Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik Magyarországért Mozgalom azért nyújtotta be ezen határozati javaslatát, mert úgy gondolja, hogy az 1817. február 19-én született Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulója alkalmából főként az egészségügyben és a szociális téren dolgozó, ápolói hivatást választó személyeknek nemcsak az anyagi, hanem a szakmai, a szellemi megbecsülésére is mindenképpen szükség van. Önmagában jól látszik, hogy 200 éves évfordulóhoz érkeztünk Kossuth Zsuzsanna születéséhez képest, és ezen évforduló ad alkalmat és biztosít lehetőséget arra, hogy az Országgyűlés segítségével lehetőség nyíljon a szakmának a teljes megbecsülésére, a feléjük irányuló megbecsülés kinyilvánítására.

Maga a határozati javaslat éppen ezért azokat a rendelkezéseket, azokat a kormány számára lehetőségként felmerülő javaslatokat fogalmazza meg, amelyek egyrészt segíteni tudják az ezen a téren a megbecsülés növelésében érdekelt és a szakmai szervezetekkel is kapcsolatot tartó szervezetek tevékenységét azért, hogy ez az emlékév a lehető legnagyobb méltósággal, a szellemi hagyománynak a lehető legjobb ápolásával történjen. Másrészt a kormánynak, illetve az Országgyűlésnek mint a törvényalkotásért felelős szervnek is lehetőséget nyújt arra, hogy egyrészről kifejezze azt a háláját, azt az elismerését akár az egészségügyi, akár a szociális területen dolgozó ápolók irányába, amellyel egyrészt orvosolni lehet azokat a problémákat, amelyekkel szembenézünk manapság.

Fontos azt is hozzátenni, hogy ez az a szféra és ez az a dolgozói réteg, az ápolók, dolgozzanak akár az egészségügyben, akár a szociális területen, akik az elmúlt időszakban meglehetősen nehéz éveket éltek át. Nemcsak a magyar bérviszonyt nézve, hanem az OECD, tehát a gazdaságilag fejlett országok viszonyait nézve is jól látszik egy friss, 2015-ös felmérésből, hogy ezek a dolgozók nemcsak nemzetgazdaságilag az utolsó és utolsóelőtti helyen állnak sorrendben egészségügyi, illetve szociális dolgozók, hanem nemzetközi összehasonlításban vásárlóerő-paritás tekintetében ‑ azaz hogy mennyit tudnak a bérükből megvásárolni, milyen termékeket, és milyen vásárlóereje van a bérüknek ‑ is utolsó helyen állnak a fejlett országok tekintetében.

Persze nem minden az anyagiak, és maga az emlékév sem az anyagiakról szól, hiszen nemcsak az anyagiakkal, hanem a társadalomnak az ő irányukba juttatott megbecsülésnek a kifejezésével lehet egy szakmát segíteni.

S hogy miért pont Kossuth Zsuzsanna? Kossuth Zsuzsanna, Kossuth Lajos húga, mint ahogy említettem, 1817. február 19-én született Sátoraljaújhelyen, és emigrációban 1854-ben halálozott el. Rövid, de mozgalmas életében folyamatosan azon munkálkodott egyrészt az 1848-49-es harcokban, hogy a szenvedő, beteg, illetve sérült embereknek megfelelő ápolást nyújtson, majd ezt követően az ápolás szervezetét, szervezeti rendszerét olyan módon munkálja ki, hogy arra méltán büszkék lehetünk és büszkék lehessünk, és arra a jövendő nemzedékek építeni tudjanak.

A szabadságharc alatt főápolónőként dolgozott, nemcsak a harctéren megsebesült katonáknak, hanem a katonákat segítő személyzetnek is örök példaképként szolgálhat, és az utána következő generációknak is egy olyan szellemi hagyaték és egy olyan példaképként jöhet szóba, amelynek a megemlékezése és az emlékévnek az ő személye köré való csoportosítása nemcsak egy megbecsülést adhat, nemcsak egy rangot adhat, hanem valamilyen szinten társadalmi kötelezettségünk is.

Én éppen ezért azt javasolom önöknek, hogy ami most lehetőség van, szíveskedjenek támogatni ‑ mind a képviselőtársaim, mind pedig a kormány ‑ ennek a javaslatnak a tárgysorozatba vételét, hiszen ennek a ápolási évnek, ha úgy tetszik, az ápolók évének a kiteljesedése csak a kormány segítségével, a szakmai szervezetek leghatékonyabb megsegítésével jöhet létre, és ez tudja szavatolni azt, hogy nemcsak egy szabadnapot kapjanak ebben az évben erre a napra a dolgozók, hanem ez szavatolja azt is, hogy maguk az intézmények, biztosítva számukra a megfelelő forrást, meg tudjanak emlékezni méltó keretek között az őket érintő ápolói évről.

(17.30)

Így hát biztatom képviselőtársaimat, hogy a tárgy­sorozatba vételt támogatni szíveskedjenek az ügy fontosságára tekintettel. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)