Felszólalás adatai

MÁDI LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány gondolattal hozzá akarok járulni ahhoz az eszmecseréhez, amely a jövő év kapcsán nyilvánvalóan végigveszi azokat az eldöntendő kérdéseket, amelyek a költségvetéssel kapcsolatosak. Most abból szemszögből szeretnék néhány gondolatot elmondani, hogy vajon hogyan folytatható jövőre az a kialakult gazdasági növekedés, ami ebben az évben már tetten érhető; hogyan gyarapodhatnak az állampolgárok, és hogyan fokozódhat a beruházás, hogyan tudunk egy fenntartható és egészséges pályájú növekedést a jövő évben folytatni.

Milyen feltételek kellenek ehhez? Legelső sorban egy profánnak, egyszerűnek tűnő feltétel: legyen költségvetés! Ugyanis az üzleti világ szempontjából, amely nagymértékben a bizalomra épül, központi jelentőségű, hogy nemcsak az adójogszabályok, hanem általában a jogi környezet és a költségvetés is rendben, időre és lehetőség szerint megfelelő tartalommal elkészüljön. Mi, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselői érezzük annak a felelősségét, amit legnagyobb kormánypártként érezni kell, és éppen ezért nyugodtan jelenthetem be, hogy lesz költségvetés ebben az évben a jövő évre vonatkozóan.

A másik kritérium, hogy ez a költségvetés egy stabil és ugyanakkor a beruházások ösztönzését, a beruházások növekedését elősegítő költségvetés legyen. Ezen a téren négy tényezőt említenék, amelyek elősegítik, hogy ennek a kritériumnak megfeleljünk. Az első az, amit egy könyvvizsgáló cég kijelentéseiből kölcsönvettem, amely megállapította, hogy a jövő évre tervezett adótörvények alapvetően megőrzik a stabilitást, illetve garantálják a stabilitást, ami korábban sajnos nem volt általában jellemző. Koncepcionális kérdésekben csak néhány ponton nyúlnak hozzá a jelenlegi adórendszerhez. Ilyen a személyi jövedelemadó-rendszer, amelyet ugyanakkor támogatásra javasolnak, tehát egyszerűbb, világosabb, átláthatóbb lesz a rendszer, egy háromkulcsos, kisebb kulcsbeli különbséggel működő rendszer lesz. Nyilvánvalóan ugyanakkor akceptálják azt az igényt, hogy egy átgondoltabb, reform jellegű intézkedéscsomag a 2000. évben kerüljön majd végiggondolásra, tehát egy kiérlelt változtatás történjen csak meg a későbbiek során.

A második ilyen feltétel, hogy csökkenjen az állam szerepe, ugyanis általában konszenzus van - bár nem teljes körű - a tekintetben a közgazdászok között, hogy igazi munkahelyeket a magánszféra tud teremteni és garantálni. Az állami beruházások, különösen, mondjuk, az infrastruktúra tekintetében nagyon fontosak lehetnek, de ha azt akarjuk, hogy a gazdaság mint egy élő organizmus, élő szervezet kellő módon tudjon reagálni a változásokra és tudjon fejlődni, akkor az a cél, hogy minél több pénzt hagyjunk a vállalkozói szférában. Azt gondolom, hogy ez a költségvetés ebben a tekintetben - elsősorban a járulékcsökkentés igen érzékelhető megoldásával - nagymértékben hozzájárul ehhez, hiszen a munkát terhelő járulékok révén mintegy 170 milliárd forintos többlet marad a vállalkozói szférában, amely jelentős mértékben segítheti e szféra beruházási kedvének javulását és nyilvánvalóan a munkahelyteremtés fokozottabb érvényesülését is.

A csökkenő állami szerepnél nyilvánvalóan figyelni kell azokat a statisztikákat, amelyek mutatják azt, hogy az állam milyen mértékben van jelen a gazdaságban. Az egyik ilyen statisztika a jövedelemcentralizáció, amelynél már a 40 százalék felé közelítünk, és 0,8 százalékos csökkenés történik az idei évhez képest a jövő évben, tehát az állam a jövedelemcentralizációban ennyivel kevesebb szerepet fog vállalni. Ha a másik ilyen mérőszámot nézzük, az újraelosztást, szaknyelven a redisztribúció arányát, itt még nagyobb a különbség. Mintegy 1,8 százalékos visszaszorulás történik, tehát ennyivel nagyobb mozgástér nyílik meg a gazdasági élet szereplői, a vállalatok számára.

A harmadik megvizsgálandó kérdés nyilvánvalóan az államháztartás egyenlege, amelyről nagyon keveset beszéltünk a költségvetési vitában, ám ugyanakkor talán az egyik legtöbbet mondó vagy leginkább tüzetesen vizsgált kérdés a GDP-n belüli államháztartási hiány. Azt gondolom, hogy jelentős előrelépés történik, hiszen 4 százaléknál kevesebb ez az arány, ami már jelentős mértékig közelítést jelent a maastrichti kritériumokhoz is, és előrelépést jelent az ez évi folyamatokhoz képest is. E tekintetben is pozitív előrelépés történik, az állam, illetve a központi költségvetés nagymértékben próbálja azokat a forrásokat, amelyek a fejlesztésekre vannak, a vállalatok körébe irányítani.

Nyilvánvalóan komoly vita van - ez mindig vitatott kérdés -, hogy vajon mennyi legyen ez a hiány, hiszen ha túlzottan visszavonul az állam, akkor szűkíti a belső piacot, és ezáltal a gazdasági visszaesés irányába mozdíthat el, ugyanakkor pedig beruházási forrásokat is teremt. Ez egy közgazdasági vita.

A negyedik ilyen kérdés az, hogy az adósságállomány a jövő évben is csökkenni fog (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), tehát ez egy nagyon fontos terület.

Összességében azt kell mondanom, hogy ez a költségvetés vállalkozásbarát, ez a költségvetés szolgálja azt az érdeket, hogy Magyarország gazdasága a jövő évben is dinamikusan fejlődni tudjon.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)