Felszólalás adatai

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a témakörben a közvélemény kiemelt figyelme mellett lezajlott vitának voltunk tanúi. Ennek zárásaként engedjék meg, hogy összefoglaljam a kormány álláspontját, illetve röviden reagáljak az elhangzott jelentősebb felvetésekre.

A kormány egyetért azzal, hogy a hatályos 1979. évi 11. törvényerejű rendeletet a jogállamiság követelményei, illetve tartalmi és formai okok miatt indokolt immár törvénnyel felváltani. Alapvető koncepcionális változtatásokat tervezünk, minderre azonban csak átgondoltan, szakmai viták lefolytatását és átfogó hatásvizsgálatok elvégzését követően kerülhet sor. Ez az előkészítő munka már hosszabb ideje folyik az Igazságügyi Minisztériumban.

Hangsúlyozni kívánom azt, hogy a Döcher-ügy, illetve a legutóbbi két szörnyű tragédia előtt már felvetődött, hogy a büntetés-végrehajtási kódex enyhébb végrehajtásra vonatkozó szabályait szigorítani kell azért, hogy a társadalmat a bűnözőkkel szemben hatékonyabban megvédhessük. A közelmúlt szomorú eseményei azonban gyors és határozott lépésekre sarkallták a közbiztonságért felelős kormányt. Ezért emeltük ki a büntetés-végrehajtási szabályok reformjából az evsz szabályait, és ezért nyújtottuk be a szigorításra vonatkozó javaslatot, illetve szigorítottunk az evsz-t érintő IM-rendeleten. Jó érzéssel nyugtázhatjuk, hogy ezeket az intézkedéseket a közvélemény is rokonszenvvel fogadta.

Tisztelt Ház! A vitában többen kifogásolták, hogy alkotmányos jogok és ezen belül a védelem jogai sérülnek azzal, hogy az elítélt és a védője a jövőben nem kérheti közvetlenül a büntetés-végrehajtási bírótól az evsz alkalmazását. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani először is azt, hogy az evsz alkalmazása nem alanyi joga az elítéltnek, másodszor pedig az elítélt erre irányuló kérelmét az általános kérelemhez, illetve panaszhoz való jog keretében előterjesztheti, s ehhez jogi képviselőt is igénybe vehet. Amennyiben a büntetés-végrehajtási intézet a kérelmet nem támogatja, úgy az elítélt a büntetés-végrehajtás országos parancsnokához vagy a büntetés-végrehajtás feletti törvényességi felügyeletet ellátó ügyészhez fordulhat. Attól sem kell tartani, hogy a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka az elítélttel kapcsolatos valamilyen személyes okból ne intézkedne szakszerűen, mert az igazságügyi tárca a kérelmek ügyintézését folyamatosan vizsgálja és ellenőrzi.

A vitában felmerült az is, hogy méltánytalan, ha az előzetes letartóztatás tartamát csak akkor lehet majd beszámítani az evsz alkalmazásához szükséges időtartamba, ha ez a szabadságvesztés foganatba vételét közvetlenül megelőzi. Ezzel kapcsolatban eddigi érveinket megerősítve arra utalok, hogy az elítélt személyiségét a szabadságvesztést foganatosító büntetés-végrehajtási intézetnek kell megismernie. Mivel az előzetes letartóztatás alkalmazására nem ott kerül sor, így a büntetés céljának elérése szempontjából releváns, az elítéltre vonatkozó információk nem állnak az úgynevezett letöltőház rendelkezésére, így az emiatt nem tud felelősségteljes döntést hozni az evsz alkalmazásáról.

Támogatjuk azt a képviselői módosító indítványt - Pokol képviselő úr indítványa ez -, amely szerint a fegyházbüntetésre ítélt személy abban az esetben se élvezhesse az evsz előnyeit, ha a szabadságvesztés végrehajtása alatti fokozatenyhítés folytán börtön fokozatba kerül. A kétszeres enyhítés ebben az esetben az ítéletben kiszabott fegyház fokozatra tekintettel indokolatlan, meg nem szolgált kedvezmény, emellett következményeiben - és erre szomorú példákat láthattunk sajnos - a társadalom számára is veszélyes lenne.

Kérem a tisztelt Házat, hogy a társadalom fokozott védelme, az állampolgárok biztonsága érdekében az előadott érvek alapján az előttünk fekvő törvényjavaslatot a kormány által támogatott módosító indítvánnyal együtt elfogadni szíveskedjék. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)