Készült: 2024.03.29.09:40:38 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

59. ülésnap (2010.12.13.),  255-329. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:29:22


Felszólalások:   255   255-329   329-357      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem az előterjesztőket, kíván-e valaki válaszolni. (Gőgös Zoltán nemet int.) Nem.

Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, tárgysorozatba veszi-e a Harangozó Gábor, Gőgös Zoltán és Ficsor Ádám képviselők által benyújtott T/1735. számú előterjesztést. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényjavaslatot 36 igen szavazattal, 281 nem ellenében, 15 tartózkodás mellett nem vette tárgysorozatba.

Tisztelt Országgyűlés! Most bizottsági tagcserére tett javaslatról döntünk. Az Országgyűlés elnöke személyi javaslatot terjesztett elő H/1955. számon. Ebben azt kezdeményezi, hogy az egészségügyi bizottságba Tukacs István helyett Varju László urat; a honvédelmi és rendészeti bizottságba Borkai Zsolt helyett Budai Gyulát, továbbá Korondi Miklóst és Németh Zsoltot; a nemzetbiztonsági bizottságba Rubi Gergely helyett Mirkóczki Ádámot válassza meg bizottsági taggá az Országgyűlés.

Kérdezem önöket, elfogadják-e ezt a személyi javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a személyi javaslatot 327 igen szavazattal, 1 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Az Országgyűlés és a magam nevében az új bizottsági tagoknak munkájukhoz sok sikert kívánok. (Szórványos taps.)

(20.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Határozathozatali eljárásunk végére értünk. A munkánk folytatása előtt most kétperces technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagok védelméről szóló politikai nyilatkozattervezet általános vitája a lezárásig. Orbán Viktor, Kósa Lajos, Lázár János és Selmeczi Gabriella fideszes képviselőtársaink önálló indítványát T/1891. számon ismerhették meg a képviselőtársaim. Most az előterjesztői expozé következik.

Megadom a szót Kósa Lajos úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Kérem a képviselő urat, hogy fáradjon az előadói pulpitushoz. (Megtörténik.) Köszönöm szépen. Képviselő úr, parancsoljon!

KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Nem gyakori az, hogy ilyen politikai nyilatkozattervezetet tárgyal a parlament. Ez részben azzal függ össze, hogy a Házszabályban rögzített elfogadási feltételek kétharmados többséget követelnek meg az ilyen típusú nyilatkozatokhoz, és ez nem gyakran áll rendelkezésre. De az ügy sem mindennapi, hiszen a magán-nyugdíjpénztári tagok védelméről szóló nyilatkozattervezet talán az egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért problémát próbálja világos és egyszerű nyilatkozattal megvilágítani.

A szándék, amikor ezt beterjesztettük, az volt, hogy mindenki számára világos legyen, hogy a magyar parlament a magán-nyugdíjpénztári tagok védelmét hogyan képzeli el. Ne felejtsük el, annak idején ezt kötelező jelleggel hozta létre '97-ben a Horn és Kuncze Gábor fémjelezte szocialista-szabad demokrata koalíció.

Szeretnénk arra kérni a képviselőket, hogy támogassák a következő célokat:

Garantálni kell az egyéni számlavezetés intézményét az állami nyugdíjrendszerbe átlépő, korábbi kötelező magán-nyugdíjpénztári tagoknak.

Garantálni kell az állami rendszerbe átlépőknek az egyéni számlára történő befizetések értékállóságát.

Garantálni kell a kötelező magánnyugdíjpénztárból az állami rendszerbe átlépők veszteségeinek jóváírását.

Garantálni kell az állami rendszerbe átlépők esetleges hozamának adómentességét, ha 2011. január 31-éig átlépnek és a hozamukat kivették.

Ki kell vizsgálni a magán-nyugdíjpénztári tagok befizetéseivel való gazdálkodás körülményeit.

Ha valaki figyelte a vitát és nyomon követte azt, hogy a különböző pártok mit mondanak ebben a kérdésben, akkor azt hiszem, hogy ezt a politikai nyilatkozatot a parlament akár teljes egésze is igennel megszavazhatja. Hiszen ki az, aki nem szeretné garantálni az egyéni számlavezetés lehetőségét azoknak, akik át akarnak lépni az állami nyugdíjrendszerbe? Ki az, aki nem akarja garantálni a befizetések értékállóságát? Ki az, aki az állami rendszerbe átlépők veszteségeinek a jóváírását nem hajlandó támogatni? Ki az, aki az esetleges hozamokat mindenképpen adókötelessé szeretné tenni; vagy ki az, akit nem érdekel az, hogy a gazdálkodás körülményei milyenek voltak a magán-nyugdíjpénztári tagok esetében?

Ugyanakkor nyilván nincsen illúziónk, hiszen az eddigi viták is azt mutatták, hogy a politikai ellenállás igénye jóval nagyobb volt, mint a rációé, így aztán egy sor olyan megfogalmazást is hallhattunk a különböző politikai nyilatkozóktól, amit egyébként - nyugodtan mondhatom - talán ők sem gondoltak mindig komolyan. Ugyanis nyilván a politikai nyilatkozat összefügg azzal, hogy mi a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagok védelmének az ügye, illetőleg hogy mi történik a magánnyugdíjpénztárakkal.

Mindjárt az elején hadd rögzítsem azt, hogy amikor '97-ben a parlament ezt a javaslatot elfogadta, bár kötelező belépést írt elő az újonnan a munka világába lépő generációknak, például senkinek nem jutott eszébe azt követelni a szocialista-szabad demokrata frakció soraiból, hogy ezt a kötelező jelleget népszavazás útján kérdezzük meg a választóktól, hogy szeretnének-e egy olyan kötelezettséget, amit korábban nem tett senki a nyakukba. (Göndör István: Több mint egymillióan választották három hónap alatt! - Az elnök csenget.)

Tisztelt Parlament!

ELNÖK: Bocsánatot kérek, képviselő úr! Tisztelettel arra kérem Göndör István képviselő urat, hogy tartsa be a parlamentáris szabályokat. Bármikor adok szót két percre, de ne szakítsa félbe a bekiabálásával az előadót úgy, hogy az ne tudja folytatni.

Köszönöm. (Göndör István: Kósa úr mondjon igazat, elnök úr! Mondjon igazat, és nem fogok bekiabálni!)

KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kérem a képviselőket, hogy őrizzék meg a hidegvérüket, a lelkiállapotuknak és az egészségüknek mindenképpen jót tesz a nyugdíj (Derültség.), a nyugdíjvitával kapcsolatban, ha higgadtak is vagyunk.

Amikor a parlament ezt a kötelező magán-nyugdíjpénztári intézményt bevezette, az akkori vitában volt szerencsém végigkísérni az akkori parlamenti vitát: egy sor olyan vélekedésből indultak ki az akkori támogatók, ami azóta nem teljesült, nem bizonyult igaznak. Például az volt a vélekedés, hogy 2040-re, amikorra egyébként előáll az a helyzet, hogy már minden munkavállaló, aki nyugdíjba megy, kötelezően magán-nyugdíjpénztári tag, az volt a feltételezés, hogy az állami nyugdíjból kiesett befizetést, nyugdíjjárulékot, amit pótolnia kell a költségvetésnek, összességében az államadósságot a '97-es szinthez képest körülbelül 1,6-1,7-szeresére növelheti 2040-re. Most pedig tudjuk, hogy a helyzet a következő: az államadósság minden határon túlnőtt az elmúlt nyolc évben. Az elmúlt nyolc évben az államadósság több mint megduplázódott, mert az akkori, '98-2002-es szinthez képest, ami akkor 8 ezer milliárd forint volt, ma 20 ezer milliárd forint, és ha ezt megtisztítjuk az árfolyamhatásoktól, akkor is látjuk, hogy az eredeti kalkuláció nem bizonyult igaznak, a magánnyugdíjpénztárakba történő befizetés sokkal nagyobb mértékben növelte a magyar államadósságot, mint ahogy az eredeti modellben ezt számolták.

Nem jelentkezett az a hatás sem, hogy a magán-nyugdíjpénztári intézményrendszer magasabb nyugdíjat biztosítana a belépőknek, illetve a tagoknak, mint az állami nyugdíjrendszer. Ehhez ugyanis az akkori számítások szerint mintegy 2,7-3 százalékos éves hozam kellett volna hogy legyen a magán-nyugdíjpénztári intézményben. A Magyar Nemzeti Bank 2005-ben készíttetett egy tanulmányt, amely világossá tette, hogy ez a várakozás nem egyszerűen nem teljesült, hanem ez a várakozás nem is kellően megalapozott, tehát nem a sors - hogy is mondjam - szeszélye nem teljesítette ezt a várakozást, hanem ez a várakozás nem is megalapozott, és aztán a 2008-as esztendő pedig végképpen csattanós választ adott az összes várakozásra, amikor egy év alatt a magán-nyugdíjpénztári tagok befizetései 466 milliárd forinttal csökkentek. Ennyit veszített az értékéből a befizetésük.

(20.50)

Olyan mértékben egyébként, hogy az egész intézményrendszer bevezetését nemcsak Magyarországon, hanem a világban is számosan cáfolták, és adták a bírálatát ennek a rendszernek. (Folyamatos zaj.)A legismertebb talán ezek közül a Nobel-díjas közgazdász, Joseph Stiglic, aki még '99-2000-ben egy olyan kritikát fogalmazott meg pont a Világbankkal szemben - aki egyébként a latin-amerikai országokban és később a posztkommunista térség országaiban javasolta ezt a típusú rendszert -, aminek a lényege az volt, hogy tulajdonképpen az állami eladósodottság, amit a magánnyugdíjpénztár intézményének bevezetése kapcsán elszenvedtek ezek az országok, sokkal komolyabb veszélyeket hordoz magában, mint a magán-nyugdíjpénztári rendszer esetleges előnyei, amely esetleges előnyök egyébként nem következtek be.

És ha figyeljük azt, hogy ezt a problémát nem a kormányváltás kapcsán hallottuk először, akkor csak mindenki figyelmébe ajánlom, hogy a szocialista napisajtó is foglalkozott ezzel a kérdéssel. A Népszabadság például Kun Jánostól közölt cikket 2009-ben, amiben kereken meg is fogalmazódott az az igény, hogy jobb lenne ezt a magán-nyugdíjpénztári rendszert megszüntetni, mert nem hozta be az előnyeit, viszont nagyon komoly nehézségeket jelentett az államadósság minden képzeletet túlnövelő hatásával.

Összességében most, amikor felszámoljuk ezt a magán-nyugdíjpénztári rendszert, akkor nem arról van szó, hogy az emberek befizetéseit szeretnénk elvenni, hanem pontosan arról van szó, hogy ugyanazokat a jogokat szeretnénk garantálni nekik, amiket egyébként a magánnyugdíjpénztárakban is élveztek volna. Ezekről szólnak ezek a garanciális elemek.

Éppen ezért, tisztelt parlament, kedves képviselők, őszintén kérem, hogy támogassák ezt a nyilatkozatot, mert a nyilatkozatban megfogalmazottak egészen biztosan az elmúlt hetek vitáit figyelve olyan metszetét adják a különböző érveléseknek, amit mindenki megfogalmazott. Mindenki követelte azt, hogy hol van a garancia arra, hogy az értékállóság, a biztonság, a veszteségek jóváírása, az adókötelezettség alóli mentesség - hogy erre mondjon valamit a kormány, illetőleg a parlament. Most erre mondunk valamit. Rendkívül nehéz lesz az a vita, amikor majd az esetleges nemmel szavazók amellett érvelnek, hogy miért nem akarták ezeket garantálni.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy természetesen, figyelve az elmúlt hetek eseményeit, nem vagyok benne biztos, hogy meggyőztem volna mindenkit a parlament soraiban, de azt hiszem, hogy Magyarország és a nyugdíjasok biztonsága szempontjából ma az a legtöbb, amit tehetünk, hogy megszavazzuk ezt a nyilatkozattervezetet, az ebben a nyilatkozattervezetben megfogalmazott garanciáknak megfelelő törvénymódosításokat megszavazzuk és végrehajtjuk, és ha ez megvan, akkor nyugodtan mondhatom, hogy egy olyan rendszerből, ami egyaránt rossz volt a magán-nyugdíjpénztári tagoknak és az azon kívüli választók millióinak - mert a magán-nyugdíjpénztári tagok a befizetéseiket veszítették el nemcsak a világgazdasági válság kapcsán, hanem a magas költségek és az egyéb hatások miatt, miközben mindenki más elszenvedte, meg ők is a minden határon túl növő államháztartási és költségvetési hiány keletkeztette terheket, tehát mindenki rosszul járt -, egy olyan rendszert szeretnénk most megvalósítani, amelyben az ország egésze jár jól, és azok sem járnak rosszul, akik adott esetben a magánnyugdíjpénztárakba léptek vagy kötelező volt a tagságuk.

Ha ezt meg tudjuk valósítani, akkor sikerül átlépni egy olyan rendszerbe, ami megpróbál paretói értelemben véve optimális megoldást találni, aminek magyarul fogalmazva az az értelme, hogy az egész társadalomra vetítve vagy jobb az embereknek, vagy nem változtat a pozícióikon. Ez az optimumkeresés általában a társadalmi problémák jelentős részére igaz, azt tehát nem lehet garantálni, hogy mindenkinek egyformán biztos, hogy jobb, de azt gondolom, hogy a társadalomnál, ha azt mondjuk, hogy paretói értelemben optimális - tehát senkinek nem ront a pozícióján, de sokaknak javít és össztársadalmi hatásában pozitív, akkor ez egy nagyon komoly előrelépés.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen nagyon kíváncsian várjuk azt, hogy mit hoz majd a vita és a szavazás eredménye. Kérem önöket, hogy támogassák a politikai nyilatkozattervezetét.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Rogán Antal úrnak, a gazdasági és informatikai bizottság elnökének, a bizottság előadójának, ötperces időkeretben.

Parancsoljon, képviselő úr!

ROGÁN ANTAL, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság mai ülésén a tárgysorozatba-vételről és az általános vitára való alkalmasságról is meggyőző többséggel döntött, de természetesen kisebbségi vélekedések is voltak a bizottság ülésén.

Azzal szeretném kezdeni, hogy a kisebbségi vélemények számomra némileg meglepőek voltak, mert nem igazán a határozati javaslat tartalmával foglalkoztak, sokkal inkább abból kitekintve, számomra egészen meglepő érveket hoztak fel, majd a Jobbik képviselőcsoportja részéről is a kisebbségi véleménynél meglepődtem, mert az a képviselőcsoport, amely a magánnyugdíjpénztárak tekintetében nálunk - hogy úgy mondjam - radikálisabb álláspontot foglalt el, egészen más érveket hangoztatott a bizottság ülésén. Az MSZP véleményén természetesen nem lepődtem meg, miszerint itt a magánnyugdíjpénztárak hatalmas védelmezőivé váltak.

A bizottsági vita során is emlékeztettük arra azonban MSZP-s képviselőtársainkat, hogy 2008-ban még pontosan ők kezdeményezték a magán-nyugdíjpénztári rendszer egyfajta sajátos privatizációját, ami az én emlékeim szerint legalább ugyanannyira, sőt ha lehet, még tán jobban is sérthette volna akár a magán-nyugdíjpénztári tagok jogait és érdekeit, a pénztári rendszerből egyfajta biztosítási rendszerbe történő átalakítással.

A másik oldalról a 2009-es esetre is emlékeztettük őket, amikor pont ők nyitották meg a visszalépés lehetőségét azok számára, akik a legközelebb álltak a nyugdíjhoz. Azt gondolom, ez is világosan jelezte, hogy akik megalkották 12 évvel ezelőtt, azok maguk sem hittek egyébként ebben a magán-nyugdíjpénztári rendszerben, hiszen akkor nem kellett volna egy évvel ezelőtt a nyugdíj előtt állók számára megnyitni a visszalépés lehetőségét. Kiderült volna, hogy jobban vagy rosszabbul járnak azok, akik beléptek 12 évvel ezelőtt a magán-nyugdíjpénztári rendszerbe.

A visszalépés lehetőségét pont azért nyitották meg 2009-ben, mert az derült volna ki, hogy túlnyomórészt rosszabbul jártak volna azok, akik akkor nem léptek vissza az állam nyugdíjrendszerbe, hanem maradtak volna a magán-nyugdíjpénztári rendszeren belül.

Szeretném még egyszer emlékeztetni képviselőtársaimat arra, hogy ez a bizonyos rendszer, amely ötvözte a felosztó-kirovó, tehát az állami és a magánynyugdíj-rendszer működését, nagyon furcsa kreálmány, hiszen lényegében az állami nyugdíjrendszer egyfajta privatizációját foglalta magában. Nem önkéntes megtakarításokra biztatta az embereket, hanem a kötelező nyugdíjjárulék egy részét tette lehetővé átvinni a magán-nyugdíjpénztári rendszer keretein belülre.

Az emberek túlnyomó többségének, mármint akik nem rendelkeznek kirívóan magas extra jövedelemmel, nem innen származott volna a meghatározó nyugdíjuk, hanem eleve az állami nyugdíjrendszerből származott volna, ami viszont az elmúlt 12 esztendőben pontosan a magán-nyugdíjpénztári rendszernek köszönhetően instabillá vált. Hiszen óriási hiány alakult ki a felosztó-kirovó rendszer alapján működő állami nyugdíjkasszán belül, ez a hiány pedig nyilvánvalóan azért volt, mert egyébként a munkavállalók elvitték innen a nyugdíjcélra szánt befizetéseik tetemes részét.

Abban az esetben, ha az állami nyugdíjrendszer veszélybe kerül, ez mindenki nyugdíjának háromnegyed részét, a nyugdíjának meghatározó részét veszélyeztette volna, így azt gondolom, hogy indokolt, és első helyen az van, hogy az állami nyugdíjrendszer stabilitása biztosítható legyen.

