Készült: 2024.03.29.09:27:59 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

206. ülésnap (2001.05.09.), 430. felszólalás
Felszólaló Bauer Tamás (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:01


Felszólalások:  Előző  430  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen, ismételt hozzászólásra jelentkeztem - mint második szabad demokrata hozzászóló ma este.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végighallgatva ezt a ma esti vitát, abban a helyzetben, mint aki egyedül mondott nemet erre a törvényjavaslatra, elmondhatom, hogy a vita megerősített. Nem vitatom, és meggyőző volt, hogy amit Tabajdi Csaba még a múltkor elmondott, amit ma Révész Máriusz elmondott, vagy amit ma Solymosi József elmondott, abban őszinte segítő szándék van.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy alapszabálynak kell lenni, hogy ha segíteni akarunk, akkor úgy segítsünk, hogy nem ártunk. Ez a törvényjavaslat ennek a követelménynek nem felel meg. Megerősítettek engem azok a nemzetközi példák, amelyeket itt felhoztak. Ezek egy részéről kétpercesben már beszéltem. Most azt teszem hozzá, hogy Lezsák Sándor ma ugyanúgy, mint Surján László egy korábbi cikkben, ahol nekem válaszolt, azt a nyugat-német példát hozta fel, hogy a nyugat-németek kedvezményt adtak, mindenféle kedvezményt az NDK-soknak. Persze, mert ők nem ismerték el azt, hogy az NDK önálló állam, és abban gondolkoztak negyven évig, hogy az NDK majd beolvad az NSZK-ba. Ez a példa ebben az összefüggésben életveszélyes. Azok az országok pedig, amelyekre hivatkoztak, amelyek ugyanilyen vagy hasonló kedvezményeket működtetnek, nem az Európai Unió várományosaként alkották meg ezeket a szabályokat. Görögország már bent volt, a többiek pedig még távol álltak és állnak tőle.

Hargitai János elismerte a hozzászólásában, hogy itt diszkriminatív jellegű kedvezményekről lehet szó, mondta ő. Michael Lake azt mondta, hogy ezek bizony - ami a munkavállalást illeti - olyan diszkriminációt jelentenek, amely az Európai Unió elveivel nem összeegyeztethető.

Ami ezeket a munkavállalási kedvezményeket illeti, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy Magyarország számára az az előnyös, ha olyan munkavállalási kedvezményeket vezet be, amelyek nemcsak a dunaszerdahelyi magyarnak és aradi magyarnak, hanem a dunaszerdahelyi szlováknak és aradi románnak is igénybe vehetők. Mert nekünk érdekünk az, hogy az aradi román és a dunaszerdahelyi szlovák úgy érezze, hogy érdemes Magyarországra jönnie, és érdemes Magyarországra járnia, és ez neki előnyös, és ez a dunaszerdahelyi és aradi magyar számára is előnyös. Olyan megoldást kell alkalmaznunk, amely nem nemzetiségi alapon adja a kedvezményeket, hanem úgy, mint a spanyoloknál, állampolgársági alapon, ha már akarunk adni.

Abban a vitában, amely arról szólt, hogy konzultált-e a kormány a szomszéd országok kormányaival, valójában többről volt szó, mint a konzultáció vagy tájékoztatás kérdéséről, sokkal többről: kétféle politika közötti különbségről. Azt mondta itt a külügyminiszter úr - én ebben helyeseltem neki, amikor két percben válaszoltam -, hogy a mai világban természetes az, hogy többféle közösséghez tartoznak az emberek. Igen, ez így van. A szomszéd országokban élő kisebbségi magyarok egyszerre tartoznak a magyar kulturális, nyelvi közösséghez, a közös magyar történelmi tradícióhoz és a szomszéd ország állampolgári, gazdasági és szociális közösségéhez. De ha ez így van, akkor azokat az intézkedéseket, amelyek az ő kisebbségi jogaikra, életvitelükre vonatkoznak, és ezt teszik jobbá, ezeket az intézkedéseket Magyarországnak és a szomszéd országnak együtt kell megalkotnia. Erről szólt az a politika, amit az előző ciklusban a szocialista-szabad demokrata koalíció az alapszerződések politikájában folytatott.

Ezzel szemben a jobboldal akkor is, ellenzékben is azt kérte számon, hogy miért nem tesszük meg azt, amit mi jónak látunk, függetlenül attól, hogy ők mit látnak jónak. Mi pedig azt mondtuk, hogy olyan lépéseknek van realitása, és olyan lépésekre kell törekedni, amelyek a szomszéd országok politikai osztályának legalábbis a Nyugatra orientált, demokráciaorientált része számára elfogadhatók és vállalhatók. Ez a politika sikeres volt.

