Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívüli mértékben sajnálatos, hogy ezt a rendkívül fontos témát, az ország költségvetését egy sűrű héten próbálják lezavarni, letudni, a kormány egyetlen tagja van jelen, a Pénzügyminisztérium államtitkára, miközben azt tapasztalhattuk például a washingtoni Capitoliumban, az ottani kongresszusban, hogy szinte egész évben a költségvetéssel foglalkoznak, mert az amerikai polgár elvárja, hogy minden fillérjéről, amit adóba befizet és az állam elkölt, gondoskodjanak, ellenőrizzék; de mondhatnám a német költségvetést, a Bundestag költségvetését, a Német Szövetségi Köztársaság költségvetését, amely olyan részletes, hogy még a honvédelmi miniszter gépkocsivezetőjének a fizetését is tartalmazza. Ez két példa, amelyeknek egyáltalán nem felel meg a magyar költségvetés. Kérdezzük meg tehát, milyennek kellene lennie a magyar védelmi költségvetésnek, hiszen a jövő évi költségvetés kulcsszereppel bír a jelenlegi kormányzati ciklus egészén belül.

A kormánynak módja volt az elmúlt és a jelenlegi pénzügyi év tapasztalatait felmérni. Az euro-atlanti integráció előrehaladottsága, amelyből a NATO-tagság már realitás, egy minden szempontból megalapozott, átlátható, tartalmilag és szerkezetileg koherens költségvetést igényel. A védelmi ágazat költségvetésében jól kitapinthatóan kifejezésre kell jutnia az ország védelmi politikájának, a Magyar Honvédség kormányzati és társadalmi megítélésének, és annak a felelősségnek, amelyet a politikai élet minden tényezője - jelesül a kormány és az Országgyűlés - az ország biztonságáért és védelméért visel.

A költségvetésen és annak megítélésén keresztül, vitájának során nyilvánulhat meg a leginkább a civil kontroll, a fegyveres erők demokratikus polgári ellenőrzése, amelynek hatékony érvényesülése a NATO-ba tartozó demokratikus jogállam elengedhetetlen tényezője. Mindehhez azonban megfelelő tartalmú és szerkezetű költségvetésre volna szükség.

A benyújtott költségvetés nem felel meg e követelményeknek. Az átláthatósága, a közérthetősége még az előző évinél is több kívánnivalót hagy maga után, szinte minden rovata, minden címe magyarázatra szorul. Számtalan ellentmondás feszíti. Ennek alapján nem lehet érdemi vitákat folytatni, ehhez egy sokkal részletesebb, a fő feladatokat, célokat, fejlesztéseket és összefüggéseket bemutató minisztériumi anyagra lenne szükség.

Az egyik legnagyobb gond, hogy a költségvetés szöveges részeiben említés történik néhány kiemelt feladatról - mint például a NATO-orientált fejlesztésekről, a MiG-29-es repülőgépek felújításáról, a gépjárműprogram beindításáról, a KFOR-tevékenységről -, de annak pénzügyi vetületét a költségvetés szerkezetében nem lehet előtalálni. De folytathatom azzal, kedves államtitkár úr, hogy a legfontosabb sarokszámok a törvényjavaslat köteteiben eltérő fogalmazásokkal, összegekkel és viszonyszámokkal jelennek meg. A 189,4 milliárdos HM-előirányzat viszonyítása az elmúlt évihez az egyik helyen 17,3 százalékos növekménnyel, a másik helyen 15,45 százalékos emelkedéssel kerül rögzítésre. Az összvédelmi kiadások egy helyütt 214,3 milliárd forinttal, egy másik helyen 162,6, egy harmadik helyen pedig 157,3 milliárd forinttal szerepelnek. Ez a nyilvánvaló játék a számokkal igencsak elgondolkoztató, mert csak vélelmezni tudjuk, hogy ez az előkészítők munkájának a gyengeségére utaló tényező, vagy pedig félrevezető, esetleg negligáló jelenséggel állunk szemben.

A védelmi ágazat költségvetésének egyik alapvető mutatója annak a számokban kifejezett nagysága, az egész költségvetésen belüli aránya és a felhasználás koncepciózussága, racionalitása és célirányossága.

