Készült: 2024.03.29.12:26:59 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

74. ülésnap (2003.05.27.), 40. felszólalás
Felszólaló Hegyi Gyula (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:43


Felszólalások:  Előző  40  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HEGYI GYULA (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Azt hiszem, hogy amikor elkezdem a hozzászólásomat, az említetteken túl mindenképp köszönteni kell a civil szervezetek képviselőit, már amennyiben módjuk és idejük van arra, hogy a televíziós közvetítést figyeljék, hiszen végső soron mégis ők a főszereplői ennek a törvénynek és ennek a vitának, ha személyükben nincsenek is jelen.

Magam négy esztendőn keresztül voltam a társadalmi szervezetek bizottságának alelnöke az előző ciklusban, és pontosan azt tudom röviden mondani, hogy éppen ez az előterjesztés hiányzott. Az a néhány milliárd forint hiányzott a civil szférának, amelyet ez az előterjesztés biztosít számukra, ez a fajta gondoskodás, előrelátó, nagyvonalú megtervezése a civil szervezetek jövőjének, lehetőségeinek. Pontosan ez hiányzott az elmúlt négy évben, és ehelyett - azok a képviselőtársaim, akik velem együtt ott ültek a bizottságban, tudják - Torgyán Józsefné kapott egy lőpályát a bizottság akkori többségétől. Nyilván voltak szubjektív jó szándékok az akkori kormánypárti képviselők közül is egyesekben, de négy év alatt nem tudtak eljutni odáig, hogy egy ilyen törvény megszülessen. Ezért alapvetően üdvözölni szeretném mindenképpen.

Egyfajta nagyvonalúság, és ha szabad ezt a kifejezést használni, nemes idealizmus van ugyanakkor ebben a törvényjavaslatban. Aki ismeri a civil szféra mindennapjait, az kívánja, csak kívánni tudja, hogy mindazok a nemes elvárások, amelyek a törvényben megrajzolódnak, a valóságban is érvényesüljenek. Hiszen itt arról van szó, hogy először is egyes szervezetek elismerik magukról, hogy ők országos civil szervezetek, mások nem tekintik magukat országos civil szervezetnek, és ezáltal a választás és a delegálás jogát átengedik más szervezeteknek.

Különböző számokat ismerünk, hallunk, de nagyjából 50 ezer civil szervezet, társadalmi szervezet működik Magyarországon. Kívánom, hogy a tanács megválasztása úgy sikerüljön, ahogy ezt a törvényjavaslat megalkotói elgondolták, és ugyancsak kívánom, hogy a majdan fölállítandó tanács valóban minden döntését kétharmados többséggel, bölcsen meg tudja hozni. Azt hiszem, ez azonban elsősorban nem a parlamenti képviselők és nem a politikusok feladata, és súlyos hiba is lenne, ha mi megszorításokkal próbálnánk még szűkebb mederbe terelni a társadalmi szervezetek aktivitását. Bízzunk abban, hogy ez a nemes idealizmus és nagyvonalúság, ami a törvényben megfogalmazódik, a valóságban érvényesülni tud, és a civil szervezetek élnek azzal az önszerveződéssel, azzal a demokratikus választási lehetőséggel, amelyet ez a törvény számukra lehetővé tesz. Az is nyilvánvaló, biztosan lesznek viták arról, hogy ennek a bizonyos tanácsnak a tagjai valamilyen jövedelmet is fognak kapni, de nyilván ha értékes munkát végeznek, akkor a civil szféra előtt indokolt lesz ennek a jövedelemnek a megszerzése.

Én azonban azt gondolom a társadalmi szervezetek körében szerzett eddigi tapasztalataim alapján, hogy ez a törvényjavaslat csak egy első, igen fontos lépés abban a tekintetben, hogy Magyarországon a civil érdekérvényesítés és a társadalmi párbeszéd egy újabb nagy lépést tegyen előre. Azok a civil szervezetek, amelyekkel módom volt annak idején a bizottságban és más minőségemben foglalkozni, többször megfogalmazták, hogy nemcsak pénzt várnak a mindenkori kormányzattól vagy a mindenkori törvényhozástól, hanem azt is várják, hogy érdemben beleszólhassanak a törvényalkotási munkába, érdemben beleszólhassanak az önkormányzatok munkájába, és hosszabb távon nyilván az is kívánság lesz, hogy érdemben beleszóljanak az Európai Unió döntéshozatalába, és többek között a magyar európai parlamenti képviselők munkájába is.

 

 

(11.30)

 

Ami a törvényalkotásban és az önkormányzati munkában való részvételt illeti, mindenképp meg kell említeni a törvényjavaslat eredeti előterjesztőjének, Kiss Péter, akkori országgyűlési képviselő úrnak és Csizmár Gábor képviselő úrnak a nyílt jogalkotásról szóló törvényjavaslatát, amely lehetővé teszi azt, elvben minden ciklusban lehetővé tenné, hogy a civilek részt vegyenek a parlamenti döntések meghozatalában, hogy már a bizottsági vagy éppen a törvények előkészítésének a szintjén elmondhassák a véleményüket. Ciklusokról ciklusokra változó eredménnyel, parlamenti bizottsági elnököktől függően előfordul az, hogy egyes törvényjavaslatokat már a kezdeti stádiumban eljuttatnak a civil szervezetekhez, amelyek azokat véleményezhetik, és a képviselők a módosító indítványok benyújtására is vállalkoznak. Azt gondolom azonban, hogy ez után a törvény után tovább kell lépni minden tekintetben, hogy ennek a szervezeti, jogi keretei megerősödjenek, megizmosodjanak, és mindennapi realitás és szükségszerűség legyen az, hogy ne születhessen törvény, legalábbis a széles társadalmat érintő törvény a civil szervezetekkel való konzultáció nélkül.

