Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Czibere Károly államtitkár úr a bevezető gondolataiban arról szólt, hogy mennyire fontos az időskori biztonság. Ebben nincs közöttünk nézetbeli különbség.

Hogy mennyire fontos az időskori biztonság, ennek tekintetében szeretném azonban néhány, de csak tényleg néhány dolgon keresztül megvilágítani önnek, hogy az Orbán-kormány és ennek a holdudvarában ön is hogyan és miképpen segíti ennek a folyamatnak az alakulását. Aztán, ha nem ért egyet vele, akkor kérem, hogy ne az összefoglalóban válaszoljon, amikor már nem lehet önnek viszonválaszt mondani, hanem menetközben válaszoljon, hogy akár meg is vitassuk ezt a kérdést.

Nézze, az időskori biztonság biztos, hogy nem attól születik meg, hogy mondjuk, az öregségi nyugdíj minimuma, most hatodik éve kormányoznak, ez alatt a hat év leforgása alatt egy fillérrel sem változott. Ugye, ismeri ön is: 28 500 forint. Az időskori biztonság tekintetében csak azért szeretném önnek mondani, hogy ha esetleg nem ismeri a számokat, akkor legyen világos, 1990-től kezdve nem volt olyan kormányzati ciklus ‑ az első Orbán-kormánynál sem egyébként ‑, amelynek az időszakában az öregségi nyugdíj minimuma ne nőtt volna. Tehát egyetlen kormányzati ciklusban sem volt olyan helyzet, mint ami most, hatodik esztendeje van, az önök második és harmadik Orbán-kormányzása időszakában, amikor nem változik ez a helyzet. 28 500 forint. Tehát akkor ez az időskori biztonság, hogy befagyasztjuk, beragasztjuk, nem változtatjuk, 28 500 forinton tartjuk hatodik esztendeje az öregségi nyugdíj minimumát. Példátlan!

Ön biztos legalább olyan jól tudja, mint én ‑ feltételezzük, hogy még jobban ‑, hogy mondjuk, a nyugdíjasok tekintetében 10 ezer és 50 ezer forint közötti nyugdíjat mennyien kapnak ebben az országban. Ha véletlenül nem ismeri a számokat, akkor mondom önnek így az elmúlt esztendők történését: 80-100 ezer fő között van azoknak a száma, akik ilyen nagyságrendű, 10 ezer és 50 ezer forint közötti nyugdíjat kapnak. Ez az időskori biztonság megteremtése a mai kormányzás jegyében.

Nyilván nem egyszerű változtatni, nem egyszerű mértékadó növeléseket megtenni, ezzel én teljesen tisztában vagyok. De az, mint ahogy mondtam, példátlan, hogy hatodik esztendeje egyetlenegy fillérrel nem változtatták meg az öregségi nyugdíj minimumának az összegét. Ez olyan, hogy másik példával támasszam alá, mint a köztisztviselői illetményalap, ami szintén a hatodik éves kormányzásuk időszakában 38 650 forintra van befagyasztva. Ez szintén olyan tétel, amely tekintetében 1990-től nem volt olyan kormányzati ciklus, amikor ne változott volna, ne nőtt volna az illetményalap összege.

(18.40)

Most hatodik esztendeje például ez sem, a köztisztviselői illetményalap sem nőtt egy fillérrel sem, mint mondtam, 38 650 forint, úgy, ahogy az öregségi nyugdíj minimuma az említett 28 500 forint. És mindezek mellett, ugye, a fizetős szociális ellátás megjelenik, mégpedig olyan értelemben, hogy a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 1 százalékával párosítva, azaz 285/óra díjtétellel párosítva. Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy egy adott hónapban 100 órányi szolgáltatás igénybevétele, mondjuk, egy hónap 30 napos átlagával számolva, 3-4 óra napi szolgáltatás igénybevétele azt hozza, hogy az öregségi nyugdíjminimumából élő embernek egyetlenegy fillérje nem marad, csak arra fizeti, hogy ezt a szolgáltatást kifizesse; ha és amennyiben ez a 285 forint/fős óradíj tény és való, mint ahogy a törvénytervezet ezt taglalja.

Látom, csóválja fejét államtitkár úr. Örömteli számomra az ön fejcsóválása, mert akkor valószínű ettől jobb a helyzet, és akkor majd ezt el fogja mondani nekünk, és akkor tovább tudjuk beszélni, hogy egyébként az, amit mond, az miért nem jó. Nyugodtan mondom, előre borítékolom önnek, hogy azt is el tudom mondani, csak szeretném hallani az ön szájából azt megelőzően, mielőtt, mondom, majd vitazáróként mondaná el mindazt, amire már válaszolni nem lehet.

