Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Voltak hiú reményeink azt illetően, hogy az általános vitát követően egyes kételyek majd eloszlanak vagy akár eloszlatásra kerülnek kormánypárti részről, de továbbra sem kapunk válaszokat olyan alapvető, a témába vágó és húsbavágó kérdésekre, amelyek megválaszolása nélkül nem lehetne jó szívvel támogatni egy hasonló előterjesztést.

Az, hogy a kormányzat a költségvetés bevételi oldalának felduzzasztására törekszik, és nyilván tízmilliárdos nagyságrendű bevételre számít letelepedési kötvények értékesítéséből, tisztán látható. Akkor lehetne érdemben tárgyalni egy ilyen javaslatot ‑ mert álláspontom szerint így nem lehet ‑, ha tudnánk, hogy eddig letelepedési kötvények értékesítése tekintetében kik jöttek Magyarországra; milyen célból jöttek Magyarországra; tevékenységük által milyen ágazatban hány munkahely jött létre; ebből kifolyólag milyen ágazatokban hány magyar munkahely szűnt meg; adott esetben hány magyar beszállító ment tönkre. Ha tehát a hatástanulmányoknak legalább a minimumával találkoznánk, akkor lehetne értékelni azt, hogy milyen eredményekkel, milyen multiplikátorhatással jár az a folyamat, hogy a kormány pénzért árusítja Magyarországon a letelepedési lehetőséget, akár kötvény formájában, akár máshogy.

Látható tehát, hogy mivel a kormányzatot sem előterjesztésében, sem indoklásaiban nem érdekli az, hogy hány magyar munkahely került veszélybe, adott esetben hány munkahely jött létre Magyarországon, tehát milyen mérleggel rendelkezünk a program tekintetében, megint csak azt látjuk, hogy mint ahogy egyéb új típusú adófajták esetében ‑ több mint tíz adótípus emelkedik 2015-ben ‑, itt is egy bevételi feltupírozási folyamatot láthatunk. Tehát a 250 ezerről 300 ezerre történő emeléssel nyilván a bevételi várakozások növekednek, ugyanakkor az áttételes hatásokkal mintha nem foglalkozna a kormányzat.

Egészen elképesztő indoklás szerint ugyanakkor az államadósság elleni harc egy lépéséről van vagy lehet szó. Erről a harcról egyetlen idézet mindent elmond. Pontosan az itt felvetett és érintett Államadósság Kezelő Központ 2010-es adata szerint akkor 20 041 milliárd volt az államadósság mértéke, a legfrissebb, a Magyar Nemzeti Bank által publikált adatok szerint most 25 432.

A különbség, a szakadék ordító és tátongó, tehát az államadósság elleni harc, mindenféle izzadságszagú kormányzati kommunikáció dacára, eddig teljes kudarc. Sem a magán-nyugdíjpénztári vagyon besöprése, sem pedig ez előttünk fekvő javaslat módosításai nem képesek az államadósságot nemhogy csökkenteni, növekményét sem állították meg az eddigiekben.

Látható tehát, hogy ami előttünk fekszik, az nem egy átgondolt, hatástanulmányokkal alátámasztott, jól meggondolt módosítókkal ellátott javaslatcsomag, amiből mondjuk, magyar munkahelyek keletkezhetnének; amiből magyar munkavállalók megtalálhatnák a helyüket; amiből gazdasági ágazatokat lehetne akár sikerpályára állítani. Még csak azt sem látjuk, hogy ezen, sok esetben nyilvánvalóan kétes hátterű üzletemberek, üzleti csoportok Magyarországra beengedését, tehát egy kapu kinyitását követően bizony milyen károk érik a magyar nemzetgazdaságot. Hiszen nem állunk távol a valóságtól, ha azt feltételezzük, hogy bizony hasonló érdekcsoportok és üzleti körök megjelenése a már itt kialakult nemzetgazdasági struktúrában károkat, sérüléseket okoz.

De a legfontosabb talán mégis az, hogy látjuk, hogy a költségvetés bevételeinek növelése elsőrangú szempont az önök szemében, de mégsem biztos, hogy a letelepedést, akár a későbbiekben az állampolgárságot árucikként kellene kezelniük. Szigorúan tilos lenne árucikként és pénzért adható-vehető jogként kezelniük azt, amiért itt Magyarországon évszázadokon keresztül honfitársaink harcoltak, és aminek következtében mi most magyarul vitatkozhatunk a magyar parlamentben. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)