Az egyik civil szervezet nagyon bölcsen a törvényjavaslatot véleményezve föl is veti azt, hogy végső célként azt kellene elérni, hogy a magyar parlament mellett is működjön egy olyan gazdasági és szociális tanács, amely az Európai Unió mellett ECOSOC néven vagy magyarra fordítva ugyancsak gazdasági és szociális tanács néven működik, és amely az Európai Unió egyik legfontosabb konzultatív szervezete. Nemsokára egyébként Magyarország is küldötteket fog delegálni - hasonlóan az Európai Parlamenthez - az ECOSOC-ba is. Ahhoz természetesen, hogy egy ilyen gazdasági és szociális tanács vagy bármilyen néven nevezzük, társadalmi kamara, társadalmi érdekegyeztető fórum kialakuljon, nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a civil szervezetek körét szélesebben kell értelmezni, mint ahogy ebben a törvényjavaslatban - amelyik az anyagi támogatásukról rendelkezik - történik.

Ilyen értelemben világos az, hogy a szakszervezetek is civil szervezeteknek tekintendők abban a szélesebb összefüggésben, hogy különböző alapvető társadalmi érdekeket jelenítenek meg, és ha érthetően - a civil szervezetek nemzetközi támogatásával kapcsolatos elveket követően is - ez a törvény nem tér ki a szakszervezetek támogatására, azt mindenképp tudni kell, hogy a társadalmi döntéshozatalban kiemelt és rendkívül fontos szerepük van, és ha valamikor létrejön egy ilyen társadalmi kamaraszerű intézmény, akkor abban kiemelt szerep jut a szakszervezeteknek és velük együtt természetesen a munkaadói egyesületeknek is.

Arról is kell beszélni mindenképpen, hogy az Európai Unióban, a nyugat-európai demokráciákban egyre nagyobb szerep jut az úgynevezett szociális gazdaságnak. Ez nem azonos a szociális piacgazdasággal, hanem a gazdaságnak azt a szektorát jelenti, amelyben alapvetően szövetkezetek, nonprofit egyesületek működnek, de ugyanakkor gazdasági tevékenységet, gazdasági érdekeket szolgáló tevékenységet is folytatnak. Ilyen értelemben el kell mondani, hogy a szövetkezetek is valamilyen módon társadalmi szervezetnek vagy civil szervezetnek minősíthetőek, hiszen minden kritériumot kimerítenek: önkéntes tagság alapján szerveződnek, az egy tag, egy szavazat elve alapján működnek, és kisebb vagy nagyobb emberi, társadalmi közösség céljait szolgálják mind gazdasági tevékenységükkel, mind azzal, hogy emberek számára valóban egy társas vállalkozást, egy közös célt, egyfajta közös életszervezési modellt nyújtanak.

Emlékeztetnék egyébként arra, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya a 12. §-ban - szó szerint idézem - ezt mondja: “Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket.ö Nyilvánvaló, hogy ha létrejön egy ilyen gazdasági és szociális tanács vagy más néven nevezendő érdekegyeztető fórum, akkor abban a civil szervezetek mellett, ahogy említettem már, a szakszervezeteknek és a szövetkezeteknek is részt kell vállalniuk, és szerepet kell kapniuk. Az Európai Unió közismerten a szubszidiaritás elvén működik, a szubszidiaritás elvének érvényesítése elképzelhetetlen erős civil szervezetek nélkül, érdekegyeztetési modell és mechanizmus nélkül.

Az elmúlt években és évtizedekben tulajdonképpen a rendszerváltozás, '88-89 óta folyamatosan fölmerül az a kérdés, hogy Magyarországon szükség van-e második kamarára vagy nem a jelenlegi egykamarás országgyűlés mellett. Én azt gondolom, hogy ha a civil szervezetek, munkaadói és munkavállalói szervezetek, szövetkezetek számára sikerül létrehoznunk egy igen erős társadalmi fórumszerű szervezetet, olyasmit, mint az EU mellett a gazdasági és szociális tanács, akkor ez a kérdés zárójelbe fog kerülni, hiszen nem az elnevezés és a kamara nagysága vagy csillárral való megvilágítottsága számít, hanem az, hogy valójában a különböző civil szervezetek hogyan tudnak valódi befolyást gyakorolni a törvényhozásra.

Utolsó gondolatként, elnök úr, röviden annyit szeretnék mondani - úgy is, mint az Európai Parlament egyik megfigyelő tagja -, hogy az országhatárokon túllépve nagyon fontos lesz az, hogy a magyar civil szervezetek hangját az Európai Unióban és az Európai Parlamentben is érvényesítsük, és bekapcsolódjanak az Európai Unió igen gazdag civil érdekérvényesítő mechanizmusába is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  40  Következő    Ülésnap adatai