Ugyancsak emlékeztetném képviselőtársaimat arra, hogy ez a magán-nyugdíjpénztári rendszer az elmúlt 12 esztendőben évente átlagosan 1,2 százalékkal járult hozzá a GDP arányában a költségvetési deficithez, azaz összességében 12-15 százalékkal a mai államadóssághoz. Ha nem lett volna a magán-nyugdíjpénztári rendszer, ma akár 15 százalékkal is kevesebb lehetne a GDP-arányában az államadósság, 65 százalék körül lenne a 80 helyett, ami azt jelenti, hogy Magyarország lényegesen kedvezőbb pozícióból nézett volna szembe a gazdasági válság kihívásaival is. Azt gondolom, hogy összességében ez is azt mutatja, hogy ez a rendszer így nem volt finanszírozható.

(21.00)

Azzal a következménnyel járt volna, hogy a magyar gazdaság egésze viselte volna működésének költségeit, és igazából érdemi előnyt és hasznot csak azoknak hozott volna, akik a magánnyugdíjpénztárak üzemeltetői, a pénztárak üzemeltetését ellátó szervezetek, amelyek fix, garantált, biztos jövedelemhez jutottak az elmúlt 12 évben, és jutottak volna vagy jutnának a következő években is, ha ez a rendszer változatlanul folytathatta volna a működését. Azt gondolom, hogy az az országgyűlési határozati javaslat, ami elénk került, garantálja azt, hogy az átlépők megtakarításai biztonságban legyenek, garantálja azt, hogy egyébként az állami nyugdíjrendszerben mindenki megtalálhassa a maga számítását, hogy az állami nyugdíjrendszer sikeresen működjön a következő években, és sikeresen működhessen akár évtizedek múlva is.

Ezért javaslom a bizottság elnökeként is, a többségi véleménnyel egybehangzóan, hogy támogassák itt az általános vita során érvekkel és természetesen majd szavazatukkal az elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, bizottsági elnök úr. A bizottság ülésén megfogalmazott kisebbségi véleményeket két képviselőtársunk ismerteti. Elsőként megadom a szót Burány Sándor képviselő úrnak.

Parancsoljon, képviselő úr!

BURÁNY SÁNDOR, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon sajátos műfaj tárgyalását kezdtük el néhány perce, és azt kell mondanom önöknek, hogy ez a politikai nyilatkozat a maga műfajában egy vicc. Egy rossz vicc! Hetek óta várja a közvélemény, várjuk itt a parlamentben azokat a garanciákat, hogy a Fidesz egyáltalán képes lesz-e bármiféle olyan garanciális elemet bevezetni, törvényben megszavazni, ami kárpótolja azokat az embereket, azt a 3 millió embert, akiknek fejenként körülbelül 1 millió forintos megtakarításait a Fidesz-KDNP-többség elvette.

Ehhez képest, ami elénk került, azért vicc, mert tárgyalásra alkalmasnak tartanánk egy olyan törvényjavaslatot, amelyet a Magyar Köztársaság kormánya terjeszt elő, és mindazokra a kérdésekre választ ad, amelyek a közvéleményt nyugtalanítják, hogy mi lesz a pénzünkkel, és mi lesz a nyugdíjunkkal 15 vagy 30 év múlva. Most ehhez képest a miniszterelnöktől egy facebookos videóüzenetre tellett, és a parlamentben egyéni képviselőként jegyez nem egy törvényjavaslatot, hanem egy politikai nyilatkozattervezetet. Hölgyeim és uraim, ez a politikai nyilatkozattervezet pontosan azt nem oldja meg, amit várnánk a kormánytól: a garanciát.

Szinte remegett a gyomrunk a bizottsági ülésen, amikor a kormány képviselőjének nyilatkoznia kellett, hogy a képviselői önálló indítványt vajon a kormány támogatja-e vagy sem. Nagy kő esett le a szívünkről, és nagy meglepetést keltett, hogy végül is igen, a három fideszes képviselő, Orbán Viktor, Kósa Lajos és Lázár János képviselő urak indítványát a kormány kegyesen támogatta. Ennél egy jobb megoldás lett volna, ha Orbán Viktor miniszterelnök úr a kormány nevében terjeszti elő, nem a politikai nyilatkozattervezetet, hanem a törvényjavaslatot. Megjegyzem, a politikai nyilatkozattervezet tartalmában is vitatható elemek vannak, mert igaz, hogy számlavezetésről beszél, de a beterjesztő képviselők is pontosan tudják, hogy ezek a számlák virtuális számlák, tényleges pénzt nem kezelnek. (Dr. Répássy Róbert: Most sem.)

Hölgyeim és Uraim! Ez a politikai nyilatkozattervezet garanciára alkalmatlan, viccnek viszont rossz.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel ketten mondják el, ezért az 5 perc fele jár, igyekszem azért ezt rugalmasan kezelni. Megadom a szót Volner János képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

VOLNER JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Ugyanazt tudom mondani, mint amit már a bizottsági ülés alkalmával is megfogalmaztam. A Jobbik álláspontja ugyanis változatlan, ugyanazt állítjuk, ugyanazt szeretnénk, mint amit már az országgyűlési választási programunkban is megfogalmaztunk, ami idén januárban látott napvilágot a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban. Részünkről tehát semmi változás nincs. Annak adtam hangot, hogy egész egyszerűen rendkívül furcsának, hadd ne mondjam, nevetségesnek találjuk, hogy van egy kétharmados országgyűlési felhatalmazással rendelkező pártkoalíció, amely ezt a kétharmados felhatalmazást napi szinten többször is az orrunk alá dörgöli, hogy érezzük ennek súlyát, és ehhez képest, hölgyeim és uraim, egy ekkora határozati javaslattal szeretnék (Felmutatja.) 3 millió ember sorát és egy 3000 milliárd forintos vagyon sorsát rendezni.

Hát egész egyszerűen komolytalan egy ekkora papírt kiállítani erről! Bocsássanak meg, én 5 percen belül önöknek sokkal magasabb színvonalú írást teszek le az asztalra, sokkal megnyugtatóbbat. Hát ne csodálkozzanak azon, hogy azért, mert ilyen papírokkal próbálják a nyugdíjrendszer sorsát megfelelő irányba terelni, ezért hág egekig a felháborodás, ezért háborognak az emberek, mert önök egész egyszerűen bizonytalanságban tartják őket. Mi azt szerettük volna, ha a kormány végre rendszerben gondolkodik, úgy nyúl hozzá a nyugdíjrendszerhez, hogy az elejétől a végéig átlátja ezt a folyamatot, megnyugtató garanciális elemeket tesz bele, látják az emberek azt, hogy mi fog a pénzükkel történni, mi fog velük történni, ha nyugdíjasok lesznek, nem pedig egy olyan bizonytalanságba kerülnek, egy olyan rendkívül bizonytalan helyzetbe, amibe most sodorja őket a kormány.

Hölgyeim és Uraim! Ez nem egész egyszerűen egy rossz kommunikáció, ez egy teljesen rossz szakmai munka, ami csak a nép felháborodásának hatására képes valamilyen irányba haladni, és gyakorlatilag önök nem egy koncepciót tettek le az asztalra, hanem egy olyan tervezet megvalósításába kezdtek bele, amely külső kényszerek hatására formálódik olyanná, mint amilyenné. És itt elsősorban a külső kényszer alatt természetesen nem is annyira a gazdasági helyzetet kell érteni, hanem azt a közeget, annak a közegnek a megroggyanását, ami az önök választói bázisát adja ebben a kérdésben. Azt kérem, hogy legközelebb próbálják átgondolni ezt, és tényleg ne tegyék magukat nevetségessé azzal, hogy egy 68 százalékos párt 3000 milliárd forintról egy ilyen papíron rendelkezik.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Köszönöm, hogy tartotta az időkeretet. Most megadom a szót Iván László professzor úrnak, képviselőtársunknak, az ifjúsági bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

PROF. IVÁN LÁSZLÓ, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Sokféle vélemény hangzott el már a bizottsági ülésen délelőtt is. Kétségtelen, hogy a többségi véleményt szeretném közvetíteni, miután a részletes vitára holnap fog sor kerülni. Arra szeretném fölhívni mindannyiunk figyelmét, hogy ez az úgynevezett politikai nyilatkozat, ami óhatatlanul elénk került, a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagok védelméről szól. Nem általában a magyar nyugdíjügyekről, magyar nyugdíjtervezésről, nem is a magyar nyugdíjpolitika napi dolgairól, a jövőjéről, de mindenesetre magában foglal öt olyan szempontot, amely öt szempont lényegében a garanciákkal együtt a kormányprogramban benne van, a garanciálisan biztosított öt szempontot emeli ki. Azt hiszem, hogy ebben semmiféle rossz, semmiféle olyan nincs, amit ne lehetne respektálni.

A respektálás azért fontos, mert a mi javaslatunk az, hogy ez igenis alkalmas arra, hogy holnap a részletes vitában részt vegyen. A legfontosabb törekvés mindenképpen az, azt hiszem, mindannyian éreztük, hogy a költségvetés a többpilléres nyugdíjrendszer felállításával évről évre fokozódó ütemben romló egyensúlyi helyzetet okozott, és ezt szeretnénk, hogy javuljon, finanszírozási szükséglete csökkenjen, az explicit államadósság GDP-hez viszonyított aránya, ezzel az ország külső sokkoknak való kitettsége mérséklődjön. Alapvető feladatunknak tekintjük, hogy mindezt a hatást olyan módon szükséges elérni, hogy mindeközben a nyugdíjrendszer közép- és hosszú távú fenntarthatósága ne romoljon, sőt, lehetőség szerint inkább javuljon.

A kormány szándéka egyúttal, hogy megoldást kínáljon azon aktív munkaerő-piaci szereplők számára, akik a magánnyugdíjpénztárakban felhalmozott megtakarításuk hátterét bizonytalannak - és azt hiszem, mindannyian egyetértünk ebben vagy legalábbis nagyon sokan -, az ennek kockázatát csökkentő magán-nyugdíjpénztári garancia mértékét elégtelennek ítélik meg. Magyarország egy átfogó nyugdíjreformot hajt végre, ez a törekvésünk meghatározó mindannyiunk számára, hiszen itt egy reform reformjáról is szó van, plusz a reformban új elemek bekapcsolásáról. A rövid, közép- és hosszú távon egyaránt finanszírozhatatlan, a költségvetést elsüllyesztő hárompilléres rendszerből vissza kívánunk térni az EU 18 országa által működtetett, a társadalmi szolidaritás elvét jobban tükröző kétpilléres rendszerre.

(21.10)

A magyar nyugdíjreform új szakasza a reform reformjának is tekinthető így, amely megőrzi a korábbi reformértékű bevált elemeket, de korrigálja a kötelező magán-nyugdíjpénztári második pillér bevezetésével kialakult, az állami nyugdíjrendszerben fellépő hiányokat.

Szeretném azt is megemlíteni - a vitában is elhangzott, és sokszor halljuk a médiából, médiumokból és itt a parlamenten belül is -, hogy ellopták, ellopják, eltulajdonítják, elrabolják a nyugdíjasok pénzét. Ha csak ezt a politikai nyilatkozatot vesszük figyelembe: ez szűken, nagyon határozottan kifejtve öt szempontot tárgyal. Egy szó nincs benne arról, hogy elrabolná valaki is a nyugdíjasok pénzét, hiszen ebben vannak benne azok a szempontok, amelyek mentén - a nyugdíjreform mentén és annak keretében - pontosan ezeket a biztonsági tényezőket szeretnénk elérni, nyilván a kormányzás feladatával és a kormányzás törekvésével együtt.

Még valamit szeretnék megemlíteni. Számtalanszor halljuk vissza - hallom vissza jómagam is -, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer lényegében egy előremutató megoldás a jövőben gondolkozó fiatalok és középéletkorúak számára. Ezt nagyon egyszerűen lehet megfogalmazni: amikor a Horn-kormány idején nyomásra - mégpedig nem is magyar nyomásra, hanem kinti nyomásra - bevezették, akkor ez pénzszivattyúként kezdett működni, és akárhogy nézzük a hozamokat, a hozamok különbözőségét az egyes pénztárak között, de lényegében ez pénzszivattyúként működött. Azt hiszem, ezt igazából senki nem szeretné folytatni. Ugyanakkor ennek a módosításnak a segítségével, ennek a kétpilléres módszernek a lehetőségével számos olyan problémát tudunk megoldani, amit eddig nem nagyon lehetett, sőt inkább fokozódott az a problémasor, amit a magánnyugdíjpénztárak pénzszivattyú jellege okozott mindenki számára.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ifjúsági bizottság kisebbségi véleményét is két képviselő ismerteti. Először megadom a szót Varga László képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VARGA LÁSZLÓ, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai bizottsági ülésünkön elhangzott, hogy nagyon sok és nagyon intenzív vita zajlott a közéletben és a parlament keretei között is az adott témáról. Ezeket igyekeztünk már nem újra kinyitni, de azért egyes hozzászólásokban mégiscsak kinyíltak ezek a kérdések. Az önök által sokat hangoztatott önkéntesség kérdése az egy órával ezelőtt elfogadottak tekintetében indokolhatatlanná teszi, hogy miért nyúlják le tizennégy hónap befizetését mindenkitől, miért veszíti el az állami nyugdíjjogosultságát az, aki maradni szeretne a magánnyugdíjrendszerben, hiszen azért mégiscsak ez az önkéntességtől messze álló kérdés ebben a formában.

Maguk a körülmények is elég érdekesek, hiszen néhány hét áll rendelkezésre az átjelentkezésre. És egyáltalán miért kell átjelentkeznie annak, aki maradni szeretne? Úgyhogy jogilag az is zavaros, hogy miért fordították meg önök ezt a kérdést.

A politikai nyilatkozat mint műfaj, meg ahogy ez az egész optikailag kinéz, szintén szánalmasnak minősített volt az ellenzéki képviselők részéről. Ellenzéki képviselőtársaim egyike már bemutatta ezt a nyilatkozatot, amely még a fél oldal terjedelmet sem éri el. Ez garanciának nehezen tekinthető.

Miniszterelnök úr kinyilatkoztatott a hétvégén, mégpedig azt nyilatkoztatta ki, hogy ezekre az intézkedésekre elsősorban az államadósság csökkentése érdekében van szükség. Figyelmébe ajánlanánk - mai hír, már tegnap is szivárgott, de ma megerősítést nyert -, hogy a lengyelek eredményt értek el az államadósságba, illetve a deficitbe való beszámítás tekintetében a magán-nyugdíjpénztári fronton. Eredmények tehát vannak. Magyarán, a Bizottság döntését e tekintetben meg lehetne várni, és lehet, hogy egyáltalán nem lenne szükség arra, amit csinálnak, ha csak államadósságot csökkentenének. De hát ebben is hazudott a miniszterelnök úr, ezt mondhatnánk, és ha erre hivatkoznak önök, akkor ugyanúgy ezt a valótlanságot állítják, hiszen már a következő költségvetési évben 530 milliárdot elköltenek. Nyilvánvalóan nem rendelkeznek a maradni szándékozókról, nekik semmiféle garanciát nem nyújtanak. Egy kényszerről van szó.

A frakciónk több módosító indítványt beadott, de azt már nem adtam be, amit 6. pontként javasoltam, miszerint ha ennyire úgy érzik, hogy dübörög a kétharmad, és nagyon mögöttük van a nemzeti egység, akkor 6. pontként javasolnám, hogy függesszék ki mindenhova a NENYI mellé, és dübörögjön tovább ez a történet. De, mondom, természetesen ezt már nem adtam be, mert még a végén megszavaznák.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Sneider Tamás képviselő úrnak, aki folytatja a kisebbségi vélemények ismertetését. Parancsoljon, képviselő úr!

SNEIDER TAMÁS, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő politikai nyilatkozat véleményünk szerint gyakorlatilag beismerése annak, hogy az elmúlt fél év során ehhez a kérdéshez, a magánnyugdíjpénztárak átalakításához abszolút átgondolatlanul, koncepciótlanul állt hozzá a Fidesz. Úgy gondolom, ez szinte teljesen egyértelmű minden magyar lakos számára. Ha végignézték az elmúlt fél év folyamatát, akkor láthatták, hogy az a Fidesz, amelyik azt írta a programjában, hogy megvédi a magánnyugdíjpénztárakat, most pont az ellentétjét viszi véghez.

A Jobbik egyértelműen utat mutatott a programjában, amikor leírta azt, ami most a politikai nyilatkozat első mondatában szerepel, hogy létre kell hozni az egyéni számlavezetést, mármint ha megszüntetjük a magánnyugdíjpénztárakat, hiszen a Jobbik is államosítani kívánta ezeket. Igen ám, de van egy nagy probléma: az, amit a Fidesz ma már képvisel, nem vállalható a Jobbik számára, mert egyrészt folyó fizetésekre is költi ezt az összeget, másrészt olyan államadósság törlesztésére is költi részben ezt az összeget, amit a következő évben esetleg az Európai Uniónak kell visszafizetnünk. Mi úgy gondoljuk - s ez is nagyon fontos szempont volt a programunkban -, hogy az államadósságokat tárgyalás útján próbáljuk elodázni, későbbre tenni vagy akár csökkenteni, és főleg az Európai Unió szempontjából lehetséges ez, hiszen ha más országoknak tízmilliárdokat adnak euróban segítségként, akkor igazán kérhetnénk mi is, hogy jövőre azt a 2 milliárd eurót ne kelljen visszafizetni, hanem csak egy-két-három év múlva kelljen ezeket törleszteni.

Nos, tehát számunkra azért elfogadhatatlan ez a politikai nyilatkozat, mert már nem azt tükrözi, amit mi szerettünk volna. Mi valódi garanciákat szerettünk volna látni, és a valódi garanciák már rég meglennének, ha fél évvel ezelőtt a Fidesz is ugyanazt gondolja erről a helyzetről, mint amit a Jobbik is gondolt. S engedjék meg, hogy fenntartsuk magunknak azt a jogot - sőt adott esetben büszkék is legyünk rá -, hogy a Jobbik most is híven teljesíti azt, amit a legrészletesebb programjában leírt. Nekünk nem kell szégyenkeznünk miatta, de a Fidesz frakciójára ez sajnos nem igaz. Garanciaként tehát elsősorban paragrafusokat szeretnénk látni, de mondom, itt már többről van szó, ez már nem az a történet, amit a Jobbik szeretett volna látni, teljes mértékben.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Elsőnek megadom a szót Czunyiné dr. Bertalan Judit képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő asszony!

