Készült: 2024.03.29.10:03:46 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

229. ülésnap (2009.10.08.), 66. felszólalás
Felszólaló Arató Gergely (MSZP)
Beosztás oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:54


Felszólalások:  Előző  66  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mostani parlamenti vitában vissza-visszatérő módon - ma délelőtt is nem olyan régen Tatai-Tóth András képviselő úr hozzászólásában - beszélünk az oktatás jövő évi költségvetéséről, jövő évi kiadásairól.

Úgy látom, hogy ennek a vitának két vonulata van. Az egyik vonulata a - hogy is mondjam - megszokott, sajnos már megszokottá vált módon főleg ellenzéki oldalról, mondjuk így, hogy általánosításokkal, pontatlan adatokkal számolva próbál valamifajta katasztrófaképet kelteni az oktatás jövő évi költségvetéséről. Őszintén szólva, ezen hozzászólások miatt nem is kértem volna szót, azt gondolom, hogy ez egyfajta választási stratégia része, és nincs különösebb köze a költségvetés érdemi szakmai vitájához.

Van azonban ennek a költségvetési vitának egy másik iránya, egy másik vonulata is, amelyikre fontos reagálni; azt gondolom, hogy fontos, hogy elmondjam ebben az ügyben az oktatási kormányzat álláspontját, véleményét is. Ez az ága a vitának lényegében két kérdésre koncentrál. Az egyik kérdés az, hogy milyenek az oktatás jövő évi költségvetési pozíciói általánosságban, hogy mit mondhatunk arról, hogy hogyan áll az oktatás ebben a költségvetésben. A másik része pedig arra vonatkozik, hogy képviselőtársaim joggal mutatják föl azokat a konkrét feszültségpontokat, amelyek egyik vagy másik támogatás kapcsán keletkeznek.

Nézzük meg az általános pozíciókat! Mindannyian tudjuk, hogy a jövő évi költségvetés nem egy osztogató költségvetés, mint ahogy itt a vita egyik szakaszában elhangzott, ha tetszik, nem egy választási költségvetés. Ez a költségvetés az adott gazdasági körülmények között arra koncentrál, hogy hogyan lehet megtartani azt a stabilizációs pályát, amelyik lehetővé teszi a gazdasági növekedés minél korábbi beindítását, és addig is garantálja azt, hogy biztonságban legyenek a közalkalmazottak, biztonságban legyenek a betétesek, biztonságban legyenek mindazok, akiknek az élete, a napi sorsa függ attól, hogy a költségvetés hiteles pályán marad-e, függ attól, hogy hosszabb távon is garantálható-e az állam fizetőképessége, garantálható-e a forint elfogadható árfolyama vagy éppen a kamatok elfogadható szintje.

Ebben a helyzetben nincs más választása egy csökkenő gazdasági pálya mellett a költségvetésnek, mint hogy csökkenő kiadásokkal számoljon. A kormányzat azt teheti, hogy kiválasztja azokat a területeket, amelyeket megpróbál a lehetőséghez képest megvédeni a költségvetési megszorítás hatásaitól, hogy kiválaszt olyan területeket, ahol garantálja a stabil működés feltételeit. Én azt állítom, hogy az oktatás területe ilyen. A felsőoktatás területén nem kerül sor további forrásnövelésre az előző évek dinamikusan növekvő felsőoktatási forrásai után, de szinten tartjuk a forrásokat. Ez nem jelent problémamentes finanszírozást a felsőoktatás számára sem. Volt itt olyan hozzászólás is, amelyikből úgy lehetett érteni, hogy a felsőoktatás milyen hihetetlen jó helyzetbe kerül a következő évben. Nem erről van szó, hiszen a felsőoktatásnak a bolognai rendszer beléptével, az új feladatokkal jelentős többletkiadásai is vannak, de ezeknek a költségeknek a stabil finanszírozását teszi lehetővé a felsőoktatás megtervezett szintje.

Mit jelent ez a fajta stabilitás a közoktatásban? Azt, hogy a költségvetés tervezete az alapnormatívákban garantálja az idei reálszintet. Garantálja tehát azt, hogy érdemben ugyanannyi forrása legyen az önkormányzatoknak a közoktatási intézmények működtetésére, fenntartására, mint ebben az évben. Tudom, hogy ezt több képviselőtársam vitatja, de hadd utaljak arra, hogy van két olyan tényező, amelyik a költségvetés szintjén csökkent természetesen forrásokat, és megjelenik a főszámokban, de amelyik nem jelent valódi kivonást.