A harmadik része a történetnek pedig az, hogy a szociális szférában az emberek alapvetően elszenvedői a hatodik éves kormányzásuknak, ha a bérek pozicionális helyzetét nézzük a béremelések tekintetében, oly sok mindent e tekintetben nem tettek. Bár itt is kifejtheti az álláspontját, hogy miért is tettek vagy mit tettek, de kézzelfogható béremelkedések e tekintetben nem voltak.

És akkor szigorúan… ‑ ez is törvényhez tartozó volt, hiszen a törvényből idéztem néhány mondatot, de szigorúan a törvény tartalmához közelítve a következőket szeretném még mondani. Ugye, vannak olyan szituációk, élethelyzetek, amikor interjús megközelítésekkel problémamegoldások gyakorlatilag kivitelezhetővé válnak. Ezekben az esetekben regisztrációt hajtanak végre, tehát valamilyen értelemben az anonimitást felülírják. Azt gondolom, ezek szükségtelenek egy ilyen egyszerű megoldás, egyszeri interjúk megtételénél, mert ezek féket jelentenek. Gyakorlatilag az emberek, ha bizonyos értelemben a személyi adataikat kell kiszolgáltatniuk, teljesen mindegy, kinek, akkor picit korlátosabbá válnak, fékezettebbé válnak, akár a szolgáltatások igénybevételét érintően is.

A gondozói tevékenység kapcsán pedig van ez a két irányba történő szétbontás. Egyik a szociális segítségnyújtás, ami gyakorlatilag, ha nagyon lecsupaszítjuk, akkor arról szól, hogy takarítani és bevásárolni elmennek az idős ember helyett, a másik pedig a személyes gondoskodás, ami persze sokkal bővebb, az már nyilván a gondozási és ápolási tevékenység körét hordozza magában. Vágó Sebestyén képviselőtársam szólt arról, hogy magának a szociális segítségnyújtásnak a körét érintően is, ahol elvileg bárki ezt a tevékenységet elvégezheti, bizonyos értelemben kellően óvatosnak kell lenni, hogy itt a rászorult idős emberek tekintetében nyilván ne bárki, hanem olyan személyiségjegyekkel, adottságokkal bíró emberek végezzék el ezt a tevékenységet, ami abszolút módon a rászoruló embernek egyrészt az igényei kielégítésével párosul, másrészt kellő humánus hozzáállással, harmadrészt, negyedrészt, tizenhatodrészt pedig olyan jegyekkel párosuljon, ami megerősíti a hitet ezekben az idős emberekben a szolgáltatás igénybevételének fontosságát, szükségességét érintően és nem elidegeníti őket. Tehát a bárki kategóriája szerintem nem helytálló e tekintetben.

A másik része, ami már a személyes gondoskodást illeti, itt az ápolás és a gondozás kérdésköre nyilván nem képzelhető el, csak szakavatott emberek alkalmazásával vagy közbeiktatásával. De ezt, úgy hiszem, ön sem vagy önök sem gondolják másképpen. De ha igen, akkor arra kérem, mondja. Eközben itt a feladat kettébontása kapcsán, ha jól emlékszem vissza, a törvénytervezet magában hordozza annak szükségszerűségét, hogy ez év végéig úgymond az ellátottak felülvizsgálatát megtegyék annak érdekében, hogy skatulyázni lehessen, külön lehessen bontani, hogy ki és milyen szolgáltatás igénybevételét érintően jogosult.

De a legfontosabb dolog, visszatérek arra, ahonnan elindultam, a legfontosabb dolog a minimális térítési díj kategóriája. Ugye, ez a kritikus 285 forint az öregségi nyugdíj minimumának 1 százaléka, ami a fizetős szociális ellátás kérdéskörét hozza elő, és amit úgy fogalmaztam, hogy 100 ilyen órának az igénybevétele gyakorlatilag az öregségi nyugdíjminimum összegét felemészti. Térítési díj csökkentése tekintetében nem azt mondja a törvény, nem azt olvasom ki a törvénytervezetből, hogy csökkenteni kell akkor, ha mondjuk az adott családban az egy főre eső jövedelmi pozíció az öregségi nyugdíjminimum kétszeresét eléri, vagy ha egyedülálló, a két és félszeresét eléri, hanem a „lehet” szót hordozza magában - csök­kenteni lehet.