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megmondom őszintén, hogy megdöbbenten álltam itt a kisebbségi vélemények hallgatásakor. Bennem is feltűnt a ma délelőtti bizottsági vita néhány sora, de mivel a tárgyra szeretnék térni, majd megpróbálom érzékeltetni, hogy miért furcsa az a hozzáállás és az a vélemény, amelyet itt több kisebbségi vélemény során ellenzéki képviselőtársaink megfogalmaztak.

Először is egy olyan politikai nyilatkozat fekszik az Országgyűlés előtt, amelynek címe: "A kötelező magán-nyugdíjpénztári tagok védelméről". Tehát messze nem arról beszéltünk, amiről itt a kisebbségi vélemények ismertetésekor sokan ejtettek szót. Beszéljünk arról, ami ebben a nyilatkozatban van, és nézzük azt az utat, ami ide vezetett! Abban talán igazuk van, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszerrel valamit tenni kellett, a magán-nyugdíjpénztári tagdíjak, befizetések biztonsága érdekében a kormánynak cselekednie kellett, hogy a kaotikus és hisztérikus kommunikáció közepette politikai nyilatkozatban kell megerősíteni azokat a vállalásokat, amelyeket mind a magán-nyugdíjpénztári tagokra vonatkozó átlépési lehetőséggel, mind pedig az elszámolási lehetőségekkel az imént elfogadott törvény egyébként biztosít a számukra.

Valljuk be, hogy az a magán-nyugdíjpénztári rendszer, az a bizonyos második pillér, amit 1998. január 1-jével hatályba léptettek, s amely egyébként a magyar nyugdíjrendszer második pillére, az elmúlt tizenkét év alatt nem teljesítette a hozzá fűzött reményeket, nem váltotta be azokat az elvárásokat, amelyeket az 1997-es parlamenti vita során sokan elmondtak, hogy az öngondoskodást segíti, a nyugdíjas évek megtakarításaira ösztönöz, a biztonságos, kiegyensúlyozott nyugdíjas éveket segíti majd az állami nyugdíj mellett.

(21.20)

Ehelyett mi történt az elmúlt 12 évben? Az a magánnyugdíjpénztárakba befizetett tagdíj, amelyet egyébként nem önként és dalolva, hanem kényszerből és társadalmi egyeztetés nélkül rákényszerítettek a '98 után első munkába állókra mindenféleképpen... - valóban volt egy szűk réteg, amely választhatott, na de azok, akik választhattak, azok éppen az önök által 2009-ben megnyitott lehetőség kapcsán vissza is léptek, hiszen a megtakarításaik nem érték el azt a hozamot, amelyet ők szerettek volna.

Az is elhangzott a '97-es parlamenti vitában, hogy ahhoz, hogy ezek a magán-nyugdíjpénztári befizetések kiegyensúlyozott és biztos járadékot biztosítsanak a nyugdíjasoknak, ahhoz 2,7, de inkább 3 százalék feletti reálhozamot kellene produkálni a magánnyugdíjpénztáraknak a befizetésekből, ehelyett nem érték el az 1 százalékot; nem elérve ezt az 1 százalékos reálhozamot, 4,5-5 százalékos kezelési költséggel dolgoznak, és csak az elmúlt években több mint 183 milliárd veszteséget produkáltak a befizetett tagdíjak kárára, terhére. Azt gondolom, ezeket a veszélyeket hordozta az a magán-nyugdíjpénztári rendszer, amelyek miatt hozzá kellett nyúlni, és amelyek miatt ezeket az intézkedéseket meg kellett tenni, és ami miatt erre a politikai nyilatkozatra is többek között szükség van. Szükség van rá, hiszen 2013-tól nincs - mert a mai napig nem készült el - a magánnyugdíj havi összegének megállapítási rendszere.

További veszély, hogy a magán-nyugdíjbiztosítók a törvény betűje alapján befektetik az emberek tagdíjait, és fennáll annak a veszélye, hogy tartós pénzügyi válság esetén a megtakarított tagdíjak értéke veszteségbe megy át. További probléma, hogy '98 óta több mint 3000 milliárd forint a magánnyugdíjpénztárak vagyona, viszont a költségvetés számára a magán-nyugdíjpénztári rendszer idén 372 milliárdnál is többe került, az évek előrehaladtával ez minden évben többet jelentene. Tehát nemhogy egyensúly és nemhogy kiegészítés, kisegítés és egyensúly lenne a magán-nyugdíjpénztári pillér meg az állami nyugdíjalap között, hanem feltűnő aránytalanság van, ami egyébként az államadósságot, illetve a költségvetési hiányt is fokozta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a politikai nyilatkozat, ami előttünk fekszik, az elmúlt napokban felvetődött kérdésekre, problémákra választ ad. Magyarul: arra ad választ, hogy szükséges-e a magán-nyugdíjpénztári befizetések értékállóságának a megőrzése, az egyéni számlavezetés szükségessége, a reálhozamok kivételének adómentessége, a veszteségek jóváírása, a magán-nyugdíjpénztári tagok befizetéseivel való gazdálkodás körülményeinek a kivizsgálása. Azt gondolom, a politikai nyilatkozatban egyértelmű a szándék és a cél, amit egyrészt az előterjesztői expozéban hallhattunk, másrészt pedig itt a bizottsági többségi vélemények során elhangoztak. A magán-nyugdíjpénztári tagok számára ebben a gazdasági környezetben kiszámíthatóságot, biztonságot, stabilitást és szolidaritást kell nyújtani. Ezek azok az alapértékek, amelyeket egyébként ez a politikai nyilatkozat is abban az öt pontban hangsúlyoz és kiemel.

Lépni kellett, hiszen a magánnyugdíjpénztárak ilyen intézményi keretek között nem tudják garantálni járadékként az eddigi befizetéseket. Lépni kellett, mert a harmadik pillérből a magán-nyugdíjbiztosítási láb összeomlott. Nemhogy azokat a bizonyos 3,5 százalékos reálhozamokat produkálta volna, hanem ennél kevesebbet. A harmadik pillér összeomlott, és hogyha most nem lép a kormány, ha most nem születnek olyan, egyébként valóban nyugdíjmentő intézkedések, amelyekről most is beszélünk, akkor a jövőbeni kifizetések is veszélybe kerülhetnek.

A magánnyugdíjpénztárak saját tőke hiányában jelenleg úgynevezett banktechnikai járadékot tudnak szolgáltatni, ami azt jelenti, hogy a felhalmozott tőkét egy előre meghatározott időszak alatt visszafizetik, majd utána a járadék fizetése megszűnik. Ez azért sem megfelelő a nyugdíjasoknak, mert a koruk előrehaladtával egyre jobban rászorulnak a nyugdíjjövedelemre, tehát a kötelező járadékfizetésnek szükségessége volna, hogy élethosszig kitart. De mivel a járadékfizetés rendszerét 2013-tól nem dolgozták ki, így most kell lépni, mert nincs minek alapján a járadékok kifizetését szabályozni. Biztosan önök is nagyon jól tudják, hogy az eddigi magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat - ha valaki élhetett vele - egy összegben kellett hogy felvegye, hiszen nem volt rá más módja, és azokban az esetekben sem hallottunk olyan történetekről, hogy hihetetlen mértékű megtakarításokat tudott volna felhalmozni.

Kedves Képviselőtársaim! Éppen ezért, amikor erről a politikai nyilatkozatról döntünk, akkor öt egyszerű és eldöntendő kérdésre kell válaszolni, nem többről és nem kevesebbről van szó. Fel kell tenni a kérdést, és válaszolni kell rá igaz lelkiismerettel. Egyetértünk-e azzal, hogy szükséges az egyéni számlavezetés intézménye az állami nyugdíjrendszerbe átlépő korábbi magán-nyugdíjpénztári tagoknak? Egyetértünk-e azzal, hogy az egyéni számlára történő befizetések értékállóságát az átlépő tagok számára garantálni kell? Egyetértünk-e azzal, hogy az állami rendszerbe átlépők veszteségeit jóvá kell írni? Egyetértünk-e azzal, hogy az esetleges reálhozamok kivétele adómentes legyen? Egyetértünk-e azzal, hogy ki kell vizsgálni a magán-nyugdíjpénztári tagok befizetéseivel való gazdálkodás körülményeit? Azt gondolom, hogy ezekre a kérdésekre egyetlen válasz létezik, az pedig úgy hangzik, hogy igen.

Kérem szépen képviselőtársaimat, hogy támogassák a politikai nyilatkozatot, és a véleményüket a választóik felhatalmazása alapján osszák meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most megadom a szót Kiss Péter képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

KISS PÉTER, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azon gondolkodtam el, hogy miközben felolvassák többedíziglen ezt a nyilatkozatot itt érvelés helyett, aközben valójában mi is történik a magánnyugdíjpénztárakkal, illetve azzal a várománnyal, amely 3 millió ember befizetése által keletkezett.

Önök ugyanis azt mondják, hogy nincs az jól, ahogyan ma működik a nyugdíjrendszer, ez a hárompillérű, és valóban erről akár egy szakszerű vitát lehetne is folytatni, ha egyrészt letették volna az asztalra, hogy mi az, ami a helyébe lép méltányos módon, mire kell megváltoztatnunk, hogy több garanciája legyen, és ha helyette - mindezek helyett - nem egyszerűen csak elvennék a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat. Mert most arra hivatkozva, hogy nem jól működik a rendszer, nem a rendszert javítják meg, nem egy reformelképzelésre tesznek javaslatot és vezetik be, hanem elveszik a 3000 milliárdot, és felélik. Mert, kérem szépen, tessék megcáfolni, hogyha nem így van, például a 2011. évi költségvetésben folyó kiadások fedezetéül szolgál. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Nem nyugdíjakra, hanem ahogy tegnap már a miniszterelnök úr fogalmazott, az adósságra, aztán ahogy fogalmaztak a 14-szer 30 milliárd elvételénél, a hiány csökkentésére, aztán ahogy meg láttuk a költségvetésben, a gazdagabbak adókedvezményére fordítják ezt a pénzt.

Hát milyen nyugdíjrendszerről beszélnek? Hát hol van itt a nyugdíjrendszerbe belefektetett pénz?! Ezt a pénzt önök egyszerűen lenyúlják, elköltik. Igaza van Iván képviselő úrnak. El kell mondjam, hogy nem a nyugdíjasok pénzét veszik el, igazuk van, valóban az aktívak pénzét veszik el. A fiatal emberek leendő nyugdíját veszik el, azoknak, akik bíztak ebben az országban, a kialakuló demokráciában, hogy nem lehet sérteni a magántulajdont és a várakozást. Azt a magántulajdont, amit egyébként az Alkotmánybíróság több alkalommal is magánvárakozásnak, tehát tulajdonként viselkedő vagyonelemnek tekintett a megelőző időszakban, és hogy ezt még egyszer ne lehessen kimondani, önök ebben korlátozzák az Alkotmánybíróságot. De ettől még a tény az tény, ez az emberek pénze.

Valóban garanciák kellenének - igen, igazuk van -, hogy a megtakarítások biztonságát, a kiszámíthatóságot lehessen garantálni, de azt gondolom, hogy ez a pár pont itt szövegesen leírva egyszerűen csak egy ráolvasás. Arról van szó, minthogyha a súlyos beteg, gyógyítandó ember nem a gyógyszert kapná meg, nem a sürgős műtétre tolnák be, altatnák, majd műtenék, nem az orvos ellátná úgy, ahogy kell, tenné a dolgát, hanem egy filctollal ráírnák a hasára: altatás, műtét, gyógyszer, gyógyulás. Hát kérem szépen, ha ezt gyógyításnak nevezik, ha ezt garanciának nevezik, akkor itt a szót magát is félreértjük.

(21.30)

Igaza van képviselőtársamnak, aki azt mondja, hogy garanciáról szóló szavakkal helyettesíteni a tevékenységet, vagy úgy tekinteni, minthogyha nem döntött volna ma a Ház a mi ellenszavazatunk ellenére éppen arról a nyugdíjtörvényről, amely ellentétes ezekkel a szavakban leírt garanciákkal, kérem szépen, nem lehet, azt gondolom, ezt az embereknek nem lehet tartósan bemagyarázni.

Kérdezi az előterjesztő, ki is az, aki mindezek után nem szavazza meg ezt az öt pontból álló garanciát. Szerintem normálisan úgy kell feltenni a kérdést, hogy ki az a 3 millió befizető közül, aki most önként lemondott a megtakarításáról, a nyugdíjszámláján lévőről, egyébként pedig akkor azt gondolom, a banki számláján lévőről is. Ki volt az? Jelentkezett-e önöknél, vagy írt-e levelet Orbán Viktornak akkor, amikor a kampányban kérdezte? Ki volt az, akinek a szavazófülkéjében ott volt az a kérdőív, amelyikbe be lehetett ikszelni, a szabad választás azt jelenti, hogy aki szabadon mást választ, mint amit önök ajánlanak, az elveszíti az állami nyugdíját, de viszont cserébe levonják tőle a 24 százalékot, ami szintén nyugdíjjárulék, és később, egy év múlva nyugdíj-hozzájárulás lesz.

Kérdezem én: ki az, aki ezt a szabad választást ikszelte be 2010 tavaszán? Ki az, aki komolyan gondolta, hogy az a helyes, hogy 24 százalékot levonnak tőle, levon a munkáltatója a nyugdíjára hivatkozva, és utána nem kap nyugdíjat? Ki az, aki ezt így gondolja helyesnek? Ki az, aki inkább nem a saját erőfeszítésében bízik, hanem azt mondja, bízzunk inkább azokban, akik majd mindenkori kormányokként valamiből, amit ma még nem látunk előre, biztosítani fogják az én erőfeszítésem mai elköltését követően, ennél egy sokkal felelősebb módon az én jövőmet? Ki ez? És ki az, aki elhiszi, hogy egy nyilatkozat többet ér, mint az a valóság, ami itt történik a parlamentben a szabályozásban és a pénzek elvételénél? Pénzetek nem lesz, kaptok helyette egy papírt, öt nyuszifül van benne, garanciákkal! Ki az, aki úgy gondolja, hogy ez rendjén való? (Dr. Varga László: Kósa Lajos!)

Őszintén szólva engem ez a dolog erősen emlékeztet erre a svéd modelles vitára, ami az év elején volt. Ugye, emlékeznek rá, ott valami olyasmi jött ki belőle, hogy folyószámla-vezetés, ami itt, ebben a papírban is bent van, állami forrást nem teszünk bele, mert azt ki kell vonni, tartsa el magát a rendszer csak az állami nyugdíjjárulékokból, amit beszed az állam. És amikor kiderült az, hogy na de ez ugye kevesebb pénz, most ez esetben, ebben az évben 500-600 milliárddal kevesebb pénz volna, ha nem volna bent 2010-ben az az állami költségvetési forrás, tehát alacsonyabb nyugdíjakat lehetne csak adni, vagy jóval inkább ki kellene tolni a nyugdíjkorhatárt, akkor valami olyasmi válasz született, hogy nem, nem, ezt mégsem akarjuk. Ugye, jól emlékszem, hogy akkor valami ilyen válasz született? Ez egyébként 2010. február 8-án volt, mert most el kell döntenünk, hogy ez a javaslat ezt a svéd modellt akarja-e hozni vagy valami mást akar hozni.

Orbán Viktor azt mondta ez év elején, február 8-án (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hol?), hogy lényegében... Meg tudom mondani azt is, hogy hánykor, de inkább mondom önnek, hogy a gazdasagiradio.hu honlapon van rajta, és ott kell nézni a médiatárban. Tehát azt mondta, hogy egyetért azzal az akkori kormányállásponttal, miszerint a jelenlegi nyugdíjrendszer fönntartható, nincs szükség drasztikus beavatkozásra, nincs szükség más modellre áttérni, a mostani szisztémával el lehet menni még körülbelül harminc évig - jegyezte meg.

Most akkor ez a nyilatkozat erősebb garancia, mint ez a múltkori nyilatkozat volt? Vagy ez a nyilatkozat erről a svéd modellről szól, amit akkor elvetettek? Melyik garanciát vegyük komolyan? Nem érzik önök, hogy itt alapvető baj van a szavakkal és a tettekkel? Hogy nem kellett volna 2010 tavaszán elmondani, hogy úgy rossz ez az egész, ahogy van, átalakítjuk ilyenné, ilyenné - még akár ezt is elmondhatták volna, amit most terveznek -, de hát ennek az az ára, hogy önök el fogják veszíteni a pénzüket, elvesszük, elköltjük másra, mert van királyi út a hiány csökkentésére. Igaz, ezt akkor még nem mondhatták volna, mert akkor még azt mondták, hogy 7 százalék lesz a hiány, tehát rosszul idézem itt a múltat.

Most, amikor a nyugdíj megvédéséről beszélnek, érdemes visszaemlékezni arra az időszakra, amikor még a 14-szer 30 milliárd elvételére nyújtottak be törvényt. Ugyanis akkor, a 14-szer 30 milliárd elvételekor nem beszéltek nyugdíjrendszerről. Szeretném a figyelmükbe ajánlani azon törvény indokolásának első mondatát, az ugyanis úgy szólt, hogy ezt a hiány csökkentése kívánja meg, hiszen akkor volt az, hogy Matolcsy miniszter úr hazajött az Ecofinről, és azt mondta, Európa elfogadta azt a törekvését a kormánynak, hogy a hiány ne legyen több mint 3,8 százalék és jövőre 3 százalék. Ha Magyarország ezt kiharcolta, mi belátjuk, kell erre a pénz, ezért tehát azt mondtuk, ha ezt visszafizetné kamatosan, hozammal együtt a kormány, akkor átmeneti intézkedésként, erről legalábbis vitát lehetne folytatni, bár úgy volna korrekt, ha rögtön az elején odaírnánk a kárpótlást. Emlékezzenek vissza, erről folyt a vita, és önök itt megnyugtattak bennünket, hogy rendben lesz ez az ügy, rendben lesz, visszakapják az emberek.

