Felszólalás adatai

A reformációt eleinte különböző dátumokkal kapcsolatban ünnepelték Luther születésnapján, illetve halála napján az Ágostai hitvallás felolvasásának napján, majd 1667-ben, a 95 tétel kiszögezésének 150. évfordulója alkalmából II. János György szász választófejedelem által vezetett szászországi evangélikus egyházi főtanács rendelte el, hogy ezt a napot, amelyet a vallásalapítás kezdőpontjának lehet tekinteni, megünnepeljék. Ettől az időtől fogva lassanként más evangélikus és protestáns egyházakban is szokásba jött ennek a napnak vagy a rákövetkező vasárnapnak a megünneplése.

Luther Márton Ágoston-rendi szerzetesként lett teológus professzor, a wittenbergi egyetem biblikus tanára. Az általa szükségesnek tartott reformokat sokáig az egységes egyház keretében szerette volna elérni, még a saját rendjéből sem akart kilépni.

(8.50)

Nyelvi és írói adottságai, karizmatikus személyisége széles visszhangot váltott ki, amely a katolicizmus középkori európai uralmának vetett véget. Az általa lefordított Luther-biblia a német nyelvterületen ma is az egyik legfontosabb bibliafordítás.

Kálvin János volt a legnagyobb elme és a legnagyobb szervező a reformáció vezéralakjai között, aki megteremtette Genfben az istenfélő város tökéletesen működő prototípusát. Elsősorban teológiai és egyházszervezői munkássága miatt nevezetes, de fontos szerepet játszott a francia irodalmi nyelv kialakulásában is. Az általa felállított genfi egyházszervezet Európa-szerte mintaként szolgált a református egyházak megalakulásához.

A történelem persze még sokkal többet tanít Lutherről, Kálvinról, tanaikról, a reformációról, a protestantizmusról. A történelem azonban nem pusztán és nem elsősorban az elmúlt események felidézése, nem is az elmúlt események időrendben való felsorolása - tanította Heidegger, a filozófiatörténet kiemelkedő alakja. A történelem elsősorban az, ami a múltból még mindig itt van velünk, és ez az élő múlt. Rövid megemlékezésemben ezért most inkább azt szeretném kiemelni, hogy mi is fontos nekünk mindebből, hogy mi a reformáció hagyatéka számunkra, maiak számára.

A reformáció egyik legfontosabb hagyatéka véleményem szerint, hogy szabad és kell gondolkodnunk a mindenkori fennálló helyzeten, amelyben élnünk adatott; hogy politikusként folyton újra kell gondolnunk a saját magunk és a nemzetünk helyzetét, és ez nem olyan evidens, mint első látásra tűnhet. Korunk leszoktat bennünket a gondolkodásról. A média, a tévé, a rádió, az újságok öntik ránk az információt, de nem gondolkodnak helyettünk. A reformáció, Luther és Kálvin tettének egyik tanulsága, hogy a mindenkori politikai, gazdasági, szociális helyzetet át lehet értelmezni, és ebből gyakorlati és etikai következtetéseket lehet és kell levonni.

A mai gazdasági helyzet például kiált azért, hogy alaposan elgondolkozzunk rajta. Igaz-e, hogy a több száz éve kialakult, úgynevezett szabadversenyes kapitalizmus és a vele szorosan összefüggő fogyasztói társadalom a végét járja? Igaz-e, vagy csak az egyik legnagyobb válságát szenvedi el, amelyből kisebb reformokkal még szerencsésen kijöhet? Ha igaz, akkor mi jöhet utána, és milyen döntéseket hoz magával következményként? Súlyos kérdések, de nem térhetünk ki előlük, mert ezektől függ a következő három-négyszáz évünk mikéntje.

A fennálló gazdasági rendszer irányítói és elméleti szakemberei ugyanúgy elképzelhetetlennek tartják a változást, mint a XVI. századi monolitikus egyház akkori vezetői. Nekünk azonban tanulnunk kell Luther és Kálvin példáján, és a fennálló tarthatatlan helyzetet alaposan át kell gondolnunk, azután pedig ez alapján cselekednünk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)