Az egyik ilyen tényező a csökkenő gyereklétszám közvetett és közvetlen hatását követő kivonás. Egyrészt minden szám és előrejelzés szerint - hiszen ezek a gyerekek már megszülettek, és már lassan iskolába is jár egy részük - jövőre kevesebb gyerek lesz a közoktatásban újabb körülbelül tízezer fővel, mint ahányan idén átlagosan voltak. Tudják, ez a tanév és a költségvetési év egymásra csúszása miatt mindig egy bonyolult számítást igényel, de jól látható, hogy jövőre kevesebb gyerek számára kell megszervezni az oktatást. Idén a költségvetés nem engedheti meg azt, hogy ezt a forrást otthagyja az önkormányzatoknál.

A másik ilyen típusú tényező pedig a járulékok csökkentése, amelyik a közoktatás területén nagyon nagy arányú vagy jelentős arányú megtakarítást jelent az önkormányzatoknak, hiszen a közoktatás kiadásainak 85 százaléka bértípusú kiadás, erre kell számítani a járulékcsökkenést. Azt gondolom, úgy látom, hogy ezek a tényezők, bár kétségkívül nem könnyítik, nem javítják a fenntartók helyzetét, ez nem jelenti azt, hogy jövőre könnyebb lenne intézményt fenntartani vagy intézményt működtetni, de azt jelentik, hogy ezek nem is jelentenek pozícióromlás.

Van a vitának egy másik része, ebben valóban folyik egy érdemi vita, és kell adott esetben megoldásokat találunk. Ezek azokat a tételeket érintik, amelyek a közoktatás költségvetésében az egészhez képest viszonylag kis tételként, de az adott területet érintő módon természetesen nagyon súlyosan gondot okoznak vagy esnek latba. Ezek között vannak olyanok, ilyen például a pedagógus-továbbképzési normatíva, amelyről az a kormány álláspontja, hogy bár természetesen ez egy fontos célt szolgál, de mivel a következő évben, egyébként már ebben az évben is nagyon jelentős európai uniós források nyíltak meg pedagógus-továbbképzés céljára, ha ez - majd az egyébként egyéb jogszabályokban szükséges egyéb igazításokkal együtt - egy évig kimarad, egy évig nem jutnak hozzá az önkormányzatok, akkor nem okoz megoldhatatlan problémát. Hasonlóképpen gondolkozunk a megyei közalapítványok támogatásáról. Tudjuk, hogy ezek a közalapítványok fontos fejlesztési célokat szolgálnak, de egy évig lehet nélkülözni a rajtuk keresztül elosztott forrást.

Vannak olyan területek, ahol jól látható módon a parlament minden oldala keres jobb megoldásokat. Biztosan idetartozik a két tannyelvű gimnáziumok vagy középiskolák támogatása. Azt gondolom, hogy itt meg kell néznünk majd, hogy milyen olyan módosító indítvány nyújtható be, amelyik a költségvetés hiányát nem növelve, de mégiscsak lehetővé teszi azt, hogy legyen mód a jelenlegi többletfinanszírozás megtartására. Azt hiszem, hogy megfontolandóak azok a szakmai érvek, amelyek azt mondják, hogy a ráfordításhoz képest ezeknek az intézményeknek a szakmai haszna olyan, hogy nem éri meg - ha tetszik - az a megtakarítás, amit itt el lehet érni.

Jól látható módon komoly feszültség van a művészeti oktatás területén. Ez a parlamenti hozzászólásokból is látszott. Szeretném tájékoztatni az Országgyűlést, hogy magam is egyeztetek a művészeti iskolák képviselőivel, szervezeteivel. Azt látom, hogy ha erre megvan a parlamenti szándék, márpedig ebben az ügyben szinte minden parlamenti párt elmondta az álláspontját, akkor kell olyan megfejtést, olyan megoldást találnunk, amelyik nem okoz a jelenlegihez hasonló mértékű csökkenést a művészeti iskolák finanszírozásában, még akkor is, ha azt el kell mondanom, hogy a művészeti oktatás egy vegyes finanszírozású rendszer, ahol az államnak, az önkormányzatoknak és a szülőknek egyaránt vannak feladatai, de el kell fogadni azt az érvelést, ami itt elhangzott, hogy a jelenlegi számok mellett aránytalanul nagy teher hárulna a családokra vagy a fenntartó önkormányzatokra, és kell ezen a területen jobb megoldást találni.

Összességében azt tudom mondani, hogy miközben tudomásul vesszük azokat a realitásokat, mert nem tehetünk mást, amelyek a költségvetés teljes helyzetét jellemzik, arra törekszünk, hogy a költségvetésben a lehető legjobb garanciát, legjobb biztosítékot adjuk az intézmények továbbműködésére, a pedagógus-álláshelyek fenntartására. Ez az első számú prioritás ebben a költségvetésben a közoktatás területén, és azt kérem képviselőtársaimtól is, hogy majd a vita további részében, a módosítók benyújtásánál, a részletes vitában, majd a szavazáson nézzük meg azt, hogy az egyes részproblémák kezelésére tudunk-e jobb megoldásokat találni.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  66  Következő    Ülésnap adatai