Aztán utána jött a költségvetés, amelybe beleírtak 530 milliárdot, az 530 milliárdra pedig azt mondták, hogy ez azoknak a pénze, akik ugyan még nem léptek át, de át fognak lépni, és ezt a pénzt pedig - be volt állítva a költségvetésbe, ma is be van ez a mintegy 530 milliárdos csomag - természetesen a folyó kiadásokra fogjuk fordítani. Itt már egyébként megjelentek azok az elemek is, amely elemek a szabad választásra irányultak. Majd teljessé vált a szabad választás, ami arról szólt, hogy aki úgy dönt, hogy szabadon nem lép át, az elveszíti az állami nyugdíját, viszont nem is kapja meg a 24 százalékát sem, hiszen azt is levonják tőle. Evvel vált teljessé ez a nyugdíjvédelmi rendszer.

Kérem szépen, ezt elmesélni a világban bárhol, így, és utána kiállni, hogy önök garanciát adnak arra, hogy legyünk felőlük nyugodtak, ez a dolog rendben van, az önök kezében ez aztán tényleg korrekt megoldás, ami történik... - kell ahhoz diplomácia, hogy ebből ki tudjanak jönni.

Gondolkoztam azon, mi is a haszna, műfaja ennek a dolognak, de nagyon könnyen lezárulhat ez a beszélgetés, a hangos gondolkodás erről, hiszen az előbb tárgyaltuk azt a törvényt..., bocsánat, az előbb szavaztunk végszavazásszerűen arról a törvényről, amely elrendezi ezeket az ügyeket, jórészt másképp, most pedig kapunk egy papírt garanciaként, hogy majd nem így lesz. Várjuk a következő törvényt, amit ezek szerint komolyan lehet venni.

A papír műfajilag azért sincs rendben, mert avval a valósággal, amit önök a szabályozással megteremtettek, eleve szemben áll. Csak megint utalnék a 24 százalékra és az ahhoz nem járó nyugdíjra. Nyilván akkor lenne hiteles ez a garancialevél, ha avval folytatódott volna, hogy ezért visszavonjuk azt a törvényt, mind a hármat, amit benyújtottunk, és helyette párbeszédben, az emberekkel való párbeszédben többéves felkészülési folyamatot is biztosítva, új modellt javasolunk. Ehhez, megjegyzem, a Szocialista Párt partner. Azonban ha ezt nem teszik, akkor rögtön jelzem itt, hogy ha bármikor is mandátumot kapunk, az első döntéseink egyike az lesz, hogy azt a megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan szituációt, hogy valakitől levonnak nyugdíj-hozzájárulást, és nem kap érte állami nyugdíjat, azonnal helyre fogjuk állítani, visszakorrigáljuk (Taps az ellenzéki pártok soraiban.), és természetesen kárpótlásban részesítjük az embereket, mert az elfogadhatatlan, de nevezzék bárminek is, adónak vagy hozzájárulásnak, hogyha valakinek a nyugdíjára szánt pénzét elveszik, azért ő ne kapjon semmilyen juttatást, hogy kizárásra kerüljön az állami nyugdíjrendszerből.

Jelzem, őszintén szólva van egy megnyugtató pontja is ennek a garancialevélnek: legalább Matolcsy miniszter úr nincs az aláírói között (Derültség az MSZP soraiban.), így nem provokál bennünket az a fajta összevisszaság, amit neki ebben a műfajban, a megelőző hetekben, hónapokban sikerült produkálnia, hiszen őt idéztem akkor, amikor a 14-szer 30 milliárd kapcsán a szemünkbe mondta, hogy vissza lesz adva, és hozammal lesz visszaadva. Őt idéztem akkor, amikor azt mondta, hogy nem a folyó kiadásokra, hanem a nyugdíjra, és természetesen a miniszter úr volt az, aki a költségvetés elmondásakor rá tudta irányítani a figyelmünket arra, hogyan is kell a hiányt egyszerre csökkenteni, a nyugdíjat egyszerre megoldani és az államadósságot is, néhány nemzetközi példára kitekintve. Nem ajánlom, hogy még egy ilyen személyes garancialevél aláírásába őt bevonják.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

(21.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most megadom a szót Balczó Zoltán alelnök úrnak, képviselőtársunknak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Elhangzott itt a Fidesz részéről, hogy lehetőleg arról beszéljünk, ami előttünk fekszik, a politikai nyilatkozatról. Én utánanéztem, '98-tól kezdve, hogy politikai nyilatkozat hogyan szokott születni. Az a parlament egy nagy többségének közös akaratát, véleményét fejezi ki, minimum kétharmados támogatottsággal, de adott esetben a parlamentnek akár minden frakciója együtt adja be.

Felolvasok néhány címet, hogy lássák, milyen műfaj ez: az Európai Tanács megalakulásának 50. évfordulója alkalmából; az ENSZ emberi jogok egyetemes nyilatkozata elfogadásának 50. évfordulója alkalmából; a polgári értékek védelmében; Magyarország európai uniós csatlakozása alkalmából; a Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történt csatlakozása 10. évfordulója alkalmából; vagy a legutóbbi: a nemzeti együttműködésről. És ezek fennkölt szövegek: legyen béke, szabadság és egyetértés!

Hát először is ezt a mostanit furcsa módon az Országgyűlés egyetlenegy frakciója jegyzi, tehát úgy tűnik, hogy ebben a közös akaratban egy vélhető kétharmados támogatás mellett a KDNP még a beterjesztők között sem szerepel. És természetesen elég furcsa a műfaj ezek után, ha megnézzük, ilyen nyilatkozat még nem született, hogy ma, 20. napirendi pontként, egy erre vonatkozó törvényjavaslat-csomagot megszavazunk, majd ehhez képest jön egy nyilatkozat, ami tételesen azokról szól, amiket nyilván ezekben a törvényekben, vagy ha hiányzik, akár házszabályi változtatással még, meg kellene hozni.

Menjünk vissza a kezdetekhez! 1998-ban elindult ez a magán-nyugdíjpénztári rendszer, én tízéves adatot ismerek, tíz év után kiderült, hogy 8 százalékot költöttek magukra ezek a pénztárak, 8 százalékot, ami a teljes hozam 39 százalékának felel meg. Ez azt jelenti, hogy a reálhozam minimális volt, ezek a nyugdíjpénztárak megbuktak. Ezt természetesen ki kell mondani, ebben az esetben itt nincsen kétség. És természetesen az is elég furcsa volt, hogy amikor ez a küzdelem elindult, akkor egyszer bizony a pénztárszövetség egy vezetője elmondta, érthető, hogy mi a nagy gond, nem a pénztártagokról beszélt, azt mondta: a létünkért küzdünk.

Igen, természetesen, azok, akik ilyen módon fölözték le azokat a befizetéseket, amelyek hozzájuk beérkeztek, ilyen minimális hozammal, ők nyilvánvalóan a létükért küzdenek. Tehát ebben a kérdésben a Jobbik kezdettől fogva világossá tette, hogy azzal egyetért, hogy ennek a típusú rendszernek meg kell szűnnie. Azonban a probléma az volt önöknél, hogy miközben nyilván rendelkeztek ezzel az ismerettel, amikor készültek a kormányzásra, 2008-2009, ezek az adatok rendelkezésre álltak, és egyáltalán nem vetették föl, és nem volt koncepciójuk, hogy ezzel önök mit fognak kezdeni.

És hadd foglaljam össze, hogy milyen lépésekről volt szó. Először arról volt szó, a miniszterelnök úr tájékoztatott egy kört arról, hogy az Európai Uniónál, amely nagyon szigorú 3 százalékot szabott meg nekünk költségvetési hiányban, ott el kell érni azt, hogy ezt úgy tekintsék, mint ami állami szférán belül maradt, tehát ne számolják be a hiányba. Vagy tételezzük föl, hogy ahogy a megegyezés más országoknál, mondjuk, 4 vagy nagyobb százalékú hiányban volt, tételezzük föl, hogy az Európai Unió már rögtön azt mondta volna, rendben van, ez az összeg nem számít bele a hiányba. Akkor bennem az a kérdés fölmerül: akkor megszületett volna-e az a törvénymódosítás-csomag, amely - helyesen - meg akarja menteni a magánnyugdíjpénztárak tagjait attól, hogy ilyen rizikónak legyenek kitéve hozam nélkül? Vajon megszületett volna-e?

Miután kiderült első körben, hogy az Unió ezt így nem fogja elfogadni, akkor arról volt szó, hogy 14 hónapra ezek a befizetések átkerülnek az állami szférához. De egy dolgot hadd mondjak el, amikor arról beszélünk, hogy az emberek takarékoskodását veszik el, hát nem ilyen értelemben vesznek el, hiszen ez közpénz. Miért közpénz? Azért közpénz, mert ez nem önkéntes takarékoskodás; az a harmadik pillér. Ezt a törvények kötelező erejével - és miután a szuperbruttót bevezettük, akár a munkaadói járulékot is úgy foghatjuk föl, hogy igen, ez a munkavállalóé -, kötelező jelleggel a közpénzt átirányították a magánszférába, magánpénztárakba, ami így gazdálkodott vele. Tehát nincs arról szó, hogy egy takarékoskodási értéket akarnának elvenni.

De nézzük a következőt! Amikor a 14 hónapról beszéltek, a sajtóban olvastam, hogy még nem döntötték el, hogy amikor ez visszakerül a magánnyugdíjpénztárba, és mi azt mondtuk, Jobbik, hogy miért marad meg a magánnyugdíjpénztár ilyen formában, ugyanilyen módon, de önök még akkor azt mondták, ha visszakerül, vagy az inflációval növelt hozam lesz, vagy pedig az állampapíroknak a hozadékával növelt. Amikor itt erről már vitáztunk, akkor kiderült, hogy ilyen hozamról nem lesz szó, tehát nincs.

Utána következett a szabad pénztárátlépés megteremtése. Teljesen helyes, tegyük szabaddá az emberek számára, ha úgy gondolják, akkor lépjenek ki innen. Csak itt van a nagy különbség a Jobbik által javasoltak meg az önök javaslata között. Mi azt mondtuk, hogy létre kell hozni azt az állami második pillért, amelyik esetében a számlavezetés nem egy bekönyvelést jelent, hanem egy garantált, állampapírhozammal való növekedését annak az összegnek, amivel ő rendelkezik, vagy amit a továbbiakban - legalábbis ennek a 25 százalékban, hiszen a 75 százaléka az állami szintre megy be - itt akar, ezen a módon akar tovább használni. Mert abban én nem látnék kivetnivalót, hogy valaki azt mondja, hogy ő nemcsak arra a nyugdíjra akar építeni, ami a felosztó-kirovó rendszer esetében attól függ majd, hogy éppen pontosan 10-20-30 év múlva hogyan áll az állam abban a tekintetben, hogy mennyi a bevett járulék, hogyan tud fizetni, hanem azt mondja, hogy én továbbra is ebből egy adott összeget igen, át akarok irányítani egy olyan pénztárba, ahol a számlavezetés mellett van egy garantált hozamom, és ezzel tisztában vagyok. Ez lett volna az állam által létrehozott második pillér, minimális költséggel, nem 5 meg 8 százalékkal.

Tehát önök ebből a lehetőségből ezt hagyták ki. És amikor azt látták, hogy a szabad pénztárválasztás megteremtése önmagában nem biztos, hogy garantálja azt a mértékű átlépést, akkor jött a következő, hogy a 24 százalék utáni leendő állami nyugdíj csak azt illeti meg, aki átlép. Egyébként hadd mondjam, hogy ez a bizonyos második pillér, állami pillér, amelynek számlavezetése van és hozadéka van, tehát ilyen szempontból tőkefedezeti jellegű; akkor a kormány nyugodtan mondhatta volna, hogy kérem szépen, azért vonulunk ki garanciával a magánnyugdíjpénztártól természetesen, mert aki úgy gondolja, hogy nem a kirovó-felosztó rendszerbe akar visszatérni, annak én megteremtem fix hozadékkal, minimális önköltséggel és az állami garanciával, és aki erre vágyik, jöjjön ide.

Tehát ez lett volna az a világos rendszer, amelyik esetében ha ezt önök végiggondolják, akkor nem adják föl a magas labdát a tőlem jobbra levőknek. Megmondom miért. Amit most önök csinálnak, ez a nyilatkozat kommunikációs utólövés akar lenni, mert úgy érzik, hogy nem értették meg az emberek, hogy miről van szó. De nem azért nem értették meg, mert egy végiggondolt stratégiát önök rosszul kommunikáltak, hanem sodródtak, hetekkel előbbre lépve újra és újra jött egy újabb javaslat. Nem volt koncepciójuk. Önök, elismerésem, tényleg ragyogó kommunikátorok, és nagyon jól tudják, hogy az emberekbe egyetlen dolgot kell sulykolni.

(21.50)

Ha ezt végiggondolták volna előre, akkor meg lehetett volna ezt így értetni, és nem kellett volna esetleg olyan dolgokba is begaloppírozni magukat, ami már nehezen védhető.

Természetesen a másik oldal, amely létrehozta azt a rendszert, amely megbukott, nagyon egyszerű, én mindig egyetlen dolgot tudok mondani: lenyúlják a pénzeteket, ellopják, ami persze nincs így, de ebben a küzdelemben önök alulmaradtak, és úgy gondolják, hogy talán egy ilyen nyilatkozattal majd ezt az egészet meg lehet oldani, miközben a törvényben kellett volna megoldani.

Még egyszer mondom, hogy mi miért tartózkodtunk a végszavazásnál, mert - még egyszer - teljesen világos, hogy ennek a rendszernek a megszüntetésére van szükség, de meg kellett volna teremteni ennek az állami második pillérnek a lehetőségét, és akkor mindenki úgy érezte volna, hogy nekem változatlanul megmarad ez a rendszerem, pontosan tudom, vezetik, tudom, mi a hozam, és ott áll mögötte az állam a garanciával, és nem oda terelik be, ami nagyon sok más egyéb tényezőtől függ. Itt látom én ebben, részben a végén már nemcsak a sodródást, hanem olyan döntés meghozatalát, ami nem igazán felel meg annak, hogy ezt a rendszert hogyan lehetett volna a leghelyesebben létrehozni.

Hadd mondjam el, hogy akkor már mi is megtettünk egy módosító javaslatot, amivel látszólag persze ellentmondok annak, amit felolvastam, hogy milyen műfaj egy politikai nyilatkozat. De ha már valamit a kérdésről megnyugtatólag nyilatkozni kell, akkor mi azt a módosító javaslatot nyújtottuk be, hogy "A politikai nyilatkozat a következők szerint módosul: Az Országgyűlésnek a közel 3 millió kötelező magán-nyugdíjpénztári tag eddigi befizetéseinek jövőbeni biztonságát a 2010-ben megalkotandó törvényekben kell garantálnia." Vagy benne vannak ezekben a törvényekben, vagy házszabályi eltéréssel még valamit csináljunk, vagy nincsenek benne.

Mindenkinek szembeötlő, hogy ezek szerint egy politikai nyilatkozat kíván garanciát adni arra, amit a meghozott vagy meghozandó, azért kellett így fogalmaznom, mert ez annyira szinkronban ment, hogy még az sem látszott, hogy melyik lesz a 20. meg a 26. napirendi pont.

Összefoglalva, én úgy látom, hogy egy nagyon fontos lépést tettek meg azzal, hogy ennek a teljes rizikóval működő, igazi hozamot nem hozó rendszernek a leépítéséhez a döntésükkel hozzájárultak, ugyanakkor amilyen tényleges megoldást választottak az egymást követő lépésekkel, ami nem volt végiggondolva, olyan döntéseket is hoztak, aminél messze megnyugtatóbbakat lehetett volna a magyar társadalom és az ebben érintettek számára, és egyben az igazi választás lehetőségét is felkínálták volna.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Most megadom a szót Scheiring Gábor képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy világossá tettük már az elmúlt hetekben, illetve a mai napon is az egész nyugdíjreformmal kapcsolatos álláspontunkat. Néhány apróságra szeretnék újra kitérni, csak röviden, mert alapvetően műfaji kritikára szeretnék szorítkozni, csatlakozva számos ellenzéki társamhoz, aki így járt el.

Szóval, itt állunk egy ilyen ötpontos politikai nyilatkozattal a kezünkben, amelyről a kormány azt gondolja, hogy ez az a garancia, amivel majd megnyugtatja az állampolgárokat, hogy minden szép lesz és jó. Ez az, amit egy kétharmados kormánytöbbséggel rendelkező kormánypárt nyolcévnyi békés ellenzéki munka után teljesítményként le bírt rakni az asztalra. Azt gondolom, hogy ez meglehetősen kevés, és ezt elég jól látják az önök választói is, hogy ennél jóval többre van szükség.

Egy politikai nyilatkozat nem garancia. Egy jogállamban a garancia az törvényben rögzített, intézményes úton számon kérhető garancia, törvényben rögzített elem, amely adott esetben, teszem azt, bírósági úton érvényesíthető jogokat keletkeztet. Ezt hívják garanciának; az ígéretet, a hit elvárását nem garanciának hívják, azt egy kommunikációs trükknek hívják, annak érdekében, hogy mentsék, ami még menthető.

