Felszólalás adatai

DR. KISS GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! Amint azt mondani szokták, a Bereget az utóbbi években az Isten sűrűn látogatja; az emberek elcsigázottak, elkeseredettek, erejüket a végsőkig próbára teszi az évről évre ismétlődő megpróbáltatások és a folytonos újrakezdés terhe.

(14.40)

A magukra hagyottság érzésével küszködnek, a kimenekítés éjszakáján drámai körülmények között adtak kifejezést keserűségüknek, a tehetetlenség okozta kétségbeesésnek és a haragnak is. Így a bajban nyújtott segítségnek lélekerősítő hatása is volt. Köszönet ezért mindenkinek, aki segítségükre sietett: a katasztrófavédelem, a honvédség, a határőrség, a rendőrség, a tűzoltóság, a különleges mentőalakulatok szervezetének és tagjainak, a befogadó települések önkormányzatainak és áldozatkész lakosságának. Köszönöm a gátszakadás következményeit elhárítani törekvő kormányzati intézkedéseket, és személyében is szeretnék köszönetet mondani Pintér Sándor belügyminiszter úrnak.

Az átélt események és némely esetben sajnos ismétlődő tapasztalatok alapján azonban hangsúlyoznom kell, hogy a történtek tanulsága elkerülhetetlen. Mert az ismételt figyelmeztetések ellenére az 1998-as veszélyhelyzetben mutatkozó problémák megismétlődtek; késett a rendkívüli készültség elrendelése, a veszélyhelyzet kihirdetése; ismét kiderült, hogy a vízügyi igazgatóság személyi állománya vészhelyzetben megengedhetetlenül kicsiny, technikailag még mindig megoldatlan a települések riasztása, térerő híján használhatatlan a mobiltelefon-rendszer, s a katasztrófavédelem vásárosnaményi bázisa - tekintve a térség kiemelten veszélyeztetett jellegét - korszerűtlen. A központi technikák odatelepítése költséges és időigényes. Fejlesztést igényelne a tájékoztatásban kulcsszerepet játszó Nyíregyházi Rádió is.

A tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy a gátmagasítás, -erősítés - különösképpen időben elhúzódó, szakaszolt formájában - felülvizsgálatra szorul. Meg kellene vizsgálni, nem lenne-e célszerű intenzív gátépítésre szakosodott kivitelező létrehozása az ebben a munkában teljességgel járatlan cégek alkalomszerű megbízása helyett. Felvetődik a szélesebb árterek kialakításának kényszere, a gazdálkodás jellegének a lakossággal egyetértésben történő megváltoztatása és a nemzetközi együttműködés.

A szatmár-beregi térség lakossága nevében köszönöm a helyreállításra vonatkozó gyors kormányzati döntést és a 100 százalékos állami kötelezettségvállalást.

Minthogy a miniszterelnök úr az egyenes beszéd elkötelezettje, ezért úgy fogalmazom meg a kérdésemet én is: hogyan értelmezendő, hogy a kormány a megrongálódott lakásokat a veszélyhelyzet bekövetkeztét megelőző minőségi és komfortfokozat szerinti építi újjá? Ki fog a különbségre fedezetet vállalni? Szeretném, ha a kormányzat világossá tenné: nem az érintett lakosságra kívánja ráhárítani a fejlesztésből adódó többletterheket.

Nem hallgathatok arról a visszatetszést szült hírről sem, hogy egy kormányzati tényezőnek aligha nevezhető politikus máris megnevezte azokat a konzorciumokat, amelyek a helyreállítás fővállalkozói lesznek. Egyfelől azért, mert természetesnek és méltányosnak tartanánk, hogy az építkezések szolid hasznából a helyi cégek is részeljenek, másfelől azért - és erről sem hallgathatok -, mert az utóbbi időben szokásszerűvé vált nálunk, hogy bizonyos típusú beruházási pénzek odaítélésével egy időben azt is közlik az önkormányzatokkal, hogy kit kell kivitelezőként fogadniuk.

Miniszterelnök Úr! Tiszaszalkán járva sokan visszaidézték nekem az ön biztató szavait, a nem víz miatt károsodott templom rekonstrukciójára tett ígéretét is. A Beregben várakozásteli a hangulat, és csak remélhetem, hogy nem fognak csalódni.

Szeretném még elmondani, hogy rosszul gondolja, aki úgy vélekedik, hogy a szegény embernek nincs önérzete. Sokan elmondták - számomra a legmegrendítőbben egy vámosatyai pedagógus -, hogy még a bajban is feltűnt és sértette őket egy hetyke vagy egy alkalmatlan pillanatban megkockáztatott, megvillant társasági mosoly és némely hivatalosságnak az árvízi helyzetben gyakran látványosságot érzékelő fontoskodása. Ezért mindenkit arra kérek, hogy a szegény emberek bajával senki ne politizáljon, segítsen inkább, ahogy ezt eddig is tette. Mindenkinek köszönöm az erre irányuló jó szándékát és tevékenységét.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, az SZDSZ és a Fidesz padsoraiban.)