Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Nem kívánnám a múltkori hosszú éjszakai vitát ismételten lefolytatni, egy-két szempontot szeretnék megemlíteni, amit Illés képviselő úr felszólalása keltett bennem.

Teljesen egyetértek, hogy itt nem politikai hovatartozás, nem politikai pártok sodorvonala mentén fognak a vélemények megoszlani, azzal is egyetértek, hogy a magyar parlament nagy többséggel fogja ezt az előttünk lévő indítványt jóváhagyni és elfogadni, és azt is feltételezem, hogy a parlamenti képviselőink többsége hozzám hasonlóan nem rajongója, nem szerelmese, nem feltétel nélküli imádója az atomenergia, nukleáris energia használatának. Ha ez a három feltételezés igaz, akkor ebből valami következik. Szerintem az következik, hogy ezek a képviselők - hozzám hasonlóan - nem szeretni akarják a nukleáris energiát, hanem úgy gondolkodnak, hogy nem tudunk nélküle jelen pillanatban más használható, valós alternatívát nyújtani magunknak, Magyarország tízmillió lakosának.

Azt hiszem, hogy Illés képviselő úr erős túlzásokba esett egyes állításait illetően, és én most ezekre szeretnék röviden reflektálni. Igaz, és ismét egyetértenénk, hogy helyes megközelítés, hogy diverzifikálni kellene az energiabeszerzési forrásainkat - itt most nem erről van szó -, az energia-előállítási lehetőségeinket is. Ez igaz, de nem a nulláról indulunk, nem most kell eldöntenünk, hogy sok kisebb erőműből állítsuk elő az ország szükséges energiamennyiségét, a fogyasztáshoz szükséges energiát, hanem van egy adott helyzetünk. Ezt az adott helyzetet alapvetően alaperőművek, köztük a Paksi Atomerőmű határozza meg. Egyszerűen képtelenség azt állítani, hogy most egy voluntarista döntéssel diverzifikálunk, mégpedig úgy, hogy a meglévő nagy erőművet bezárjuk, és helyette ezer kicsi más, akármilyen forrást fogunk biztosítani. Ez egyszerűen nem komoly, ezt nem lehet komolyan venni.

(22.10)

Szélerőmű. Tudom, hogy ez Illés képviselő úr kedvenc területe, és én is szimpatizálok vele egy bizonyos határig. Addig a határig, amíg a dolognak értelme van. Számos vizsgálat készült, hogy az egyébként sajnálatosan nagyon rigid magyar energiarendszer mennyi szélerőmű-kapacitást tudna befogadni. Tudjuk mindannyian: az eredmény 200 megawatt. Ha efölött létesítünk szélerőműveket, akkor melléjük tartalékkapacitásokat kell létrehozni, arra az időre, amikor szélcsend van. Ezeket a tartalékkapacitásokat mivel fogjuk előállítani? Valószínűleg fosszilis energiával. Tehát az egész, egy pillanat alatt összeomlik az a kép, hogy nekünk milyen határtalan lehetőségünk van környezetbarát megújuló energiát hasznosítani.

Sajnos, és ezzel szembe kell néznünk, Magyarország ugyanolyan hátrányos adottságokkal rendelkezik a megújuló energiaforrások tekintetében, mint a fosszilis energiaforrások tekintetében. Ezt nagyon nehéz megérteni és megemészteni, és ezzel nagyon nehéz megbarátkozni, de sajnálatos módon ez így van.

Múltkor nagyon sokat beszéltünk a szélenergiáról. Nem akarok erre visszatérni, de azon túl, amit most mondtam a tartalékképzésről, nehéz nem észrevenni - Németország példája hangzott el. Németországban a szélkerekek boomja elért egy bizonyos zenitet, itt befejeződött. Németországban az ott felfutott ipar próbálja elhelyezni a kapacitásait külföldre, például Magyarországra. Nem igaz, hogy nem vesszük észre: emögött a felhajtóerő, hogy itt most olyan hirtelen nagy divatja lett a szélkerekeknek, sokkal inkább, mint azt a lehetőségeink megengednénk, azzal is összefüggésben van, hogy Németországban kifele mennek ebből az időszakból.

Tisztelt Képviselőtársam! Az a helyzet, hogy valóban vannak országok, ahol meg tudják oldani atomerőmű nélkül. Ezek a boldog országok, szerencsés országok, én is ezt mondom. Ausztriára hivatkozott. Nem igaz, hogy nem tudjuk mindannyian: Ausztria az energiaszükséglete közel 60 százalékát vízi energiából fedezi. Bár lenne Magyarországon erre lehetőség! De hát nincs, ugye, jól tudjuk, nincs erre lehetőségünk. Azt is tudjuk, hogy a nukleáris energia szerepe értékelődik, majd átértékelődik a világban, mert valóban volt egy nagy mozgalom a nukleáris energia ellen, és én nem is mondom, hogy ez megalapozatlan volt, mert Csernobil és a Three Miles Island-i baleset jogos félelmeket keltett az emberekben, ezért kialakult egy népmozgalom a nukleáris energia ellen.

Igaz, ahol meg tudták oldani, igyekeztek meglenni anélkül; de számos példát, ellenpéldát tudok arra mondani, hogy megfordult a trend. A távol-keleti országok eleve hallani sem akartak nukleáris energia nélküli térségről (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.), Amerikában, jól tudjuk, a Bush-adminisztráció milyen jelentőséget tulajdonít a nukleáris energiának, és az EU-ban is megváltozott, megváltozott az Európai Unióban…

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Öt perc áll rendelkezésre egy felszólalásra.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Elnézést, egy mondat: és Németország nem tudom, ugyanolyan véleménnyel lesz-e, mondjuk, egy év múlva az új kormány hivatalba lépését követően a nukleáris energiáról, mint ma. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)