Mi is lenne akkor ezen belül pontosan az a garancia, amit a Lehet Más a Politika elvárna? Rögtön, ha ránézünk az 1. pontra, önök azt írják, hogy "garantálni kell az egyéni számlavezetés intézményét, az állami nyugdíjrendszerbe átlépő, korábbi kötelező magán-nyugdíjpénztári tagoknak". Nos, az LMP-nek volt egy módosító javaslata, amely arra vonatkozott, hogy a kormány finanszírozzon tanulmányokat az egyéni számlák bevezetésére, és ezeknek a koncepcióknak a társadalmi vitájára különítsen el pénzt a jövő évi költségvetésben. Jól tudjuk, hogy egy ilyen számlás rendszer bevezetése meglehetősen bonyolult folyamat, nem árt tehát erre félretenni némi pénzt. Ezt önök leszavazták. Ez egy garancia lett volna, ez a fél mondat nem az.

Aztán, ha már garanciáról beszélünk, önök beszélnek arról, hogy az állami rendszerbe átlépők veszteségeit jóváírják, ugyanakkor a levegőben marad továbbra is az, amit szerintem joggal neveztünk zsarolásnak, mégpedig az, hogy aki a második pillérben, azaz a magánnyugdíjpénztárakban marad, az továbbra is elesik a nyugdíjjárulékainak egy jelentős részétől, és semmiféle garancia nincs arra, hogy ők pénzüknél maradnának. Úgyhogy marad az ellenzéki pártok által tett garancia, amit az LMP - illetve amit az MSZP is - megfogalmazott, hogy amennyiben az LMP kormányzati pozícióba kerül, akkor mi garantáljuk azt, (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ez vicc kategória.), hogy az így megvont pénzt visszakapják azok, akik a magánnyugdíjpénztárakban maradnak.

Milyen garancia az, ami még továbbra is hiányzik? Egyrészt itt szó esett arról, a legtöbb ellenzéki képviselő elmondta, hogy valódi garancia az értékállóságra és a fenntarthatóságra az állami tőkefedezeti rendszer megteremtése lenne. Erről sincs szó a nyilatkozatban sem. Illetve annak is hiányzik a garanciája, hogy ne költsék el folyó kiadásokra, ne számolják el a jövő évi költségvetésben egyszerűen nyugdíjkiadások fedezetéül ezt a jövő évben 530 milliárdnyi magán-nyugdíjpénztári megtakarítást. Ez lenne a garancia, erről szó sincs, úgyhogy a műfaji elemeken túl tartalmilag sem lehet túlságosan értékelni ezt a politikai nyilatkozatot.

Mi az LMP álláspontja - még egyszer - általában a nyugdíjreformmal kapcsolatban? Én már több alkalommal elmondtam, hogy a Lehet Más a Politika szerint messze nem lehet elmondani azt, hogy ez a második pilléres magán-nyugdíjpénztári rendszer egy túlságosan jól működő magán-nyugdíjpénztári rendszer lett volna. Itt beszélhetünk mindarról, amiről önök is sokat beszélnek, hozamokról és a többiről, költségszintről.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Egy dolgot emelnék még ki, ami szerintem egy fontos eleme a magánnyugdíjpénztárak kritikájának, ez pedig az, hogy itt nincs szó piacról. Ez egy garantált bevételeket menedzselő pénztári rendszer volt, semelyik piaci szereplő nem versenyzett a fogyasztók kegyeiért. A piaci verseny lényege az, hogy a piaci szereplők versenyeznek a fogyasztók kegyeiért, itt pedig egészen egyszerűen költségvetésből garantált átutalások elköltéséért folyt a verseny. Ez így nem piac. Ennek a működéséhez nincs szükség piaci szereplőkre, mert nem tesznek hozzá érdemben a hatékonysághoz.

Élesen elkülönül ettől az önkéntes magán-nyugdíjpénztári rendszer, ami egy valódi érdemi piac, és ahol jól tud működni a piac. Ezért mondjuk mi azt, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén megfontolandó és támogatandó lehet az állami tőkefedezeti rendszer, illetve valamilyen állami nyugdíjrendszerbe való visszatérés.

Az első és legfontosabb ilyen feltétel, amelyről önök nem beszélnek, az a fenntarthatóság garantálása. Lehet mindenféle szempontokkal kritizálni, még egyszer, a magán-nyugdíjpénztári rendszert, egy dolgot nem lehet nekik felróni, mégpedig azt, hogy ez a rendszer, szemben a felosztó-kirovó rendszerrel, fenntartható, tehát 2020-ban és 2030-ban is életképes. Aki oda befizet, annak 2020-ban és '30-ban is lesz nyugdíja. Nem igazságos, de legalább ilyen értelemben fenntartható. Ezt kellene biztosítania egy állami tőkefedezeti rendszernek, de önök erről nem beszélnek. Ugye, jól tudjuk azt, hogy 2020-2030-ra olyan demográfiai trendek fognak beérni, amiknek az eredményeképpen a felosztó-kirovó rendszer egészen egyszerűen összeomlik.

(22.00)

Ezért kellene beszélni arról, hogy önök hogyan kívánják a fenntarthatóságot az új állami nyugdíjrendszerben biztosítani, de erről sajnos nem beszélnek. Ez lenne a fenntartható nyugdíjrendszer garanciája, hogyha olyan törvényeket hoznának önök a tisztelt Ház elé, amely erről az állami tőkefedezeti rendszerről szól. Ez az, ami az LMP nyugdíjreform-koncepciójának a magját is adja. Első lépésben mi arról beszélünk, hogy szükség van egy garantált minimálnyugdíjra azért, mert az elmúlt húsz év munkaerőpiaca olyan volt, amilyen, nagyon sokak egyszerűen nem jogosultak nyugdíjra, nem lesz nekik nyugdíjuk, ezért be kell vezetni egy garantált minimálnyugdíjat.

A második eleme ennek a rendszerszintű reformnak, hogy létre kell hozni valamilyen állami tőkefedezeti rendszert, amiről az előbb beszéltem, ami biztosítani hivatott a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát. Ezt elnevezhetjük valamilyen jövő nemzedékek alapjának, ami arról szól, hogy azok, akik 2020-ban vagy 2030-ban nyugdíjba mennek, nekik is egészen egyszerűen legyen a jövőben nyugdíjuk. Ezek lennének a garanciák. Ez a politikai nyilatkozat - mondom még egyszer - sem műfajában, sem tartalmában semmiféle garanciát nem jelent, ez egészen egyszerűen egy kommunikációs trükk, nem pedig garancia.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki kör végére érkeztünk. Megadom a szót most az előre bejelentett képviselőknek hozzászólásra 15 perces időkeretben, és kétpercesre mostantól kerülhet sor. Van is bejelentkezőnk, Józsa István képviselő úr, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném felhívni a figyelmet az előterjesztés ellentmondásosságára. Ugyanis úgy fogalmaz, hogy garantálni kell az egyéni számlavezetés intézményét - és itt jön az érthetetlen dolog - az állami nyugdíjrendszerbe átlépő korábbi kötelező nyugdíjpénztári tagoknak. Semmiféle átlépésről nincsen szó. Semmiféle aktív cselekményt nem kell folytatni annak, aki ott fogja találni magát a magánnyugdíjpénztáron kívül. (Boldog István közbeszól.) A szabályozást így tetszettek... - sőt még be is zsarolták, azt mondva, hogy aki visszalépne esetleg a magánnyugdíjpénztárba, ahol most van a pénze, és tudja, hogy mennyi, az utána állami nyugdíjban nem részesül, hiába vonják tőle a nyugdíjjárulékot. Ez azért nem olyan korrekt, kedves képviselőtársam, még név szerint nem tanultam meg a polgármester urat, hogy korrektnek lehetne nevezni. (Boldog István: Lehet.)

Ez egy rendkívül igazságtalan rendszer, ugyanis ebben a nyilatkozatban úgy tűnik, mintha aktív választási lehetősége lenne bárkinek, holott erről szó sincs. Önök elrendezték, hogy mindenki az állami nyugdíjrendszerben fogja találni magát, kivéve azt, aki valamit tesz, úgyhogy ne tessenek nekünk választás lehetőségéről meg értékállóságról papolni. Mert mondjanak arról valamit, hogy hogyan fogják azt számolni, hogy értékálló marad ez az eddigi befizetés. Eddig ez egy valóságos pénz volt, aminek növekedett az értéke. Ettől kezdve semmiféle valóságos pénz nem lesz mögötte, és még csak azt az indexálási módot sem hajlandóak megmondani, hogy mondjuk, az eddigi magán-nyugdíjpénztári hozamok átlagával indexálják, vagy mivel akarják indexálni. Úgyhogy ne tessenek ilyen politikai nyilatkozatokat tenni, aminek még az alapkategóriái (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) sem állják meg a helyüket.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót előre bejelentett hozzászólóként Pősze Lajos képviselő úrnak, független képviselő úrnak.

PŐSZE LAJOS (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elhallgatva itt a hozzászólásokat, az a benyomásom támadt, hogy a legtöbb hozzászóló nem tudja, hogy pontosan miről van szó. (Zaj, közbeszólások az MSZP és a Jobbik soraiból. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van.) Itt mindenről volt szó. Itt volt arról szó, hogy a választhatóság milyen nagy érték. Itt volt arról szó, hogy az önkéntesség, akkor a fenntarthatóság. Nem ez a kérdés, nem ez a tét, kérem.

Itt az a tét, hogy Magyarország belezuhan-e a következő három évben egy adósságcsapdába még jobban vagy nem; eltűnik-e végleg vagy nem. Itt ez a kérdés. Megette a fene azt, hogy hogyan választ valaki, meg mit akar önkéntesen csinálni! Itt a nemzet sorsáról van szó. Amikor '95-ben átfordult mínuszba a nyugdíjkassza, akkor még megfejeltük azzal, megcsapoltuk, hogy 25 százalékot elveszünk belőle. Nem volt az kötelező, kérem szépen, hogy ezt megcsináljuk.

Itt két aspektust felvázolnék. Az egyiket már talán Rogán képviselő úr elmondta, hogy ha nem vezetjük be, akkor most 16 000 milliárd az államadósság, 26 000 a GDP, 63 százalékon van a megfelelőség. Kérem szépen, itt állnának sorban a hitelezők, a legjobb kondíciókkal adnák a pénzt. De másképp is igaz. Ha most 3000 milliárdot kifizetünk, az olyan additív, járulékos, további 500 vagy 1000 milliárd adósságcsökkentést hoz egészen 2015-ig, hogy 2015-re megint 60 százalék alá tudunk lemenni. Tehát kérem szépen, itt ez a tét. Nem az a tét, hogy én most önkéntesen hova rakom a pénzem, meg hogy az most mennyit fialt, 1 vagy 4 százalékot. Nem ez a tét! Lehet játszadozni ezzel, kérem, de nehogy azt higgye valaki, hogy azért, mert állami egyszámlán gyűlik a pénz, az nem fog egyszer csak eltűnni majd egy nem tudom milyen kormánynak nem tudom, milyen döntése után. Az egész világon így megy, kérem szépen. A nyugdíjakra való pénzzel így nem lehet, mint egy tőkebefektetéssel számolni vagy csak így számolni.

Szeretnék néhány félreértést eloszlatni, mert itt előjött minden. Előjött, hogy majd biztos kisegítenek minket, nem kell az államadósságot megfizetni. Kérem, senki nem fog minket kisegíteni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van.) Ez a következő öt évben le van véve a napirendről. Egy dollárt nem fognak elengedni. Felemlíteni sem jó, mert akkora taslit kapunk a kockázati felárban, hogy utána ez nekünk több száz milliárdot jelent. Tehát ezt el kell felejteni egyszer s mindenkorra.

Szeretném azt mondani, hogy egy kicsit meggondolatlan még bármilyen hivatkozás a lengyel példára. Nem tudjuk még, hogy mit fognak elfogadni a lengyeleknél. Ezerféleképpen lehet jóváírni ezt-azt. Majd valószínűleg a deficiteljárásoknál fognak valami kis könnyítést adni. És ne felejtsük el azt, hogy az Európai Unióban pontosan a következő fél évben lesz egy olyan egységes új megszorítása a költségvetések tervezésének és elfogadásának, ami minden korábbinál szigorúbb kontrollt és feltételeket fog bevezetni. Tehát esélyünk sincs arra igazából, hogy saját magunkon kívül más segítsen rajtunk.

Nem véletlen, kérem, az sem, hogy ezt az egészen furcsa nyugdíjrendszert annak idején nem vezették be csak Magyarországon, sehol máshol. Talán Svédországban volt egy kicsit hasonló. És ne beszéljünk nyugdíjreformról! Ez nem nyugdíjreform. Nyugdíjreformot majd akkor tudunk csinálni, amikor kimásztunk a nem akarom kimondani, hogy miből. Ez egyszerűen egy kényszerhelyzet, tűzoltás, meg kell menteni az országot. Az nem nyugdíjreform, hogy most visszatereljük az állami kasszába.

Ez a politikai nyilatkozat lehetett volna háromszor ekkora, lehetett volna két sor is. Nem tudom, hogy mennyi, de minden hasznos, ami megakadályozza azt, hogy a demagógiába sikerüljön az embereket belehajszolni. Az emberekkel meg kell értetni, el kell nekik magyarázni, hogy mi a tét, mi a lényeges és mi a lényegtelen dolog. Ha az ország megmenekül, akkor nekik lesz nyugdíjuk, ha az ország nem menekül meg, mindegy milyen számlán, és mindegy, milyen pénze van az embereknek, akkor úgysem fogják megkapni. Tehát ezt nagyon világosan el kell magyarázni.

Ez a nyilatkozat egyébként, megmondom őszintén, még több mindent is tartalmaz, mint amennyit kellett volna. Miért lett volna kötelessége bevállalni még a veszteséget is, ami esetleg az önkéntes választásból fakadt, két évvel ezelőtt önként azt mondta valaki, hogy ennyi részvényben kérem a befektetésemet, veszteségben van, ez a nyilatkozat ezt is kárpótolja, nullszaldóssá teszi. Tehát ebben lényegesen több is benne van, mint amennyi a kötelezettség lett volna.

Minden szempontból azzal szeretném összefoglalni a mondandómat, hogy ez a nyilatkozat hozzájárul ahhoz, hogy az embereknek tisztább képe legyen, megnyugtassa az embereket, egy-két dolgot helyre is tesz, segít egy kicsit a demagógiát is eloszlatni. És akkor még egy demagógia, hogy a folyó kiadásokra megy. Kérem, mindegy, hogy mire megy. Az a lényeg, ugyanaz a kassza, ugyanaz a forrása a nyugdíjnak. Eleve a nyugdíjalapnak van 700 milliárd hiánya, kérem szépen. Hogy most a folyó bevételekből teszek a nyugdíjkasszába, és akkor azért kevesebbet kell a nyugdíjkasszába tenni, és máshova tudok tenni, vagy ezt a pénzt hova teszem, teljesen mindegy. Az a lényeg, hogy le kell vinnünk az államadósságot, ki kell fizetnünk 4000 milliárd forintot a következő 3-4 évben.

(22.10)

Ez legyen a fő cél! Erre kell koncentrálni, és ehhez egy segítség, egy továbblépés ez a politikai nyilatkozat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: A független képviselő úr után egy fideszes kormánypárti képviselő asszonynak adom meg a szót: Talabér Márta képviselő asszony következik. Ugyancsak 15 perces időkeret áll a rendelkezésére.

TALABÉR MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. (Egy tüsszentés hallatszik.) Így igaz! Egészségére a képviselő úrnak! (Derültség.)

ELNÖK: A Ház nevében! (Derültség.)

TALABÉR MÁRTA (Fidesz): Támogatható-e egy olyan törvénymódosítás, amely csökkenti az ország eladósodottságát, és biztosítja a társadalombiztosítási nyugdíjak élethosszig tartó folyósítását? Támogatható volt.

Támogatható-e egy olyan politikai nyilatkozat, amely négy egyértelmű garanciát vállal, garantálja az egyéni számlavezetés intézményét, az állami rendszerbe átlépőknek az egyéni számlára történő befizetések értékállóságát, a magánnyugdíjpénztárból átlépők veszteségeinek jóváírását, ha van ilyen, illetve az esetleges hozam adómentességét, és végül kivizsgálja a gazdálkodás körülményeit? Józan ésszel a válasz nem lehet más, mint igen, támogatható, sőt támogatni kell.

Azonban a józan ész nem mindig érhető tetten, főleg ha például Kiss Pétert hallgatjuk, aki azt mondja, hogy lenyúlják a pénzt, és nem pirul bele, mert ő is olyan ártatlan, mint a ma született bárány, és rácsodálkozik a világra, mintha az 2010 áprilisában kezdődött volna. Azt kérem, hogy ezt a kifejezést, hogy lenyúlják a pénzt, tartsák meg maguknak. Azt gondolom, ez eddig és talán a jövőben is az MSZP sajátja lesz.

De nézzük, okoz-e anyagi hátrányt a már meghozott döntés az érintetteknek! A magánnyugdíjpénztár-tagok két csoportra oszthatók. Az egyik csoportban lévők pénze az elmúlt tíz évben az infláció mértékével sem gyarapodott. Ők kifejezetten nyernek az állami rendszerbe való visszalépéssel, mert a befizetéseik az inflációval feljavítva lesznek jóváírva. Ebbe a körbe tartozik a pénztártagok mintegy fele. Az elmúlt tíz esztendőben a 18 pénztár 54 befektetési portfóliója közül 24 nem tudott reálhozamot termelni. Akik reálhozamot értek el, kevesen vannak, mert a minden tagja számára hozamot hozó pénztáraknak 50 ezer fő alatt van az ügyfélszáma. A 3 millió pénztártagból 2,4 milliónak tíz év alatt 1 százaléknál kisebb reálhozama termelődött, akik az átlépéskor az infláción felüli hozamot felvehetik.

Elvész-e a jövőre való előgondoskodás? Nem vész el a jövőre való takarékoskodás, mert a magánnyugdíjpénztáraknál található összeg hitelből van. Ez azért van így, mert a járulékok egy része az állami Nyugdíj-biztosítási Alap helyett a magánpénztárak számláira került. Az államnak továbbra is nyugdíjfizetési kötelezettsége van a jelenlegi nyugdíjasok felé, ezért az első pillérben hiány keletkezett, aminek következtében állampapírokat kellett kibocsátani, amely után kamatot kell fizetni, ez pedig növelte az államháztartás hiányát és az államadósságot.