Pozitívumot is találunk a költségvetésben, ilyen, hogy a saját bevételi kötelezettséget elengedik, a hadigondozás kötelezettsége kivételre kerül a HM-költségvetésből, amelynek eredményeként a költségvetés kiadási oldala teljes mértékben megegyezik a központi támogatással. Szinte ez az egyetlen pozitívum, amit mondhatok. Ugyanakkor rá szeretnék mutatni arra, hogy az utóbbi bizonyos csúsztatásra ad alkalmat, annak hangoztatása ugyanis, hogy a Honvédelmi Minisztérium költségvetése több mint 40 százalékkal magasabb a tavalyinál, pontatlan megállapítás, jelentős túlzásnak tekinthető. A kézzelfogható valóság ezzel szemben az, hogy 1999-ben a Honvédelmi Minisztérium 164,5 milliárd forinttal számolt a kiadásai tekintetében, mivel bevételei teljesülnek, 2000-ben pedig 189,4 milliárddal, vagyis ennyit lehet kiadásokra fordítani, ami nem 40, hanem csak 15,5 százalékos növekedést jelent. Ehhez hozzá szeretném tenni, hogy a költségvetési kiadások alakulásának trendje is érdekes.

(17.20)

A költségvetés belső aránytalanságai szembeszökőek. A légierő mint jelentős haderőnem már második éve stagnáló költségvetési támogatást kap, amelynek a következménye nemcsak a pilóták repülési idejének és hadrafoghatóságának a további csökkentése a NATO-harmonizálás helyett, hanem felsejlik a haderőnem visszaszorításának a nem is olyan rejtett szándéka is.

Az a jól látható tény, hogy a HM és a központi szervek működési költségei, ezen belül is a személyi juttatások ismét 50 százalékkal, tavaly még ennél is nagyobbal növekednek, miközben a csapatoknál ez a növekmény sokkalta kisebb, nem magyarázható indirekt külföldi kiküldetésekkel, külügyi szolgálati kiadási körülményekkel és indokokkal. Ha ilyen kiadások tényleg léteznek, tessék külön sorokon feltüntetni, hogy tudja az adófizető állampolgár, mire kívánják költeni a pénzét. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy a hadsereg személyi állománya erejét megfeszítve próbál egyensúlyt tartani, de úgy gondolom, hogy ezt nem lehet a végtelenségig kihasználni.

A védelmi költségvetés megítélésének alapvető kérdése, hogy a rendelkezésre bocsátott pénzügyi erőforrások összhangban vannak-e a jelenlegi magyar véderő reális szükségleteivel, s ennek alapján a Magyar Honvédség jellege, nagysága, felkészültsége, felszerelése és főleg képességei milyen mértékben felelnek meg a követelményeknek, amelyek elsősorban a haza védelme, a szövetségi kötelezettségekhez történő hozzájárulás, valamint a béketámogatások részvétele.

Sajnos, ez az összhang nem áll fenn, sőt további romlása várható. Ez annak tudható be, hogy az előző kormányzat idején országgyűlési határozattal beindított átalakítást, amely távlatilag ezen összhang javítását célozta, majd megteremtette volna, az új kormány nem folytatta, emiatt közel két elvesztegetett év áll mögöttünk. Az, hogy közben a Magyar Köztársaságot felvették a NATO-ba, még az előző kormány határozott és eredményes törekvéseinek volt köszönhető. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiban: Úgy van!) Taps... (Egy taps az SZDSZ padsoraiban.) Megy az idő... (Derültség.)

A kormány csak most volt hajlandó szembesülni a Magyar Honvédség tényleges helyzetével, nem kis mértékben NATO-szövetségeseinek alig leplezett és határozott kritikája után, és sebtiben látott neki az úgynevezett stratégiai átvilágításnak. A Honvédelmi Minisztérium ahelyett, hogy az ennek alapját képező katonai stratégia kidolgozásával foglalkozott volna, áldatlan belső presztízsharcokba temetkezett, amelynek sok áldozata volt, elsőként a hadsereg legjobban képzett és világszerte elismert vezetője, Végh vezérezredes.

A beterjesztett, és nagy valószínűséggel elfogadásra kerülő költségvetés nem lesz hosszú életű, mivel ez év végére a kormány által késlekedéssel ugyan, de mégiscsak előkészítésre kerülő haderőreformot csak konszenzussal lehet elfogadni, márpedig ahhoz a védelmi költségvetést jelentős mértékben át kell alakítani. Ez pedig, ez a kényszerű helyzet, ez a konszenzuskényszer lehetőséget fog adni arra, hogy a költségvetést megjavítsuk.

Mindezek alapján nem lehet támogatni ezt a költségvetést, még módosító indítványok esetleges elfogadásával sem. Ezért az SZDSZ a költségvetést, ezt a részét sem fogadja el

Köszönöm a türelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)