A csökkenteni lehet, és a csökkenteni kell az nem ugyanaz a kategória. Azt szeretném kérni, államtitkár úr, hogy a csökkenteni kell érvényesüljön e tekintetben. Tehát akkor, ha a családban az egy főre eső jövedelem az öregségi nyugdíjminimum kétszeresét nem haladja meg, akkor ne kelljen 285 forint/óra díjat fizetni, ne lehessen csökkenteni, hanem kelljen csökkenteni. Ugyanígy, ha egyedül élő emberről van szó, akkor az öregségi nyugdíjminimum két és félszeres szorzója esetében, ha azt nem haladja meg az összeg, amit gyakorlatilag a kasszába magáénak tudhat az érintett, akkor ne lehessen csökkenteni, hanem kelljen csökkenteni ezeket a fajlagos számadatokat, ezeket a mértékeket, magyarul: a 285 forint/ óra díjas mértéket.

Ami még az én olvasatom szerint visszatükröződik, az egyrészt az, hogy az adminisztrációs tevékenység mértékadó módon, foghatóan nő, bár e tekintetben megint van olyan, amely vonatkozásában képviselőtársaim egyrészt arról beszélnek, hogy mennyire fontos, hogy meglegyen az az adminisztrációs háttér, ami szükséges, más képviselőtársaim arról szólnak, hogy elburjánzik az adminisztráció. Itt azt szeretném csak jelezni, hogy úgy látom, igen, van olyan, ahol az adminisztrációs háttérnek meg kell lenni, és van olyan, ahol meg teljesen felesleges, mint ahogy említettem, például az ilyen interjús kezelési formáknál és egyéb más esetekben.

Nem akarok részleteiben kitérni a hatósági bírságolások tekintetében, de szeretném jelezni, hogy kétélűnek tartom. Tehát az semmiképpen nem lenne jó, ha bevételorientálttá válna a bírságoláson keresztül, mint ahogy ezt adott esetben a munkaügyi szféra tekintetében is láttuk az elmúlt években. Egy szó, mint száz, csak az ésszerűség tekintetében és az emberek, az ellátottak érdekében történő bírságolásnak van megítélésem szerint helye és nem a költségvetési bevételek növekedése érdekében.

Azért nem bontom ki a titkos menedékházak fontosságát, mert két napirenddel ezelőtti kérdéskörnél beszéltünk róla. Csak azt szeretném jelezni, hogy nagyon fontosnak tartom, főleg a közvetlen életveszélyhelyzetbe kerültek vagy az elől menekülők esetében. És azt is fontosnak tartom, hogy a szociális szféra mindig gondoskodjon arról, hogy legyen üres hely, ahová ilyen élethelyzetbe került emberek elhelyezhetővé válnak. És jónak tartom azt, ami a hosszabb időtartamra való, adott esetben hat hónapra történő elhelyezés lehetőségét is biztosítja. A védelem és a titkosság ezekben a kérdésekben kiemelten fontos, és hát a hosszabb időtartam biztosítása meg azért, mert nyilván mentálisan, egészségügyileg is lehetnek olyan élethelyzetek, amelyek tekintetében segítséget kell nyújtani.

(18.50)

A rokkantellátások tekintetében még két gondolat. Én azt egy beismerésnek tekintem, ami ebben a törvénytervezetben van. Egy hatalmas kudarc az, ami a hátuk mögött van, de hagyjuk, ne erről beszéljünk, hanem nézzünk a jövőbe, hiszen több tízezer családot hoztak kiszolgáltatott élethelyzetbe, akik megszenvedték azokat az intézkedéseket, amiket önök hoztak, de egye fene, túl vagyunk, túl vannak rajta, majd elszenvedik ennek a politikai hasznát is. De most azt mondom, az, ami az öt éven belüli nyugdíjkorhatár elérését megelőző időszakot érintő felesleges vizsgálatok, vegzálások kérdéskörének a szabályozását jelenti, azt hiszem, helyénvaló, tehát azt a részét támogatni lehet.

Egy szó, mint száz, formai okokra már nem is akarok kitérni, de azért engedje meg, hogy mondjak egyet. Arra szeretném kérni, hogy a kollégáit, akik a háta mögött előkészítik ezeket a javaslatokat, lehetőség szerint kérje meg arra, hogy a törvénytervezetben nem létező hivatkozási helyeket ne jelöljenek meg, mert ezzel önt hozzák nevetséges helyzetbe. Mondjuk, nulladik bekezdés ne szerepeljen a törvénytervezetben, de mondhatnék mást is. Nem biztos, hogy ez előnyös az ön számára. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.