Végül szeretnék idézni Farkas Andrástól, a Brokernet vezérigazgató-helyettesétől, aki nyugdíjszakértő, korábban magán-nyugdíjpénztári igazgató volt. Mennyire volt váratlan a kormányzati lépés? Az európai nyugdíjhelyzetről szóló Zöld könyvben pont azokat a lépéseket fogalmazza meg az Európai Bizottság, mint amelyeket a Fidesz megtett. Persze, nem szó szerint van benne, hogy tessék államosítani a magánnyugdíjpénztárakat. Azt írják, hogy a tőkefedezeti rendszerek meggyengítik a felosztó-kirovó rendszereket, és ha tovább nő a hiány, finanszírozhatatlanná válik a nyugdíjrendszer. Az Unió most nem tud segíteni, saját erőből kell megoldani, mondja az ajánlás. Bár a mostani döntést nehéz lenyelni, csak rosszabb megoldások lettek volna, éspedig - szól a kérdés - továbbadósodunk, minden eddigi kormány pluszhitelt vett fel ilyenkor, ami most nem járható út.

A másik lehetőség az adóbevételek növelése lett volna, csakhogy a kormány legfőbb ígérete az élőmunka terhének mérséklése volt a versenyképesség növelése érdekében. Ennek tudatában javaslom önöknek, hogy a politikai nyilatkozatot támogassák.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Kétperces szót kért Józsa István képviselő úr, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Megdöbbenve hallottam, hogy az élőmunka terhének csökkenéséről beszélt, kedves Talabér Márta képviselő asszony. Ez az, amit önök nem csinálnak meg, nem csináltak meg. (Babák Mihály: Lesz! Tessenek kivárni! Lesz!) Legutóbb 5 százalékkal mi csökkentettük, ez év január 1-jétől a járulékokat. Önök ezt a következő 3 százalék betervezett csökkentést nem lépték meg. Amit adócsökkentésnek neveznek, az egyrészt a különadók, ami nem adócsökkentés, másrészt a 300 ezer forint felett keresők adóelengedése, ami szintén nem adócsökkentés, csak egyfajta adóelengedés, és úgy gondolják, hogy ez versenyképességet fog növelni, ez munkahelyeket fog teremteni. Csak a fékeket húzták be, a gazdaság növekedéséért nem tettek semmit.

Mondott egy nagyon érdekes dolgot, nem önkritikus volt, hanem őszinte. Azt mondta, hogy plusz 1 százalék reálhozam. Tetszik tudni, hogy ez mit jelent? Azt, hogy az infláció felett van. Amit önök most itt garantálni akarnak, az a nulla infláció feletti reálhozam, mert ahogy tetszett említeni, csak az inflációt akarják garantálni, tehát ez egyáltalán nincs kigondolva. Semmi tényleges, kézzelfogható garanciális elemet nem jelent, úgyhogy én nagyon javaslom, hogy a megtett intézkedések megértése érdekében tessék áttanulmányozni azt a 300 oldalt, amit közzétettünk. Az MSZP gazdasági kabinetje értékelte a Fidesz-félév gazdasági tevékenységét. Talán egy kicsit jobban meg tetszenek érteni, aminek csak a felszínéről beszélnek itt a parlamentben. Talán hasznos lenne az ország érdekében. Ajánlom szíves figyelmébe.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Varga László képviselő úr, MSZP.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatnám ott, ahol Józsa képviselőtársam abbahagyta annyiban, hogy az egykulcsos adó bevezetése nyilvánvalóan a gazdagoknak kedvez ebben a tekintetben. Ez nyilván így van. Talabér Márta azt mondta, hogy egyszerre csinálják a két célt, amit ellentétesen határoztak meg különböző politikusai, hogy egyszerre fizettek ki nyugdíjakat, meg adósságot is csökkentenek.

Tegnap nem ezt mondta Orbán Viktor, ugyanakkor a költségvetésből pedig azt lehet kiolvasni, hogy csinálnak nyugdíjkifizetést. Jelenteném, hogy ha nyugdíjkifizetésre költik, 530-540 milliárdot elköltenek, ez benne van a következő évi költségvetésben, akkor ha nem lenne az egykulcsos adó, amely egyébként a gazdagoknak, a felső középosztálynak kedvezne, akkor nem lenne arra szükség, amit két órával ezelőtt elfogadtak. A képviselők többségének is valóban gratulálok, hogy ezt támogatta. Akkor nem lenne erre szükség, ha nem lenne egy ennyire igazságtalan társadalompolitikájuk.

Ha a másik oldalt nézzük, az adósságcsökkentés a céljuk ebben a tekintetben, akkor azt tudnám mondani, hogy tegnap óta elég egyértelmű, hogy Lengyelország a diplomáciai utat választotta ahelyett (Babák Mihály: Az az ő baja! Az az ő problémája!), hogy mint önök például, hogy a saját állampolgárainak üzennek hadat ebben a tekintetben. Azt tudom mondani, meg lehetne várni, hogy annak a történetnek mi a fejleménye ahelyett, hogy végigzavarják ezt az egész történetet úgy, hogy jövő év szeptemberéig oda kívánnak érni, mielőtt még az EU lép abban a tekintetben, hogy az ilyen és ehhez hasonló politikai banditizmust szankcionálja. Ez egy olyan probléma, amire nem tudok mit mondani.

Azt pedig jó lenne eldönteniük, hogy akkor folyó kifizetéseket finanszíroznak ebből a történetből vagy adósságot csökkentenek. Szerintem leginkább úgy, ahogy van, elköltik. A választás szabadságáról pedig ne is beszéljenek egyébként, mert pofátlan dolog, azt tudom mondani, elveszik a maradni szándékozóktól az állami nyugdíjat. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Milyen választási szabadság ez ebben a tekintetben? (Dr. Józsa István: Zsarolás!) Szerintem végtelenül szánalmas a politikai fecnijük. Ez lesz az országos nagy nemzeti egyetértésnek a "tartozom neked" cetlije - mondjuk, így is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) el lehetne nevezni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Visszatérünk az előre bejelentett felszólalók sorához: Székyné dr. Sztrémi Melinda képviselő asszony, Fidesz.

SZÉKYNÉ DR. SZTRÉMI MELINDA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Még élénken emlékszem '97-98 őszére, telére, amikor a szocialisták úgynevezett nyugdíjreformja zajlott. Szó nem volt előtte társadalmasításról, vitáról, véleménykérésről. Emlékszem, a munkahelyünkön találgattuk még azt is, hogy kinek lesz kötelező a belépés, és vajon érdemes lesz-e belépni. Teljes bizonytalanság uralkodott, nem készültek elemzések, nem készültek hatástanulmányok, mint amit most számon kérnek rajtunk a szocialisták.

(22.20)

Közlések és kötelezések voltak. Majd lassan rájöttünk, hogy a mai nyugdíjasok ellátásának fedezetét a tudtuk nélkül magánbefektetők kezére játszották át, ezzel a nyugdíjrendszert a szakadék szélére sodorták, hiszen óriási összeget kellett átutalni a magánnyugdíjpénztárakba, a gazdaság nem termelt ezzel arányos bevételt, így került sor a fokozatos hitelfelvételre és az ország teljes eladósítására.

A kötelező tőkefedezeti elem bevezetése csak arra volt jó, hogy sok jó, jövedelmező állást és magán-nyugdíjpénztári apparátust lehetett létrehozni. Hosszú távú, ezért kirívóan jó üzlet volt ez, hiszen a belépés főleg a pályakezdők számára volt kötelező, és így legalább 30 évig szóba sem kerülhettek kifizetési típusú kockázatok.

De akinek nem volt kötelező belépni '98 január 1-jén, azokat is átverték, hiszen az elmúlt 10-12 év tagdíjaiból olyan minimális hozamot produkáltak a magánnyugdíjpénztárak, amelyek a nem pályakezdők részére semmilyen plusz nyugdíjvárományt nem biztosítanak, sőt az én körzetemben nagyon sok olyan ember keresett meg, akik hozták a cetlijüket és mutatták, hogy évi 200-300 ezer forintot buktak a magán-nyugdíjpénztári tagságukkal.

Ez az úgynevezett nyugdíjreform csak azok számára adta volna meg a biztos öregkort, akik 35-45 évig folyamatosan dolgoznak, és fizetik a járulékot. De garanciális elemet itt sem tartalmazott a magán-nyugdíjpénztári megtakarítás, hiszen az elmúlt 10-12 évben olyan minimális hozamot produkáltak, ami egy egyszerű lekötött takarékbetét kamatával sem egyenértékű, nem beszélve arról, hogy a mai napig nem született meg az az úgynevezett járadéktörvény, amelyet még a'97. évi magán-nyugdíjpénztári törvényi szabályozás kötelező érvénnyel írt elő.

Számtalan példa van a világban, hogy a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások valójában mennyire szolgálják, illetve mennyire nem szolgálják a nyugdíjpénztári tagok érdekeit. Csak egyetlen példát mondok, tisztelt képviselőtársaim: Chilében '75-ben vezették be a kötelező magánnyugdíjpénztárat, és 2000-ben, amikor először kellett volna járadékot fizetni az érintetteknek, egyszerűen a magánnyugdíjpénztárak 90 százaléka lila ködbe veszett. Ezt akarjuk megvárni?

Az imént a hosszú és biztos munkaviszonyról beszéltem, de sajnos ma Magyarországon a legtöbb embernek pályafutása során hosszabb-rövidebb ideig munkanélküliséggel is számolnia kell. Az állami nyugdíjrendszer szabályozása szerint ez is biztosítási jogviszonynak számít, így a jelenlegi 75 százalékos nyugdíjrész kiszámításánál figyelembe veszik.

A magánnyugdíjpénztárba csak a munkanélküli-járadék alapján levont tagdíjat veszik figyelembe, tehát jelentősen csökken a megállapított járadék összege. Ez a konstrukció tehát, amelyet '97-ben fogadott el a szocialista-liberális parlamenti többség, már ezért is igazságtalan rendszert hozott létre.

Tisztelt Képviselőtársaim! A generációkon belüli és a generációk közötti szolidaritás nélkül elképzelhetetlen egy civilizált társadalom, és sehol a demokratikus világban nem törekszenek ennek a szolidaritásnak a lebontására, és egy olyan rendszer létrehozására, amely a nyugdíjba vonulók nyugellátásának legalább egynegyedét a bizonytalanság homályába hagyja veszni. Hosszú távon biztonságba kell helyezni a nyugdíjakat, garantálni kell, hogy a nyugdíjak fedezetét jelentő befizetéseket nyugdíjra lehessen fordítani.

Meggyőződésem, hogy az egész lakosságra kiterjedő, kis kockázatú állami nyugdíjrendszerre vissza kell térnünk azokkal a garanciális elemekkel, amelyeket ez a mostani politikai nyilatkozat is tartalmaz. Az állami nyugdíjrendszer szerte Európában több mint száz éve bizonyította működőképességét.

Magyarországon 1929 óta működik az állami nyugdíjrendszer, amely szinte példaértékűen bizonyította a felosztó-kirovó rendszer és a társadalmi szolidaritás elvét. Csak emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat, hogy abban az időben postásnak, vasutasnak, közszolgának, rendőrnek lenni nyugdíjas állásnak minősült, pontosan azért, mert állami nyugdíjat biztosított a munkavállalók számára.

Ne engedjük, hogy a nyugdíjbiztosítást az időskorú megélhetés fő forrásából annak csupán kiegészítő forrásává tegyék! Biztosítani kell tehát az egyéni számlavezetés intézményét, a befizetések értékállóságát, az átlépőknek pedig a veszteségek jóváírását, illetve a hozam adómentességét. Akinek pedig módja van rá, az a szolidaritás elvein nyugvó nyugdíjrendszer mellett köthet önkéntes és kölcsönös biztosítást a csak ilyen módon megszerezhető szolgáltatásokra. A jövő útja pedig csak az lehet, ha biztosítjuk azt, hogy az aktívak száma növekedjen, tehát olyan foglalkoztatáspolitikára van szükség, amely garantálja, hogy legyenek új munkahelyek, és emellett van még egy nagyon fontos elem: ez pedig a népesedéspolitika, egy olyan családtámogatási rendszer kidolgozása, amely családpolitika a gyermekvállalást ösztönzi, a születendő gyermekek száma növekedni fog, mert akkor hamarosan már nem arról vitatkozunk a parlamentben, hogy magán- vagy állami nyugdíjpénztár.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Két percre szót kért Varga László képviselő úr, MSZP.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Most egy újabb adalékot hallottunk, hogy a családpolitika finanszírozására kell akkor a nyugdíjakat lenyúlni.

Még egyszer mondanánk, hogy az "átlépő" szót ne használják legalább, mert ez is a pofátlanságot súrolja, mert jogi nonszensszel, aki hallgat ebben a szituációban, vagyis nem nyilatkozik, vagyis nem megy el a nyugdíjbiztosítóhoz, az kerül át. Magyarán, annak kell egy aktív cselekményt végrehajtania, aki egyébként maradni kíván. Ez egyébként döbbenetes.

A felszólalásának az elején a képviselő asszony tulajdonképpen megalapozta azt, hogy neki a legnagyobb problémája, hogy '97-ben kötelező volt belépni ebben a tekintetben. Ezzel egyébként akár egyet is lehetne érteni. Akkor pedig az önkéntesség lenne az önök vesszőparipája ebben a tekintetben. Akkor azt nem értem, miért nem hoztak be olyan jogszabályt, ami lehetővé tette volna a visszalépést mindenkinek, aki akar. Nyilván politikai bátorság kellett volna hozzá, hogy bevállalják azt, hogy erről azoknak kelljen nyilatkozni, akik vissza akarnak lépni, de ezt sem vállalták be. Az önkéntesség tekintetében pedig több dolog minimum magyarázhatatlan. (Babák Mihály közbeszól.) Akkor 14 hónap járulékát miért veszik el mindenkitől, azoktól is, aki, maradni akarnak? Vagy akár az, hogy - ez tényleg magyarázhatatlan Európában, tehát itt még elmondhatják közbekiabálások által, de kétpercest is nyomhatnak persze - miért veszti el az állami nyugdíjra való jogosultságát az, aki maradni akar. Miért vesznek el ilyen típusú szerzett jogokat az embertől?

Az meg pláne, az egész dolog körülménye, hogy az ügyfélkapus módosítót sem szavazták meg, féltek tőle, hogy többen maradnának egy ilyen történetben, személyesen kell jelentkezni, ki tudja, hány igazgatóság van, mert már ez sem egyértelmű, de egyébként fusson tíz kört is az ember a nyugdíj-biztosítási igazgatóság körül, ha mégiscsak maradni akar. Így is fognak maradni, jelentem, s még egyszer: vissza fogjuk állítani mindenkinek az állami nyugdíjra való jogosultságát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), aki maradni akar. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik, kétperces felszólalásra, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Újra és újra el kell képednem, amikor a mellettem lévő szocialista frakció folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy itt bizony lenyúlásokról van szó. Igen, önök ebben profik voltak. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Arról szóltak - lehet kétpercest nyomni - az utóbbi évek, hogy önök a magyarországi nyugdíj-megtakarításokat tőzsdére vitették részben vagy egészében magáncégeken keresztül. Közpénzeket folyattak magánkezekbe. Elképzelhető, hogy önök erről mást gondolnak, nyilvánvalóan, ha mögöttem is magánnyugdíjpénztárak állnának, én is máshogy nyilatkoznék, de nagyon jól tudjuk, hogy így van.

Ugyanakkor garanciális elemeket fellelni egy politikai nyilatkozatban... (Az MSZP-frakció felé:) Egy kis csendet kérnék itt az alvégen, mert nem lehet megszólalni. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Garanciális elemeket várni egy politikai nyilatkozattól, enyhén szólva demagógiának tekintendő. A garanciális elemeket az önök által hozott törvények kellett volna hogy biztosítsák, amelyeknek már most készen kellene lenniük.

Sajnálatos módon a téli szünet következik, nem mi döntöttünk arról sem, hogy ez most legyen, és a téli szünetre való tekintettel önök leghamarabb februárban tudják benyújtani azokat a törvényjavaslatokat, amelyek ezeket a garanciális elemeket szavatolhatnák.

Azt tehát ki kell mondanunk, hogy semmiféle foglalkoztatásbéli és aktivitásbéli változásoktól nem várható a rendszer hosszú távú fenntarthatósága, csak és kizárólag egy olyan népesedési fordulattól, amely az értékállóságot is szavatolhatja, és amelyet szintén a törvényi rendelkezések nem támasztanak alá.

(22.30)

Tehát jelen pillanatban is kimondhatjuk azt, hogy chilei modell felé haladna a magánrendszer, az államit viszont semmi nem tartja fenn 20 vagy 25 év múlva egy népesedési fordulat nélkül. Ezért megint csak azt mondhatjuk, hogy a nyugdíjat egészséges korban úgy hívták, hogy sok gyerek, de amíg önök nem tudnak törvényi és normális, látszatintézkedések helyetti valós biztosítékokat nyújtani annak érdekében, hogy népesedési fordulat álljon be, addig csak toldozgatni-foldozgatni tudják ezt a rendszert. Vigyázzanak jobban tehát a közpénzekre! (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Talabér Márta képviselő asszony, kétperces.

TALABÉR MÁRTA (Fidesz): Visszavonom.

