Készült: 2024.03.29.07:23:03 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

102. ülésnap (1999.11.29.), 142. felszólalás
Felszólaló Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:07


Felszólalások:  Előző  142  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő Hölgyek! Tisztelt Ház! Egyetlenegy gondolatot engedjenek meg így kezdés gyanánt. Azt írja az egyik szociológiai tanulmány, hogy a béranyasághoz nem kell több egy gyermekre hiába vágyó asszonynál vagy párnál, egy fogamzóképes nőnél és oly mértékű társadalmi különbségeknél, amelyek jogot adnak az egyik embernek, hogy minden értelemben rendelkezzék egy másik felett. Ehhez ma természetesen megfelelő ideológiára is szükség van, mert ez csak így magától ma már nem megy; talán a rabszolgatartó társadalomban még simán elment, de ma már ehhez ideológia kell. És ehhez a liberalizmus szabadságethosza adja az ideológiai alapot, amely azt mondja, hogy a gazdagnak jogában áll az anyagi erőforrásait mozgósítani arra, hogy egy gyermeket vásároljon, míg a szegényebb rétegben élőnek az egyéni rendelkezési joga abból áll, hogy ezt a szerződést elfogadja, és a gyermekéről lemondjon. Azt hiszem, ez elég világos és egyenes beszéd, ami magyarázatra nem különösebben szorul.

Ha most tartalmában végignézzük, hogy a dajkaterhesség - amelyet az előttünk lévők hatályba kívántak léptetni - mennyire kétarcú, arra az egyik legfontosabb és legjobb bizonyíték az, hogy maga a "terhesség" szó szerepel csak benne, holott ha angolszászból elkezdjük fordítani ezeket a gondolatokat, akkor egyértelművé válik számunkra, hogy itt tulajdonképpen dajkaanyaságról, pótanyaságról, helyettes anyaságról van szó, és sorolhatnák azokat a mondatokat, ahogyan ezt lefordították.

A különböző tudományágak képviselői másról-másról beszélnek. Az orvostudomány képviselői a meddőség gyógyításáról beszélnek, amelyre különös füle van a magyar embereknek, hiszen a gyermektelenség súlyos társadalmi jelenség Magyarországon - egyébként az én adataim szerint nem 10, hanem 15 százalék körüli a meddőség problémája. Ez népbetegség, ugyanakkor tegyük hozzá, hogy a meddőség problémakörből a kezelés a dajkaterhességgel egy nagyon-nagyon szűk szelet - ezt szakmai érvként higgye el nekem -, roppant szűk terület, ahol ez egyáltalán szóba jöhet. De a medicina képviselői végig erről beszélnek, és azért azt nem szokták hozzátenni, hogy tulajdonképpen ez az, úgymond, kúra, amit a dajkaterhességgel javasolnak, drasztikus beavatkozás egy másik család életébe, itt egy másik ember testét kívánják használni. A nők testét már évezredek óta használták, és most egy újabb értelemben meg akarják nyitni a jogot arra, hogy tovább használják a nők testét. Tudomásul kellene venni, hogy ez nem egy egyszerű orvosi kúra, amit el lehet rendelni.

Ugyanakkor a jogászok arról beszélnek, hogy ezek a szerződések nem kikényszeríthetők, milyen jogi vitás helyzeteket teremt, és ezekről nagyon sokat hallunk, ugyanakkor nagyon-nagyon ritkán hallunk azokról a bizonyos gyermeki jogokról, azoknak a gyermekeknek a jogairól, akik például ilyen módon fognak majd megszületni, mert hiszen nemcsak a születéshez való joguk van meg a gyermekeknek, hanem az egészségesen születéshez való joguk is.

 

(19.40)

 

Sőt az a joguk is megvan, hogy mentálhigiénésen egészséges emberekké fejlődhessenek, ám azt a kérdést a szakma valahogy nem szokta megemlíteni, hogy itt milyen egyéb problémák vannak, amelyekkel szembesülni kell.

És még egyszer elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag - és ezt már többször elmondtam - érthetetlen módon a szakma az, amelyik ezzel kell hogy foglalkozzon, s a szociológia vagy a pszichológia területe nem szólal meg ebben az adott kérdéskörben. Hallgat, holott a pszichológusoknak vannak tapasztalataik, a szociológiának van ezzel foglalkozó kutatási ága, és ha elolvassuk, az elég egyértelmű állásfoglalásokat tesz. A szociálpolitikai és a gyermekvédelmi szempontokat rendszeresen figyelmen kívül hagyják, amikor a béranyaságról vagy a dajkaterhességről beszélnek.

Gyakorlatilag az örökbefogadást szokták alternatívaként felvetni. Viszont engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban beszéljek egy gondolatról, a nyílt és a zárt örökbefogadás rendezéséről a magyarországi gyakorlatban. Hasonló problémát jelent egyébként a dajkaterhesség, ha feltételeznénk, hogy engedjük ezt. Ugyanaz a probléma, hogy ennek a gyermeknek milyen módon, hogyan fognak elszámolni a szülei az ő származásával, hiszen minimálisan két anyja lesz ennek a gyereknek, ha elfogadnánk ezt, de az is lehet, hogy három. Ezzel a problémával még senki nem próbált megbirkózni, és egy szó sem esett arról a Házban, hogy egy ilyen gyermeknek hogyan lehet azt megmondani, hogy ő tulajdonképpen megszülte, de nem ő az édesanyja. Tulajdonképpen lehet, hogy még nem is annak az anyának a petesejtjéből fejlődik ki, hiszen a törvény az önök által előterjesztett változatban, ha hagynánk hatályba lépni, engedné azt, hogy beszerezzük egy nő petesejtjét - ő nem az, aki majd később felnevelné a gyereket -, ehhez hozzátesszük a férj hímivarsejtét, aki később felnevelné a gyereket, de ez sem feltétlenül szükséges, mert természetesen ez is lehet egy másik donorapa. Ebből egy embriót hozunk össze lombikban, ezt egy sorrendben második nőbe beültetjük, ő kihordja és megszüli a gyermeket.

