Felszólalás adatai

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a jelentés, ez a beszámoló egyrészt a nemzetközi együttműködést, a kulturális diplomáciai vonatkozásokat domborítja ki, másrészt a kimondottan örökségszakmai tényeket sorolja. Ugyanakkor a világörökségügy gazdaságfejlesztési, társadalmi dimenzióiról kevés szó esik a jelentésben, és akkor is csak általánosságok és konkrétumok nélkül térnek ki erre a területre.

Úgy látom, kevéssé szól arról ez a jelentés, amiről szólhatna, hogy mi a világörökség társadalmi haszna. Én szeretném elmondani a véleményemet, véleményünket három téma köré csoportosítva. Úgy látom, hogy a jelentés néhány ponton szebbre festi a helyzetet, mint amilyen az valójában. Úgy látom, hogy több szempont hiányzik a beszámolóból, és sok kérdés felmerül a jelentés kapcsán.

(19.10)

Nézzük sorba! Több ponton szebbre festik a helyzetet, mint amilyen valójában. Ez ennél a kormánynál persze nem is meglepő, nem mondom ezt csúnyábban, hogy hogyan viselkednek, magáért beszél. Ha elolvassuk ezt az anyagot, és látjuk a valóságos helyzetet, szomorúan kell tapasztalnunk, hogy valóban már megint csak hazudják a szépet.

Például Hollókőt élő faluként mutatják be ebben az anyagban; mint a világörökség egyik kitüntetett szereplője, Hollókő úgy szerepel az anyagban, mintha élő falu lenne, holott az ófaluból gyakorlatilag már kiszorult a természetes élet. Ha nincsenek turisták, a falu halott.

A régi pesti zsidónegyedet csak érintőlegesen említik ebben az anyagban, holott a budapesti világörökségi helyszín védőzónájában végzett rombolásról van szó, amikor erről a témáról beszélünk.

A kezelési tervekről is írnak ebben a jelentésben, de maszatolnak a kezelési tervekkel kapcsolatosan. Magyarország persze, ha csak azt nézzük, hogy van-e kezelési terv, akkor aránylag jól áll e vonatkozásban, mert mind a nyolc világörökségi helyszínünknek van kezelési terve. A régebben felvett külföldi helyszíneknek általában nincs, mivel korábban a kezelési terv megléte még nem volt a listára vétel előfeltétele, ma már az. De a kezelési tervek kapcsán kérdés, hogy ezek mennyire érvényesíthetők. A fő probléma a kezelési tervek jogi státusának, a jogszabályi hierarchiába illeszkedésének kérdése. Jelenleg ugyanis a településrendezési tervek és az önkormányzati rendeletek felülírják őket. Az Erzsébetvárosban is erre hivatkozva bontathatott az önkormányzat.

Írnak ebben a jelentésben az internetes témakörről is. Inkább ne írtak volna! Az internetes megjelenés terén a beszámoló ugyanis finoman fogalmazva, finom megfogalmazás szerint is - hogy is mondjam: vannak még tennivalók ezen a területen. Megnéztem, például a www.vilagorokseg.hu honlapon a legtöbb oldal még feltöltés alatt van. Elegáns dolog írni erről, csak éppen nincsen kész. És a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal honlapjának világörökségi oldalain mit látunk? Még döntően 2002-es adatokat és információkat olvashatunk.

Nagyon sok szempont hiányzik ebből a beszámolóból. Nézzük az állami támogatások, a világörökségi költségvetés kérdését! Persze tudjuk, hogy a 2007. évi költségvetésben világörökség önálló soron az nem szerepel mint támogatás, hiszen 2005 óta már megszüntették ezt a megnevezést. Nem jelenti azt, hogy nem fordít a magyar állam erre az ügyre egy fillért sem. Na de mégis, ha valaki olyan büszke, mint ez a kormány erre a dologra, akkor legalább megadná az ügy méltóságát azzal, hogy kormányon nem szünteti meg a minisztérium költségvetésében önálló soron meglévő ilyen támogatást. De még ezt is megszüntették, az ügy méltóságát sem vették túlságosan komolyan.

Azt hiszem, hogy nagyon nagy hiányok vannak a kormányzat és az érintett önkormányzatokkal kapcsolatos együttműködés terén, és ebben mindenképpen a kormányzaté a fő felelősség. A jelentés erről az ügyről sem szól kellőképpen, ez a szempont is hiányzik a jelentésből.

Nem tér ki ez a jelentés arra, hogy mit profitál a világörökségi helyszínek lakossága abból a tényből, hogy ott világörökség van, és arra sem tér ki a jelentés, hogy ez adott esetben ez milyen hátrányokat, milyen korlátozásokat jelenthet. Hiszen fontos együtt tudni élni ezzel a helyzettel, és ez is felelőssége az államnak, hogy erre felkészítse az embereket.

