Készült: 2024.04.19.21:08:30 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

206. ülésnap (2001.05.09.), 6. felszólalás
Felszólaló Dr. Kiss Gábor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó Kulturális bizottság
Felszólalás oka Bizottság kisebbségi véleményének ismertetése
Videó/Felszólalás ideje 4:53


Felszólalások:  Előző  6  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. KISS GÁBOR, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslatot nem fogja jelentős közérdeklődés kísérni, mert egy, a nagyközönségtől viszonylag elzárt szakmaterületre irányul, ha egyáltalán érdeklődik még valaki a parlamenti történések iránt.

Az ellenzéki javaslatok ésszerűségéről a bizottsági vitában elhangzott egy megjegyzés, mármint tudniillik az nem egészen érthető - mondta a többség képviselője -, miért elleneznek az ellenzéki képviselők törvényjavaslatokat csípőből, holott módosító javaslataik, ha ésszerűek, elfogadásra találnak. Már ott kifejtettük azt az álláspontunkat, hogy a módosító javaslatok ésszerűségének minősítése politikai kérdés; ha nem így lenne, nem szokták volna visszautasítani az esetleges helyesírási hibák kijavítására irányuló törekvéseinket is.

Az ellenzék tehát nem csomót keres a kákán, hanem megpróbálja világossá tenni, hogy a szóban forgó törvényjavaslattal kapcsolatos fenntartásainak mi az alapvető oka. Kormánypárti részről a bizottságban megdicsérték a törvény alapfogalmainak kiérlelt és pontos megfogalmazását, ezért én kimondottan ezeknek a kérdéseknek a cáfolatára vagy bírálatára szorítkozom.

A definíció azért kulcskérdés egyébként szerintünk is, mert a törvényhozók gondolkodásmódjának az alapvonására utal. Az előterjesztő elmondta, hogy egy szélesebb nemfogalom alá rendelve próbálják meghatározni, hogy mi a műemlék, a következőképpen: olyan műemléki érték, amelyet a törvény alapján műemlékké nyilvánítottak. Viszont műemléki érték minden hazánk múltjához tartozó épített örökségi elem, amely a kulturális örökség szempontjából védendő értéket képvisel.

Volt egyszer egy filozófus, akinek megvolt a véleménye a lapos tautológiák széjjelteregetéséről, és itt sincs másról szó: műemléki érték, védendő érték, műemlék, amit védenek. Ez azért fontos szempont számomra, mert én úgy gondolom, és a szakma is - akikkel legalábbis tanácskozni volt szerencsém - úgy gondolja, hogy a műemléki érték nem pusztán tárgyiság, hanem valami olyan spirituális többlet, ami a történetiség, az esztétikum és az etikai tartalom fogalmi jegyeivel ragadható meg. Ezt az is mutatja, hogy maga a törvényjavaslat címe is a kulturális örökség védelméről szól, holott helyesebben csak a tárgyi kulturális örökségre terjeszkedik ki. Ha a beépített területet vizsgáljuk és azt tekintjük kulturális értéknek, akkor a muhi csatamező, amin semmiféle építmény nincs, nem lenne a nemzeti örökség értékes része, és mégis az, éppen ebben a bizonyos spirituális szférában.

Azt gondolom, hogy ez a tárgyiságra való koncentrálás tulajdonképpen egyfajta - meg ne sértődjenek - vulgármaterialista megközelítése a tárgynak, amely megközelítés esetében az értéknek a szubsztanciális eleme, az értékképző vagy konstitutív eleme az a hivatali aktus, amellyel egy építményt műemléknek nyilvánítanak. Így válik a fennen hirdetett morális idealizmus néha egészen közönséges hivatali bornírtsággá.

Egy másik szemléltető példa. Hogyan oldanák meg azt a konfúziót, ami az 5. §-nak és a 7. §-nak a 4. pontja között van: egyfelől a más nemzetek hazánkban található kulturális öröksége, illetőleg a magyar nemzet és Magyarország népei történelmének az öröksége. Erre a részletes vitában majd szándékozunk kitérni.

Fenntartásaink tehát mindenekelőtt a szemlélettel függenek össze, például azzal, hogy az integrált örökségvédelem e gondolkodás szerint egy koncentrált hivatali hatalomszervezet, hogy a hivatali hatalomszervezetnek meggyőződésünk szerint nem a legkitüntetettebb funkciója a kényszerítés és a hatósági kötelezés, hogy a hivatal demokratikus viszonyok között nem vindikálhatja magának azt a jogot, hogy a szakmai hozzáértés erényét magának tartsa fenn, hogy a hivatal nem feledkezhet meg a nem hatósági funkcióiról - tudományszervezés s a többi -, hogy a hivatalról szóló törvény nem kerülheti meg, hogy szóljon magáról a hivatalszervezetről, és hogy a kerettörvény nem feledkezhet meg arról vagy nem jelenthetné azt, hogy a legfontosabb részletekről kormányrendeletekben szóljanak.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

(9.20)

 




Felszólalások:  Előző  6  Következő    Ülésnap adatai