ELNÖK: Visszavonja a kétpercesét. Józsa István képviselő úr, kétperces.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Megdöbbenve hallgattam képviselő asszonynak a szolidaritásról és a szabad választásról szóló szavait. Ha így tetszenek gondolni, akkor miért nem biztosítanak arra lehetőséget, hogy aki most kényszerből - maguk szerint - magán-nyugdíjpénztári tag, az szabadon választhasson, hogy az öngondoskodó nyugdíjba menjen, az önkéntes magánnyugdíjba, amit annyira dicsőítenek vagy pedig az államiba. Tessék már gondolkodni! Semmiféle választási lehetőséget nem biztosítanak. Tehát amit ön sérelmez a '97-es választási lehetőségben, mert akkor azért egy korosztálynak volt választási lehetősége, tessék megnézni a statisztikát, egymillióan önként jelentkeztek ebbe, az önök által most eltéríteni, nem lenyúlni, más célra fölhasználni szándékozott, aktuális célra fölhasználni szándékozott magánnyugdíjpénztárba.

Itt most szolidaritásról önök ne beszéljenek, mert 10-12 év alatt megtakarított nyugdíjat akarnak fölélni 3-4 év alatt. Hol itt a szolidaritás a jövő nemzedékével szemben, kérem szépen? Ezt a pénzt itt kellene hagyni, vagy legalábbis az önkéntes nyugdíjakba tenni, mert ez egy valós fedezet. Ezért van rá szükségük. Pősze képviselő urat kizárták ma a Jobbikból, mert igazat talált mondani. Azt találta mondani, hogy erre a Fidesz-kormánynak jelenleg szüksége van, és emellé rakják ezeket a gyönyörű, garanciálisnak mondott elemeket, amelyek semmiféle garanciát nem tartalmaznak. Még azt a választási lehetőséget sem teremtik meg... (Nagy zaj a Jobbik és a Fidesz soraiban. - Dr. Józsa István a jobbikos képviselőkhöz fordul.) Mi van több annál? Mondjátok el hangosan, amikor kétperces hozzászólásotok van! (Az elnök csenget.)

Tehát azt kérem, biztosítsák a választás lehetőségét, ne csak a zsarolást. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces, Lendvai Ildikó képviselő asszony, MSZP.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Már az roppant zsenánt volt, hogy kiderült, Matolcsy miniszter úr a között az egymillió között van, aki nem kényszerből, hanem önkéntesen, igaz, legfeljebb feleségétől kényszerítve csatlakozott a magánnyugdíjpénztárakhoz. (Babák Mihály: Tévedni neki is szabad.) Márpedig ő közgazdász. Azt mondják, jó. Neki tudnia kellett, hogy hová lép. De még van egy ennél kínosabb momentum. Megmondom őszintén, fáj ez nekem, hogy önök ezen a kései órán konkolyt hintenek két igaz futballbarát szerető szívének tiszta búzája közé. (Babák Mihály: Szűzanyám, miket mond!) Orbán Viktor és a legnagyobb magánnyugdíjpénztár tulajdonosának elnök-vezérigazgatója, Csányi elnök úr, úgy tudom, jó bizalmi viszonyban vannak. A legnagyobb nyugdíjpénztárról beszélek.

Eltőzsdézi a pénzünket? Tényleg? Tetszett ezt már mondani miniszterelnök úrnak? Vagy ha még nem, akkor legalább engem tessenek megnyugtatni, mert én ugyan életkori okokból már sajnos nem vagyok magánnyugdíjpénztár-tag, de speciel az átutalási betétszámlámat ott vezetem. Meneküljek? Eltőzsdézik Csányiék a pénzemet? Vagy önök esetleg mégis tévedtek, és nem erről van szó?

Köszönném megnyugtató válaszukat. (Szórványos taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Normál szót kért Pál Béla képviselő úr, 15 perces időkeret áll rendelkezésére.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem fogom kihasználni a 15 percet, mert nem vagyok nyugdíjszakértő. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Mégis azért szólok hozzá, mert ugyanúgy, ahogy gondolom, önök is a parlamenti patkó bármelyik oldalán, mivel 3 millió magyar állampolgárt érint, gondolom, figyelemmel követték a vitát, megkeresték önöket is a választóik, engem is, és igyekeztek... (Nagy zaj a Jobbik és a kormánypártok padsoraiban.) Elmondhatom? Vagy valami baj van a padsorok között, elnök úr? Nem tudom, hogy...

ELNÖK: Képviselő úr, folytassa!

PÁL BÉLA (MSZP): Akkor egy kicsit hosszabb lesz. Tehát gondolom vagy feltételezem, hogy önöket is megkeresték a választóik, és természetesen önök is, ugyanúgy, ahogy én, kérdéseket tettek fel szakértőknek, kérdéseket tettek fel önmaguknak, és figyelemmel követték a jelenlegi vitát is, legalábbis, amikor fideszes hozzászóló volt, mert látom, hogy ha szocialista vagy ellenzéki hozzászóló beszél, azt kicsit rosszabbul tűrik. Figyeltem Kósa Lajos képviselő úr és Rogán Antal hozzászólására is, és már-már azon a ponton voltam, hogy majdnem meggyőzött, hogy mi bajunk van ezzel a néhány pontos javaslattal, miért ne lehetne elfogadni ezt a politikai nyilatkozatot.

Ez volt az a pillanat, meg is jegyeztem, 21 óra 18 perckor (Derültség.), amikor Czunyiné dr. Bertalan Judit megdöbbent. Megdöbbent képviselőtársain, azon döbbent meg, hogy mi nem értjük azt, amit ő ért. Akkor még egyszer, többször elolvastam ezt a nyilatkozatot, és elhatároztam, hogy felteszem önöknek azokat a kérdéseket, amelyek számomra is kérdésesek, és azt gondolom, hogy nagyon sok választópolgár számára, közöttük annak a 3 millió választópolgárnak a számára is, akik érdekében most beszélünk. Mert hiszen nem kell bekötni a szemünket egyik oldalon sem, vannak, akiknek kedvező, ha átlépnek a tb-nyugdíjrendszerbe, és azt gondolom, hogy éppen ezért számukra biztosítani kellene ezt a lehetőséget, de szabad választással, és nem zsarolással. Vannak, akiknek pedig nem kedvező. Nekik pedig, azt gondolom, azt a lehetőséget kellene biztosítani, hogy ha akarnak, maradjanak, de ugyanígy szabad választással, és nem zsarolással. Mert az nem választás, ha valakit megzsarolok, és azt mondom, hogy ez az egy utad van, erre menjél. És persze sorjáznak a kérdéseim is. Hadd tegyem fel önöknek!

Azt még csak-csak meg tudom magyarázni, hogy miért szólt a Fidesz választási ígérete, amit az LMP frakciója ma már fölmutatott, arról, hogy a Fidesz megőrzi a nyugdíjak értékét, és megvédi a nyugdíjpénztárakat; volt egy ilyen kiadvány, amit most mutatok önöknek, 2010. április 11-én. Arra gondoltam, hogy valóban, ezzel a politikai nyilatkozattal is megvédi a nyugdíjpénztárakat, csak ő úgy gondolja megvédeni, hogy ahhoz, hogy megvédje, először el kell venni, mert hiszen a javukat akarja, csak van olyan a 3 millió pénztártag között, aki a javát nem akarja adni, tehát ez mindenképpen egy konfliktussorozat. De azért itt még el is fogadtam, hogy persze, a választási ígéretben is igazat mondtak, mert megvédik a nyugdíjpénztárakat, még akkor is, ha ezt nem mind a 3 millió nyugdíjas akarja.

De azért megkérdezném, hogy miért zsarolják azokat, akik például önként léptek be magánnyugdíjpénztárba. Mert valóban, sokaknak kötelező volt a magánnyugdíjpénztárba való belépés, de másoknak nem volt kötelező, hanem önként választották, mert úgy gondolták, hogy ezzel majd jobban járnak. Miért nem gondolkodtak el azon, hogy miért ne lehetne éppen ezért szabaddá tenni azt, hogy döntse el mindenki ugyanúgy, ahogy a Bajnai-kormány lehetővé tette ezt tavaly év végén, hogy ki akar visszalépni a tb-nyugdíjrendszerbe, és ki akar maradni. Sokkal elegánsabb megoldás lett volna, azt gondolom.

És persze még így is maradt kérdés, mert mi lesz a magánnyugdíjpénztárak örökölhetőségével. Mert hiszen önök is tudják, hogy a magánnyugdíjpénztárba befizetett összeget örökölni lehet. Most, tudom, deklarálják, hogy az egyéni számlavezetés intézménye fennmarad - de örökölhető is, vagy ezzel hogy lesz a továbbiakban? És ma annyi kritikát elmondtak a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban - miért nem szüntették meg '98 és 2002 között, hiszen akkor önök kormányoztak? Ha ez egy annyira rossz intézmény, meg kellett volna szüntetni, és akkor most már egy kicsit előrébb lennénk. És miért szól az egyéni számlavezetésről a politikai nyilatkozat? Mert nagyon fontos dolgok vannak ebben, egyéni számlavezetés, befizetés értékállósága, veszteség jóváírása, hozamadó-mentesség garanciája. De miért szól az egyéni számlavezetésről? Nem lesz ez diszkriminatív azokkal a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben lévőkkel szemben, akiknek nem adatik meg ez az egyéni számlavezetés intézménye?

És végezetül miért és mire való ez a politikai nyilatkozat? Bennem is felmerült ez a kétség, amelyet Balczó Zoltán képviselőtársunk az előbb elég alaposan megvilágított, hogy egy parlamenti kétharmados többséggel rendelkező pártnak mi szüksége van arra, hogy ráadásul szinte egy törvénykezési sorozat végén egy politikai nyilatkozatot tegyen.

(22.40)

Ezt elrendezhette volna olyan módon is, hogy egy alaposan előkészített törvénykezéssel válaszolja meg mindazokat a kérdéseket, amelyeket most ebbe a politikai nyilatkozatba próbál besűríteni. Azt gondolom, hogy Orbán Viktor adta meg erre a választ egy 2007-es nyilatkozatában. Ezt most figyelmesen fogják hallgatni, mert miniszterelnökről beszélek. Ő azt mondta, ha pedig szembe kell menni az emberek akaratával vagy általános közfelfogásával, akkor le kell ülni, egyeztetni kell, indokolni, érvelni, és meg kell próbálni elfogadtatni az embernek az álláspontját. Nos, kedves képviselőtársaim, azt gondolom, hogy ez hiányzott. S most, amikor sokan értetlenül állunk az előtt, hogy mire való a politikai nyilatkozat, van, aki azt mondja, hogy ez egy kommunikációs trükk, egy kommunikációs fogás, nem beszélve arról, hogy a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagok védelméről szól, de hát azoknak a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagoknak a védelméről beszélünk, akik már nem is lesznek, mert meg fogják szüntetni a magánnyugdíjpénztárakat, még akkor is, ha a legtöbb ember az OTP magánnyugdíjpénztárban van, mint ahogy az előbb erről képviselőtársnőm ékesszólóan beszélt.

Azt gondolom, hogy ez a politikai nyilatkozat egy hiányt pótol. Azt a hiányt és azt az űrt pótolja, amelyet az érdekegyeztetés elmaradásával nem tudtak betölteni. Abban az összevissza nyilatkozattengerben, amely ezt a vitát kísérte, próbál rendet vágni, és próbálja megnyugtatni azokat az embereket, akiket zsarolással átkényszerítenek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. Semmi másra, csak erre való ez a politikai nyilatkozat. Ahelyett, hogy jobban törvénykeztek volna, előkészített, alapos törvénykezéssel megadták volna az embereknek azt a lehetőséget, hogy aki akar, az maradjon a magánnyugdíjpénztárban, aki meg nem akar maradni, az lépjen át a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, ehelyett hoztak egy politikai nyilatkozatot annak érdekében, hogy megnyugtassák a maguk lelkiismeretét, és próbálják megnyugtatni mindazokat, akik nem akarnak átmenni a tb-rendszerbe, de önök rákényszerítik őket erre.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hegedűs Tamás képviselő úr, Jobbik.

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak egy történelmi pillanatra szeretném felhívni a figyelmet. Pál Béla képviselőtársam az előbb diszkriminatívnak nevezte, hogy nem mindenkire terjed ki az egyéni számla az átlépés után. Ebből arra következtetek, hogy ennek mindenkire ki kellene terjednie. Felhívom a figyelmet arra, hogy ez lenne az a svéd modell, amit nem is olyan régen éppen a Magyar Szocialista Párt támadott keresztes háborús hevülettel. Én ebből azt vélem kiolvasni, hogy az MSZP átállt a svéd modell pártjára. Ez elég érdekes fordulat, különösen az elmúlt hónapok és a kampány vitáira visszatekintve.

Nem állhatom meg, hogy még egy dologra ki ne térjek. Igaz, hogy már sokszor elmondtuk, de mivel a lenyúlásról szóló hazugság is sokszor elhangzik, el kell mondanunk, hogy ezek a megtakarítások, amik ma a második pillérben vannak, nem egyéni többletmegtakarítások, hanem átirányított közpénzekből keletkezett számlaműveletek révén jöttek létre. Lehet bírálni, lehet sokféle kritikát elmondani, hogy jó vagy nem jó - nyilván vannak pró és kontra érvek -, egyet nem lehet mondani, hogy magánszemélyek többletmegtakarításait "nyúlná le" bárki is. Az a közpénzek felhasználásának az egyik módja volt, amit a szocialisták vezettek be annak idején, ez a modell megbukott; most pedig egy másik modell fog megvalósulni, és reméljük, hogy ez sikeresebben fog működni. Semmiképpen nem lenyúlásról van szó.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Józsa István képviselő úr.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nagyon örülök, hogy bizonyos közgazdasági megközelítést is próbál a Jobbik rakni a véleménye mellé, de javaslom, hogy a svéd modellt tanulmányozza jobban, mert a hozzászólásából az derült ki, hogy nem nagyon érti. Mi nem álltunk mellé, nem is fogunk mellé állni. Mi a 3 millió magán-nyugdíjpénztári tag mellé állunk, hogy az ő pénzük megmaradjon, és egy ilyen einstand eredményeként ne tűnjön el a Fidesz-kormányzat mohó költségvetés-feltöltési gerjedelmében.

Nagyon szépen beszéltek arról, hogy micsoda kényszer volt 1997-98-ban azokon a magán-nyugdíjpénztári tagokon, akiknek be kellett lépniük ebbe a rendszerbe. Ha tényleg ekkora erkölcsi felindultság jellemzi önöket, akkor miért nem szüntették meg '98-ban ezt a szigorúan a törvény hatálya által létrehozott rendszert, miért most, 2010-ben gondolják úgy, hogy meg kell szüntetni? Van egy nagyon kézenfekvő ok: akkor ez még egy lehetőség volt, most viszont ezt a lehetőséget, hogy azt a 3 milliárd forintot, ami összegyűlt (Pál Béla: 3000 milliárd!) - igen, 3000 milliárd, ez azért egy kicsit több, ez az éves GDP-nek több mint 10 százaléka -, realizálni akarják, más célra akarják felhasználni. Mi azt kérjük, hogy biztosítsák a valódi választás lehetőségét, hogy aki ma magán-nyugdíjpénztári tag, az vihesse át a magán-nyugdíjpénztári betétét egy önkéntes nyugdíjpénztárba is, ne csak az állam számára ajánlhassa fel.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Két percre következik Balczó Zoltán képviselő úr, alelnök úr.

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én Józsa István úrnak válaszolnék. A pulpitusról is szoktam figyelni, hogy neki mindig komoly szakmai felszólalásai vannak. Hadd tisztázzak egy dolgot a lenyúlással kapcsolatban! Ha a magán-nyugdíjpénztári tagokat azzal riogatják, hogy az ő pénzük el fog tűnni, az nem helytálló, de van benne logika. De amikor az önök tiszteletreméltó rendezvénytagságának jelentős nyugdíjas részét azzal riogatják, hogy lenyúlják az ő nyugdíjukat, az óriási ellentmondás, mert ezeket a pénzeket részben éppen ezeknek a nyugdíjaknak a kifizetésére akarják felhasználni. Itt tehát van egy ellentmondás. A mai nyugdíjasok biztonságos nyugdíjkifizetése érdekében ezeknek az összegeknek a részbeni felhasználása történik. (Hegedűs Tamás: Az MSZP-szavazóknak is. - Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Két percre következik Pál Béla képviselő úr.

PÁL BÉLA (MSZP): Hegedűs Tamás képviselőtársam olyat is igyekezett mondani a hozzászólásom kapcsán, amit én nem állítottam, mert kérdeztem. Szeretném megismételni, hogy kérdésként tettem fel, hogy ha az átlépő magán-nyugdíjpénztári tagoknak garantálják az egyéni számlavezetés intézményét, akkor mi lesz a többiekkel, akik amúgy is benne vannak a rendszerben. Ez kérdés volt, és nem állítás, és ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mi ide vagy oda álltunk volna ebben a kérdésben. Mi a 3 millió magán-nyugdíjpénztári tag oldalán állunk annak érdekében, hogy adassék meg nekik a szabad választás lehetősége. Ezen lehet mosolyogni, lehet más véleményen lenni, de azt gondolom, ha önnek is választási lehetőséget kínálnak, bármilyen esetben, akkor választ jó szándékkal, ha ezt nem kíséri bármilyenfajta zsarolás. Mi erről beszélünk. Ha a szabad választás lehetőségét megadták volna ugyanúgy, mint ahogy tavaly megadta a Bajnai-kormány azoknak, akik át akartak lépni, hiszen vannak ilyenek is, akik pedig maradni akartak, azok maradtak, akkor nem lett volna szükség erre a politikai nyilatkozatra.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kovács Tibor képviselő úr kétperces hozzászólása következik, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Szeretném felhívni Balczó képviselő úr figyelmét arra, hogy a nyugdíjasoknak nem mi írunk levelet. A miniszterelnök ír levelet 2,8 millió nyugdíjasnak, őket próbálja nyugtatni, holott őket nem is érinti ez a dolog, mert ők nem tagjai a magánnyugdíjpénztárnak. Azokat próbálja megnyugtatni, nyilvánvalóan politikai szándékkal, akiket az egész dolog nem érint. Ezért kétarcú az a politizálás, amit a Fidesz folytat. Ezért elfogadhatatlan az, amit tesznek. Úgyhogy nem bennünket kellene e tekintetben kioktatnia, hanem a másik oldalon ülőket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Nem látok több bejelentkezőt. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni. Nem figyeltem közben a kétperces hozzászólási kérelmet. Hegedűs Tamás képviselő úr!

