Felszólalás adatai

SELMECZI GABRIELLA: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Meg kell húznunk a nadrágszíjat. Ez volt a legenyhébb kifejezés, amelyet a kórházban dolgozóktól hallani lehetett az elmúlt hetekben, hónapokban. Különös kettősség jellemzi az önök tevékenységét. Tesznek valami rosszat, hogy aztán elmagyarázzák az embereknek, hogy miért jó ez nekik. Hogy mire gondolok? Az idei költségvetés gyakorlatilag megbukott, mert számai nem tarthatóak. Ön mégis vidáman mosolyog, menteni próbálja a menthetetlent. Vidáman nyilatkozza, hogy - idézem - öaz egészségügyi támogatások biztosítják az elért színvonal megőrzésétö, miközben tudjuk, hogy az egészségügyi fejezet költségvetése öt éve először csökken le reálértéken.

Valószínűleg az elért színvonal megőrzését szolgálja az ön azon intézkedése is, amelynek következtében a kórházak havonta legalább 2 százalékkal kevesebb pénzt kapnak, mint 2003-ban, azaz, ha több beteget látnak el, mint tavaly, a támogatásukat drasztikusan lecsökkentik. A Kórházszövetség adatai szerint a megszorítások miatt a magyar kórházak 25-30 milliárd forintos deficittel kénytelenek számolni. A helyzetet pedig tovább súlyosbítja, hogy a korábbi szocialista intézkedések jóvoltából nemcsak a kórházak bevételei csökkennek, hanem a kiadásaik is nőnek. A gáz és a villamos energia árának drasztikus emelkedése, a gyógyszerek, kötszerek, műszerek áfája, a másfél évvel ezelőtti béremelés költségeinek egy része is az intézményeket, a kórházakat terheli, az élelmiszerárak drágulásával pedig egyre nehezebb az eddig sem söjtöri kórházi étlapot összeállítani, miniszter úr. A kórházakra jutó pénz reálértéken még a tavalyi szintet sem éri el. Ezt az összeget most tovább csökkentik olyan megszorítások, amelyekről még igazából konkrétumokat nem tudunk. Nem tudjuk, hogy a Draskovics-csomag honnan és mennyit fog elvenni, legalábbis hivatalosan még nem tudjuk.

Tisztelt Miniszter Úr! Mit javasol a kórházak vezetőinek ebben a helyzetben? Létszámleépítést? Egyszerűsítsék az étrendet? Vagy osztályokat szüntessenek meg? Esetleg a betegek gyógyszerköltségein spóroljanak? Kérem, tisztelt miniszter úr, ne vádoljon senkit sem hisztériakeltéssel, főképp ne minket, mert most már ott tartunk, hogy nemcsak a civil és a szakmai szervezetek aggódnak, hanem baloldali politikustársai is. A fővárosi közgyűlés bizottságának SZDSZ-es elnöke, valamint az ön MSZP-s párttársa is aggódik az egészségügy jövőjéért, azt mondta, hogy az a veszély fenyeget, hogy az egészségügyi intézmények ellehetetlenülnek.

Miniszter úr, ön lehet vidám, de a helyzet korántsem vicces. Meddig szemléli még derűs nyugalommal a kórházak egyre siralmasabb helyzetét?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)