Felszólalás adatai

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ellentétben Schiffer András képviselőtársammal, mi másként gondoljuk. Úgy gondoljuk, hogy semmivel nem jobb ez a javaslat, mint az eredeti javaslat volt, semmit nem lép előre. Lázár János és a Fidesz azt a taktikát alkalmazza, amit Európában már alkalmaztak a múlt század demokratikusnak éppen nem nevezhető rezsimjei.

A technika lényege a következő: előterjeszt egy társadalmi felháborodást kiváltó javaslatot, majd amikor valóban kialakul a társadalmi botrány, akkor tárgyalást kezd a civilekkel, tárgyalást kezd azokkal, akik ellenzik ezt a javaslatot. Ezt követően az előterjesztő eggyel visszalép a saját javaslatához képest, és így persze rövid távon mindenki roppant elégedett, hiszen azt mondják, lám, a kormánynak mégiscsak van demokratikus érzülete, mégis lehet vele tárgyalni, hallottunk ilyet itt a parlamentben és a bizottsági üléseken is, mégis nyitott a társadalmi kritikára. Sőt, egyeseket még büszkeséggel is tud eltölteni, hogy lám, érdemes volt dolgozni, érdemes volt küzdeni, hiszen meghallgattatásra talált az ő javaslatuk.

Csakhogy, tisztelt Országgyűlés, ez nem más, mint egy aljas csapda, a két lépés előre és egy lépés hátra technikája. Nem egy javaslattal kívánják elérni a célt, hanem két vagy három javaslattal, és mire az embereknek feltűnik, mi is az önök valós szándéka, addigra már késő lesz. A korábbi, általam nem demokratikus rezsimek által alkalmazott javaslatok és eközött azonban van egy lényegi különbség, az, hogy itt még ez az egy lépés visszafelé is csupán látszat. Az Alkotmánybíróság jogkörét látszatra kevésbé csökkenti, hiszen nem teljesen zárja ki a pénzügyekkel kapcsolatos törvények felülvizsgálati lehetőségét.

Ha megnézzük figyelmesen a javaslatot, azonban látjuk, hogy az égadta világon semmi nem változik érdemben. A javaslat ugyanis azt mondja, hogy az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül ezeket a törvényeket, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez, az emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot.

Három dolog következik ebből. Az egyik: ha az indítványozó nem képzett jogász, akkor az Alkotmánybíróság még a felsorolt alapjogok miatt sem vizsgálhat felül, ráadásul kizárja azt a lehetőséget is az indítványozó, hogy az Alkotmánybíróság legalább megvizsgálhassa a törvényjavaslatot, és nem mondja ki az alkotmányellenességét, de megállapíthassa, tehát egyáltalán tárgyalhasson erről. Ha az Alkotmánybíróság előtti indítványozó nem ezeket az alapjogokat jelöli meg konkrétan, akkor a testület nem is foglalkozhat az indítvánnyal. Ez elképesztő, tisztelt Országgyűlés! És minthogyha hiányozna az alapjogok felsorolásából a tulajdonhoz való jog. Az államtitkár úr a bizottsági ülésen egy egészen elképesztő indokot adott elő, azt mondta, azért nincs ez benne, mert az ilyen tárgyú törvények mindenképpen korlátozzák a tulajdonhoz való jogot.

Tisztelt Országgyűlés! Én az államtitkár urat becsülöm, és nem értem, hogy egy ilyen blődséget hogyan tudott felvállalni és elmondani. Hiszen, tisztelt Országgyűlés, persze hogy korlátozza, csak éppen az Alkotmánybíróság ezeket a törvényeket nem úgy vizsgálja felül és nem annak alapján, hogy a tulajdonhoz való jogot korlátozza-e vagy nem, hanem azt vizsgálja felül, hogy alkotmányosan, arányosan korlátozza-e, vagy pedig nem alkotmányosan és nem arányosan korlátozza. Ez az, aminek a lehetőségét most kizárják önök.

A probléma ezzel az, hogy önöknek nem ez a szándékuk és nem ez az indokuk, hanem egészen egyszerűen a magán-nyugdíjpénztári befizetések lenyúlása, semmi más ok nincsen, hogy ezt előterjesztették, és így fenntartották. Ha egyébként büntetőjogászként precíz akarnék lenni, és elhiszem önöknek - én jóhiszemű vagyok -, hogy önök ezt egyszer majd vissza szeretnék adni, legyen így; én örülnék neki, ha tartanák a szavukat, akkor nem lopásról, intézményesített állami lopásról beszélünk, hanem sikkasztásról beszélünk, ugyanis ha a postás sajátjaként kezeli azt a pénzt, amit rábíznak, és el kellene juttatnia a címzetthez, de nem juttatja el, és csak valamikor majd később adja vissza, addig a sajátjaként kezeli, azt úgy hívják, hogy sikkasztás.

Tehát, tisztelt Országgyűlés, önök választhatnak: ha vissza akarják adni, akkor sikkasztást követnek el állami keretek között, hogyha nem akarják visszaadni, akkor lopást. Gratulálok ehhez! Ez a javaslat ezt a tervüket hivatott biztosítani, egy súlyosan antidemokratikus és cinikus javaslat, amit semmiképpen sem tudunk támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)