember 10-i, a tanúk megfélemlítéséről és a védelem jogairól szóló ajánlásának van jelentősége. Az általános elvekről szóló részében kimondja, hogy a tanúknak olyan alternatív lehetőségeket kell biztosítani a vallomástételre, amelyek megkímélik őket a vádlottal való szemtől szembeni találkozástól. Az ajánlás lehetőséget lát ezek alapján például a különálló helyiségben történő vallomástételre is.

A javaslat e nemzetközi dokumentumokat is figyelembe véve határozza meg azokat az eseteket, amikor a tanács elnöke hivatalból vagy kérelemre elrendelheti a tanúnak, illetve a vádlottnak zárt célú távközlő hálózat útján történő kihallgatását. A jogintézmény alkalmazására elsősorban a gyermekkorú tanúk és a személy elleni erőszakos bűncselekmények sértettjeinek kihallgatása során kerülhet sor.

 

 

(13.50)

 

A megkeresés útján történő, sokszor igen hosszadalmas és az alapeljárás elhúzódását eredményező tanúkihallgatások helyett a javaslat lehetővé teszi, hogy a bíróság az említett zárt célú hálózat útján hallgassa ki azt a tanút, akinek a tárgyaláson való megjelenése egészségi állapotára vagy más körülményre tekintettel aránytalan nehézséggel járna. Természetesen a bíróságnak a jövőben is módja lesz, amennyiben az szükséges, személyes megjelenést elrendelni.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat a büntetőeljárási törvényt módosítja, amely nem igényli az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatát, ennek ellenére tartalmaz néhány olyan rendelkezést, amelyhez mégis minősített többség szükséges. A javaslat több rendelkezése tartalmaz a jogorvoslati jogot korlátozó vagy kizáró szabályokat, ezek közt azonban mindössze három olyan van, amely tényleges, érdemi jogkorlátozást tartalmaz:

A javaslat 60. §-a, ahol is a személyi védelem elrendelésének a kérelmezési joga van feltüntetve, e tekintetben a javaslat kizárja a jogorvoslati jogot. A 87. § szerint a vádirat benyújtásáig az ügyész, azután pedig a bíróság - indokolt kérelemre - hozzájárulhat ahhoz, hogy az útlevélhatóság a terhelt külföldre utazását meghatározott időre, illetve úti célra engedélyezze, azonban az e tárgyban döntő határozat kapcsán kizárja a jogorvoslati jogot. A 265. § a tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárásban hozott, a bűnösséget megállapító, a váddal egyező tényállás, valamint a vádirati minősítéssel egyező minősítés esetében kizárja a fellebbezési jogot.

A javaslat rendelkezéseivel összefüggésben módosítani szükséges a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló '97. évi LXVII. törvény egy rendelkezését, ez is minősített többséget igényel. Végül a javaslat módosítani kívánja a külföldre utazásról szóló '98. évi XII. törvény több rendelkezését, ezek is kétharmadot igénylő javaslatok.

Tisztelt Országgyűlés! A büntetőeljárási jog kodifikációja éppen tíz éve kezdődött el. A '97-98-ban megalkotott új Be. legfőbb erényének azt tartom, hogy olyan eljárási jogot hozott létre, amelyben az eljárás valamennyi szereplőjének megvan az igényérvényesítési lehetősége; a legnagyobb hibájának viszont azt tartom, hogy a jogintézményeire vonatkozó szabályozás kialakításakor elmaradt a perfektualizáció. Az önök előtt lévő törvényjavaslat kompromisszumos megoldása a lehetőségekhez és a körülményekhez képest hű marad a kodifikáció '94-ben kialakított elveihez, ám figyelembe veszi az egyértelmű jogalkalmazói elvárásokat is.

Kérem, hogy szavazataikkal támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 




Felszólalások:  Előző  47  Következő    Ülésnap adatai