Nem beszéltem arról a pszichológiai kötődésről, ami a gyermek és az anya között a méhben lezajlik, hallja az anyja hangját, lehet hozzá beszélni, a gyerek a születés után a későbbiekben felismeri az anyja hangját, felismeri az apja hangját, megismeri a testmelegét, szagról meg tudja különböztetni - ezek mind bizonyított tények, nem én találom ki. Ezekről nem beszélünk!

Tehát van ez a második anya, ő ezt követően megszüli a gyereket, majd a szülést követően azonnal elszakítják tőle. Természetesen nem beszélünk arról a tragédiáról, ami a gyermek életében most jelentkezik, amikor közvetlenül a szülés után elszakítják az édesanyjától - erről persze nem beszélünk, hiszen ez nem fér bele ebbe a szabadságethoszba; úgy látszik, az, hogy ennek a gyereknek nem szabad azzal az asszonnyal együtt élni a továbbiakban, aki megszülte őt, ebbe már nem fér bele. Hanem arról beszélünk, hogy egy harmadik asszonyhoz fog kerülni, akinek semmi más bűne nincs, mint az, hogy szegényt a sors megverte egy szörnyű betegséggel, a gyermektelenséggel, és ő ehelyett inkább ezt az árat választja, hogy ilyen áldozatok árán kíván gyermekhez jutni.

Durva lesz, amit mondok: ilyen alapon a gyermekhez jutásnak alternatívája lehetne az is, hogy lopok magamnak egyet - erre azonnal azt mondjuk, hogy nem, ez nem megengedhető, ilyen áron nem lehet gyermekhez juttatni egy családot. Miért, ezt az árat meg lehet fizettetni egy gyerekkel, ezen az áron szabad? Az a törvényi szabályozás, amiről most döntünk, hogy ne lépjen hatályba, az ezt tartalmazza! Ezekről nem esik szó, és ezért kérdezem újra és újra, hogy miért nem szólal meg a szociológia.

További kérdéseim vannak: amikor ezt a terhességet elindítják - ez nem magától történik -, ebben az időszakban tilos házaséletet élnie annak, aki vállalkozik a béranyaságra, hiszen akkor nem tudni, hogy a beültetett petesejtből lett-e a gyerek, vagy egész egyszerűen csak a férjével élt házasélet gyümölcseként születik. Beleavatkozik abba a javaslat, milyen házaséletet élhet, beleavatkozik a férj kapcsolatába, a férjnek el kell viselnie azt, hogy egy idegen férfi magzatát hordja ki a saját felesége. Belegondoltak ebbe? Belegondoltak abba, hogy az a kisgyermek, akinek a testvére lesz - növekszik az anya hasa, hiszen a szabályozás azt mondja, csak már szült anya, legalább egyéves gyermekkel -, keresni fogja a kistestvérét?

Belegondoltak abba, hogy egy kisgyermek, akiről azt szokták mondani, hogy magától értetődően vetélytársat lát egy születendő testvérben, és ezt a vetélytársat egyes pszichológiai vélemények szerint helyből a pokolba kívánja; és képzeljék el, mi történik: megszületik a kistestvér, és a kistestvér varázsütésre eltűnik! És azt is leírják a pszichológusok, hogy ennek a gyermeknek folyamatos bűntudata lesz, hogy esetleg őmiatta vitték el a testvérét. Vagy elmagyarázza majd a szülő ennek a gyereknek, hogy a testvéredet azért adtam oda, mert erre szerződést kötöttem? És a gyermeknek az lesz a kérdése: és rám mikor fogsz szerződést kötni, jövőre, két év múlva, három év múlva? Ezeknek a gyerekeknek nincsen joga egy ép, egészséges családban élni a továbbiakban? Kérdezem, mert önök ezt mondják a szabadság ethoszára hivatkozva!

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, lehet sorolni: közeli hozzátartozó testvére. Tehát az apa anyja elméletileg közeli hozzátartozó. Akkor most ez vérfertőzés lesz? Mert a jogszabály szerint erre lehetőség van! Elgondolkodtak ezen, miközben ilyen magasztos érvekkel hol jogi csatáról, hol szabadságról, hol törvénysértésről beszélnek? Arról kellene beszélni, amit ez a való életben tartalmaz - ez elfogadhatatlan! Ez megengedhetetlen!

És az idő rövidsége miatt nem tudok kitérni arra, hogy mennyi, de mennyi mindenben károsodik az a pár, amelyik a béranyaság intézményét megpróbálja igénybe venni, megpróbál erre valakit megkérni. Ez a probléma is legalább ilyen súlyos, és igen vastag szakirodalma van ennek is! Kérem, hogy tanulmányozzák át, mielőtt ebben a kérdésben állást foglalnak!

De egy biztos: a dajkaterhesség és a béranyaság intézménye mindenkit tönkretesz, aki ebben részt vesz. A szociológia ezt bizonyítja, és aki ezt nem veszi tudomásul, az a homokba dugja a fejét, és hivatkozhat a szabadságethoszra - ezt támogatni nem lehet!

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  142  Következő    Ülésnap adatai