De hadd tegyek hozzá valamit! Ha önök odafigyelnek arra, hogy a valóságban milyen politikát folytat az RMDSZ, és milyen politikát folytat a Magyar Koalíció Pártja, akkor azt fogják látni, hogy ők is ezt a politikát folytatják ma is, amit mi folytattunk akkor.

Hadd hozzak fel erre két példát! A szlovák alapszerződés előtt a jobboldali ellenzék azt a feltételt akarta szabni, hogy addig nem lehet szó alapszerződésről, amíg ők le nem mondanak a beneš i dekrétumokról. Név szerinti szavazás volt - emlékszik rá, államtitkár úr? Név szerinti szavazás volt ebben a teremben arról, hogy egy ilyen javaslattal foglalkozzon-e a parlament, a beneš i dekrétumok ügyével. De amikor koalícióra lépett a Magyar Koalíció Pártja a szlovák demokratikus pártokkal, akkor ők ebben a koalíciós megállapodásban félre merték tenni, félre tudták tenni ezt az egész beneš i dekrétumkérdést, mert tudták, hogy ma nem erről van szó, ha valamit el akarnak érni.

Egy másik példa: államtitkár úr, éveken át azt kifogásolta, hogy az előző kormány, a mi kormányunk Iliescuval írta alá az alapszerződést, Horn-Iliescu-paktumról beszélt.

 

 

(23.50)

 

Államtitkár Úr! Most ön Markó-Iliescu-paktumról beszél? Amikor az RMDSZ az Iliescu-féle román kormánnyal kötött olyan megállapodásokat, amelyek előnyösek voltak, és több ponton túlmennek az előző koalíciós megállapodáson is, amikor kormánypárt volt az RMDSZ. Az a politika, amit önök folytattak, ellentétes azzal, amit az RMDSZ és a Magyar Koalíció Pártja sikerrel folytat a maguk országában.

Azt gondolom, hogy ez a mostani vita is arról szól, hogy olyan politikát akarunk-e folytatni a szomszéd országokban élő magyarság segítésére, amihez a románok, a szlovákok, a szerbek, az ukránok, a horvátok és a szlovének között találunk partnert, vagy olyan politikát akarunk folytatni, hogy mi megmondjuk, az ő dolguk pedig az, hogy tudomásul vegyék. Az, amit én itt Surján Lászlótól hallottam, a miniszter úrtól hallottam, Balczó Zoltánéktól hallottam, Szűrös Mátyástól hallottam, az a politika arról szól, hogy itt van ez a magyar nagyhatalom, a szomszédok pedig vegyék tudomásul, hogy ez a magyar nagyhatalom mit dönt itt a Kárpát-medencében.

Ezzel a politikával már sokszor próbálkoztak a XX. század magyar történetében, és tudjuk, hogy hova vezetett. Én azt gondolom, hogy a magyar kisebbségeknek az a politika segít, amivel az előző ciklus négy évében próbálkoztunk, és amelyik arról szól, hogy együtt, a szomszéd országok demokratikus politikusaival együtt kell megoldást találnunk, és mint a tapasztalatok mutatják, lehet is megoldást találnunk azokra a nagyon nehéz kérdésekre, ami a szomszéd országokban élő magyar kisebbségek jövője.

Úgy gondolom, hogy ez a politika, amit úgy fogalmazott meg Surján László, hogy a mi önbecsülésünk azt mondja, hogy mi döntünk, és ők majd tudomásul veszik, ez a politika nem eredményes politika, ez a politika nem szolgálja a szomszéd országokban élő magyarok érdekét, ez a politika a jól ismert évszázados magyar szájhősködés politikája.

Végül egy megjegyzés: én megértem, hogy szocialista képviselőtársainkban van bizonyos skizofrénia ennek a törvénynek a megítélésében. Én ezt megértem; mert ők az előző ciklusban velünk együtt azt a politikát folytatták, ami a helyes politika, és most valamilyen, általam nem ismert okból erre a politikára nincs erejük nemet mondani. Nekünk, még ha egyetlen párt vagyunk is ebben a parlamentben, van erőnk rá.

Köszönöm szépen.

 




Felszólalások:  Előző  430  Következő    Ülésnap adatai