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Józsa István képviselőtársamat megnyugtatom, hogy ismerem a svéd modellt és még jó néhány más rendszert is, nyilván hozzá hasonlóan.

Pál Béla képviselőtársamnak pedig azt jelzem, én ki is hangsúlyoztam, hogy továbbgondolva az ő gondolatait: valóban nem kötelezte el magát a svéd modell mellett, de ha továbbvisszük azt a logikát, abból az következne, és ezt a véleményemet fenntartom.

(22.50)

De nem is ez most a legfontosabb, hanem ez a bizonyos 3000 milliárd, amit önök úgy emlegetnek, mintha az csak úgy valahol lenne, mintha azt valakik ott betették, szorgos kezek azt összekuporgatták. Hát ne felejtsük el, hogy ez pontosan akkora összeg, mint amit az elmúlt 12 évben kivettek a magánnyugdíjpénztárak kedvéért a közös kasszából. Volt egy kísérlet, ami nem sikerült, kivették a közösből, berakták a magánba, rosszul gazdálkodtak vele, most, hogyha véget ér ez a folyamat, az történik, hogy a közösből kivett pénz, amivel nem jól sáfárkodtak a pénztárak, most visszakerül oda, ahonnan származik: a közpénzek közé.

Köszönöm. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces, Józsa István képviselő úr!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Azért, még ez a nagy hevület sem magyarázhatja azt, hogy valótlanságot állítanak. Ugyanis, ami törvényjavaslat itt most született, az azt a 24 százalék, tehát a háromnegyed utáni jogosultságot is megszüntetné, aki véletlenül a magánnyugdíjpénztárba megy. Tehát semmiféle választásról nincs szó. Amit mond, hogy kivették a közösből, ez egy valós alap, ez létezik, ez ott van, ez reálhozamot termel. Amit a Fidesz ajánl, az nulla reálhozam, mert csak az inflációról beszél.

Harmadrészt, ez tényleg ott van valahol, működik ma a magyar gazdaságban. Egyáltalán nincs eltőzsdézve, jelentős része állampapírokban van. Meg kell kérdezni az OTP-t, amely a magán-nyugdíjpénztári tagok közel felének a pénzét kezeli, hogy mire használja. Gondolom, mint hazai bank, a hazai bankbetétesek boldogulására és a magán-nyugdíjpénztári tagok betétének erősítésére használják. Tehát nem szabad úgy tenni, minthogyha ez a közösnek valami elvetendő célra történő félrerakása lett volna. Ez nyugdíjcélra történő megtakarítás volt, ami most valós fedezetet képez még - jelen állás szerint, most, december 13-án -, és ez egy hónap múlva át fog kerülni egy olyan folyamatos felhasználásba, ami ettől kezdve nem fogja képezni a jövő nyugdíjának a fedezetét.

Tehát egy stabil pont a nyugdíjrendszerből el fog tűnni, és mi azt kérjük, hogy ezeknek az érintetteknek a választás lehetőségét teremtsük meg, amit az ő nyugdíjjárulékaként ide raktak be, akkor döntsenek, hogy az államiba viszik vagy az önkéntes nyugdíjpénztárakba viszik. Mi csak azt kérjük, hogy amit hirdetnek, a szerint cselekedjenek.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Hegedűs Tamás képviselő úr, kétperces.

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót. Folytatva ezt a párbeszédet, ne keverjük össze a múltat a jövővel! Azt soha nem vitattuk, hogy ez a 24 százalék - sőt magunk is kritizáltuk ezt - valóban azt jelenti, hogy valós, szabad választás nincs, ez kényszert jelent, hiszen itt akkora aránytalanság áll fenn. Na de ez a jövőre vonatkozik, és nem az eddig befizetett pénzekre és azok sorsára! Azt továbbra is állítjuk, kétfelé szól a kritikánk: egyrészt nem igaz, hogy szabad választás, mert ez valóban kényszert jelent, de az sem igaz, hogy a múltra vonatkozó befizetéseknél ez lenyúlást jelentene.

Abban igaza van, hogy ez a pénz ott van a gazdaságban, csak nézzük meg, hogy milyen áron. Remek, ezek a megtakarítások fialtak vagy 1 százaléknyi reálhozamot, de milyen áron? Fölvásárolták azokat az állampapírokat, amelyeket részben pont a magánnyugdíjpénztárak működése miatt kellett kibocsátani, mintegy - mai értéken - 6-8 százalékos hozamot fizet ezek után az állam, ezzel szemben áll az az 1 százalékos reálhozam. Tehát egy olyan körbefinanszírozás valósult meg, aminek az egyenlege nulla. Ne csak azt nézzük, mert önök mindig ezt emlegetik, hogy ezek mennyi hozamot termeltek. Soványat, de nullánál valamivel többet. Viszont az az ár, amit emiatt fizetnünk kellett, ennél lényegesen magasabb. Tehát egy költség-haszon elemzésben ez a művelet a legkisebb mértékben sem áll meg.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kovács Tibor képviselő úr!

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Képviselő úr, már százszor elmondtuk, de akkor még egyszer elmondjuk: az a probléma a javaslattal, hogy ezt a Fidesz a kommunikációja ellenére se nem a nyugdíjasokra, se nem az államadósság csökkentésére kívánja fordítani, amit így einstandolnak a megtakarítóktól, hanem a költségvetés lyukait akarják kitömködni vele. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Amit ti csináltatok.) Ebből akarják finanszírozni azt a hatalmas kiadást, ami lyukat az adókedvezmények formájában a költségvetésen ütöttek. Erről szól a történet. Tehát erről beszéljünk, ne arról, hogy ezt a pénzt arra akarják fordítani, hogy majd megtakarítják, és majd nyugdíjakat fognak belőle finanszírozni! Nem arról szól a történet, hogy egy új nyugdíjrendszert alakítanának ki, hanem arról szól, hogy ezt a következő három évben - a jövő évben több mint 900 milliárd forintot, azt követően pedig a maradék 2000 milliárd forintot - ez a kormány el akarja költeni.

Ezt követően aztán semmilyen garancia nincs arra, hogy a későbbiekben nyugdíjba menő emberek valóban meg fogják kapni a nyugdíjukat. Mert miből kapnák meg? Nincs az a többletbevétel, nincs az a gazdasági növekedés, ami termelné azokat a többletbevételeket, amiből ezeket a kifizetéseket meg tudná tenni a kormány. Hát ez a nagy probléma vele, hogy elköltik a megtakarításokat, és amely megtakarításokat elköltik, ott meg nem lehet hozamról beszélni. Hát milyen hozamról beszélnek, hogyha elköltik fillérre a megtakarítást?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Hegedűs Tamás képviselő úr!

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért ezekről a költségvetési lyukakról annyit jegyezzünk meg, hogy ezért évente 300-400 milliárd forinttal pontosan ezek a magánpénztárak felelősek, illetve az a modell, amelyet itt fölépítettek. Hiszen ezt a lyukat, ami a társadalombiztosításban keletkezett, a központi költségvetésből kellett pótolni, amit az adóbevételek nem fedeztek, tehát államadósságot kellett növelni ezzel. Ez a tétel 12 év óta halmozódik, ez bizony okoz lyukakat. Lehet, hogy ennek egy része most így lesz orvosolva, és az is lehet, hogy az emiatt létrejött többlet-államadósság is ebből lesz csökkentve.

De azért ne felejtsük el, hogy ezek egy részéért éppen az önök gazdaságpolitikája és éppen ez az elhibázott nyugdíjmodell a felelős.

Köszönöm. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Úgy látom, Kósa Lajos képviselő úr kíván a vitában elhangzottakra reagálni, válaszolni előterjesztőként. Parancsoljon, képviselő úr!

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Az elmúlt két órában nagy figyelemmel hallgattam a különböző hozzászólásokat. Egészen eltérő hangütésben, témában hallhattunk néhány megjegyzést; nem kívánok mindegyikre válaszolni, néhány alapkérdést viszont érdemes tisztázni.

Több hozzászóló feltette azt a kérdést, hogy az első polgári kormány '98 és 2002 között, ha annyira rossz ez a magán-nyugdíjpénztári rendszer, miért nem szüntette ezt meg, miért nem tett erre javaslatot.

Tisztelt Parlament! Ha egy országnak a gazdasági növekedése - és ezen keresztül a költségvetési bevétel növekedése - ezt elbírja, akkor még az is elképzelhető, hogy egy magán-nyugdíjpénztári rendszer életképes. Az első Orbán-kormány négy éve alatt a magánnyugdíjpénztárba belépő, és ezért az állami nyugdíjpénztárból kieső bevételeket úgy tudta a költségvetés pótolni, hogy még ráadásul nemhogy növekedett az államadósság, hanem az államadósság GDP-hez számított aránya csökkent, 60 százalékról 2002-ben 57-re.

Ebből persze nem következik az, hogy egyébként változatlan feltételek mellett ez a folyamat fenntartható lett volna, hiszen az első periódusban még nem volt akkora a magán-nyugdíjpénztári tagok száma, mint aztán később, mert ugye, ahogy telik az idő, a kötelező volta miatt egyre több tagja lesz a magánnyugdíjpénztáraknak, nagyobb lesz a létszáma, egyre nagyobb bevétel esik ki az állami nyugdíjalapból. Tehát a modellszámítások, meg a "mi lett volna, ha" kérdés egyáltalán értelmessége azt talán meg tudja válaszolni, hogy milyen gazdasági növekedés mellett lehetett volna tartani ezt a nyugdíjreformot egészen 2040-ig, amikor a dolog kifut.

Egy viszont kétségtelen, kedves szocialisták. Az elmúlt 8 évben a szocialista adminisztráció alatt az ország gazdasági teljesítménye egyre csökkent, és oda jutottunk, hogy 8 év után a Magyar Országgyűlés és a magyar választók azzal a mondattal néztek szembe, amit az önök miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc mondott 2008-ban, hogy majdnem csődbe ment az ország, és olyan vészintézkedésekre került sor, ami egyébként a korábban elindított folyamatok újragondolását is magával hozta. A jelen helyzetben nincs felelősen felvállalható más lépés, csak az, hogy ebből a rendszerből kilépjünk, és ha majd a miértekre keressük a választ, akkor mindegyik - egyébként a vitában aktív - szocialista képviselőtársamnak javaslom, hogy menjen haza, a fürdőszobában nézzen bele a tükörbe, és azt a kérdést próbálja megválaszolni, hogy hogyan járulhattam én is parlamenti képviselőként személyesen hozzá ahhoz, hogy 8 év alatt tönkretettük az országot. (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP padsoraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.) Tönkretettük, szétvertük, csődbe vittük, és egyébként az általunk adott esetben fontosnak vélt átalakítások alól is kihúztuk a talajt. Majd válaszoljanak erre, ha megvan önökben az a bátorság, hogy fel merik keresni - akár csak csendben, otthon - a tükröt, és belenéznek egy őszinte pillanatukban.

(23.00)

Nem számítunk erre egyébként, mert ha számítanánk erre, akkor valószínűleg nem fogalmazta volna meg Lendvai Ildikó sem azt a mondatot, hogy nagyon zsenánt volt Matolcsy Györgynek belépni a magán-nyugdíjpénztári rendszerbe. Mert nem volt zsenánt, mert ő maga, amikor egyébként a Széchenyi-terv felelőseként, ipari miniszterként azt a gazdasági növekedési alapot meg tudta teremteni, hogy képes volt az első polgári kormány úgy fizetni a kieső magán-nyugdíjpénztári tagok befizetéseit, hogy ráadásul csökkent az államadósság mértéke, akkor ez adott esetben egy helyes döntés. Egyébként pedig, hogy mi zsenánt és mi nem zsenánt, azt Lendvai Ildikó nyilván pontosan tudja, amikor a demokráciáról és a szólásszabadságról beszél volt cenzorként és MSZMP-tagként. Én azt gondolom, ezt a dolgot mindenkinek magában kell elintéznie.

Kedves Szocialista Képviselőtársak! Annak idején bátran és határozottan azt állították, hogy mindenki belépett a szakszervezetbe, aki konkrétan nem lépett ki belőle. Azt akkor belépésnek hívták, sőt azt állították - emlékezzünk rá, volt egy ilyen vita a parlamentben -, hogy az az aktív szakszervezeti tag, aki nem ment be a foglalkoztatójához, hogy letiltsa a szakszervezeti tagsága folyósítását a fizetéséből, mert egyébként az automatikusan működött, akkor ez tökéletesen jó volt, és önök ezt akkor szakszervezeti belépésnek titulálták. (Zaj az MSZP soraiban.) Ez alapján egyébként ez is belépés, ha úgy tetszik, vagy kilépés.

Én azt gondolom, a nyugdíjasoknak írt levél azért teljesen jogos, mert bizonyára tudják, hogy azok az évi 360-400 milliárd forintok, amit a költségvetés fizet be a magán-nyugdíjpénztári tagok helyett az állami nyugdíjalapba, abból biztosítjuk a nyugdíjasok nyugdíjkifizetését. És pontosan tudják, hogy éppen ezért a magánnyugdíjrendszer megváltoztatásának ügye mindenkit érint, azt is, aki magán-nyugdíjpénztári tag, és azt is, aki most nyugdíjat kap, csakhogy az ő nyugdíjának a fedezetéből hiányzik a magán-nyugdíjpénztári tagok magánnyugdíjpénztárba történő befizetése, és ezt helyettük mindig a költségvetésnek kell kifizetnie. (Zaj az MSZP soraiban.)

Éppen ezért ez közös társadalmi ügy, már csak annál is inkább, mert szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét, kedves képviselőtársak, egyébként a leglényegesebb dologra nyugdíjügyben. Teljesen mindegy, hogy a nyugdíjrendszer tőkefedezeti, önkéntes magánnyugdíj, felosztó-kirovó rendszer, teljesen mindegy. Egy elfogyó társadalomban semmilyen nyugdíjrendszer nem tartható fenn. Semmilyen! Ma a magyar társadalom fogyó. Ha ezt a tendenciát nem tudjuk megfordítani, akkor az az állítás is egyszerű hamisításnak fog tűnni, aki azt mondja, milyen jó, hogy viszont a pénz megvan, mert a tőkefedezeti rendszerből nem tűnik el. Dehogynem! Kérdezzék már majd meg az Elron néhai alkalmazottait, hogy az ő magán-nyugdíjpénztári befizetésük el tudott-e tűnni vagy sem - mert el tudott!

Vagy kérdezzék már meg a mostani magán-nyugdíjpénztári tagokat, hogy egyébként hová tűnt a befizetésük, például 2008-ban, amikor egy év alatt 466 milliárd forintot buktak el a magán-nyugdíjpénztári tagok, ezért ma is az a helyzet, hogy az eredeti befizetésük nincsen meg, mert jött egy világgazdasági válság. És önök arra talán garanciát adnak? Vagy kérdezek én bárkit itt a teremben: tud arra garanciát adni bárki, hogy holnap vagy holnapután vagy azután soha nem lesz világgazdasági válság vagy tőkepiaci beomlás? (Zaj az MSZP soraiban.) Mert ez képtelenség!

A helyzet az, kedves képviselőtársak, hogy a legfontosabb kérdés ebben a nyugdíjügyben mégiscsak az, hogy az időskor biztonságát csak egy olyan társadalom tudja fenntartani és garantálni, amelyik nem fogy el. Amelyik elfogy, az mindegy, hogy a felhalmozott pénzében, a szolidaritásban, az önkéntességben hisz, mert teljesen nyilvánvaló tény, hogy egy elfogyó társadalomban nem létezik fenntartható nyugdíjrendszer. Ezért egyébként ez a nyugdíjvita, ha az alapokat nézzük, ez egy technikai kérdés, hogy egyébként a nyugdíjrendszert milyen alapokra helyezzük, de a legfontosabb feladatunk, ha most már hosszú távon beszélünk a nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról, az, hogy biztosítsuk ennek a társadalomnak a gyarapodását számbeli értelemben is. Ha nem tudjuk, akkor mindegy, hogy milyen nyugdíjrendszerről vitatkozunk.

Hölgyeim és Uraim! A kötelező magán-nyugdíjpénztári tagok védelméről szóló politikai nyilatkozattervezetnél itt a vitában azért annyit hadd mondjak, hogy mégsem vagyok alapvetően pesszimista a tekintetben, hogy önök hogyan fognak szavazni, mert lám, lehet, hogy nem nagy ügy, de azért hadd mondjam: biztos észrevették, hogy a magyar parlament a délutáni nap folyamán a magán-nyugdíjpénztári tagok átlépésével kapcsolatban fogadott el fontos törvénymódosításokat. A sok-sok óra nem múlt el hiábavaló módon, mert Nyakó István támogatta ezeket a javaslatokat, nézzék meg a dokumentációt. Ha csak ennyi volt az eredmény, nem sok persze, de amilyen kevesen vannak a szocialisták, kellő idő ráfordításával a végén még mindenkit meg tudunk győzni a saját igazunkról. (Derültség, zaj, közbeszólás az MSZP soraiban: Ti még soha nem tévedtetek?) Mi ebben nem fogunk csüggedni; Nyakó úr az első, nem jelentéktelen trófea ebben a kérdésben - hátha lesz még néhány, akit meggyőzünk.

Mindenesetre én mégis arra kérem önöket, hogy támogassák ennek a politikai nyilatkozattervezetnek az elfogadását. Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Módosító javaslat érkezett. Holnap reggel - igen, most még mondhatom, hogy holnap reggel - a részletes vitával folytatjuk.

Soron következik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Rogán Antal képviselő úr önálló indítványát T/1940. számon megismerhették. Az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rogán Antal képviselő úrnak, maximálisan 20 perces időkeretben.




Felszólalások:   255   255-329   329-357      Ülésnap adatai