Nem tudunk ebben a jelentésben arról, hogy mekkora a tényleges támogatottsága ennek az ügynek a közvetlenül érintettek körében. Nagyon fontos lenne az ügy társadalmi elfogadottsága érdekében ezt is vizsgálni. Az érintett civil szervezeteket két sorban megemlítik, de tartalmilag nem foglalkozik a jelentés azzal, hogy ők mit gondolnak erről a kérdéskörről. Nem elég csak megemlíteni és kipipálni a feladatot - elvégeztük, beszéltünk róluk -, hanem érdemben, tartalmilag is oda kellene figyelni a véleményükre, és beépíteni egy ilyen jelentésbe. Ez is hiányzik mint szempont ebből a jelentésből.

Az Andrássy úti paloták ügyében: ezeket sorozatban elkótyavetyélték, és ez húsbavágóan örökségvédelmi érdeket érint. A palotákat persze a kerületi önkormányzat adja el, de kormányzati felelősség is megragadható az ügyben. Az örökségvédelmi törvény 44. § (1) bekezdés b) pont szerint ugyanis minden olyan jogügylethez, amelyben az önkormányzat tulajdonjoga megszűnik a műemlék felett - és innen idézem -: "a hivatal jóváhagyása szükséges, ha a műemlék az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény alapján került önkormányzati tulajdonba". A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tehát a nevezett jogügyletekben érintett, érintett lehet, és így ezen keresztül az ügyben a kormányzati felelősség is megragadható véleményem szerint. Ez a szempont is hiányzik ebből a jelentésből.

Szót sem ejt a beszámoló arról, hogy a világörökségi terület is az egyik szegmense lehetne a határokon átnyúló magyar-magyar együttműködésnek. Mint a határokon átnyúló magyar-magyar együttműködés fontos ügy, meg sem említik ebben a jelentésben, pedig természetesen is adódna Aggtelek ügyében, Fertő tó ügyében vagy a várományosi listán lévő komáromi, esetleges leendő világörökségi helyszín ügyében. Ez is nagyon fontos dolog, ami mint szempont hiányzik ebből a jelentésből. Ezért sem tudjuk elfogadni ezt a jelentést egyébként.

És sok kérdés felmerül a jelentés kapcsán. Például mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy a világörökségi helyszíneken tervezett fejlesztések ne járjanak értékvesztéssel, hanem ellenkezőleg: a valós értékek kibontakoztatását eredményezzék, és így elkerüljük az örökségi értékek pusztulását? Mi az oka annak, hogy az Új Magyarország fejlesztési tervben, a II. nemzeti fejlesztési tervben a világörökség csak bújtatva, a turizmus, a terület- és vidékfejlesztés egyik lehetséges elemeként jelenik meg? Miért nem építettek önálló operatív programot a benne rejlő fejlesztési potenciálra? Lesz-e ilyen körülmények mellett lehetőség arra, hogy az uniós forrásokat a világörökségi helyszínekre fordítsuk?

Nem veszélyezteti-e a világörökséggel kapcsolatos kormányzati feladatok ellátását az a tény, hogy az ezzel kapcsolatos kiadások nem jelennek meg tételesen a költségvetésben mint szemlélet, amire az előbb utaltam, nem probléma-e ez? Mit kíván tenni a kormány a világörökségi helyszínek kezelési tervének tényleges érvényesíthetősége és az önkormányzati jogszabályokkal való összhangjának megteremtése érdekében? Különös tekintettel arra, hogy a 2001. évi LXIV. törvényt, amelyet 2005-ben módosítottunk, a módosítás során bekerült ebbe, hogy a kulturális miniszternek van egy felhatalmazása, miszerint rendeletben állapítsa meg az építésügyért és a természet védelméért felelős miniszterrel egyetértésben a világörökségi területek kezelési tervére vonatkozó részletes szabályokat.

Milyen eszközökkel kívánja a kormány támogatni azt, hogy a szomszédos országokban található magyar örökségi értékek is felkerülhessenek a világörökségi jegyzékbe? Ez is fontos dolog, hogy a szomszédos országokban található világörökségre méltó magyar helyszínek ügyében milyen kezdeményezéseket tud tenni a kormány. Mit kíván tenni a kormányzat annak érdekében, amit az előbb is említettem, hogy Hollókő ne váljon teljesen Patyomkin-faluvá? Tekintettel arra, hogy három világörökségi helyszínnek - Fertőd, Aggtelek, Hortobágy is - egy-egy nemzeti parkunk a kezelője, nem veszélyeztetik-e az értékvédelmet a nemzeti parkoknál véghezvitt tömeges létszámleépítések?

Szeretnénk a válaszokat is hallani, mert jelen állapotában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a javaslatot nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen, elnök úr.